Összes oldalmegjelenítés

2023. március 26., vasárnap

Tavaszváró gyalogtúra a Nyakason

 Jó néhányszor bejártam már ezt az útvonalat - ami azt illeti, már meg is hívtak rá... Szelíd dombok, változatos élőhelyek, kellemes huszonhat kilométer, feszesnek igazán nem mondható szintidő: minden adott egy kellemes bámészkodós, fotózgatós sétához!

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény

  Mondjuk az időjárás-előrejelzés esőt ígért éjjelre... és vannak már tapasztalataim a Zsámbéki-medence saráról is, különösen, amikor gondos kezek faltól falig beszántják a terepet, a földutat is beleértve. Amikor még napkelte előtt felébredek és kidugom az orromat a gangra, csendes esőkopogás és a nedves föld szaga száll a levegőben. De persze nem fekszem vissza, bármennyire is csábító egy heverészős szombat délelőtt... a múholdkép szerint egyébként is el fog vonulni az esősáv, mire a rajtba jutok.

Rügyet bont az egybibés galagonya - Crataegus monogyna
A buszjegyet már megvettem elővételben. Ilyen korai órán jobb is, hogy nem kell a Széna téri Volánbusz-automatával bajlódnom, különösen sötétben, kávé előtt... Buszjáratok egyébként elég sűrűn jönnek-mennek, nem is vagyunk rajta sokan. Elnyújtózok az ülésen, és félálomban bámulom odakint a lassan szürkülő tájat. A vastag felhők között néhol rózsaszínes hasadékok nyílnak. Ígéretes nap!
Nyílnak a vadcseresznye-félék is - Cerasus sp.
Tudom, hol a rajthelyül szolgáló iskola, nincs sorbanállás a regisztrációs asztaloknál. Ott a nevem a listán, hamar megkapom az útvonal-leírást, és neki is vágok a 26 kilométeres útnak. Egy kamerával felszerelt ember hátbafilmez egy terepfutót - alighanem valami hír is lesz a Nyakasfutásról. Én ügyesen kisasszézok a kamera "tűzvonalából", emlékszem, egyszer Spanyolországban ugyanígy, hátizsákostul konkrétan elfutottam a tévések elől... elmosolyodok az emlék hatására. Több, mint tíz éve volt!
Mindenütt apró, lila foltok: ibolyák színezik a talajt
Tényleg nem esik már. Nedvesen fénylik a kockakő a lábam alatt, gyorsan haladok a Rácváros hangulatos kis házsorai között. Képregényvilág. Aztán pár lépés az erdőbe vágódó mélyúton, fel és fel.. hátam mögött felragyog a Nap, átsüt millió és millió rezgő esőcseppen. Minden gally, fűszál, rügy gyémántdiadémot ölt! A madarak harsogóan éneklik a tavasz dalát... ujjongó szépség, és végre egy kis víz, a szomjas föld hálásan issza be.
Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis. Védett növény

Felérek a fennsíkra, odalent méltóságteljesen mutat az ég felé a zsámbéki Romtemplom csonka, sok évszázados tornya. Kopott, barna a tavalyi füvek száraz szőnyege, de ebbe a szőnyegbe már színes mintát szőtt a tavasz: itt is, ott is napsárga héricsek fordítják arcukat a Nap felé. Szirmaikat megtépázta ugyan az éjszakai eső és a fennsík élénk szele, borzas fejük szorgosan rázza le az esőcseppeket a szélben. Sötétlila fürtös gyöngyikék százai sorakoznak a rövid, száraz fűben. Valahonnan egy ideges zöld küllő harsány klüklüklü kiáltása hallatszik, az égboltra fekete grafikaként rajzolódik ki a fenyők kontúrja.
Út a Nyakas-hegyre
Elbámulok, hagyom, hogy a kirándulók megelőzzenek, aztán ballagok tovább a kiszalagozott úton. Galagonya- és kökényligetek váltogatják egymást, pattannak már a rügyek, fehér golyóbisok milliói minden viharvert, szúrós, zuzmólepte ág végén: pattanásig feszült bimbók. A bokrok tövében mindenütt törékeny, lila ibolyák emelgetik az avart. Finoman fogalmazva nem rohanok. Mennyi szép látnivaló!
Szépen gondozott szőlők mindenfelé...
Persze ismerősök is akadnak a korábbi túrákról. Beszélgetve ballagok a szőlősorok felé a feketefenyvesben. Nini, boróka is van! Éles jobbkanyar, precízen szalagozva... és máris nyílt felettem az ég, hófehér felhők flottája úszik a kék égen méltóságteljesen, ragyog a Nap. A szőlőnövények valósággal vigyázzban állnak, katonás sorokban. Bor "készül" itt, nem is akármilyen... Többször voltam már a Cardium és a Nyakas pincészet kóstolóin. A szőlősorok között galléros tarsókák milliói rezegnek. Itt-ott tavaszi aggófű is sárgállik. Terepfutók szaladnak el mellettem.
Présházak, kis pincék tarkállanak a domboldalon... az egyik helyen fröccsöt is lehet "csapolni". De nem állok meg, közel már az első ellenőrzőpont, és az egyik túratárs  valami meglepetést ígérget, nem akarom feltartani. Gyors léptekkel haladok el a töki temető mellett, aztán már itt is van a Cardium présháza, az első bélyegzőhely. Meg is kapom a pecsétet, túratársam hátizsákjából pedig medvehagymás pogácsa kerül elő. Hm... finom!
Önkiszolgáló fröccsözde a kis présházak egyikének tornácán
Ballagok tovább a présházak között. Itt még a turistajelzés is egy piros szőlőfürtöt formáz... Piros árvacsalánok milliói kísérik az utamat. Hangulatos, szép vidék... de háborús tragédiákat is rejt. A magyar honvédekről megemlékező emléktábla mellett egy német katona síremléke mellett is elhaladok. Milyen értelmetlen dolog a háború!
Odvas keltikék áradata - Corydalis cava
Zöld gabonavetés hullámzik, mint egy takaró, a dombokon. Néhol facsoportok állnak, mint sivatagban az oázisok, de egyébként ez agrárvidék. Itt már nem a látványos, ritka védett virágokat keresi a tekintetem, hanem az apró szántóföldi gyomocskákat. Némelyik ezek közül is igen szép és ritka is...
Tavaszi aggófű - Senecio vernalis
Pompás felhőjáték zajlik a fejem felett. A szinte vakítóan mélykék, tiszta égen hatalmas, habos felhőtornyok úsznak. Árnyékuk tuntakék foltként úszik alattuk. Hol smaragdzölden felragyog a búzavetés, hol árnyékba borul. Hol fehéren rázzák meg fejüket a virágzó vadgyümölcsfák, hol besimulnak a háttérbe... Gyönyörű! Tudom, hogy ez a jelenség nem fog sokáig tartani, de amennyire lehet, kigyönyörködöm magam benne, miközben Perbál felé haladok. Felerősödött a szél, nem olyan barátságos már a napsütés sem. Elcsípek egy kattintásnyira egy gyönyörű, színpompás rókalepkét. Kopottas szárnyai elárulják, hogy a telet valami rejtekhelyen tölthette.
Öreg vadgyümölcsfa, megporzóval - Cerasus sp.
Perbálon az ellenőrzőponton viszont barátságos emberek fogadnak. Megsimogatok egy fényes-fekete tacskóféle kutyát, kapok mindenféle rágcsálnivalót, iszom egy igazi "napközis" tehát is. Megbeszéljük, hogy citrompótlóval, műanyag kancsóból az igazi! De azért a rozsdamentes poharamból kortyolva is eléggé nosztalgikus élmény. Integetve búcsúzok a pontőröktől és folytatom az utamat Perbál utcáin. Kicikcakkozok a településről a szalagozást követve, lefényképezek egy ágak között pózoló verebet ugyanott, ahol tavaly is -  úgy látszik, itt különösen celeb hajlamú verebek vannak - aztán kiérek a gerincre. Mellbe vág a szél. A Nap is elrejtőzött az egyre vastagodó felhők között. És a szél hűvös is. Behúzott nyakkal szedem a lábamat.
Körben a Zsámbéki-medencét övező hegyek...
Persze most is keresi a szemem a szántóföldi gyomocskákat az út szélén. Nem is hiába! Meglepő, mennyiféle veronikával találkozom... Akad perzsa veronika és sövényveronika, még a település határában, aztán kicsit messzebb ujjaslevelű veronikák kék szeme nevet felém. Fényes veronika is akad. Lekanyarodva bal kéz felé - itt is szalagozás van - "hatalmas" borostyánlevelű veronikákra bukkanok, némelyik levél egy centiméteres is megvan! Aztán - nini! - egy eddig általam csak képen látott, ritka veronikafaj: háromkaréjú veronika bukkan fel. A heves szélben nem könnyű az izgő-mozgó, szélfútta parányokra fókuszálni... szerintem a mögöttem elhaladó túratársak elképzelni se tudják, mi a búbánatot fényképezhetek ott a földön ilyen hosszasan. Hiszen nincsen ott "semmi"...
Gyümöcsfa-ültetvény
A szélben gyorsan szárad a sár. Gyakorlatilag nincs is, kellene még eső... a vaddisznó-lábnyomok is megdermedtek már, némelyik akkora, hogy egy söröskorsót is bele tudnék állítani. Ezek bizony pár órája jártak erre. Az őznyomok is komoly éjszakai életről árulkodnak.
Áttelelt kis rókalepke - Aglais urticae. Védett faj
Végre a völgybe kanyarodik az út, kevésbé goromba a szél. A túratársakat is elfújhatta, mert hirtelen nem látok senkit sem. Furcsa! Az a kényszerképzetem támad, hogy rég kicsúsztam mindenféle szintidőből, a kirándulók mind célba értek, a pontőrök is összepakoltak már... Ami azt illeti, jártam már így. Szinte alkonyi a sötétség a fák között. Gyorsítok. Persze azért itt is akad fotótéma: döbbenetesen szép rózsás-lilás bársonyos és pettyegetett tüdőfüvek, sárga salátaboglárkák, édes illatú halványlila keltikék. Még Vajda-keltike, azaz odvas és ujjas keltike hibrid is akad közöttük.
Út Perbál felé
Jó tempóban kaptatok fel a fehér dolomittörmelékkel borított ösvényen. Örülök, amikor hangokat hallok az Óriások Lépcsőjének tetejéről: természetesen a pontőrök nem mentek még haza, valósággal piknikeznek az itt megpihenő túrázók. Visszakapott belső derűvel haladok a fenyvesben, léptem puha a lehullott fenyőtűkön. A fák közötti nyiladékokban is felbukkan egy-egy hérics. Homályosan, de újra süt a Nap, fénye akár egy kopott rézgarasé (tegnapelőtt pont láttam kopott rézgarast a Pénzmúzeumban, friss hát az élmény).
Millió márciusi szirom, akár a földre hullott bárányfelhők...
A "hullámvasút" szakaszon a móka kedvéért belekocogok, akár a gyerekek. Itt van a következő ellenőrzőpont, egy kis sátorban üldögélnek a bélyegzést végző diákok. Nápolyiszeletet is kapok, elrágcsálom. Ismét a Zsámbék feletti fennsíkon járok a galagonyás ligetben, felém mosolyognak a héricsek. Remélem, talán láthatok apró nőszirmot - elvégre a túra kitűzőjét, oklevelét ennek a vadvirágnak a képe díszíti - de úgy látszik, még korán van, kell néhány hét, hogy ez a szépség is kibontsa hol sárga, hol lila szirmait.
Út Perbál felé
Lejt az út, felmagasodik szemben a Romtemplom. Az út nagyjából megkerüli, mindig megcsodálom, hogy az évszázados falak tövében milyen pici porták vannak, igazi tyúkudvarral. Ez elég hasonló lehetett a templom fénykorában, a középkorban is. Harsány kukorékolással kísérve kanyarodok az Erzsébet lépcső felé. Elmarad mellettem a kitelepítési emlékmű, a zárdakert és a törökök kútja - itt sokminden árulkodik a történelemről.

Aztán ismét a hagymaszagú (zsíros kenyér), visszhangzó sportcsarnokban állok, kezemben az útvonalleírással, megkapom a záróbélyegzést - elvileg egy lájk-jelet ábrázol, de véletlenül fejjel lefelé ütik rá a papíromra, így kicsit mást jelent. Recipe ferrum! Ó, a régi római gladiátorok sorsáról döntött a császári hüvelykujj-mozdulat... vajon hányan tudják ma ezt? Én mindenesetre inkább a pozitív jelet írom be képzeletbeli túraleírásomra: alapos szalagozás, bőséges ellátmány, kedves pontőrök, szép vonalvezetés, változatos tájak. Jó séta volt... most is jól éreztem magam.

Negyed óra múlva indul egy busz Pestre... nem is időzök hát tovább, elbúcsúzok az itteniektől és igyekszem a buszfordulóba. Jól esik leülni, mi tagadás. Nézelődök, ahogy reggel is, szalad mellettem a táj. Jó nap volt!


Mezei veréb - Passer montanus. Védett faj





Ujjaslevelű veronika - Veronica triphyllos

Szalagozott utakon a szántóföldek szélén



Borostyánlevelű veronika - Veronica hederifolia

Háromkaréjú veronika - Veronica triloba

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

Keltikék. A jobb oldali ujjas (Corydalis solida), a bal oldali odvas-ujjas keltike hibrid (Coeydalis x vajdae)

Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis

Ostorménbangita - Viburnum lantana

Galléros tarsóka - Thlaspi perfoliatum

Egy igazán extra színű ibolya - Viola sp.

2023. március 14., kedd

A Börzsöny délkeleti peremén

 Kedvelem a VIDE túráit. "Régimódi" túrák ezek: rajt egy sportcsarnokban, ellenőrzőpontok bélyegző emberekkel és müzliszelettel, korrekt szalagozás, a célban igényelhető paprikás krumpli... semmi kód, virtuál, instant, mifene. A Börzsöny is számomra kedves táj, szinte mindenütt jártam már, de ezt az útvonalat a Börzsöny délkeleti peremén, amit idén először jelöltek ki a szervezők, még nem ismertem... plusz vonzerő. Noha erre a szombatra ronda időt ígért a meteorológia, örömmel készülődtem. Első rendezés, de a szervezők rutinosak. Jónak ígérkezik...

Jégdara-záporban
 Ébresztő ötkor. Majdnem meggondolom magam, amikor kinézek a pesti gangra. Odakint töretlen a sötétség, bekúszik az ajtón a csepergő eső hangja és a hideg, nyirkos levegő. Megreggelizek, magamra kapom a némileg viseltes túrabakancsot, hátamra kanyarítom a zsákot és nekivágok az esőtől fényes budapesti járdának. Még a részeg brit fesztiválozók se mutatkoznak a Morrison's előtt, teljes a csend, fura. Megveszem a jegyet az automatából, a zónázó vonat épp beérkezik a Nyugatiba, vizesen csillognak a sínek. Beülök a vonat emeletére, melegedek, bökdösöm a mobilomon az időjárás-jelentést.
Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis
A szerelvény szinte észrevétlenül indul, gyorsít, aztán robog velem a Dunával párhuzamosan. Sződliget felett vörösen izzani kezd az ég a felhők alatt, Vác után készülődni kezdek a leszállásra. Verőcén már tudom, hol a rajthely, nem először járok itt. Az adminisztráció gyors, előnevezés volt, több ismerőssel is találkozom, megdicsérem a bogrács körül sürgölődő nénit a múltkori gulyáslevesért, láthatóan örül neki. Zsákokban fehérlik a ma készítendő, már meghámozott és feldarabolt paprikás krumpli.
Kilátás a Dunára a Fenyves-hegyről
Megkapom az igazolófüzetet, elteszem a vízhatlan tokba, és nekivágok a 25 kilométeres (igazából valamivel rövidebb) távnak a piros sáv jelzést követve. Szürkés, borongós reggel, erős szél lökdös, borzolja a pocsolyákat, mialatt a lassan emelkedő úton kikecmergek Verőcéről. Szép, panorámás telkek, rajtuk hol egy elhagyatott, hetvenes évekbeli víkendház kucorog, hol egy mostanában épülő méretes családi ház díszeleg. Jó sok a "magánterület, belépni tilos!" tábla. A házak közt egyre szebb panoráma nyílik a Duna felé.
Fények és árnyékok a Börzsöny lankáin
Végre erdőbe lépek, Fenyves-hegy a hely neve, de fenyő nincs sok. Nézegetem a tipikus település-széli gyomflórát, akad itt adventív perzsa veronika, galléros tarsóka, kertből szökött délszaki kutyatej. Az erdő is jó vegyes errefelé, vékony törzsű tölgyek és cserfák, puha, nedves avarréteg, csak mutatóba nyílik egy-két korai pettyegetett tüdőfű. A madarak az erős szélben csendben lapítanak valahol, nyikorognak a fák, szélzúgás hárfázik a csupasz gallyak között. Néha reccsen egy-egy letörő ág is, behúzom a nyakam a hallatára...
Kertből szökött délszaki kutyatej - Euphorbia myrsinites

Matricát ragasztok az első ellenőrzőponton, pici, fából épült kilátópont ez, rohannak a felhők az égen, rohannak a tintakék árnyékok a hegyek oldalában. Néha kivillan a valószínűtlenül tiszta kék ég, ólomfényesen felragyog a Duna felszíne.

Az út lejt, védettebb völgybe érek, itt a virág is több. Felbukkannak az első hóvirágok, rázzák a fejüket a szélben, lejjebb aztán egész mező pompázik a fák alatt, szinte fehérlik tőlük a föld. Keltikék emelgetik az avart, és nini: csillagvirágok! Erről a kék szépségről régen azt hitték, egyetlen faj, nemrég derült ki, hogy valójában négy... itt a dunai csillagvirág honos, letérdelek, fényképezem... a kék csodálatos kontrasztot képez az avar rőtbarnájával, vörösével. Hátam mögött ismerős túrázók sorjáznak el, elkocog egy nagytestű fehér ló is lovasával.

Galléros tarsóka - Thlaspi perfoliatum
Hamarosan a második ellenőrzőponthoz érek. A kis kék sátor alatt megkapom a bélyegzést, a Nap is kisüt, kiszínesedik a világ. Rengeteg csillagvirág és hóvirág pompázik mindenfelé a Katalinpusztára vezető aszfaltút mellett... és sajnos szemét is akad bőven. Az út a Lósi-patak mentén halad, az aszfaltról lekanyarodik a patak mellé, tetszik. Beérek Katalinpusztára. Ismerős hely, gyakran járok ide a Naszály miatt. Mostanáig együtt haladt a táv a negyven kilométeressel, utóbbi táv nevezőinek fel kell mászni a hegy tetejére. Átcikkcakkolok az aszfalton, el a zöldséges és a bezárt (vagy bezártnak látszó) kocsma előtt, aztán be a piros sávon két telek között, arccal a Naszálynak.

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis. Védett növény
Egy bokor alatt fekete macska hegyezi a fülét. Ránézek, látja hogy látom, unottan a bokor ágaihoz dörgölőzik, aztán magasra emelt farokkal, fenekét kecsesen billegtetve megindul felém. Igen, macskamágnes vagyok. Leguggolok, megsimogatom a macskát. Fejét meglepő erővel nyomja neki a tenyeremnek, rezeg a dorombolástól.
Odvas keltike - Corydalis cava

A következő ellenőrzőpont a Rockenbauer-kopjafánál van. Koszorúk, málladozó virágcsokrok jelzik, hogy sokak őrzik emlékeikben az egymillió lépést Magyarországon... Matricát ragasztok az ellenőrzőfüzetbe, aztán folytatom az utat. Elborul az ég, felerősödik a szél, zúg a fák között. Örülök, hogy nem kell felmásznom a Naszályra. A csupasz hegygerincen brutális erejű lehet a szél!

Megállok a kis tónál a látogatóközpontnál, hátha látok békát vagy valami érdekeset - egyszer elcsíptem fényképezőgépemmel egy halat zsákmányoló vízisiklót itt. Most csak három tőkés réce riadozik a békalencsés vízen.

Ujjas keltike - Corydalis solida
Egyedül ballagok a kék sáv jelzésen a patak mellett, lent vidáman csobog a víz, furcsán sötét lesz... aztán kavarogni kezdenek a jégdara szemcséi. Fehéren megülnek a zöld mohán. A földút hirtelen átváltozik kifogástalan kétsávos kerékpárúttá - az ilyen átváltozások nem ritkák hazánkban - aztán átcsattogok Szendehelyen. Szép, rendezett falu, mindig is tetszett. A járdán anyuka vezeti kézen fogva két kisgyerekét, a kölykök nyelvüket kinyújtva igyekeznek elcsípni egy-egy hódaraszemcsét. Egymásra mosolygunk.
Dunai csillagvirág - Scilla vindobonensis. Védett növény
Egyre erősebben vágja a szél az arcomba a jeges szemcséket. Kiérek a házak közül, figyelem a szélben repkedő szalagozást, a távlat elhomályosodik a fehér kavargásban. Majdnem elmegyek az ellenőrzőpont mellett, de utánam kiabálnak a pontőrök. A sátrat a szél miatt egy konténer adta szélvédettebb zugban  állították fel, van itt mindenféle jármű és roncs bőven... A sátorban zsíros kenyerek sorakoznak szépen katonásan, kistányérben felkarikázott lila hagyma, sószóróban só, akkurátus módon szalvéta is van. Úri módon elfalatozok egy zsíroskenyeret, miközben körülöttem kavarog a jeges mindenség. A hagymaszagot felkapja a szél és viszi egészen Kamcsatkáig.
Dunai csillagvirág - Scilla vindobonensis
Nekivágok a folytatásnak, át a prérin, teljes erőből vágja arcomba a szél a jégdarabokat, és érezhetően lökdös. Nem könnyű a terep, nagy kerekek végeztek mélyszántást az úton, aztán a gödröket építési törmelékkel igyekeztek betömni, amitől persze még rosszabb lett az egész. Örülök, amikor beérek a fák közé, kicsit védettebb, bár itt meg sár van. Lent megcsillan egy kis tó felszíne, nádakat hajlít a földre a szél. Ez a szakasz végig szalagozott, nincs bajom a navigációval.
Dunai csillagvirág - Scilla vindobonensis
Ez hosszú szakasz a következő matricás pontig. A legérdekesebb rész egy telepített fenyves, jó sűrű, szinte feketeség honol a katonásan sorakozó törzsek alatt. Vastag, zöld mohapárna őrzi a csendet. Elhagyott erdészház-féleség, düledező épületek, aztán kilépek a Nagy-rétre, ami valóban tágas. Ismét teljes erővel érvényesül a jégdara és a szél. Gyönyörű lehet ez a hely a tavaszi napsütésben...
Bogláros szellőrózsa - Anemone ranunculoides
Kapaszkodok felfelé a sáros, szalagozással jelölt úton, a jégdarazápor lassan eláll, és szégyenszemre utolér a negyvenes táv két indulója, mentségemre szóljon, hogy legendás teljesítménytúrázók. Egyébként sokan futva teszik meg a távot, és mindenki megköszöni, hogy utat engedek neki... Én nem sietek, nézegetem az út szélét, akad-e valami botanikai érdekesség. És akad! Nini! Egészen pici vadvirág csoportja szerénykedik az út szélén... Nem nagy, nem gomba, nem fű, mégis ez a neve: nagy gombafű. Egyszer egész Komáromig vonatoztam, hogy láthassak ilyet, most találkozom ezzel a ritka és védett növényfajjal életemben másodszor.
Békalencsés víz... (a békalencse-fajok meghatározása igazi profiknak való :-) )
Ahogy ráközelítek az objektívvel, kiabálás harsan mögöttem, hogy "vissza, vissza!", aztán a következő pillanatban elsötétül a kereső, teljesen betölti egy boxer nyelve. Igen, nem csak macskamágnes vagyok, hanem kutyamágnes is... megsimogatom a bársonyos, barna testet, a kutya szinte vigyorog széles szájával és turcsi orrával megbökdös. Kicsit megpaskolom, menjél cimbora!
Jégdara-zápor örvénylik Szendehely határában
A következő ellenőrzőpont ismét matricás, közeledek a Dunához, még a levegő illata is más. Már nem esik, és néha felbukkan egy-egy kék folt is az égen. Megiszom a dobozos kávémat, máris jobb kedvvel ballagok tovább. A sár a tavaly őszi Lokomotív túrát idézi. Érzem, hogy valami nincs rendben a bakancsommal, pokolian nyomja az egyik kislábujjamat, jókora sárkoloncok is lógnak rajta. Behúzott kislábujjal kicsit lassabban tudok haladni, de ez már a célegyenes, pár kilométer van csak hátra...
Telepített fenyves a Nagy-rét előtt
Fotótéma, virág alig akad. Piros csészegombák rejtőznek az avar alatt. Aranyoskúthoz közeledve felbukkannak az elhagyott faházak az erdőben. Valaha, valakik itt víkendeztek, akkor talán kertek voltak a kis retró faházak körül, bográcsok alatt pattogott a láng, talán énekeltek is az emberek a tűz körül... felrémlik, hogy gyerekkoromban hányszor jöttünk mi is így össze a szomszédsággal. Letűnt világ, abból az időből, amikor három évente lehetett külföldre menni, ötven dollárral a zsebben.

Aranyoskútnál édességet kapok: csokoládés magos szelet, minőségi cucc, nem az a hitvány, műanyagízű müzliszelet, amit sok túrán költséghatékonysági okból osztogatnak... Élvezettel elropogtatom, szeretem az olajos magvakat. Forralt bor is van. Fényképezem a távlatot, szép innen a dunai panoráma. Odalent méltóságteljesen, nagy ívben kanyarodik a Duna, akár egy kamion.

Rájövök, mi a baj a bakancsommal... levált a talpa. Pedig mostanra kezdtünk összeszokni...

Zöldszárú moha - Scleropodium purum

Innen már végig lejt az út, napsütötte és védett hegyoldal, végre kirázom a fülemből a szelet... Több a vadvirág is, itt már nyílnak a keltikék és az ibolyák. A piros háromszög jelzés bevezet a településre, a jól ismert utcákon pár lépés a célig. 

Megkapom a kitűzőt és az oklevelet - sok túrán már ez sincs, töltse le a Netről, aki akarja - én örülök ezeknek a túra céljában kézhez kapott emléklapoknak és okleveleknek. Örülök a paprikás krumplinak is, a bogrács aljáról kapok olyan sűrű, főzelék-szerű cuccot, hogy megáll benne a műanyag kanál. Jól esik a meleg étel a puha kenyérrel és a "napközis teával". Van időm a vonatig... még negyedórát fagyoskodok is a huzatos peronon, amíg beérkezik az emeletes zónázó, ami aztán hazarepít Pestre. Jó nap volt! Holnap vár a Strázsa-hegy...

Matricás ellenőrzőpont a Nagy-réten

Itt orchidea készülődik! Bíboros kosbor tőlevél - Orchis purpurea. Védett növény

Kicsit küzdeni kellett az elemekkel...

Nagy gombafű - Androsace maxima. Védett növény

Kilátás Aranyoskútról a Dunakanyarra

Keskeny parcellák futnak ki egészen a Dunáig

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

Ibolya - Viola sp.