A Facebook létjogosultságát bizonyítja, hogy a szakmai csoportokban hasonló érdeklődésű, nagyszerű emberekkel lehet megismerkedni, és akár személyes találkozást is megszervezni... Nem először történik ez, remélem nem is utoljára. Mindenesetre a 2022-es év első igazi "ottalvós botanizálása" ennek köszönhető.
Felmerült, hogy látogassunk el a Zákány-őrtilosi dombvidékre, ami botanikai szempontból egészen egyedülálló: a nyugat-balkáni flóratartomány egy pici csücske itt átnyúlik Magyarországra, ezért olyan növényfajok láthatóak, amik Horvátországban ugyan gyakoriak, de nálunk csak itt figyelhetők meg.
 |
A kanyargós Visszafolyó-patak szélén igazi "lábas égerfák" állnak
|
A Dráva itt szabadon alakítja kacskaringós medrét, magaspartok között fut, néhol zátonyokat épít, vízállása eléggé ingadozó... kenutúráztam rajta valaha, még diák koromban, a "hőskorszakban". Ma már kiépített pihenők, szervezett vízitúrák is várják az evezni szerető csapatokat. A folyó fölé magasodó part néhol meredek falakkal szakad le, anyaga löszös hajdani hordalék, imitt-amott jókora kavicsokkal. A mikroklíma változatos, a kis szurdokszerű völgyek növényzete valósággal egzotikus, sötét dzsungelre emlékeztet, aztán száz méterrel odébb mintha a Kiskunság akácosaiban sétálna az ember, teljesen sík, száraz vidéken. Amott pedig a magashegységek világát idéző bükkök, cserfák, tölgyek erdeje... és ott van még az ártér, ahol a vízparti fákra a borostyán, vadkomló valóságos zöld függönye borul és páfrányokat ringat a folyó felől érkező vízillatú szellő.
Nem csoda, hogy a terület Natura 2000-es védelmet élvez, hiszen a növények mellett számos kétéltű- és madárfaj otthona is.
 |
A faluszélen itt is megtalálható a gyermekláncfű - Taraxacum officinale
|
Szóval vártam a "hosszú hétvégét", két Őrtiloson töltött éjszakával, még ha három és fél órás vonatozást is jelent mindez (egyébként ahhoz képest, hogy milyen pici falu - népessége az 500 főt sem éri el - egész jól megközelíthető Pestről vonattal, egyetlen nagykanizsai átszállással.)
A szállásul szolgáló, puccosnak és drágának igazán nem mondható őrtilosi panziót, mely határőr-laktanyából változott át mai funkciójába, ajánlással találtuk, és nem is bántuk meg. A szívélyes fogadtatás, a vendéglátás, a "mintha ezer éve ismernénk egymást" otthonossága megmagyarázza, miért nem költ hirdetésre a gazdasszony... mert a vendégek maguktól is visszajárnak, és egymásnak ajánlják a helyet.
 |
Folt nélküli (színhiányos, fehér) foltos árvacsalán - Lamium maculatum
|
Kapóra jött, hogy szombatra nemzeti parki vezetett túrát hirdettek, épp szálláshelyünk volt megadva találkozóhelynek... Tény, hogy magunktól nehezen találtuk volna meg némelyik botanikai ritkaságot, bár volt, ami már a közelben is ott kínálkozott fotózásra, megcsodálásra.
A "vadviráglesen" ott voltunk ugye mi négyen, és páran jöttek még rajtunk kívül is, egy biológiatanár egyenesen Hatvanból autózott ide a ritka látnivalókért. Hármaslevelű szellőrózsa, pofók árvacsalán, osztrák zergevirág, hármaslevelű fogasír... ilyet máshol nem látni, legfeljebb botanikus kertekben.
 |
Felfutó komló - Humulus lupulus az ártérben
|
És micsoda hangulata van ezeknek a helyeknek már önmagukban is! A tiszta levegő, az autóforgalom elenyésző mivolta, a vízimadarak, az éjszakai csend egészen varázslatos... Csak a levelibékák kórusa, és néha a kárókatonákat riogató karbidágyú durrogása zavarta meg az éjszaka csendjét. Nekem, pestinek már az is szokatlan élmény volt, hogy amikor lekapcsoltam az olvasólámpámat este - olvasnivalóul a helyi babonákról, néphiedelmekről szóló kötetet kaptam - szóval, amikor lekapcsoltam a lámpát, akkor teljesen és szénfekete módon sötét lett. Pesten ilyen nincs!
 |
Dráva-part. A túloldal már Horvátország
|
Valaha valódi ágyúk is durrogtak itt. Nevezetes a hely arról, hogy 1848-ban maroknyi önkéntes fel tudta egy időre tartóztatni Jellasics 35.000 fős seregét, amíg meg nem érkeztek Perczel Mór honvédei. És egy korábbi korban is dörögtek az ágyúk errefelé: 1664-ben a hatalmas túlerőben lévő törökök ostromolták meg, végül robbantották fel a Zrínyi Miklós építtette Újvárat, aminek földsáncai máig láthatóak.
Ide vasárnap sétáltunk el. Őrtilosról a piros kereszt turistajelzés vezet el a szépen rendbe hozott és rendben is tartott történelmi emlékhelyhez, kellemes három órás séta oda-vissza. Útközben itt is felfedeztünk pár érdekes növényt az út szélén: szálkás pajzsikákat (én simán erdei pajzsikának néztem őket, van itt az is), láttunk egy ritka, évelő kúszónövényt, pirítógyökeret is.
 |
A Szent Mihály-templom az 1700-as évek derekán épült
|
A vezetett séta során láthattunk hollófészket - micsoda ricsajt csapnak a fiókák, amikor ennivalóval érkezik valamelyik madárszülő! - és örömömre észrevettem egy fa gyökerei között egy védett karéjos vesepáfrányt is. Ezzel a fajjal eddig csak sziklákon találkoztam. A zergevirág még nem virágzott, a hármaslevelű fogasír meg szinte már nem, de azért találtunk látnivalót... a pofók árvacsalán (rendszerint elírják, pufóknak, mert annak ugye van értelme) és a hármaslevelű szellőrózsa viszont éppen teljes virágzásban volt.
De hogy mit jelent az, hogy pofók? Amennyire ki tudtam nyomozni, a szó a pofon, pofa szótövét rejti, és a Czuczor-Fogarasi féle 19. századi szótár szerint íme a magyarázat: "Az arcznak két oldalán, a
járomcsontok alatt, s a száj, orr, és fülek közt levő részek, melyek
merő izomból állanak, a rugékony természetöknél fogva felfújhatók. Midőn
ezek üregét levegővel teli szivjuk, azután kibocsátjuk, kifujjuk,
körülbelül ily hangot adunk pof v. pöf. E hangszervi elemzésnél fogva pof eredetileg
jelent oly természeti hangot, melylyel a levegővel belülről megtöltött
szájat egyszerre kinyitjuk és azon a levegőt kifújjuk; s innen mint
alakszó általában jelent gömbölyűt, dudorút, különösen pofát..."
Szép emlék a váratlan szalonnasütés, amivel a nemzeti parkosok leptek meg bennünket. (Mondanom sem kell, az útra hozott ennivalóim bontatlanul kerültek haza Pestre!) Már izzott a parázs a kiépített tűzrakóhelyen, a Dráva partján, ott vártak a frissen hegyezett nyársak, a szalonna és a házi kolbász (!) is.
 |
Az elmaradhatatlan négylábú térfigyelő kamera
|
Én élveztem a közönségesebb vadvirágokkal való találkozást is: ez a vidék az átlagnál több esőt kap, harsogóan zöld és harmatos volt minden. És virág, virág mindenütt! Medvehagyma-áradat a hegyoldalakon és a kis erdőfoltokban... liláskék ínfüvek, lila feketenadálytövek, törékeny, fehér olocsáncsillaghúrok mindenfelé. Az egyik legszebb arcát mutatja ilyenkor a természet. És miközben az országot épp zivatarok "verték el", mi egész jól megúsztuk a kirándulásokat némi csepergős esővel.
 |
Gumós nadálytő - Symphytum tuberosum
|
Eljutottunk a hármaslevelű fogasír élőhelyére, egy elsőre kicsit bonyolultnak tűnő magyarázat után, és az elsőre jellegtelennek tűnő égeresben ( "egyáltalán ez az a hely?") öröm volt megpillantani az elsőt. Akadt itt aztán gólyahír, gigantikus foltos kontyvirágok, négylevelű farkasszőlő, de még pézsmaboglár is, amire itt egyáltalán nem számítottam: eddig csak a Vértesben találkoztam ezzel a parányi, de közelről nagyon szép kis zöldessárga vadvirággal.
 |
Hagymás boglárka - Ranunculus bulbosus. Számomra új faj volt ez is
|
És, persze, az illatok... a sülő szalonna és a tábortűz füstje, az örvénylő folyóvíz szaga, az eső utáni pára nedves, zöld illatai, a virágzó zselnicemeggy fehér csokrainak zümmögő illata, a szívesen kínált házi pálinkáé, amitől már akkor könnybe lábadt a szemem, amikor még csak az orromat dugtam a pohárba...
 |
Rigószegfű - Moenchia mantica
|
Bejártuk az ártéri tanösvényt is Őrtiloson, ami nem hosszú, de meg lehet csodálni a függönyszerű zöld növényzetet a fákon, a hódrágásokat a fatörzseken, a lassan kitekeredő, bronzszínű páfrány "pásztorbotokat", a téli zsurló furcsa, zöld "evőpálcikáit". Sajnos, adventív fajok is vannak: megjelent a japánkeserűfű, és a szép nevű, de borzasztóan agresszíven területfoglaló aranyvessző is.
 |
Télizöld meténg - Vinca minor
|
Történelmi emlékek... élő természet... madarak és vadvirágok a Duna-Dráva Nemzeti Parkban.
Jól érvényesült a szabály, miszerint több szem többet lát... egyedül bizony sokkal kevesebb dolgot vettem volna észre!
Egy szóval: csodálatos kirándulás volt, és a "virágvadász" társak jelenléte igazán bearanyozta ezt az április végi hétvégét!
 |
Hagymaszagú kányazsombor - Alliaria petiolata
|
 |
Olocsáncsillaghúr - Stellaria holostea
|
 |
Kockásliliom - Fritillaria sp. Sajnos, nem vadon élő, hanem egy kertben volt, valószínűleg nemesített változat, de legalább így láthattam
|
 |
Osztrák zergevirág - Doronicum austriacum. Védett növényfaj
|
 |
Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia. Védett növényfaj
|
 |
| Hollófészek |
 |
Karéjos vesepáfrány - Polystichium aculeatum
|
 |
| Foltos árvacsalán - Lamium maculatum |
 |
Apró gólyaorr - Geranium pusillum
|
 |
Kertből szökött nagy meténg - Vinca major
|
 |
Szakvezetéses kiránduláson a titkokat rejtő vidéken...
|
 |
Először azt hittem, valami gomba. De nem, ez is növény: óriás zsurló - Equisetum telmateia monumentális méretű hajtásai
|
 |
Medvehagyma-áradat, még a szarvasnak is csak az agancsa látszik ki belőle... (na jó, természetesen ez csak egy száraz faág.)
|
 |
A hely egyik különlegessége: pofók árvacsalán - Lamium orvala. Védett növényfaj
|
 |
Pofók árvacsalán - Lamium orvala
|
 |
Európai pézsmaboglár - Adoxa moschatellina
|
 |
Kontyvirág, valószínűleg foltos kontyvirág (Arum maculatum). Voltak foltos levelű példányok is
|
 |
Mocsári gólyahír - Caltha palustris
|
 |
Hármaslevelű fogasír - Cardamine waldsteinii. Védett növényfaj
|
 |
Négylevelű farkasszőlő - Paris quadrifolia virága
|
 |
| Hármaslevelű fogasír - Cardamine waldsteinii |
 |
A művész távozik. Barázdabillegető - Motacilla alba. Védett faj
|
 |
Vénic szil - Ulmus laevis
|
 |
Erdei pajzsika - Dryopteris filix-mas
|
 |
Ál-szalagosodás gyermekláncfüvön - Taraxacum officinale
|
 |
Feketenadálytő - Symphytum officinale
|
 |
| Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia |
 |
| Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia |
 |
Százszorszép - Bellis perennis
|
 |
Indás ínfű - Ajuga reptans
|
 |
Légrád látképe a Dráva horvátországi oldalán
|
 |
Szálkás pajzsika - Dryopteris carthusiana. Védett növényfaj
|
 |
| Szálkás pajzsika - Dryopteris carthusiana |
 |
Pirítógyökér - Tamus communis. Védett növényfaj
|
 |
Patakmeder égerfákkal... és a mederben felfakadó pici forrással
|
 |
| Hármaslevelű szellőrózsa - Anemone trifolia |
 |
Zivatarral fenyegető felhők. Szerencsére elkerültek minket
|
 |
Zselnice meggy - Prunus avium
|
 |
Akácos szélén szerényen megbúvó kereszt
|
 |
Virágzó medvehagyma - Allium ursinum
|
 |
| Medvehagyma "árnyjáték" - Allium ursinum |
 |
Ösztörüs veronika - Veronica chamaedrys
|
