Van annak már húsz éve is, hogy utoljára itt jártam, a Nagy-Eged hegyi tanösvényen. Akkor is azért, mert kötelező volt... az volt az első sétám a természetben egyedül, mégpedig azért, mert éppen egyik diáktársam sem ért rá, vagy az is lehet, hogy egyszerűen ellógták a feladatot. Emlékszem, hogy megragadott a táj, a szőlősorok történelmet ringató, merengő békéje... mintegy előleget adva a rám váró dolgokból, a természet szemlélődő megfigyeléséből adódó csendes örömből.
|
A Nagy-Eged |
Mondjuk az időjárás - mostanában szokásosnak mondhatóan - nem volt éppen kirándulásbarát. Már a vonatablakból is láttam, ahogy csepereg az eső, ködpaplan fedi a Nagy-Egedet - mégis örvendeztem, hogy viszontláthatom diák korom kedves városát.
Eger belvárosa turizmusra alkalmatlan állapotban volt (2014. július), feltárás és feltúrás mindenfelé, így a szokásos piaci sétám (kávé, süti, gyümölcs) és a régészek munkája feletti merengés után rögtön nekivágtam a piros jelzésnek. Át a vasútvonalon, aztán fel, fel végig, ki a város zöldövezeti részéből, aztán a szőlők közötti dűlőutakon derékszögelve... Jóóó nagy sár volt, koloncokban tapadt a bakancsom talpára, valósággal gőzölgött a hegyoldal.
Nem úgy nézett ki a dolog, mint ahol érdekes növényeket láthatnék, már csak azért is, mert belekerültem a felhőbe, és esni kezdett az eső is, szokás szerint eláztatva... de persze most is igaz volt, hogy a szép dolgok megpillantásához közel kell menni, és akkor rögtön felfedik magukat az "itt ugyan semmi sincs" helyeken is.
Hogy mik a címben említett "hófehérkék"? Azokat a növényeket nevezem így, amelyek színanyag-hiányosak, vagyis fehérek, "albínók". Felfelé az Eged csúcsára három különböző fajhoz tartozó "hófehérkével" is találkoztam, ami ritkaság. A ködben "hófehérkéket" keresni igazán mesebelien hangzik, és valóban, meseszerű volt az erdő, az elmosódó zöldes tónusokkal, a fák alján virító lehetetlenül élénk színű csormolyákkal és más virágokkal.
Mert virág azért volt bőven, ahogy az alábbi képek mutatják...
|
A piros jelzés mentén az Egedre |
Kibomlott a ködös panoráma, ahogy haladtam felfelé a tépett ködrongyok között, meg-megújuló aprószemű záporban. A kilátóba nem lehetett felmenni, viszont állítottak egy keresztet a Szent István alapította egri püspökség ezeréves évfordulója tiszteletére. Nézem: "tervezte a MÁV Zrt." - hopp, valóban, a kereszt összehegesztett vasúti sínekből áll...
A fehér sziklák között virágzó, sárga kövirózsák bújtak, ágas homokliliom rezgett, zsályák és harangvirágok lila színei derengtek - egyáltalán: meglepően sok volt a virág, talán a bőséges esők miatt még ez a száraz, köves hegyoldal se tudott az évszakhoz illően sárgára, szárazra égni. A cserszömörcék levelei már itt-ott pirosodnak azért... októberre "lángolni" fog a hegyoldal.
Lefelé az ösvényen - alighanem terep-bringások használják, mert raklapokból még ugratókat is beépítettek - nagyon szép utam volt, gyönyörködtem a tájban, a lassan felszakadozó felhők között át- átdöfött a napsugár, egy-egy foltot megvilágítva... egy magasságban voltam az Eger felett köröző helikopterrel, a megkonduló harang szelíden visszhangzott, lentről, a völgyből valahonnan rádió szólt - magyar nóta - és hallani lehetett a kecskék kolompját is...
A csuromvizes bozótból valósággal rám mosolygott egy "szmájli": a mosolygós, sárga, kerek arc a természet tréfája, egy csapzott közönséges bojtorján. Fel a fejjel!
Visszaérve Egerbe aztán jöhetett a régóta óhajtott híres, szilvalekvárral töltött, diós vaníliasodóval leöntött gőzgombóc!
|
Végtelen szőlősorok |
|
Seprence, aszat, keszegsaláta, katáng: aktuális színek |
|
Az első "hófehérke": mezei katáng, fehér színben (Cichorium intybus) |
|
A második "hófehérke": mezei szarkaláb (Consolida regalis) |
|
A harmadik "hófehérke": kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum) |
|
Kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum) szokásos színes példánya |
|
Borzas füzike - Epilobium hirsutum |
|
"Keresztszemes". Borzas füzike - Epilobium hirsutum |
|
Hegyi gamandor - Teucrium montanum |
|
Mezei csormolya - Melampyrum arvense |
|
Széleslevelű (nagyvirágú) lednek - Lathyrus latifolius |
|
Fehér szamárkenyér - Echinops sphaerocephales |
|
Ködben a szőlők |
|
Kezd látszani a távlat... az Eged-hegy sziklái |
|
Sárga kövirózsa - Jovibarba hirta. Védett |
|
Csomós harangvirág - Campanula glomerata |
|
Ágas homokliliom - Anthericum ramosum |
|
Harangcsillag - Asyneuma canescens. Védett |
|
Hazafias színekben. Az ágas homokliliom hátterében már pirosodik a cserszömörce levele |
|
Nagy pacsirtafű - Polygala major |
|
Egy sajátos magyar vállalkozás a Kis-Eged oldalában. Finom házi kecskesajtot lehet itt venni, de a hirdetmények végigolvasása is tanulságos |
|
Szmájli, közönséges bojtorján (Arctium lappa) módra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.