Terep-járó: A Soroksári Botanikus Kert júniusi ritkaságai

A Soroksári Botanikus Kertről, más néven a "Soriról" a Neten olvastam először. Nem közismert, pedig látogatható. A Kertészeti Egyetem részeként működik, oktatási-kutatási céllal. Emellett magbankként is, de ami engem leginkább érdekelt: a hatvan hektár nagyobbik része egy épen megmaradt élőhely-mozaikdarabka, a hajdani láprétek és homokpuszták világát felvillantó védett rezervátum. Egész más világ, mint a kastélyparkból lett vácrátóti kert, amit szintén nagyon szeretek. Itt már négyezer évvel ezelőtt is élt ember, talán nem véletlenül hívják a "legmagasabb" dombot Csonthalomnak... A hajdani Duna-meder hordalékából épült homokdűnék, dombocskák közeiben nedvesebb a talaj, itt lápréti és zsombékos környezetet kedvelő növények is megélnek. Ezek különösen érdekeltek, hiszen ilyen élőhely Budapest környékén - ma már - kevés van. Különlegesség, hogy sok más mellett akad itt vadrózsa-gyűjtemény, jó pár nálunk nem honos kárpáti faj és egy érdekes sziklakert is. Nem mondhatni, hogy forgalmas, vagy zsúfolt hely, bár úgy látom, vannak izgalmas szervezett programok is, mint például a mai júniusi estére tervezett szentjánosbogár-séta.

Itt zavartalanul bóklászhatok az ösvényeken, etethetem a szúnyogokat - hú, mennyi van - nézhetem az elzizzenő siklót, követhetem a sokféle madár röptét, kukucskálhatok a fák alá érdekes páfrányokat keresve... és közben igazi ős-nyugalom hat át. Élvezhetem, hogy nem siettet senki, és megfigyelhetem a tanösvény mentén felbukkanó számtalan apró csodát.