A Fjallraven vándortúra a népszerű svéd sportmárka által kezdeményezett nemzetközi mozgalom. 2022-ben a helyszíne a Balaton felvidék volt: öt napos vándorlás, ahol a résztvevők végig maguk viszik a felszerelésüket (sátor, hálózsák stb.), meglehetősen nomád körülmények között töltik az éjszakákat, és nemhogy nem dobnak el szemetet, de még össze is szedik, amit az út mentén találnak. Az ellátás része a kis hordozható gázpalackos főző és az ezen elkészíthető liofilizált "űrhajóskaja", amit elég forró vízzel felönteni (a reggeli és az ebéd ilyen volt, vacsorára ízletes bográcsos meleg ételt kaptunk). Az útvonalat a szervezők végig szalagozzák, és több napon is lehet választani hosszabb és rövidebb táv között.
Nemzetközi mozgalom lévén, a mostani mezőnyben is szép számmal voltak külföldiek, még Szingapúrból és az USÁ-ból is érkeztek, nem beszélve a környező országokról.
Én még 2019-ben hallottam róla, és abban az évben be is fizettem, a covid miatt kétszer is elmaradt, most kerülhetett sor rá, hogy megrendezzék. Arról persze senki sem tehet, hogy a példátlanul aszályos és forró nyár közepére esik a dolog, a nem hosszú és nem nehéz távok ellenére bizony a hőségben ballagni a hátizsák súlya alatt erőpróbát jelentett a számomra. Az öt nap alatt megtett táv kb száz kilométer volt, nem mértem, néha tettem kitérőket is egy-egy érdekesebb hely kedvéért.
 |
Alföldi táj is lehetne, de ez a Balaton-felvidék Mencshely és Nagyvázsony között
|
Ebben a bejegyzésben nem is szeretnék hosszabban írni az egyes napokról, inkább amolyan mozaikokat, pillanatképeket villantanék fel.
 |
A start pillanata Zánkán. Később eloszlott a mezőny
|
Az első éjszaka Zánkán...
Már előző este megérkeztem, mert másnap reggel nagyon macerás lett volna vonatot találni. A táborhely könnyen meglett - egy lekaszált, jó szúrós tarló, ami sajnos rögtön kibökte a felfújható matracomat... ekkor már tudtam, hogy meg kell tanulnom kemény talajon aludni, nincs mese. Sorra érkeztek a túrázók, kinyíltak a színes sátrak, mint a gombák, valaki sátorajtajáról papírzsebkendővel lekaptam egy megtermett darázspókot és szabadon eresztettem a bozótosban.
Éjjel felkeltem, becéloztam magam a mobilvécék felé. Ahogy felnéztem, a fejem felett szinte felrobbant a galaxis. Mennyi csillag! Pesti lévén ritkán látom a csillagos eget... a kristálytiszta égboltot szikraszilánkokként borították el a fénypettyek. Tücsökciripeléstől rezgett az éjszakai, meleg levegő...
 |
Nem sok felhő volt az égen...
|
Hegyestű
Van annak legalább 25 éve, hogy utoljára itt jártam. Akkor még egyáltalán nem volt itt látogatóközpont, konkrétan vadkempingeztem a vulkanikus sziklaorgonák tövében... Amikor az első reggel hátamra kaptam a hátizsákot, már tudtam, hogy nem lesz ez az öt nap könnyű... Mindennel együtt 12 kiló, lemértem, a szervezők kikészítettek egy "mázsálót", aminek a kampójára akasztva megmértem a fényképezőgépem súlyát is. Egy kiló 20 deka.
A fülledt hőségben a hátizsák hátulról, a fényképezőgép szíja elölről fojtogatott. A Hegyestűhöz felérve fordult át valami bennem: hogy fog ez menni. Váratlan ajándék is ért: az egyik borászat poharazójában ajándék (!) fröccsöt kaptam, és nem csak én, hanem aki csak betért ide... Megérdemlik, hogy néven legyenek említve: köszönöm, Tagyon pince!
 |
Út a Hegyestűről lefelé
|
Szent Balázs templomrom
Az útvonal legalább egy tucat középkori templomromot, kolostorromot érintett. Nagy részüket még nem láttam, és bizony elszomorított, hogy többségükben milyen rossz állapotban vannak. Nemhogy restaurálás, de még állagmegóvás sem történt sok esetben... amit a török tatár meghagyott, a huszonegyedik századi közöny hagyja ledőlni. Különösen furcsa a kontraszt a láthatóan jómódú, szépen rendben tartott települések házaival... meg azzal, hogy állítólag fontosak az európai keresztény gyökerek és hagyományok... na jó, ezt le kellett írnom, mert szembetűnő volt.
A Szent Balázs templomrom is ilyen. Pedig micsoda panoráma nyílik innen! Már nagyon vártam ezt az ellenőrzőpontot, hogy majd itt pihenek. A régi fjallravenesek említették, hogy itt kapunk majd dinnyét... hát, az még a kovid előtt volt. De valakitől legalább meleg vizet kapok az űrhajóskajához (én a gázfőzőktől konkrétan rettegek, és erre meg is van minden okom). Be a vizet a zacskóba, összeráz, öt percet vár, megesz - ez volt a terv. Az összerázós résznél elejtettem, és az egész liofilizált paradicsomos cucc a pólómon kötött ki. Sose leszek űrhajós!
 |
Bengeboglárka (Celastrina argiolus) és szerecsenboglárka (Aricia agestis) mezei iringón (Eryngium campestre)
|
Felsődörgicse, Levendárium
Ez egy jó állapotú középkori templom mellett van... mágneses erő húzott be, igazából fagylaltra vágytam, de kiderült, hogy van othello szörp... a kis boltban egyébként mindent lehet kapni, aminek csak köze van a levendulához. Hangulatos volt az egész!
Megiszom egy gigantikus pohárral, aztán kérek még egyet. Az ötnapos túra gasztronómiai csúcsa volt ez a szörp!
 |
Tarkalepke (Melitaea sp.) mezei iringón
|
Mencshely
Egy falu, ahol senkit, de senkit sem láttam az utcán. Erősen délutánba hajlott már a nap, végigcsorgott a fénye a kopott házfalakon, a komor, kissé penészfoltos templomtornyon - az egész hihetetlen erővel idézte fel bennem Szicíliát. Nem lepett volna meg, ha fekete kendős, szúrós szemű nénik bukkannak fel.
Szálláshelyünk a szántó szélén volt, megint tarló, de nem olyan gyilkos fajta, és tudok némi szénát is összekaparni a sátram alá, hogy puhább legyen a fekvés. Lezuhanyozok a zuhanysátorban, hideg vízzel. A forró nap után kifejezetten jólesik. A "táborközponttól" a lehető legmesszebb ütök tanyát, így viszont éjszakára "megnyerem" a bulizó külföldieket. Csodálatos a napkelte! Hosszú árnyak húzódnak a tarlón, egy valószínűtlenül hosszú lábú árnyék lépked közöttük... egy őz.
 |
Betegség támadhatta meg ezt a szőlőtőkét
|
A tálodi erdő
Valaki más vekkerére ébredtem. Ez a jó egy sátortáborban: mindenki hall mindent. Nem mintha sokat aludtam volna! Át a pampákon, aztán felmagasodik előttem a nagyvázsonyi Kinizsi-vár - nem merem megnézni, mit műveltek vele látogatóközpont-létesítés címén, végtére is 20 évig muzeológus voltam - és a Postamúzeum, ahol munka-ügyben többször is jártam már. Végre erdős szakasz jön, hamar megérkezek a pálos kolostor romjához, aminek különösen érdekes páfrányflóra él a kövei között. Lelkesen botanizálok, olyannyira, hogy azon kapom magam, hogy a bojtorjánt, mint a tépőzár modelljét magyarázom angolul egy kínai lánynak...
A következő szakasz mintha megúszta volna az általános aszályt. Magas lehet a talajvíz-szint, néhol a szikesedésnek is láttam jeleit (például sziki cickafarkot), és egyébként is, szép zöld minden, a patakban csobog a víz, és egész érdekes növények vannak itt! Igazi felüdülés volt a szememnek! Letettem a hátizsákom egy padra, és "virágvadászatra" indultam... nagy örömömre még egy virágzó orchideafélét, ibolyás nőszőfüvet is találtam. És lepkék, lepkék mindenütt!
 |
"Mindenízű drazsé": színesedő. pompás fürtök mindenfelé
|
Kapolcs-Csórompuszta
Ez volt a kedvenc szállásom. Nyírt fű, és épített zuhany! Amúgy ez valami rendezvényhelyszín lehet. A Fjallraven szervezői kinyitható kempingszékeket is hoztak, jól esik a pihenés. Egy hatalmas teknőben még mosni is lehet: ki is használom az alkalmat, és hamarosan a pólóim a két fa között kifeszített madzagon lógnak, száradnak. A nadrágom is, ezért mivel nincs más, pizsamanadrágot húzok, amivel egyáltalán nem lógok ki a népességből. Még vásárolni is ebben megyek a falusi kisboltba, a helyi lakosság hozzászokott a hippi-szerű fesztiválozókhoz...
 |
Vastövú imola - Centaurea scabiosa
|
A fekete-hegyi "tavak"
Hosszú, szinte egyenes szakasz ez a Királykő bazaltorgonái és a Fekete-hegy között, ahol kilátó is van. Kíváncsian vártam ezt a részt, mert kiszáradó láprétet, érdekes botanikai látnivalókat remélek tőle. Pár évtizeddel ezelőtt itt még tőzegmoha-láp is volt... "Növényezek", hagyom, hogy a túrázók serege lehagyjon. Szinte izzik a levegő a forróságtól. A tavak sorának persze már se híre, se hamva, legfeljebb a nádas utal rá, hogy kicsivel több itt a víz a talajban, mint máshol.
Találok azért csinos ezerjófüvet - nem gyakori faj - sárga hagymát, ami olyan, mint az épp felrobbanó tűzijáték-rakéta, amott pedig már kékeslila szirmait bontogatja a kornistárnics. Már messziről kiszúrom a festő zsoltina virágzatai között. Ezt meg kell néznem közelebbről... átverekszem magam a kanadai aranyvessző tengerén - ez bezzeg burjánzik - és örömömre felfedezem, hogy a szürkés hangyaboglárka petéi már ott fehérlenek a tárnics bimbókon. Gyors számítást végzek, természetvédelmi eszmei érték terén... bimbónként úgy egymillió forint.
 |
Ölelés vagy fojtogatás... nézőpont kérdése. Közönséges borostyán - Hedera helix
|
A brutális melegben van, aki kihagyta az Eötvös Károly-kilátót, én persze nem, aztán meg is csap a hőség. Kissé szédelegve ballagok le a meredeken Köveskálra. A szőlők közé érve egy nyitott kapun pitbull ront ki, egyenesen nekem, de szerencsére nem rossz szándékkal: megvakargatom a kutya masszív, redős tarkóját, az állat a lábamnak dől, aztán gazdája is felbukkan és visszafüttyenti.
Találok egy kivadult, öreg körtefát, roskadozik a gyümölcs alatt, szedek párat és elrágcsálom, ahogy fogynak a méterek a lábam alatt. Köveskálon már nincs messze a közért, ahol innivalót is vehetek, és a táborhely...
 |
A szőlősorok hasznosítják a sajátos balatoni mikroklímát
|
A Kornyi-tó
Köveskálra érve még mindig korán van, alternatív kirándulás lehetősége: megkerülni a Kornyi-tavat. Ez is érdekes botanikailag, ezért sátrat állítok a hőségben, aztán immár hátizsák nélkül - micsoda megkönnyebbülés - nekivágok a kiszalagozott prérinek. Hamarosan találok gyíkhagymát, szép sárga szarvaskerepet. Elképesztő a hőség.
Megkerülöm a tavat, pontosabban a tó helyét, mert víztükör itt sem csillan, kirajzolódnak az égre a furcsa szobrok, tavasszal már sokszor jártam itt, a Káli30 túrán, de nyáron még sosem láttam. Követem a jelzésül szolgáló piros szalagokat, amelyek egyike "beterel" egy majorságba, és amikor felnézek, kb 30 szürkemarha mered rám, csatasorban, szarvat szegezve. Igen gyorsan távozok egy szakadozott kerítésen, majd egy árkon keresztül, majd átverekszem magam a bozótoson, ki a műútra. Kicsit elegem lett az egész napból...
De találok egy öreg tölgyfát, aminek az ágai szinte a földet súrolják, árnyas sátor ez, gondos kezek padokat is állítottak ide... elvileg talán a kerékpárosoknak, bár a padokat a bicikliútról nem is látni. Én mindenesetre lehúzom a cipőmet, kiszedem az összes tüskét, toklászt, kiteregetem a zoknimat száradni, elnyúlok a padon, nézem az ágak között vibráló napfényt... mély hálát érzek az árnyékot adó fa iránt... és lassan helyre áll a lelki békém. Aztán fenségeset ebédelek halkonzervből és harmadnapos zsömléből, amivel kitunkolom az olajat...
 |
Csigasor - nem gépészeti értelemben.
|
Az óriáspók
Sóstókálin a focipálya mellett van a szálláshelyünk. Örülök, mert puha fű és zöld növényzet simul a talpam alá. A közeli falusi Coop-ban ennivalót és sört is veszek, zuhanyozni is tudok, kerek a világ. Van rendes vécé! De sok múlik ilyesmiken! A pályához tartozik egy fedett építmény, ami három oldalán nyitott, a végében valami színpadszerű van, bent pedig szakadozott kárpitozású, vasvázas széksorok, amik - esküdni mernék - korábban egy falusi moziban szolgáltak nézőtéri zsöllyeként. Az asztalok körül gyűlik a nép, beszélgetés, vacsorázás, bor, jó hangulat.
Ekkor látom meg - a trópusiakat leszámítva - életem legnagyobb pókját, ami a legnagyobb léleknyugalommal grasszál el a padlón. Nem vicc, akkora, mint a tenyerem, és fekete, mint a pokol. Az egyik fickó elfogja - ügyesen, pohárral - konkrétan, kitölti a pohár alját a pók... tudom, hogy létezik olyan, hogy szongáriai cselőpók, de még sose láttam "személyesen".
 |
Levendula ültetvény
|
Szentbékkálla, kőtenger
Itt sem jártam még. Nem olyan nagy kiterjedésű, mint amilyennek képzeltem a "tengert". Forróságtól izzott az egész, az ingókő tényleg ingott, imádkozó sáska kapaszkodott rajta. Cuki, glóriás békát ábrázoló bélyegzés kerül a kis füzetembe...
 |
A Szent Balázs templom romja
|
Theodora forrás
Ez a hely ismerős a Káli30 túráról, Kékkúton kisbolt is volt, ráadásul az út szélére kipakolva egy becsületkasszás alma-halom. Már az antik mérleg kipróbálása miatt is kedvet kapok hozzá, lemérem az almákat, pénz be a dunsztos üvegbe... A forrás hideg vizében pedig jól esik kezet mosni, bevizezni a hajamat. Igazi oázis!
Már előre tartok a hosszúnak tűnő ballagástól a tűző napon, az aszfaltút szélén Kővágóörsig. De nem olyan vészes. Kerékpáros csapat süvít szembe, köszönnek, vidámak. Engem is jó kedvre derítenek.
 |
| A Szent Balázs templom romja |
Zánka, cél
Hosszan ballagok a szárazságtól zizegő erdőben, beszélgetek más túrázókkal, és megtudom, hogy igenis létezik pénteken is az a balatoni vonat, amiről azt hittem, hogy csak hétvégén jár... Akár már ma hazamehetek! Mi tagadás, feldob a gondolat, hogy ágyban alhatok, rendesen fürödhetek, és ami szintén fontos: a ruháimat behajíthatom egy extra alapos mosásra a mosógépbe.
A piros Fjallraven zászlók már messziről látszanak, és ahogy megérkezek a bambuszból ácsolt célkapuhoz, a már beérkezettek megtapsolnak. Jól esik. Kapok egy pólót - hátán az útvonallal - és egy felvarrót, mindenkitől elbúcsúzok, iszunk még egy fröccsöt egy közeli vendéglátóhelyen - hát, vannak árak - aztán irány a Balcsi, mert csobbanni is kell! Napokig csak messziről láthattam a víztükröt... mesés elmerülni a langyos, átlátszatlan vízben. Aztán jön a vonat - a légkondicionálás nem működik rajta, brutális - de egyszer csak hazaérek! Nem vár rám más a mai napra, mint egy kiadós gyomorrontás, a vége felé már nem lehetett olyan jó kondiban a halkonzervem, mindenesetre totális a "megtisztulás", kívül és belül.
Holnap irány a Tátra!
 |
Réti füzény - Lythrum salicaria
|
 |
A nyári orgona (Buddleja davidii) igazi lepkemágnes, nem véletlen nevezik lepkecserjének is. Nagy gyöngyházlepkék (Argynnis paphia) tobzódnak rajta
|
 |
Néha felvillan a Balaton tükre a távolban...
|
 |
Hátamon a cucc... napfény, hőség... ballagás hosszú napokon át... párszor eszembe jutott a Camino. Nem véletlen...
|
 |
Boglárkalepke cickafarkon (Achillea sp.)
|
 |
Szakállas csormolya - Melampyrum barbatum
|
 |
A távolban Nagyvázsony templomtornya és háztetői
|
 |
Pacik mindenütt... akad pár lovarda mindenfelé
|
 |
Sátortábor Mencshely határában
|
 |
Reggeli fények Mencshely határában
|
 |
Vándorlás a tarlón
|
 |
Túléló aratás után: egy miniatűr napraforgó
|
 |
Lómenta - Mentha longifolia. Felbukkanása a tarló szélén magas talajvíz-szintre utal
|
 |
Igazi magyaros faluszéli hangulat. Nagyvázsony-Nemesleányfalu: nem tudom, van-e hosszabb nevű hazai település!
|
 |
Nagyvázsony, evangélikus templom
|
 |
Sárkányölő vitéz egy nagyvázsonyi kertben
|
 |
Nagyvázsony, Kinizsi-vár. Innen szerencsére nem látni a nagyon kirívó élmény- és látogatóközpontot
|
 |
Lómenta - Mentha longifolia
|
 |
Mezei csormolya - Melampyrum arvense
|
 |
Magyar varfű - Knautia drymeia
|
 |
Pálos kolostorromok
|
 |
Közönséges tölgyespáfrány - Gymnocarpium dryopteris. Védett növény
|
 |
Kéküstökű csormolya - Melampyrum nemorosum
|
 |
Farkasölő sisakvirág - Aconitum vulparia. Védett növény
|
 |
Pókhálós bojtorján - Arctium tomentosum
|
 |
Csíkos medvelepke - Euplagia quadripunctata. Védett faj
|
 |
| Nagy gyöngyházlepke - Argynnis paphia |
 |
A csíkos medvelepke vastövű imolán csemegézik
|
 |
Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis
|
 |
Kontyvirág termése - Arum sp.
|
 |
A tálodi középkori Szent Erzsébet-kolostorból csak a homlokzatfal egy része maradt meg. A pálos templom többi részét és az egyéb épületromokat a fák gyökerei ölelik, rejtik
|
 |
Egy váratlan találat: orchidea a Tálodi-erdőben. Ibolyás nőszőfű - Epipactis purpurata. Védett növény
|
 |
| Ibolyás nőszőfű - Epipactis purpurata |
 |
Hívogató az út Kapolcs felé
|
 |
Panoráma az Őrtorony kilátótól
|
 |
Kapolcs jelképe: a műemlék malom. Régen kilenc malom is működött Kapolcson
|
 |
Csombormenta - Mentha pulegium
|
 |
Csombormenta - Mentha pulegium. Az egyetlen mérgező mentaféleség
|
 |
Mohába burkolózó hajdani vulkáni bombák
|
 |
Erdei peremizs - Inula conyza
|
 |
Csinos ezerjófű - Centaurium pulchellum. Szinte észrevétlenül rejtőzik a magas, száraz fű között
|
 |
Az egymillió forintos bimbó. Szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) peték borítják a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) bimbóját. Vörös könyves, védett lepkefaj, csak tárnicsra rakja a petéit. Innen még nem volt a fajnak előfordulási adata
|
 |
Út a Fekete-hegyi Eötvös kilátóba
|
 |
Sárga hagyma - Allim flavum
|
 |
Mindszentkálla házsora
|
 |
Rétegzett homokkő kibúvás, előzetes a kőtengerből
|
 |
A Kornyi-tó medre helyén még most is kicsit több a víz, tart a virágzás
|
 |
Egy elnyűhetetlen, gyakori és változatos kis vadvirág: a szarvas kerep - Lotus corniculatus
|
 |
Gyíkhagyma - Allium angulosum
|
 |
Festő zsoltina - Serratula tinctoria
|
 |
Az Emberi komédia szoborcsoport sajátos hangulatot ad a Kornyi-tó mellett emelkedő kis dombtetőnek
|
 |
Vibrál a levegő a forróságtól...
|
 |
Egy jelzés nem a legjobb helyen volt... beterelt a majorságba. Nagyon gyorsan távoztam
|
 |
A sóstókáli templomrom. A török időkig itt is falu állt, most csak pár kupac kő, hullámzó talajfelszín jelzi a romok helyét
|
 |
Jellegzetes táj a tanúhegyekkel
|
 |
A szentbékkállai kőtenger híres Ingóköve tényleg billeg
|
 |
A Kopasz-hegy tetején
|
 |
Ékes vasvirág - Xeranthemum annuum
|
 |
Néha aszfalt szélén is kell ballagni
|
 |
Mogyorós lednek - Lathyrus tuberosus
|
 |
Fehér mécsvirág - Silene alba
|
 |
Szőlősorok között...
|
 |
Káptalantóti szélén
|
 |
Út a Tóti-hegy felé
|
 |
Álomcsapdák mindenütt...
|
 |
Út a salföldi major felé
|
 |
Orvosi atracél - Anchusa officinalis
|
 |
Szürkemarha és borja a salföldi majorban
|
 |
Szamarak a salföldi majorban
|
 |
Becsületkasszás almavásár Salföldön
|
 |
Közönséges aszat - Cirsium vulgare
|
 |
Liofilizált proteines müzli, egyenesen a zacskóból, nyami.
|
 |
Jutalom-pancsi a végén, a zánkai strandon
|
