Terep-járó: Vitézkosborok nyomában. Esztergom környéke és a Strázsa-hegy

Azt írja az Orchidea-atlasz, hogy a vitézkosborok felhagyott bányákban "kifejezetten tömegesek" lehetnek. Felkerestem hát egy ilyen néhai homokbányát Esztergom közelében... és a hír igaz. Egy kis "ékszerdobozt" találtam. Az efféle helyeken - sajnos - megszokott szemét, rozsdás vasak, stb. helyett egy kis vizes élőhelyre bukkantam. Lám, egy bányagödör alján megülő talajvíz is elég ahhoz, hogy az élet oázisát varázsolja elő! Nádasban zsivajgó, láthatatlan madarak, békák serege, egy daliás sikló (majdnem fejest ugrottam ijedtemben, amikor a lábam alól előkarikázott), egy fiókáit etető nagy fakopáncs, és sok-sok vitézkosbor. Rengeteg fotót készítettem! Örömömre a szittyósabb részeken néhány hússzínű ujjaskosborra is rábukkantam. Valahonnan a közelből bégetést, birkakolomp megnyugtató szavát és a juhász fütyörészését hozta a szél. Igazi gyönyörűség volt itt bóklászni. A fejem felett tornyos gomolyfelhők nőttek, és valami nagy ragadozómadár keringett szárnylebbentés nélkül.

Megcéloztam az esztergomi Bazilika tornyát - messziről látszik - és utam következő állomása a Strázsa-hegy volt. Itt is van tó, de egészen más világ. Az oroszok tankmosónak használták a kis tavat, amiben most apróhalak nyüzsögnek. A Strázsa-hegyre tanösvény vezet fel, lábánál a nemzeti park épülete és egy parkoló. Tény, hogy a megközelítés nem kifejezetten gyalogosbarát... leizzadtam, mire átkeltem néhány forgalmas úton, két kamion között. Jó volt leülni a tó partján lévő padra az árnyékban, szusszanni egy kicsit!
A hegy valóban őrszemként magasodik Esztergom fölé, katonai terület volt, a betonbunker most is megvan még. Itt a száraz sziklás hegyoldalak jellegzetes növényei élnek: szádorok, szegfűfélék, árvalányhaj, és feltűnően sok volt a lepke is. Odalent a Suzuki gyár udvarán sorakozó autók teteje úgy csillogott, mint valami fényes mozaik. A fejem felett valóságos felhőparádé bontakozott ki.

Esztergom belvárosában aztán nagyon jól esett egy jeges kávé...