A Nyakas túrán már - mondhatni - törzsvendég vagyok... jó párszor bejártam már a 26 kilométeres útvonalat, ami minden alkalommal már arcát mutatja. Erre a szombati napra borongós, szeles időt jósolt a meteorológia... de ez nem tudott visszatartani. Szinte ki vagyok éhezve egy kis koratavaszi botanizálásra, természetfotózásra!
 |
Virágzó gyümölcsfák között, a töki dűlőutakon vezet a túra
|
Aránylag későn indulok, várok a buszra a Széll Kálmán téren. Két dolmányos varjú egy egész pizzát piszkál a járdán. Nem túl lelkesek, elég pocsék pizza lehet. Világos van már, amikor a busz a budai hegyeken keresztül Zsámbék felé "repít". Nincs rajta tömeg. Bámészkodok, elsuhannak a borostyánnal benőtt fák, aztán felmagasodik a Romtemplom sziluettje. Az ég tiszta, sehol a bejósolt eső.
 |
Vérehulló fecskefű - Chelidonium majus
|
Pár lépés - a hideg könnyeket csal a szemembe - aztán már ott is vagyok a rajthelyül szolgáló iskolai tornateremben. A diáklány megkeresi a nevemet a rajtlistán, kihúzza egy vastag filccel, megkapom az útvonalleírást. Emlékszem olyan Nyakas túrára, ahol hosszú sor állt a rajtasztaloknál, most ez nincs - talán már elindult a többség. Ami szuper, hogy van kávé is, mégpedig ingyen.
Nekivágok az ismerős útnak, el a közért, a sváb kitelepítési emlékmű és a Zárdakert mellett, aztán lépteim már a Rácváros emelkedő utcáin csattognak. Fényesedik az ég felettem, szelesnek ígérkezik a nap...
 |
A Rácváros meseszerű házsora
|
Felkapaszkodok a fennsíkra, a gyerekekre madaras feladatlap kérdései várnak, én a virágokat lesem... napsárga tavaszi hérics, apró nőszirom selyemszerű lila szirmai, parányi homoki pimpó pettyezi a drapp-barna tavaszi fűvel borított fennsíkot.
 |
Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény
|
Ibolyák lila és fehér csokrai a fák alatt, kipattanó, fényes zöld rügyek mindenfelé. Csodálatos! Hagyom, hogy a gyorsabb túrázók lehagyjanak, nem sietek. Ez a nap erre van szánva...
 |
Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény
|
Az út lefelé fordul, a szőlők felé. Emlékszem, milyen köd volt itt az egyik évben... most fegyelmezetten, éles kontúrokkal sorakoznak a szőlőkarók a Nyakas-hegyen, fényesen csillognak a drótok, sorakoznak a tőkék. Lovasok kanyarodnak elém az úton. Kisebb túrázó csoportok haladnak előttem vidáman beszélgetve.
 |
A Nyakas hegy szőlősorai között
|
Piros szőlő, zöld tölgyfalevél... ezek turistajelzések, leginkább beton villanyoszlopokra festve. Pincék, pókhálós kapuk. Némelyik szépen rendben tartva, némelyik elhagyottan düledezik. Elballagok a töki temető sírkövei mellett, aztán be a pincék között a Cardium ellenőrzőpontja felé. Megkapom a bélyegzést, kaphatok teát és forralt bort is. Többször voltam már a Cardium pincészet borkóstolóján, finom boraik vannak, és a fosszilis szívkagylót formázó embléma is kedves a számomra. Szedegettem már errefelé fosszíliákat magam is...
Cikcakkosan vezet az út a kisebb-nagyobb szőlőparcellák között, néhol elesett katonák szomorú emlékművei idézik a háborús múltat. Ki tudja, hol nyugszik az én nagyapám?
A szalagozás tökéletesen követhető, szép rész jön, ismét felfelé, felfelé a dimbes-dombos tájban. Apró tavaszi vadvirágok mindenfelé, élvezetes a séta. Néha félreállok egy-egy terepfutó elől, ezt a túrát futva is lehet teljesíteni. Sokan tesznek így.
 |
Fürtös gyöngyike - Muscari neglectum
|
A sárga sáv jelzés vezet, felbukkan a távolban Perbál és a fennsík, ahol apró alakok haladnak jobbról balra a horizonton. Én is ott fogok elballagni, miután bélyegeztem a perbáli ellenőrzőponton. Kicsit fáj a lábam, és a neheze még csak most jön. És hopp, bele kell húznom, másfél óra múlva zár az ellenőrzőpont... Na jó, fél óra alatt ott vagyok. Vidám csapat fogad, mint minden évben, mondhatni a figyelem kereszttüzébe kerülök, sóspereccel és szezámos édességgel kínálnak, és persze egy kérdéssel: vannak-e még mögöttem, és ha igen, hányan. Na ez a klasszikus, megválaszolhatatlan kérdés...
 |
Töki pince
|
Megyek is tovább, az égre felhők kúsznak, azt hiszem, vége a napfénynek... jön viszont a nyílt terep és a szél. Nyolc kilométer a következő ellenőrzőpontig egy eseménytelen, szántóföldi szakaszon, ahol legfeljebb néhány derékszögű kanyar tagolja az egyeneseket... Előszedem a köményes tallért, amit a következő pillanatban kiránt a kezemből a szél, és a tallér elvitorlázik a sarjadó borsóvetés felett.
 |
A Cardium ellenőrzőpont
|
Folyamatosan, szünet nélkül énekel a fejem felett egy búbos pacsirta. A szél olyan erős, hogy a kis barna madár néha hátrafelé repül a levegőben. Most is, mint mindig, eltűnődök azon, hogy hogyan vesz levegőt? Talán valami speciális légzéstechnikája van, mint a didgeridoo-t fújó zenészeknek...
 |
Sokan futva teljesítik a távot
|
A távolban pedig billeg az égen egy barna rétihéja. Jellegzetes, imbolygó röpképe van, mintha mindig be lenne tépve, és most még a szél is dobálja. Nem hiszem, hogy gazdag zsákmány várna rá, elég a harc a széllel...
 |
Kerti hulladékkal kerülhetett a szőlők közötti mezsgyére ez a jácint (Hyacinthus orientalis)
|
Hátranézek... valahol a távolban néhány fekete pontocska vibrál. Mégiscsak vannak utánam is még túrázók... Kitörlöm a szememből a könnyeket, amiket előcsalt a hideg szél.
 |
Mandulafa virága (Amygdalus communis)
|
Végre lefelé kanyarodik az út, Anyácsa felé, és beérek a fák szélvédett világába. Odvas és ujjas keltikék rezegnek a fák tövében. Egy éles balkanyar, és megint felfelé lépkedek a porló dolomitba mélyedő, egynyomtávos ösvényen. Piros csészegombák villannak fel, mintha eldobott piros műanyag kupakok lennének, amott pedig a tüdőfű liláskék virágcsokrai díszlenek. Megjavul a kedvem is.
 |
Piros árvacsalán - Lamium purpureum
|
Felfelé, felfelé! Óriások lépcsője. Találó név. Fent ellenőrzőpont vár, itt is ismernek már engem a régebbi túrák miatt... kapok barackos müzliszeletet, aztán szedem a lábamat a feketefenyők és borókák között, most már nyílegyenesen Zsámbék felé.
 |
Kis meténg - Vinca minor
|
Fel és le, ezen a mókás hullámvasúton... nekilódulok, szaladva az igazi, vörösesbarnán, pikkelyesen sorakoznak a fenyőtörzsek. Megkapom az utolsó bélyegzést, a srácok nem a keresztnél vannak, ahogy a bélyegzésből gondolná az ember, hanem itt, a fák között. Ami a szél miatt jó ötlet.
 |
Közönséges gyöngyházlepke - Issoria lathonia
|
Köves ösvény, lefelé, lefelé, be a házak közé. Kis nyaralófélék, aztán kertes házak, és lent: a pazar romtemplom.
 |
Közönséges boróka - Juniperus communis
|
Tavaly tavasszal itt találtam a hazai flórára nézve új növényfajt: mediterrán jövevény a Fumaria capreolata. Most már kifejezetten keresem, mert tavaly nehezen tudtam elmagyarázni, hogy pontosan hol is láttam. Megvan! Idén is megvan... ez már nem csak alkalmi megtelepedés, átvészelte a telet. Ebből is látszik az éghajlatváltozás... egyre több délvidéki növényfaj találja meg az életfeltételeit.
 |
Út Perbál felé
|
A sárga sáv jelzést követem, egyre közeledik a romtemplom sziluettje. Borongós az ég, kövér felhőpaplanok hullámzanak végig rajta. Néha egy-egy esőcseppet is vág az arcomba a szél. De innen már közel a cél. Leballagok a hosszú lépcsőn, aztán végig a reggel már látott téren, vidáman rámcsiripel egy házi veréb, itt a közért és a célt jelző zászló az iskola kapuja előtt.
 |
Búbos pacsirta - Galerida cristata. Védett madárfaj
|
A tornateremben hagymás zsíros kenyér, hagyma és tea vár. Jól esik a szélvédett meleg, jól esik üldögélni. Van időm a buszig, kicsit pihenek, pakolgatok, elteszem a megkapott oklevelet és kitűzőt, aztán nekivágok a rövid sétának a buszfordulóig.
Remek nap volt!
 |
Korai juhar - Acer platanoides
|
 |
Hétpettyes katicabogarak (Coccinella septempunctata) ostorménfán (Viburnum lantana)
|
 |
Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény
|
 |
Mediterrán jövevény ez a füstike: Fumaria capreolata. Magyar neve még nincsen
|
 |
Zsámbék, Keresztelő Szent János-templom
|
