Összes oldalmegjelenítés

2026. november 21., szombat

Évzáró gyalogtúra a Nyakason - 2026.

Egyik kedvenc túrám, jó sokszor részt vettem már rajta. Kedvelem a dimbes-dombos, változatos tájat, ahol akad füves fennsík, középkori romtemplom, fenyves, pincesor és olyan szántóföld, ahol az eke ősmaradványokat rejtő kődarabokat fordít ki.

Erre a napra ragyogó napfényt ígért a meteorológia, így én amolyan gyalogos fotó-szafárit terveztem. 26 kilométer nem sok, a terep nem nehéz, így a közel öt kilós felszerelést sem lehetetlen feladat cipelni. Rohanni sem kell, bőségesen elég a szintidő ahhoz, hogy tűnődve ballagjak, és fotótémákat keresgéljek közben. Ami biztosan lesz bőven, hiszen a lombok színei egészen pompásak!

A szalagozásra igazán nem lehet panasz
 Sötétben indulok, hat óra előtt indul a busz a Széll Kálmán térről. Csendesen érkezik a novemberi pirkadat, meglehetősen hideg van. Kezeimet a zsebembe süllyesztve ballagok fel-le a buszmegálló környékén, jön a busz, jön még pár hátizsákos-túrabotos ember... igaz, kiderül, ők egy másik túrára igyekeznek. 

Reflektorszemű macska figyel Zsámbékon
Világosodik az ég, ahogy elsuhannak az út szélén a fák, bodorodik a fűtés füstje a házak kéményéből, dér csillan meg a földeken. A buszon van fűtés, kellemes az utam.
Erdei mályva - Malva sylvestris
Szinte megharap a hideg, amikor egy óra csendes zötyögés után leszállok a zsámbéki buszfordulóban. Mégiscsak volt pár túrázó a buszon, aki ide igyekezett... a kis csapat élén szedem a lábam a rajt-cél helyet képező iskola felé. Az adminisztráció gyorsan megy, korán van még, és aminek örülök: van kávé is.
Út a Nyakas-hegy tetejére
Nekivágok az útnak Zsámbék emelkedő utcáin, elhaladok a kitelepítési emlékmű, a Török-kút mellett - úgy látom, felújítják a környezetét - odalent megcsillan a víz a kis parkban, juharfák sárga levelei pettyezik a járdát, aztán máris a Rácváros utcán talpalok felfelé, ki a településről. Lefotózom a már ismerős, évek óta itt élő kivadult fügekaktuszt, kell az adat a Flóratérképezésbe. Bőven hozott termést is. Ha másból nem tudnánk, ebből mindenképp látni, hogy változik az éghajlat...
Kocsánytalan tölgy - Quercus petraea
Élesen ragyog a kelő nap fénye a fennsíkon, odalent párában fénylenek a háztetők. A hideg miatt kabátom alá dugom a kezem. Kocogók haladnak el mellettem, ők biztosan nem fáznak. Gyönyörű a reggel a felhőtlen ég alatt! Ahogy a napfény átsüt az őszi, színpompás leveleken, úgy ragyog fel minden lombos ágcsomó, mint egy-egy templomi üvegablak.
Kőrisfa lombján süt át a reggeli napfény
Lefelé fordul az út, szemembe csap a napfény, aztán már a szőlőtőkék között ballagok Tök felé. A beton villanyoszlopokra festett piros szőlőfürt jelzés mutatja az utat. A Göndör pincénél egyfajta bónusz frissítőpont vár: becsületkasszás forraltbor, jó hangulat, napsütés. A tulajdonképpeni első ellenőrzőpont lentebb van, a Cardium pincénél.
Kedvenc útszakaszom jön, cikcakkoló utakon. Szelíd emelkedők és lejtők, köves-földes utak, kis szőlőparcellák - és egy-egy háborús katonaemlékmű. A mezei juhar kénsárga levelei pompás kontrasztot képeznek a kék éggel. Cinege ugrál a vékony ágakon, verebek csivitelnek, narancssárga és barnássárga szőlőlevelek előterében karbunkulunszín vércseppként vöröslenek a csipkebogyók.
Szőlősorok, galagonyás ligetek, egy-egy hamvasan kéklő borókabokor, kerítés mögött legelésző lovak... mintha lassan elhúzott díszletek váltakoznának mellettem, pedig én haladok. Találok néhány kései vadvirágot is: macskafarkú veronika, szürkés ördögszem, aranyfürt.
Sok futó, kocogó is teljesítette a távot
Perbál háztetői bukkannak fel előttem, a horizonton pedig apró alakok haladnak: ők már a második ellenőrzőponton túl ballagnak a hosszú, egyenes földúton. Láttam itt már őzet, mezei pacsirtát, egerészölyvet, nyulat is, de most mindez nem mutatkozik. A szántóföldek szunnyadnak, a télre készülve.
Házak Tök szélén
A perbáli ellenőrzőponton nagy a nyüzsgés, mint mindig. Forró tea, kisperec, szezámmagos szelet is van a kínálatban. Az árokparton ligeti zsálya és szelíd csorbóka virít.
Egynyári seprence - Erigeron annuus
Kiballagok Perbálról, felszedek pár hatalmas platánlevelet - kerámia mintázáshoz adott ötletet - hátizsákomba teszem, egy e célra bekészített lapos papírdobozba. Kései cickafark int búcsút, amikor kilépek a perbáli fennsíkra. Tudom, hogy most monoton rész jön, ami nem gond, a körülmények ideálisak. Jártam már itt tejfelszerű nyirkos ködben, brutális erejű szélben és bokáig érő sárban is... most mondhatni minden szuper, kivéve, hogy a nyomorult bakancsom töri a bokámat.
Szántóföldek, szántóföldek... itt fotótéma nem sok kínálkozik, pár apró dolgot tudok elcsípni: didergő kék boglárkalepkét, sárguló gazok közt lapuló mezei szarkalábat. A fényes, kék égen néhány soványka felhő úszik át, igazi kitisztult, hidegfront utáni idő van, tiszták a távlatok. Kicipzározom a kabátomat... szinte melegen süt a Nap.
Ezt a csodálatos, kézzel kovácsolt zsanért mindig megcsodálom a töki pincesoron

Jönnek a jól ismert, soha véget nem érő derékszögű kanyarok, és igen, megérkezik a sár is, de nem vészes. A bokámat továbbra is töri a bakancs - elnyűhetetlen darab, de minden szezon elején kibabrál velem, és ezt mint mindig, most is elfelejtettem: egyszerűen mindig újra és újra be kell törni, már vagy tizenöt éve. Vagy lehet, hogy a kínaiaknak stapabíróbb a bokája. Eltűnődök azon, hogy van egy tízszerannyiba került olasz bakancsom is, és az is töri a bokámat...

Elrágcsálom a tegnap vett mákos búrkiflit, műanyagflakonos teával, amúgy menet közben.

Ellemőrzőpont a Cardium pincénél. A pince nevét a hajdani Pannon-tengerben élő szívkagylóról, a Cardiumról kapta, aminek kirajzolódó nyomát gyakran látni az itteni kődarabok felszínén.
Végre! Itt az anyácsai út és a szalagozás, ami felvezet a hegyre, az Óriások Lépcsőjéhez. Elfogynak körülöttem a túrázók, pedig jócskán van még a szintidőből, tehát biztosan vannak még mögöttem is. Különleges érzés! Kapaszkodok felfelé a keskeny ösvényen, és ismét örülhetek néhány fotóznivalónak. Sárgán ragyog a korai juhar lombja, átvilágít a fény a narancssárga lampionvirág termésein - most igazán találó a név - sőt, még erdei peremizst is találok, ami nem túl gyakori vadvirág. Az erdei iszalag ősz szakállcsomóin átragyog a napfény, tűzpiros levelekkel karéjozva... szinte mikulásos hangulatot teremt.
Széncinege - Parus major
Az Óriások Lépcsőjénél találkoznak a távok, és itt ismét nyüzsgés van. Megkapom a bélyegzést, megyek is tovább, egy vidám hangulatú, idősebbekből álló csapat végén ballagva. Jó, hogy számukra is van jól teljesíthető táv. Csak úgy csattognak a botok! Egy helyen mintha bárd hasított volna a dolomitsziklás felszínbe, ezt a bátrabb szeniorok átugorják.
Egy igazán "last minute" kokárdavirág - Gaillardia sp.
Ösvény, fenyők, jobb kéz felől ragyog a napfény, a táv végefelé járok, még egy ellenőrzőpont van, ami a Kereszt jelzetet viseli, itt útba is igazítok egy irányt vesztett túrázót, akiről kiderül, hogy fordítva tartotta a navigálásra szolgáló mobiltelefonját...
A szőlőlevelek megunhatatlanok
Utolsó kilométerek. Óvatosan lépek a sziklagörgeteges úton, alattomos tud lenni... telkek, kis házak, szőlők, keresztek, aztán felmagaslik a Romtemplom impozáns tornya a vízműtelep mögött. Kakas kukorékol, tyúkok kodácsolnak egy udvarban, a "kert végében" ott a Romtemplom csonka sziluettje. Az Erzsébet lépcső is töredezett kissé, a balesetem óta besz*ribb vagyok, óvatosan lépkedek lefelé.
Őszapók vidám cincogása állít meg. Nem is tudom jobban leírni a parányi, izgága madarak hangját. Nyelescinege a népi neve, és tényleg: hosszú farok, gömb test. Sikerül is elcsípni fényképezőgépemmel a villámgyors, akrobatikusan illegő-billegő madarakból egyet.
Pár lépés még a célig, a reggel már megtett útvonalon, kanyar balra a közértnél, aztán be az iskola udvarába, a tornaterembe. Látom, pont jól számítottam ki az időt a buszig, megkapom az oklevelet és a kitűzőt, sőt egy almát is... és már ballagok is a Buszforduló felé. Délutánba hanyatlik már a novemberi nap, jól esik leülni a buszon, irány hazafelé, hazafelé... Szép nap volt!

Sóskaborbolya - Berberis vulgaris

Sóskaborbolya - Berberis vulgaris

Közönséges fagyal - Ligustrum vulgare

Szürkés ördögszem - Scabiosa canescens. Védett növény.


Út Perbál felé

Perbál szélső házai


Az örökzöld szederfajok (Rubus sp.) levelei télen is színesek maradnak


Perbálra érve

Ligeti zsálya - Salvia nemorosa

Cickafark - Achillea sp.

Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus

Egy-egy ilyen oázis az agrársivatagban az élet igazi menedéke


Boglárkalepke - Polyommatus sp.

Mezei szarkaláb - Delphinium consolida, vagy szinonim nevén Consolida regalis

Azért megjelent némi sár is



Erdei iszalag - Clematis vitalba

Lampionvirág (más néven zsidócseresznye) - Physalis alkekengi

Erdei iszalag - Clematis vitalba

Sóskaborbolya - Berberis vulgaris

Az impozáns középkori Romtemplom

Őszapó - Aegithalos caudatus. Rendszertani neve is a hosszú tollfarokra utal.


2026. április 1., szerda

2026: Tavaszköszöntő túra a Nyakason

 A Nyakas túrán már  - mondhatni - törzsvendég vagyok... jó párszor bejártam már a 26 kilométeres útvonalat, ami minden alkalommal már arcát mutatja. Erre a szombati napra borongós, szeles időt jósolt a meteorológia... de ez nem tudott visszatartani. Szinte ki vagyok éhezve egy kis koratavaszi botanizálásra, természetfotózásra!

Virágzó gyümölcsfák között, a töki dűlőutakon vezet a túra
 Aránylag későn indulok, várok a buszra a Széll Kálmán téren. Két dolmányos varjú egy egész pizzát piszkál a járdán. Nem túl lelkesek, elég pocsék pizza lehet. Világos van már, amikor a busz a budai hegyeken keresztül Zsámbék felé "repít". Nincs rajta tömeg. Bámészkodok, elsuhannak a borostyánnal benőtt fák, aztán felmagasodik a Romtemplom sziluettje. Az ég tiszta, sehol a bejósolt eső.
Vérehulló fecskefű - Chelidonium majus
Pár lépés - a hideg könnyeket csal a szemembe - aztán már ott is vagyok a rajthelyül szolgáló iskolai tornateremben. A diáklány megkeresi a nevemet a rajtlistán, kihúzza egy vastag filccel, megkapom az útvonalleírást. Emlékszem olyan Nyakas túrára, ahol hosszú sor állt a rajtasztaloknál, most ez nincs - talán már elindult a többség. Ami szuper, hogy van kávé is, mégpedig ingyen.
Nekivágok az ismerős útnak, el a közért, a sváb kitelepítési emlékmű és a Zárdakert mellett, aztán lépteim már a Rácváros emelkedő utcáin csattognak. Fényesedik az ég felettem, szelesnek ígérkezik a nap...

A Rácváros meseszerű házsora
Felkapaszkodok a fennsíkra, a gyerekekre madaras feladatlap kérdései várnak, én a virágokat lesem... napsárga tavaszi hérics, apró nőszirom selyemszerű lila szirmai, parányi homoki pimpó pettyezi a drapp-barna tavaszi fűvel borított fennsíkot.
Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény
Ibolyák lila és fehér csokrai a fák alatt, kipattanó, fényes zöld rügyek mindenfelé. Csodálatos! Hagyom, hogy a gyorsabb túrázók lehagyjanak, nem sietek. Ez a nap erre van szánva...
Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény
Az út lefelé fordul, a szőlők felé. Emlékszem, milyen köd volt itt az egyik évben... most fegyelmezetten, éles kontúrokkal sorakoznak a szőlőkarók a Nyakas-hegyen, fényesen csillognak a drótok, sorakoznak a tőkék. Lovasok kanyarodnak elém az úton. Kisebb túrázó csoportok haladnak előttem vidáman beszélgetve.
A Nyakas hegy szőlősorai között
Piros szőlő, zöld tölgyfalevél... ezek turistajelzések, leginkább beton villanyoszlopokra festve. Pincék, pókhálós kapuk. Némelyik szépen rendben tartva, némelyik elhagyottan düledezik. Elballagok a töki temető sírkövei mellett, aztán be a pincék között a Cardium ellenőrzőpontja felé. Megkapom a bélyegzést, kaphatok teát és forralt bort is. Többször voltam már a Cardium pincészet borkóstolóján, finom boraik vannak, és a fosszilis szívkagylót formázó embléma is kedves a számomra. Szedegettem már errefelé fosszíliákat magam is...
Cikcakkosan vezet az út a kisebb-nagyobb szőlőparcellák között, néhol elesett katonák szomorú emlékművei idézik a háborús múltat. Ki tudja, hol nyugszik az én nagyapám?
A szalagozás tökéletesen követhető, szép rész jön, ismét felfelé, felfelé a dimbes-dombos tájban. Apró tavaszi vadvirágok mindenfelé, élvezetes a séta. Néha félreállok egy-egy terepfutó elől, ezt a túrát futva is lehet teljesíteni. Sokan tesznek így.
Fürtös gyöngyike - Muscari neglectum
A sárga sáv jelzés vezet, felbukkan a távolban Perbál és a fennsík, ahol apró alakok haladnak jobbról balra a horizonton. Én is ott fogok elballagni, miután bélyegeztem a perbáli ellenőrzőponton. Kicsit fáj a lábam, és a neheze még csak most jön. És hopp, bele kell húznom, másfél óra múlva zár az ellenőrzőpont... Na jó, fél óra alatt ott vagyok. Vidám csapat fogad, mint minden évben, mondhatni a figyelem kereszttüzébe kerülök, sóspereccel és szezámos édességgel kínálnak, és persze egy kérdéssel: vannak-e még mögöttem, és ha igen, hányan. Na ez a klasszikus, megválaszolhatatlan kérdés...
Töki pince
Megyek is tovább, az égre felhők kúsznak, azt hiszem, vége a napfénynek... jön viszont a nyílt terep és a szél. Nyolc kilométer a következő ellenőrzőpontig egy eseménytelen, szántóföldi szakaszon, ahol legfeljebb néhány derékszögű kanyar tagolja az egyeneseket... Előszedem a köményes tallért, amit a következő pillanatban kiránt a kezemből a szél, és a tallér elvitorlázik a sarjadó borsóvetés felett.
A Cardium ellenőrzőpont
Folyamatosan, szünet nélkül énekel a fejem felett egy búbos pacsirta. A szél olyan erős, hogy a kis barna madár néha hátrafelé repül a levegőben. Most is, mint mindig, eltűnődök azon, hogy hogyan vesz levegőt? Talán valami speciális légzéstechnikája van, mint a didgeridoo-t fújó zenészeknek...
Sokan futva teljesítik a távot

A távolban pedig billeg az égen egy barna rétihéja. Jellegzetes, imbolygó röpképe van, mintha mindig be lenne tépve, és most még a szél is dobálja. Nem hiszem, hogy gazdag zsákmány várna rá, elég a harc a széllel...
Kerti hulladékkal kerülhetett a szőlők közötti mezsgyére ez a jácint (Hyacinthus orientalis)
Hátranézek... valahol a távolban néhány fekete pontocska vibrál. Mégiscsak vannak utánam is még túrázók... Kitörlöm a szememből a könnyeket, amiket előcsalt a hideg szél.
Mandulafa virága (Amygdalus communis)
Végre lefelé kanyarodik az út, Anyácsa felé, és beérek a fák szélvédett világába. Odvas és ujjas keltikék rezegnek a fák tövében. Egy éles balkanyar, és megint felfelé lépkedek a porló dolomitba mélyedő, egynyomtávos ösvényen. Piros csészegombák villannak fel, mintha eldobott piros műanyag kupakok lennének, amott pedig a tüdőfű liláskék virágcsokrai díszlenek. Megjavul a kedvem is.
Piros árvacsalán - Lamium purpureum
Felfelé, felfelé! Óriások lépcsője. Találó név. Fent ellenőrzőpont vár, itt is ismernek már engem a régebbi túrák miatt... kapok barackos müzliszeletet, aztán szedem a lábamat a feketefenyők és borókák között, most már nyílegyenesen Zsámbék felé.
Kis meténg - Vinca minor
Fel és le, ezen a mókás hullámvasúton... nekilódulok, szaladva az igazi, vörösesbarnán, pikkelyesen sorakoznak a fenyőtörzsek. Megkapom az utolsó bélyegzést, a srácok nem a keresztnél vannak, ahogy a bélyegzésből gondolná az ember, hanem itt, a fák között. Ami a szél miatt jó ötlet.
Közönséges gyöngyházlepke - Issoria lathonia
Köves ösvény, lefelé, lefelé, be a házak közé. Kis nyaralófélék, aztán kertes házak, és lent: a pazar romtemplom.
Közönséges boróka - Juniperus communis
Tavaly tavasszal itt találtam a hazai flórára nézve új növényfajt: mediterrán jövevény a Fumaria capreolata. Most már kifejezetten keresem, mert tavaly nehezen tudtam elmagyarázni, hogy pontosan hol is láttam. Megvan! Idén is megvan... ez már nem csak alkalmi megtelepedés, átvészelte a telet. Ebből is látszik az éghajlatváltozás... egyre több délvidéki növényfaj találja meg az életfeltételeit.
Út Perbál felé
A sárga sáv jelzést követem, egyre közeledik a romtemplom sziluettje. Borongós az ég, kövér felhőpaplanok hullámzanak végig rajta. Néha egy-egy esőcseppet is vág az arcomba a szél. De innen már közel a cél. Leballagok a hosszú lépcsőn, aztán végig a reggel már látott téren, vidáman rámcsiripel egy házi veréb, itt a közért és a célt jelző zászló az iskola kapuja előtt.
Búbos pacsirta - Galerida cristata. Védett madárfaj

A tornateremben hagymás zsíros kenyér, hagyma és tea vár. Jól esik a szélvédett meleg, jól esik üldögélni. Van időm a buszig, kicsit pihenek, pakolgatok, elteszem a megkapott oklevelet és kitűzőt, aztán nekivágok a rövid sétának a buszfordulóig.

Remek nap volt!

Korai juhar - Acer platanoides

Hétpettyes katicabogarak (Coccinella septempunctata) ostorménfán (Viburnum lantana)

Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény

Mediterrán jövevény ez a füstike: Fumaria capreolata. Magyar neve még nincsen

Zsámbék, Keresztelő Szent János-templom