Terep-járó: Gercse 35

Az Ösvénytaposók némelyik túráján jártam már az idén is. Erre a hétvégére ez kínálkozott, mint közeli és nem túl hosszú útvonal (most már korán sötétedik, és vasárnapra beneveztem egy 10 km-es futóversenyre). A Gercse név is vonzott (bár először Gerecsének olvastam) - a hajdani falu közepén álló középkori templomot még sose tudtam belülről is megnézni, és most - a túra alkalmával - erre lehetőség nyílt.

Csúszós és keskeny az ösvény a Szarvas-hegy oldalában

Az ágyban fekve is hallom, ahogy az eső kopog az ablak rozsdamentes párkányán és az ereszcsatorna egyfajta víziorgonaként zenél. Szeretem ezt a megnyugtató hangot egy novemberi szombaton, amikor még sötét van odakint, és az enyészet illatai szállnak a nedves levegőben. Mondom, szeretem, amikor nem "kell" felkelnem és kidugnom az orromat.
Na de most nem ez a helyzet. A holmim már összekészítve, tőlem telhetően vízhatlanul (a fényképezőgépnek dupla nejlonzacskó, például). A bakancs impregnálva, útra készen várja, hogy belehuppanjak. Odakint sötét van és esik, az ablakok sötétek. Úgy látszik, csak én vagyok ébren a házban...

Valósággal színes a köd is

Villamos, Széll Kálmán tér, innen 5-ös busz. Sajnos, az útvonaltervező és a valós menetrend nem teljesen fedik egymást. A buszmegállóban, a tető alatt egy meglehetősen "illatos" hajléktalan héderel, ezért inkább kint ázok az esőben, hajdani első munkahelyem épületének tövében. A busz meg csak nem jön.
Lassan pirkad, az okostelefonom kijelzőjén szép kékkel jelzik a kavargó esőfrontokat, remélhetően szűnni fog... és csendesül is, amikor a szürkülő utcán végre felbukkan a busz.

Gyémánt-cseppek vadrózsa levelén - Rosa sp.

Még így is korán van, nem nyitották meg a rajtot, pár ismerős vár a pasaréti buszvégállomáson. Bóklászok kicsit, egy patkány szalad át előttem. A patika előtt egy bokorban rejtőzik el. Vizslát hoz valaki pórázon, biztosra veszem, hogy a vadászkutya rá fog mozdulni a patkányra, de nem: túlságosan elbűvöli a gazdi zsebében lévő csemege és a kezében lévő labda...

Kőris - Fraxinus sp.

Mivel minden adminisztrációt előre elintéztem, nincs más dolgom, mint átvenni az itinert és nekivágni. Csillog lábam előtt a szürke aszfalt, az eső elállt. Egy valószínűtlenül hosszú lépcsőn kaptatok felfelé, aztán szinte hirtelen az Apáthy-sziklánál találom magamat. Panorámának nyoma sincs, fehéres ködbe burkolózik a szemközti hegyoldal, elmosódnak odalent a házak. Nedvesen csillognak a reszkető esőcseppek a még ágon lévő levelek szélén, a száraz fűszálak végén. Ennek is megvan a szépsége.
Világos van, de szürkés, recergős, nedves világosság. Szedem a lábam, hogy kimelegedjek. Nagyjából az Árpád-kilátóhoz érve sikerül is. Szinte a kilátót sem látni ebben a ködben, nemhogy panorámát... néha fantom-kirándulók árnyai suhannak el a ködfüggöny mögött, ami minden hangot lenémít és szürreálissá tesz. Olykor mögöttem bukkannak fel túratársak, hogy aztán lehagyva engem ismét eltűnjenek előttem a ködben. Lassan rágcsálom a tábor-hegyi ellenőrzőponton kapott csokis nápolyit.

Korai juhar - Acer platanoides

Szeretem ezt a részt a zöld sáv jelzéssel. mennyire más volt tavasszal! Guckler Károly körút... jó időben tényleg olyan, mint a körút, tele van sétálóval, kocogóval, kutyasétáltatóval. Most szinte csak magam ballagok, néha utat engedve egy-egy futónak. Nehéz, nedves föld-illatok szállnak, a város zajait egyáltalán nem hallani. Ballagok tűnődve, nézegetem a köd misztikus játékát: ahogy közeledek, szürkéből egyre színesebbre váltanak a lombok, mintha finom fokozatkapcsoló emelné a színtelítettséget... és amikor már csak egy méterre vagyok, hirtelen döbbenetes erővel ragyognak fel a telt őszi lomb-színek. Kénsárgák, bronzvörösek, lángoló narancs-színek. Néha ismerős túratársak előzgetnek a keskeny ösvényen. Nem nagyon bámészkodok, mert igencsak csúszik a nedves levelekkel borított ösvény a lábam alatt. Hát még hogy csúszhat, amikor havas és le van fagyva. Pedig mesések az őszi lomboktól színes ködök!

Akik lehagytak, hamar eltűntek a ködben

Ismét ismerős helyre érek: a Paprikás-patak völgyébe. A köd megritkul, ahogy lefelé megyek, kiélesednek a kontúrok. A Pálos70 útvonala is erre vezet, csak éppen a másik irányban. Mennyire máshogy fest október elején ez a hely! Most kénsárga, rombusz forma nyárfalevelek pettyezik a puha, sáros turistautat, amott öt sárga ujjal nyújtózik egy utolsó vadgesztenye-levél. Egy túratárssal beszélgetve persze repül az idő. Amikor a patakon kell, vagyis inkább kellene átugrani, megcsúszok és szép térdelő-gurulófordulót hajtok végre a sárban. Még az objektívsapka is leesik, szerencsére hamar, a Rózsika-forrásnál lévő ellenőrzőpontnál kiderül, hogy nincs meg. Visszafordulunk érte. meg is van... kár lenne érte, jó darab, erős rugókkal.

Ilyenkor misztikus hangulata van az erdőnek

Város széle, aszfalt, benzinkút, aztán a sárga sáv jelzést követve ismét elmerülök a novemberi erdőben. Ez a négy kilométer, a következő pontig valahogy nehezen fogy el. Undok, lassan, de fokozatosan emelkedő út teszi próbára az izmaimat. Viszont most is jókat beszélgetünk. Megtudom, mivel telik egy kontroller egy napja, és zarándokút-élménycserére is sor kerül...
Az ellenőrzőponton "habzsidőzsi" vár, például nem összenyomódott, ízletes banán és kétféle szörp. Igen jól esik mindez. Előveszem a sajtos szendvicsemet is, amit még reggel készítettem össze.

A Remete-szurdoknál ismét megsűrűsödik a köd, de szerencsére még mindig nem esik az eső. Pedig fog, látom az előrejelzésben. Gyors bélyegzés, aztán jön egy hosszabb "városi" szakasz, villanydróton átszaladó mókussal, cikcakkoló utakon, Máriaremete szélén. A kecses vonalú neogót templom is ismerős a Pálos70 túráról. A park fái bronzvörösségükkel keretbe foglalják a csúcsos tornyot. A harangot már messziről hallani lehet, a kongás is szinte csöpög a ködben...

Smaragdzöld moha-sziget

Ezután valahol benézünk egy szalagozást, az lesz gyanús, hogy eltűntek a túrázók előlünk - mert hogy megint csak kellemes beszélgetőtársra bukkantam, ami jó - szóval vissza, ezt hogy nem vettük észre? Szinte kinevet a fehér-piros csíkos szalag, amit most már nem tévesztünk el, annál is inkább, mert ki is van táblázva, merre van a gercsei templom.

Néha már-már kísérteties ilyenkor az erdő

Kiérve a városból csipkebogyó-bokrok, magas kórók szegélyezik a földutat. Akad a "gazban" még pár virágzó mezei varfű, az esőtől összetapadt szirmú őszirózsa, kócos seprence is. A távolban, a mező szélén sárgán ragyog egy juharfa. Az ég szürke, de előttünk mintha egy ablaknyi foltban világosodna... hátunk mögött viszont elmosódik a hegygerinc vonala. Ott alighanem már esik.

Közel érve felragyognak az őszi színek

A középkori templomnál van az ellenőrzőpont. A csüggesztő időjárás ellenére vidám a hangulat, van forró tea is. Kicsit leülök egy padra, pihenek, bár tudom, hogy nem fog jól esni az újraindulás...
Bekukkantok a templom nyitott ajtaján. Odabent maga a történelem... a nyolcszáz éves falak ereje szinte megcsap, a falakon és a nagy, masszív, kovácsolt vas csilláron vaskos, valódi gyertyák lángjai vibrálnak, a homályos sarkokban ősi árnyak kapaszkodnak. Emlékek és percként tovarepülő esztendők lenyomatai. Mennyire más így, mint villanyfényben látni... Állítólag római kori épület alapjaira, köveiből épült. Régi, na. A hajdani Gercse falunak, a temetőnek ma már nyomát sem látni itt.

A Guckler-körúton most nem andalogtak szerelmes párok, kutyasétáltatók...

Enyhén fájó bokával - a bokám a gyenge pontom - nekivágok a hátralévő kilométereknek. Felfelé visz az utam, szép fehér, csúszós sziklák között. Megsimogatok egy agarat - hátracsapja a füleit, hosszú, érzékeny orrával szimatol - az Újlaki-hegy tetejére érve látom, hogy egy kisebb csapat túrázó itt megpihent a fehér szirtek között. Ha szép lenne az idő, pazar kilátás nyílna innen! Most viszont cseperegni kezd, kabátomat fázósan összehúzom, szárnyai alá rejtve a kényes fotómasinát.

Korai juhar - Acer platanoides

Innen lefelé tart az út, néhol kifejezetten lefelé, hogy úgy mondjam... az ázott avarréteg, sárral keveredve, pokolian csúszik. Itt már becsatlakoztak a rövidebb táv résztvevői is, sok a kisgyerekes család, aranyosak. Örülök, amikor gond nélkül leérek a Határnyeregbe! De sokszor jártam már itt, ritka növényfajok, szép fotótémák után kutatva... Most inkább szedem a lábam, az eső kopog a kapucnimon.

Korai juhar - Acer platanoides

Az utolsó ellenőrzőpont a libanoni cédrusnál van. Szép ez a fa. Valóban olyan, mint egy Csontváry-festmény, vaskosan kígyózó ág-karjaival tartja az eget. Sokan szelfiznek is vele. Ilyet nem sokat látni!
Az utolsó bélyegzést is megkapom enyhén szétázott itineremre, hiába a vízhatlan tok, mostanra már eléggé megszívta magát a papír.
Még két kilométer - eklektikus építészet, van itt minden: gazzal felvert ipari telek beomlott tetejű vasbeton épülettel, betört ablakú, elhagyott étterem, kovácsoltvas kerítésű újgazdag kastély (csak a kerítés megvan egy ház ára!), méltóságukat őrző századelős villák, bennük leginkább orvosi rendelőkkel, mindez egymás hegyén-hátán - és még egy kisebb szalag-tévesztés. De hamar ott vagyok a ferences közösségi háznál, ahol indult a túra.
Zsíros kenyér vár tálcára készítve, hagymával, ahogy illik, jó hangulat, tea, átázott túrázók, a falon szép műkedvelő festmények. Megkapom az oklevelet és a kitűzőt, kicsit üldögélek még, aztán irány a buszvégállomás...

Bükk - Fagus sylvatica

Persze visszafelé se indul ám hamar ez a fránya 5-ös busz, módom van elolvasni a pasaréti templomra vonatkozó ismertetőt. Nahát, Rimanóczi Gyula tervezte? Húsz évig dolgoztam a Rimanóczi-féle Postapalota épületben... Nem lelkesedem túlságosan a bauhaus stílusért, a minimalista szocreál harmincas évekbeli, németesen kocka előfutáráért... A templom épülete arányos, magas, hengeres, karcsú tornya kissé minaretre emlékeztet... de ha már ez itt Pasarét, az asszociáció eleve adja magát.

A patkánynak a buszmegállóban nyoma sincs, a közért ajtaján csíkokat húz az egyre erősödő eső. Nincs más hátra, mint hazabuszozni-villamosozni, aztán vacsorázni, beülni egy kádnyi forró vízbe és kinyújtóztani az izmaimat a holnapi futóversenyre. Maximum kilenc fokot, szelet és esőt jósolnak. De ez holnap lesz... ma MA van, és már csak a pihenés a dolgom. Jó, hangulatos nap volt, jó társaságban!