Így év végén még becsúszott egy egynapos túra a határon túlra, azon belül Dévénybe, a történelmi Magyarország nyugati kapuját jelentő várhoz, ahol a Morva folyó beleömlik a Dunába. A várhegy önmagában is érdekes történelmi hely - pogány áldozóhely, római őrtorony, őskeresztény temetkezés, kelta leletek, Árpád-kori kővár, reneszánsz palota... igazi sasfészek. Évezredek ütötték rá pecsétjüket a kopár mészkőszirtre!
A viharos múltú hatalmas vár mellett a pozsonyi adventi vásár és persze a várhegy mögött magasodó vonulat bejárása volt a terv. Egy napra pont elég ennyi is.
Borongós, randa idő, a móvári pihenőnél életem leghosszabb, vécére
várakozó sora, Pozsonyba érve pedig eső fogadott. De ahogy nekivágtunk a
meredeknek, az eső elállt, és megjelent a fák tövében a hó, aztán jött a
ködfelhők rétege és valami egészen káprázatos zúzmara az ágakon. Szinte
méterenként más és más volt látvány! Dideregve húztam össze magamat -
vagy kesztyű, vagy ujj az exponálógombon, ugye - miközben megnéztük az
elhagyott rakétabázist, ami nagyon hasonló a Pilis-tetőihez. Lefelé
csúszós jég fogadott, végül megérkezett a várva várt sár is (abban
legalább puhára esik az ember).
Aztán a ködfelhők
visszatértek, és beburkolták a vár romos falait, és mire a pozsonyi
óvárosba értünk, rákezdett ismét az eső is. De így is megvolt a varázsa
az esteledésnek, amire egy jófajta pohár sör és egy bableves tette fel a
koronát egy kisvendéglőben.Szóval, jól sikerült a nap - Mikulás-ajándék magamnak.
 |
| Kilátás a bányatetőről Dévény és a szántóföldek felé |
 |
| Felfelé haladva megjelent a hó, eleinte vékony fátyolként |
 |
| Nemes májvirág - Hepatica nobilis. Nevét a lebenyes felépítésű májhoz hasonló leveleiről kapta, ami miatt májgyógyító hatást tulajdonítottak neki. A levelek áttelelnek |
 |
| A tél színei |
 |
| Az esőcseppek kristálygyöngyökként csillogtak minden ágon |
 |
| ...később megjelent a ködfátyol is |
 |
| Olyan érzés volt, mint egy régi fekete-fehér filmben sétálni |
 |
| Akárhogy is, a magyar szív örül az ilyen turistajelzéseknek |
 |
| Ahogy feljebb haladtunk a ködben, megjelent a zúzmara a fák ágain |
 |
| Néha már-már kisütött a Nap is |
 |
| Kristályköntösben |
 |
| A kék eget sejteni lehet a párafelhő mögött |
 |
| Az elhagyott rakétabázis összegraffityzett betonfalai |
 |
| Újra lejt az ösvény... |
 |
| Jégvarázs |
 |
| A képen nem látszik, de nem véletlen kellett fákba kapaszkodni |
 |
| Sokkal meredekebb, és sokkal jobban csúszik, mint azt a képek alapján gondolná az ember |
 |
| Míg a többiek is lecsúszkáltak gatyaféken, volt időm kattintgatni |
 |
| Dércsipkék |
 |
| Lefelé pár méter után megszűnt a hó, és a zúzmara-zóna is véget ért, szinte elvágólagosan |
 |
| Sóskaborbolya - Berberis vulgaris |
 |
| A dévényi vár tömbje kibukkan a ködből |
 |
| Egy egészen valószínűtlen látvány: az Apácatorony |
 |
| A dévényi vár |
 |
| Pozsony óvárosa. A pozsonyi várat szinte elnyeli az esőfelhő |
 |
| A feketerigó nem véletlenül kedveli a város széli kerteket. A zúzmarás erdőben sokkal nehezebben találna táplálékot - itt csak egy pillanatra állt meg a bogyók nyeldesésében. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.