Összes oldalmegjelenítés

2020. július 25., szombat

Csúcstámadás! Kemence - Csóványos - Diósjenő

Készülünk a Tátrába, és ehhez azért nem árt "alapozni"... vagyis, leküzdeni némi szintkülönbséget, gyakorlásképpen. Na meg jó dolog találkozni, beszélgetni, szép tájakon járni, és a végén egy jót vacsorázni egy diósjenői étteremben, ahol már tudnak rólunk - végtére is hosszú évek óta jár ide a társaság... Szóval, örömmel készültem erre a túrára, még akkor is, ha délutánra erős hidegfront-betörést jeleztek előre.
Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia
 Fülledt hőség van már kora reggel is. Hosszúra nyúlnak az árnyékok az átépítés alatt álló Nyugati pályaudvaron. Szinte éget a Nap, és ólmos színe van az égnek. Árnyékba húzódok, ameddig lehet. A csapat több tagja csak Vácott fog felszállni - Kemencéig csak összegyűlünk...
Nagymaroson át kell szállni a vonatpótló buszra, a sofőr csak legyint, amikor mutogatjuk neki a vonatjegyet... elhiszi, hogy megvettük Szobig. Szobon aztán ismét átszállás, és Kemencéig békés utunk van.
A régi kemencei megyeháza
 Kemencén aztán a társaság fejest ugrik a cukrászdába... valahogy elindulni mindig a legnehezebb. Mit mondjak, nekem is jól esik a presszókávé, a csészébe beleborított vanília gombóccal. De muszáj elindulni, mert a túra nem nyúlhat a végtelenbe, hiszen a végén idő kell a vacsorára és a hazavivő vonatot is érdemes elérni. Felkerekedünk hát, elballagunk a kisvasúti múzeum mellett, és a sínek mentén nekivágunk az útnak.
A kisvasúti sínek mentén
 Sokszor jártam már itt. Egyik kedvenc útvonalam a zöld sáv jelzésű út fel a Csóványosra. Térképre biztosan nem lesz szükség... de azt is tudom, hogy monoton, erős kapaszkodó ez, és igencsak meleg van. Még a fák is kókasztják a leveleiket, az erdő csendes, csak a rovarok zümmögnek. Jó, hogy beszélgethetek közben, sok érdekes téma szóba kerül, így a felfelé kapaszkodás is kellemesebb. Nem vagyok izzadós, de most az orrom hegyéről is csöpög a verejték. A hátizsák ide-oda csúszkál a hátamon.
Gyepi béka - Rana temporaria
 Godóvár földsáncainál állunk meg először, összevárni egymást. Egy tömpe orrú gyepi béka szorgalmasan igyekszik úgy tenni, mintha lehullott, száraz falevél lenne - ebben a melegben neki sincs kedve ugrálni. Hagyja magát fényképezni is. Még jó, hogy idejében észrevettük őt az ösvényen. Amott szép császárgalóca pompázik - most találkozom először ezzel a védett gombafajjal. Kendővel törölgetem a homlokom. Szellő se rebben.
Császárgalóca - Amanita caesarea
 Dosnya-nyeregnél enyhe lejtő. pihentet, de tudom, hogy most jön az igazi emelkedő Magosfáig. Hatalmas páfrányok állnak sorfalat mozdulatlanul az út szélén. A gyertyaegyenes bükkösben félúton megint muszáj megállni, inni a kulacsokból - érezni szinte, ahogy a hidegfront nyomja maga előtt a hőség légpárnáit, még itt, a királyi bükkök árnyékában is. Körbe jár a csokis kekszes zacskó, élénk tekintetű énekes rigó figyel félrebillentett fejjel... Na még egy nekirugaszkodás!
Godóvárnál
 Ezt a magosfai részt nagyon szeretem, itt már felbukkannak a magasabb hegyekre jellemző növények is. Szememmel keresem régi ismerőseimet - a madársóskát, a kárpáti aggófüvet, a kétlevelű sarkvirágot. Ó, itt van a "kőkrokodil" is, egy sziklaforma, ami éppen olyan mintha az ősi időkből maradt volna itt...
Örülök, amikor felmagasodik előttem a csóványosi kilátó sziluettje. Lerogyok egy padra, elő az innivalót a hátizsákból! Benyakalok vagy egy liter cukormentes teát, langyos, de jólesik most ez is.
Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia
 El-eltűnnek a napfényfoltok, behomályosodik az ég, panoráma nem igazán kínálkozik az ólmos, forró párában. Nem is időzünk sokat itt fent. Próbálom behozni a műholdas képet, de alig van térerő. A többiek is érzik, hogy nem lenne jó az erdőben bevárni a zivatart, most nem kell nógatni a társaságot. Vonzerő a diósjenői vendéglőben várható behűtött sör is...
Kipillantás a fák között...
 Érezhetően hűvösödik, szinte végigfolyik a hűvösebb levegő, amikor lefelé trappolunk a Nyír-réti nyiladékon. 
Lejjebb, egy réten kinyílik felettem az ég - tejfehéren ragyog, fátyolfelhők borítják, kicsit fellélegezhet az ember... és itt váratlan botanikai ajándékra lelek. A magas fűben egy alig észrevehető, ritka növényke szinte rám kacsint. Rögtön tudom, mit látok, bár életemben egyszer találkoztam eddig csak vele, mégpedig a Bükk-fennsíkon jó hat évvel ezelőtt... Sömörös kosbor nyári virágzású alfaja! Van ennek egyáltalán adata a Börzsönyből? - tűnődök... Túl gyakori nem lehet, az biztos.
Bükkös szélén
 A ritka növényfajjal való találkozás jókedvre derít. Kicsit lejjebb, az erdő szélén piros madársisakra is figyelmes leszek. Ez is orchideaféle. Lehetetlen rózsáslilás színét nehezen adja vissza a fényképezőgép, nekem is kékesebbre sikerül, mint a valóságos árnyalat. Amott daliás sárga gyűszűvirág bólogat. Szinte felizzik a zöld fű sávja a fák között. Az el-eltűnő napfény játszik a színekkel, fényekkel.
Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides
 Jókedvűen szedem a lábam az "Ételhordó úton", nekem is a vacsora jár az eszemben... borússá válik az idő, és határozottan hűvösebb van. Kifejezetten kellemes a felfelé kapaszkodás fullasztó hőségéhez képest. Micsoda pazar zúzmarákat fényképeztem itt februárban! Mintha egy másik bolygón történt volna...
Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides
 Sehogy se tudok összebarátkozni ezzel a Salomon túracipővel. De az is lehet, hogy a zokni az oka, amibe lyukakat rágott a tápiómenti homok... mindenesetre örülök, hogy nem túl sok kilométer van hátra. A Dugóhúzó megkopott lépcsőjén most könnyű a lépés, nem úgy, mint télen, amikor hó és jég borít itt mindent... Túracsapatunk mostanra eléggé széthúzódott, a célt mindenki ismeri, nem kell bevárni egymást. Hol ezzel, hol azzal váltok pár szót. Aztán jön a végtelen hosszúságú diósjenői aszfalt... a célegyenes. Csend van most a faluban is, igazi vihar előtti falusi csend.  Még az állatok is védett helyekre húzódtak. Kivéve egy gőgös pillantású fekete macskát, ami kihívóan hever a kerítéslábazaton.
Kapaszkodás a Dosnya-nyereg felett
 Mi is ezt tesszük. Már vár az összetolt asztal, egymás után érkezik a társaság... megérkezik az asztalra a sör, a fröccs, a különféle ételek. Koccintás, nevetés. Megfogadom, hogy ezentúl lesz váltópóló a hátizsákban - a mostani hátára térképet rajzolt a só...
Bükkfa-pillantás
Nem Pestre megyek most haza, vár rám Vácott egy átszállás a személyvonatra, búcsú a barátaimtól, odakint a lemenő Nap homályos, opálos korong. Leballagok a Duna-partra Alsógödön, bő fél órám van a kompig... vadkacsák portyáznak, esteledik már, tintakék felhők ömlenek el a Dunakanyar felett, tompán morajlik az ég. Villámok szántják az eget, egyre közelebbről. Igazi csinnadrattás mennydörgést követően meghasad az ég, és a Duna vize porzani kezd a becsapódó esőcseppektől. Már a kishajón ülök, közel az otthon... Fürdeti a tájat az éjszakai zivatar, varázsos fényekbe borul a Duna minden egyes villámlásnál.
Otthon vagyok.
Csapottspórás tinóru - Xerocomellus porosporus

A "kőkrokodil"

Odvas fa Csóványoson

Kárpáti aggófű - Senecio nemorensis

Szinte tavaszias zöld színek a Nyír-réti nyiladékban

Út lefelé a Nyír-réti nyiladékban

Méltóságteljes sorfal: bükkös

Sömörös kosbor nyári virágzású alfaja - Orchis ustulata subsp. aestivalis. Védett faj

Sárga gyűszűvirág - Digitalis grandiflora


2020. július 22., szerda

Mályinkától Szalajkáig: virágfotós séta a Bükk-fennsíkon.

Ismét egy szabad péntek, ezen a nyáron bizony ilyen egynapos nyaralásokkal kell beérnem... de ennek is örülök, noha keserves korán kelni... és a tudat, hogy hat órát buszozhatok egy húsz kilométeres túra kedvéért. De akkor is, ha villámlátogatás is, irány a Bükk-fennsík!
Szent László-tárnics - Gentiana cruciata. Védett növény
Kényelmes buszos utam van... száguldanak az ismerős tájak, kis szendergés - hopp, az egri bazilika szögletes kontúrja, mintha papírból vágták volna ki, a kék ég előterében... aztán a busz száguld tovább, következnek a diák koromból jól ismert falvak. szarvaskő, Bélapátfalva, Szilvásvárad... és végül Dédestapolcsány, ahol még sosem jártam. Itt leszállok, már a buszból láttam a betonoszlopok oldalára felfestett turistajelzést.
Egy látványos épület Mályinkán
A reggeli kávém kimaradt, ezért túrám első állomása a stratégiai szempontból kiválóan elhelyezkedő kocsma. Rendes hely, százhúsz forint egy presszókávé, mindjárt kettőt is iszom - megbeszéljük a vidám kedélyű csaplárosnéval és egy fogakban nem igazán bővelkedő, de szintén vidám helyi polgárral, hogy bizony ez nem Pest.
Aztán kilépek az egyre forrósodó levegőbe, és nekivágok a legalább két kilométeres ballagásnak a tűző napon, az aszfaltút szélén a kis bükklábi falu, Mályinka felé.
Frissen festett kék jelzésekből igazán bőséges a kínálat
Szépen megizzadok, de a kávénak hála gyors ütemben szedem a lábam a lankásan emelkedő aszfalton, arccal a Bükk irányában. Mályinka tetszetős falu... van utcai kút, és működik is! Ki is használom, kis pancsi, fél karral nyomom, balettozok a vízsugár alatt, bőséges vízivás, kell a hidratálás... mert most jön a meredek.
... Ami egyenlőre nem jön, először is ki kell találnom a faluból. Bár Országos Kék lévén parádésan ki van jelezve minden, azért sikerül egy elágazásnál rossz felé indulnom - egy teraszról lelkesen integetve igazítanak útba, és amikor meg akarom köszönni, kiderül, hogy az illető egy itt élő holland.
A hegylábi erdőben kék pára dereng a fák között
A következő akadály, mindjárt az elágazás után egy akkora pitbull, amekkorát még sosem láttam. Mint egy söröshordó, még alkatra is. Gazdi sehol. A brutális kinézetű állat odadöcög hozzám - dermedten állok - nekem tolja busa fejét. Megvakarom, szuszmákol félig lehunyt szemmel, aztán mindenki megy dolgára. Huhh, ezt megúsztam!
Holdviola - Lunaria sp.
Eleinte lankásan, szelíden emelkedik az út, de tudom, hogy ez megtévesztő. Végre árnyék, végre erdő! A fák alatti zugok még emlékeznek a frissítő éjszakai hűvösségre. A patakvölgy nedves földjéről apró, zümmögő rovarok milliárdjai emelkednem fel, és kezdenek idegesítő koncertbe az arcom körül. Hessegetek, ballagok, megizzadok ismét. Egy szembejövő hátizsákos srácon kalapról lecsüngő arcfátyol van - nem bírja a bogarakat. Hát, ez is egy megoldás... Holdviolák sejtelmes, zöldhártyás termései között ballagok, hatalmas hölgypáfrányok bólogatnak. Aztán nini, vadmálna!

A Verepce-bércen a tanösvény-tábláról megtudom, hogy ez az útvonal már az őskorban megvolt. Szeretem az ilyen ősi útvonalakat... Talpam alatt szürkés, hártyásan törő agyagpala-rétegek roppannak.
Páfrány cimborák. Aranyos fodorka és édesgyökerű páfrány kettőse a sziklák között
Kezdem élvezni a kapaszkodást, bár a tempóm botrányos, lassít a botanizálás és a málnázás is. Az Ördög-oldalnál már bizony jó lenne leülni és pihenni kicsit! De Bánkútig nem akarok megállni. Kiszámítottam, hogy ha el akarom érni Pestre az egyetlen közvetlen buszjáratot Szalajkánál, délre fent kell lennem a bánkúti turistaháznál.
Kétfelől elég sok nőszőfüvet látok - már akkor feltűnt, amikor pár éve eltöltöttem itt egy hetet - és most is vannak. Még bimbósak, többségük széleslevelű nőszőfűnek ígérkezik. Jó lenne egy nyitottat is találni... és nini! Ott van az út szélén.
Árnyjáték
Felérek Bánkútra, igazi "nyári fenyő" illat száll. Nekem a nyári fenyőillat Dalmáciát, Albániát, Görögországot - szóval a nyaralást jelenti, a téli fenyőillat pedig a Karácsonyt. Csábító az étterem kínálata. De most csak leülök egy alacsony kőfalra a síkölcsönző bódé tövében, kortyolok a kulacsból, és órámra nézve látom, hogy önmagamhoz képest háromnegyed óra késésben vagyok máris... elbúcsúzok hát a kényelmes közvetlen buszjárat gondolatától, végtére is nem rohanni jöttem én ide, hanem az élvezetért, és ha haza átszállással kell menni, vonattal esetleg, hát akkor az is jó lesz. Az esőbeálló tartóoszlopa olyan mint egy indián totemoszlop. Még sose láttam egy rakáson ennyi turistajelzést. Néhány biciklis surran el hangtalanul. Békésen fotózgatom a nagy völgycsillagokat - nem könnyű fotótéma ez a védett virág...
Erdei málna - Rubus idaeus
Nem rohanok hát. Kényelmesen sétálok a Faktor-réti Madonnáig. Itt is leülök a hívogató, árnyas padra, kicsit bütykölöm a fényképezőgépet, objektívet cserélek, ilyenek. A fák alatti kopaszkás részben elvirágzott körtike bújik - de jó lenne ebből egyszer virágzó példányt találni! Aztán felkerekedek ismét, és a napsütötte, hullámzó fennsíkon lépdelek, követve a sárga sáv jelzést.
Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine
A magas, sárguló szénafű közt sok érdekes növény bújik. Akad még elvirágzóban lévő szúnyoglábú bibircsvirág (ennek milyen lehetetlen neve van!), szerényen megbújó kék virágú Szent László-tárnics, töméntelen, sötétlila gömbként himbálózó kígyóhagyma. Élénk rózsaszín réti szegfű incselkedik sárguló fűszárak mögé bújva, amott Hármaskút felé nézve pedig sárga, daliás gyújtoványfüvek emelgetik fura, tátika-szerű virágaikat. Bókoló bogáncs, aszatfélék... a fák alatt, az árnyas foltokban még virágzó kétlevelű sarkvirág is van. Minden méteren látni valami érdekeset!
Kilátás Verepce-lápa közelében
Olasz-kapu felé haladva tudom, hogy itt kislevelű és vörösbarna nőszőfüveknek is kell lenniük... igen, meg is vannak... régi ismerősként köszöntöm ezt az orchideafélét. Nini, egy érdekesség! Elágazó szárú nőszőfű. Fejben számolgatom, hány orchideafélét is láttam eddig. Legalább nyolcat! Persze ebben benne vannak a még bimbósak és az elvirágzottak kórói is. Békésen ballagok, növényeseket gondolok, és egyáltalán nem jut eszembe a munkám, Pest vagy a rám váró feladatok. Tökéletes kikapcsolódás! Ájult meleg van, nem is találkozom senkivel. A madarak már elcsendesültek - csak néha hallatszik egy-egy rövid strófa, amúgy a becsület kedvéért, a nászi lelkesültség és a revirharcok vihara már tovatűnt.
Fekete ökörfarkkóró - Verbascum nigrum
Gerennavártól lefelé tart az út, jól ismerem ezt is. Száraz a föld, mintha nem esett volna - valahogy itt mindig száraz, örülök a piros madársisak orchideák felbukkanásának. Parányi élénk szín a barnák, avar-árnyalatok között. Valahol a magasban repülőgép száll, motorzaja távoli brummogás. Áll az erdő, csend van, csak a zümmögő kis rovarok mozognak.
Piros nyúlsaláta - Prenanthes purpurea
Kibukkanok az aszfaltra - nem a világ legizgalmasabb útszakasza, de a vártnál több érdekes látnivalót kínál ez is. Édesgyökerű páfrányok... és hurrá! Vadmálna itt is! Csipegetek az árokszélen, finom. A Lóczi-forrásnál megállok pihenni, belelógatom két izzadt kezem a kristályhideg vízbe, szinte feljajdulnak a neuronok, annyira hideg... dermedésig tartom a kezem a csobogó, tiszta forrásvízbe, aztán arcomra is fröcskölök belőle. Mennyei!
Sztár a színpadon. Nagy völgycsillag - Astrantia major. Védett növény
Ránézek az órámra... döbbenet! Simán elérhetem az elsőként kiszemelt közvetlen buszt Szalajkán! Ezek szerint a sebességem finoman fogalmazva szubjektív volt... lassan ballagónak éreztem magam, sokat fotózgattam - és mégis, akaratlanul, behoztam a lemaradást a tervezett tempóban. Rohannom most sem kell. Szalajkavölgy máris itt húzódik előttem. Kiérek a turisztikailag forgalmas, vízesésekkel tarkított patakvölgybe, messziről érzem már a sült hal illatát, amint a pisztrángos bódék felől gomolyog.
Ezzel a vigalmi negyeddel nincs különösebb dolgom - van itt minden, pónilovaglás, kisvasút sikongató gyerekekkel, pisztrángos pizza, ugrálóvár, aranymosás, szuvenírek, amott a lovaknak épített monumentális stadion, vagy minek hívják az ilyet... Egyetlen bódénál állok csak meg, ott egy üveg behűtött narancslevet veszek, jól esik szorongatni a párás üdítőt, és amíg a buszra várok, lassan el is kortyolom.

Alig húsz kilométert tettem meg, de a bükki kilométer, az valami speciális. Jó kis villámlátogatás volt ez... számomra ismeretlen, meghatározni való növényfajok fotói rejlenek a memóriakártyán, napfénytől vibráló emlékképek a retinámon, ropogósan kivált só a bőrömön... jöhet a pihenés.
Kislevelű nőszőfű - Epipactis microphylla. Védett növény

A bánkúti "totemoszlop"

Réti szegfű - Dianthus deltoides. Védett növény

Szúnyoglábú bibircsvirág - Gymnadenia conopsea. Védett növény

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia

Bókoló bogáncs - Carduus nutans

Bókoló bogáncs - Carduus nutans


A fennsík jellegzetes látképe Hármaskút környékén

Kígyóhagyma - Allium scorodoprasum

Gyöngyházlepke - Argynnis sp

Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

Ritkaság: elágazó szárú nőszőfű - Epipactis sp.

Törékeny hólyagpáfrány. Legalábbis azt hiszem. :-)

Piros madársisak - Cephalanthera rubra. Védett növény

Fali gyík - Podacris muralis. Védett, mint minden hüllőfajunk