Tisza-tó: kenutúra a tündérrózsák mezején

Nagyon fontos, hogy legyenek az embernek barátai. Legyen, akivel moziba-színházba lehet menni, legyen akivel egy fagyi, és/vagy egy rozéfröccs mellett világmegváltó beszélgetéseket lehet folytatni, legyen, aki váltótárs egy maratoni futáson, legyen, akivel csajos bevásárlókörútra lehet indulni, legyen... Legyen, na.
A Fittikék, vagy röviden Fitti nevű csapat (el kellett nevezni valahogy a baráti kört, már csak azért is, hogy legyen mit beírni a nevezési lapra az "egyesület, sportkör" rovatba) legtöbb tagját bő másfél évtizede ismerem. Közös kirándulások, futó-események, nyíltvízi úszások, szalonnasütések, kenutúrák időpontjai pöttyözik a naptáramat évek óta. És persze, közös emlékek memóriám naptárlapjait. Van logózott pólónk, szurkolói zászlónk, rajongótáborunk... és sok közös pontunk. Jó társaság, na.

Megérkezett a "nyárbúcsúztató hidegfront", szakadt az eső egész éjjel, és vagy tizenöt fokot esett a hőmérséklet. Az előrejelzéseket böngészve azért feltételeztem, hogy két zivatarsáv között pont tudunk egy jót lapátolni a Tisza-tavon, ezért nem mondtam le a jelentkezést, bár persze eszembe jutott. És jól tettem!
Három autó száguld dugig tele utasokkal, M3, csepergő, ködös idő, szaggatott felhőfoszlányok a Gödöllői-dombság felett. Elsuhan mellettünk a Tisza-tavi Ökocentrum - pár éve jártam itt - aztán némi kevergés, mert egy biciklis verseny miatt lezárták az utakat, végül landolás a Szabics Kikötőben. Három könnyű, olajzöld műanyag kenut kapunk és vízhatlan hordókat. Úgy döntök, nem vetkőzök neki, elég hűvös van, az ég borongós. Gyors vízrebocsátás - középre lépj! - aztán lapátot ragadunk, zöldes szürke vízen a zöldes szürke ég alatt, csak a piros mentőmellények világítanak.

Lapátolunk az élő Tiszán, aztán a híd alatt átkelve lankadtan áramló, olajzöld, sima vizű mezőkön. Fehér tündérrózsák milliói ringatóznak a sötét vízen. Madarak sokasága nyüzsög: fehér, erős szárnyú sirályok sárga, úszóhártyás lábakon, mókás kis fekete szárcsák, néhány barnás réce - egészen belesimulnak a háttérbe, ahogy fél lábon állva, csőrüket a szárnyuk alá dugva mozdulatlanul állnak egy-egy lebegő fatörzsön. Hopp, egy kígyónyakú fekete madár hallal a csőrében bukkan fel a hínárból! A kormorán görcsös, rángató mozdulatokkal igazítja be az ezüstösen vibráló halat a csőrébe, egy nagy nyelés, meg is van. A következő pillanatban halk csobbanással ismét eltűnik a hínáros vízben.

Virágkáka - Butomus umbellatus

Látok a vízen egy elpusztult jégmadarat - azúrkék, borzas tollcsomóként lebeg, tudom, hogy ők sem élnek örökké de elszomorít a látvány. Egy eleven társa élő, kék nyílként repül keresztbe előttünk. Szürke gém áll szoborként egy ágon, egész sokáig hagyja, hogy megközelítsék a kenuk, majd amikor végképp az idegeire mentünk, könnyedén fellebbenti súlytalan testét, és még valamit be is szól rekedtes hangján.
Egy csapat szárcsa. Fiatalok, még nem teljesen fényes-csillogó a tolluk, kamaszosan bohóckodnak a hínáros tetején. Egy víz felé nyúló ágon bakcsó mászik komikusan, hosszú lábujjaival markolva az ágat.
Annyira lebilincsel a vízivilág, hogy meglepődök, amikor befordulunk egy szűkebb csatornába. Szinte összezárulnak a nádfalak, békatutaj ringatózik a vízen, titokzatos levegő-gyöngyöket eregetnek a hínárok. Orromba száll a párás, iszapos, meleg víz-illat.

Virágkáka - Butomus umbellatus

Egy partszakaszon kikötünk. A várt homokpad ugyan víz alatt van, így bele kell lábolni a folyóba, de az meglepően langyos. Jóval melegebb, mint a levegő, igazi pancsolásra termett víz. Néhányan a fiúk közül úszkálnak, a vas szerkezetű híd felettük néha megremeg az áthaladó autóktól. Mások az okostelefonon bogarásznak - másfél óra múlva itt az eső, ezt én okosteló nélkül is tudom, hiszen jól láthatóan vastagodnak, összezáródnak felettünk a nehéz, szürke felhők. A vízben rablóhal "dolgozik" hatalmas csobbanásokkal. Indulunk ismét, most előre ülök, hogy fényképezhessek.
Ismét szűkebb járatokba "hajtunk be", fűzfák hajlanak a víz fölé, leveleiknek már van egy visszavonhatatlanul őszies, meleg-sárga árnyalata, a víz felett a korhadás, őszi enyészet kesernyés illatai szállnak.

A kanyargás a nádas szűk ösvényein számtalan vicces pillanatot eredményez, majdnem elejtem a lapátot a nevetéstől. A nád tövében a rucaöröm levelei közt nagy béka figyel dülledt szemeivel. Néha egészen nagy halak ugranak ki a vízből, fehér testük megvillan a záporozó vízcseppek között.

Sulyom - Trapa natans. Védett növény

Megcsodálunk pár üdülőházat a kikötőkben - a vízre épített faházikók ezek - számtalan kisebb-nagyobb motorcsónak is van itt kikötve, a stégeken türelmes horgászok hajlanak a bot fölé. Óvatosan evezünk el mellettük.

Békatutaj - Hydrocharis morsus-ranae

A kikötés gyorsan megy, kifizetjük a kölcsönzést - én még elmegyek partmenti növényeket fotózni a digitális herbáriumom számára, nincs még képem az úszó békaszőlőről és a nyíllevelű nyílfűről, és láttam, hogy akad itt ilyen. Megcsodálunk egy legalább kétméteres harcsa-csontvázat, üvegdobozban lebeg a gerenda-épületben. Valóságos cápa lehetett életében, számtalan, befelé álló kis foggal bélelt szájából nem menekülhetett a zsákmány. Hihetetlen, hogy ezekben a vizekben ilyesmik is élnek! Csodálatos vízivilág!
Aztán jöhet a "levezetés" egy közeli halászcsárdában!

Ki tudja, miért lebeg ez a Help felirat a Tisza vizén?