Összes oldalmegjelenítés

2024. május 17., péntek

Túra a Dél-Vértesben

 Dél-Vértesi Teljesítménytúrűk... ezzel a névvel hirdette meg a Csákvári Természetjáró Egyesület a három különféle hosszúságú, választható távot. Csákvár környéke ilyenkor tavasszal különösen vonzó számomra a sok ritka és szép vadvirág és a szép táj miatt... amúgy is terveztem ide kirándulást, az efféle túrák viszont olyan helyekre is "elvisznek", ahová magamtól talán sose jut eszembe elmenni. Van tehát felfedezni való is!

Boglárkalepke csemegézik a magyar szegfű virágain
 Felhős kora reggel, egyfajta fura meleg, párás borongás, ami sejteti, hogy ki fog tisztulni. Álldogálok a Népliget buszállomáson, immár a jeggyel a kezemben, amikor begördül a nagy sárga busz. Hely van rajta bőven, kellemes az utam Csákvárig. Közben valóban kikékül az ég, elsuhannak a gabonatáblák, őzek lábolnak át méltóságteljesen a sarjadó vetés csíkjain, fácánkakas rőtbarna tollán csillan meg a fény.
A Báraczházi-barlanghoz érkező kirándulók sora

A rajthely, vagyis a Floriana Közösségi Ház gyakorlatilag a buszállomáson van. Hirtelen döntés részemről a harmincas táv, mert látom a menetrendben, hogy közvetlen járat vissza Pestre úgysincs korábban. Vagyis voltaképpen a menetrend döntött helyettem.

Gyorsan megy a regisztrálás, nem volt kötelező az előnevezés, nem vészesen nagy a tömeg sem. Szépen nyomtatott, színes, esztétikus útvonalleírást és térképvázlatot kapok, ráadásul kiválóan értelmezhető is, annak ellenére is, hogy ugyanazt a papírt kapja mindhárom táv. Meg tudom becsülni az ilyet, épp eleget bolyongtam már maszatosra fénymásolt fekete-fehér A4-es papírokat szorongatva mindenféle teljesítménytúrán...

A fehérlő sziklaszirt messziről sejteti, hogy itt barlang van
Nem kell sietnem, egy pohár kávéval indítok a Lipóti pékségben. aztán kilépek a napsütötte utcára, megsimogatom egy agár fényes oldalát, és nekivágok a távnak. Nincs nehéz dolgom, az elején még együtt halad mindhárom táv, nekem csak mennem kell a többiek után. És különben is, a túrának ezt a szakaszát jól ismerem, csak most nem a Haraszt-hegy felé megyünk, hanem a Báraczházi-barlang lesz az első érintendő ellenőrzőpont. Kíváncsi kecskék merednek rám a kerítés mögül, fekete-fehér tollú barázdabillegető fontoskodva lépdel a fűben.
Kíváncsiskodó kecske
A barlanghoz vezető ösvény aljában van az ellenőrzőpont, megkapom a bélyegzést a megfelelő rubrikába, aztán felkapaszkodok a meredeken. A barlang bejárata keskeny hasadék, hajdan ősállatok tanyáztak benne, például barlangi hiénák, de persze az ősember is. A sziklafalon páfrányok kapaszkodnak, de a csúszós fehér sziklát markolom én is, egy szűkületnél segít fellépni egy markos túratárs - mondom is neki, hogy szó szerint fellendíti az itteni forgalmat... Fentről panoráma tárul fel, párába vész a távlat, apró fényes bogarakként szaladnak az autók, kanyarog odalent a túrázók sora is, akik most közelednek a barlangot rejtő fehér sziklafalhoz.

Igazi marsbéli táj a hajdani gánti bauxitbánya
Elindulok. Milyen gyönyörű hely! Akár jobbra, akár balra pillantok az út szélére, szépséges növényeket láthatok: háromféle orchidea is van közöttük. Szokás szerint teleobjektív van fényképezőgépemre feltéve, hogy az ösvényen maradva is tudjak "közeli" képeket készíteni ezekről a szépségekről... Ligetes részek és erdősávok váltakoznak, valósággal ünnepi hangulata van a tavaszi szombat délelőttnek, harsog a madárdal.
Bíboros kosbor - Orchis purpurea. Védett növény
A hajdani bauxitbánya marsbéli táj. Itt kicsit pihenek, szétnézek, hátha találok valami meglepetés-novényt... és igen, nini, pilisi bükköny! Kisgyerekes családok sokasága választotta a rövid távot, a kölykök vidáman szaladgálnak, dinoszauruszokat képzelnek a vörös törmelékhalmok közé, és nekem sem esik nehezemre elképzelni az ősi világokat... A rövid táv Gánton ér véget, nekem viszont még a kétharmada hátra van. Nem sietek. Alattam Gánt vörös cserép háztetői, előttem rózsaszín, részegítően illatos helye boroszlán virágai - nem véletlen nevezik ezt Erdélyben riszegvirágnak... a gombos varjúköröm szinte a levegőbe markol, magasba szaladt késői tavaszi héricsek sárga koszorúi imbolyognak a füvek felett.
Ligetes-erdős táj csábít kirándulásra
A gánti bélyegzőpont a Vértes étterem udvarán van, csábító konyhai illatok csavarodnak az orrom köré, de meg tudnék enni egy tányér gulyáslevest... amit viszont tényleg lehet itt enni, az a zsíros kenyér. A Nap magasan ragyog a fejem felett, kifejezetten meleg van. Az út kicsit visszafelé halad a hajdani szovjet emlékműig, ahol élesen felkanyarodik a domboldalra a fenyők közé. Csodálatos a fennsík, a kék ég, a tiszta fehér felhők, a színes vadvirágok és lepkék kavargása a szemem előtt... gondolataim is szerteúsznak, akár a felhők, szemem issza a látványt, ahogy ballagok a lépésről lépésre változó békés tájban.
Gumós kőtörőfű - Saxifraga bulbifera
A Gém-hegyi bélyegzőpontnál fordul vissza Csákvár felé a közepes táv. Jól esik a friss víz, aztán megyek tovább. Hirtelen eltűnnek a túratársak, magamra maradok hosszasan. Igen, innen elég messze van még a következő ellenőrzőpont, amihez ráadásul meg kell mászni a Kotló-hegyet. De nem annyira meredek, mint tartottam tőle, jó tempóban kaptatok felfelé. Néha megállok egy-egy szép növényt megcsodálni, lefényképezni. Találok egy színhiányos ökörfarkkórót... bár neve szerint lila, ez a példány szinte "albínó", fehér. Gyík surran előttem, széncinege cserreg a fejem felett - él az erdő, él a táj.
Mohatenger és valamelyik sárma faj képviselője (Ornithogalum sp.)
Belső csendemet egy csapat kiránduló felbukkanása töri meg, amikor már épp azt hittem, valahol elkerültem az ellenőrzőpontot. Kiderül, hogy cserkészek, és nem turistajelzéseket követnek, hanem "cserkész-jelzéseket", amik nyílformában összerakott botok, meg effélék. Kedves társaság, jó velük beszélgetni. Aztán már itt is van a bélyegzőpont, ahol megtudom, hogy öten vannak még mögöttem - esküdni mertem volna, hogy én vagyok az utolsó, bár a szintidőből bőven van még. Örülök a maroknyi diákcsemegének, amivel megkínálnak.
Tarka pettyeskosbor - Neotinea tridentata. Védett növény
Rágcsálom, ballagok lefelé, mert innentől lefelé tart az út. Kicsit bele is kocogok, jól esik a tempóváltás. Zöldessárga őzsaláták szegélyezik az utamat, kisebb bokor nagyságú kisvirágú hunyorok érlelik fura termésüket. Hat kilométer az út az utolsó ellenőrzőpontig. Kiérek a rétre, amit egy korábbi kirándulásom nyomán a Vérnyúl rétjének nevezek - egy egészen valószerűtlenül nagy és fenyegető kinézetű baknyúllal találkoztam itt egyszer... Most a lepkék késztetnek megállásra. Kardoslepke, fecskefarkú lepke, boglárkafélék, szemeslepkék, tarkalepkék... mesés hely.
Tarka pettyeskosbor - Neotinea tridentata

A kápolnánál van az utolsó pecsételőhely. Ragyog a nap, és a kápolna ajtaja is nyitva, bepillantok, megcsap a télről itt maradt hűvösség. 

Jól ismert vidék ez is. Nincs már messze a cél, vagyis ahonnan az egész túra indult... lépkedek Csákvár csendes utcáin, aztán már előttem van a Közösségi Ház homlokzata. Megkapom az emléklapot, és a szervezők mindenféle finomsággal kínálnak: még gluténmentes keksz is akad. A kitűzők elfogytak ugyan, de kárpótlásként kapok egy "céges" golyóstollat, és golyóstollból sose elég, ugyebár, kitűzőm meg már cipősdoboznyi van otthon. Az igazi érték úgyis az élmény, a természet gazdagsága... ezt pedig mindenképp megkaptam, magammal viszem. Képeket, hangokat, emlékeket.

Pilisi bükköny - Vicia sparsiflora. Védett növény

Ülök a buszállomáson, a pad fáját kellemesen felmelegítette a napfény, kezemben egy dobozos kávé - a kókuszos, a kedvencem - a busz pontosan érkezik. Tökéletes nap. 

Röpke másfél óra, és otthon lehetek.

Gombos varjúköröm - Phyteum orbiculare. Nem látszik rajta, de a harangvirágok rokona. Védett növény

Tarka pettyeskosbor - Neotinea tridentata

Henye boroszlán - Daphne cneorum. Védett növény

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény ez is.

Kardoslepke - Iphiclides podalirius. Védett pillangófaj

Kardoslepke - Iphiclides podalirius

Fecskefarkú lepke - Papilio machaon. Védett faj ez is

Tarka pettyeskosborok, a háttérben már termést érlelő tavaszi hérics

Nem orchidea, bár néha annak nézik: valójában élősködő vajvirág-féleség (Orobanche sp.)

Agárkosborok - Anacamptis morio. Hazánkban minden kosborfaj védett

Igazán fajgazdag tavaszi rét. Nyúlszapuka, tarka pettyeskosbor, farkaskutyatej, magyar szegfű...

Mezeii zsálya - Salvia pratensis

Itt válik el a közép- és a hosszútáv útja

Üde erdő virágos kőrissel, tölggyel

Tavaszi hérics - Adonis vernalis

Lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum

Sárma - Ornithogalum sp.

Kis tavacska, amolyan vaddisznó-wellness a Kotló-hegyen


Tarka imola - Centaurea triumfettii. Védett faj

Színhiányos lila ökörfarkkóró

Termést érlelő kisvirágú hunyor - Helleborus dumetorum. Védett növény, mint mindegyik hunyorfajunk

Közönséges ebnyelvűfű - Cynoglossum officinale

Közönséges ebnyelvűfű - Cynoglossum officinale

Szokatlan színű közönséges ínfű - Ajuga genevensis

Agárkosbor - Anacamptis morio

Kis Apolló-lepke - Parnassius mnemosyne Védett faj

Osztrák zsálya - Salvia austriaca

Boglárkalepke magyar szegfűn

2024. március 19., kedd

Virágos vándorlás a Gerecsében

Bár mindenféle időjárás közben, mind a négy évszakban szoktam látogatni kedves tájaimat, valahogy mégis bizonyos helyek bizonyos időpontokhoz, fényekhez, hangulatokhoz kötődnek... ilyen Tatabánya és Vértesszőlős környéke, ami számomra a kora tavaszt jelenti. Így hát évről évre visszatérek erre a vidékre egy kis vadvirág-nézegető sétára.

Ötkor ébresztő. Egy hosszú hétvége vasárnapján ez indokolatlan kegyetlenségnek hangozhat, de szeretnék korán kiérni a Gerecsébe, hogy még a várható kiránduló-áradat előtt, a reggel tiszta fényei által megvilágítva láthassam, amit látni lehet. Befújom magam kullancs-riasztóval is... pár napja elfogtam magamon az idény első kullancsát (váci horgásztó), ezt komolyan kell venni... átsuhan előttem egy régi barátom emléke, aki egy kullancs csípésébe halt bele... pontosabban az akkor elkapott enkefalitiszbe. A magyar erdőkben a legveszedelmesebb dolgok egészen aprócskák...
 
Törpe keltike - Corydalis pumila
A vonat pontosan indul a Déliből, hátizsákomban már ott lapul a még meleg bolonyais fornetti és egy tévedésből vett sajtos rúd. Egy röpke óra, és Vértesszőlősön fékez a vonat, én vagyok az egyetlen leszálló utas. 

Kicsit nehezen találok ki a faluból... mint később kiderül, egy kanyarnál kulcsfontosságú piros jelzés elé benőtt egy tuja, emiatt nem vettem észre. Senki se mozdul, ez a vasárnap reggel az országos lustálkodásé.

Gyermekláncfű - Taraxacum officinale
Elballagok a nevezetes előember-lelőhely mellett, rám kacsint egymillió fehér szirom, zölden sziporkáznak a sarjadó vetés sorai. Csendesen ünnepel a természet... vagyis, nem is olyan csendesen. Belefülelek a csendbe: millió és millió hangból áll össze ez a "csend"! Komótos poszméh dörmögő zümmögése, felháborodottan cserregő széncinegék, és valahol a magasban egy repülőgép távolodó zúgása. Egy teherautó hangja a távolból, a falu felől, és egy mátyásmadár felharsanó kiáltása, erdei pinty trillái... nem, igazából egyáltalán nincs csend!
Kék ibolya - Viola suavis
Követem a piros sáv jelzést, kanyargós erdészeti út, kényelmesen járható. Sehol senki. A vadvirágok az út szélén, mintha régi barátaim lennének. Bókolva köszön a kisvirágú hunyor zöld virága, fehéren integet a törékeny, fehér galambvirág, liláspirosan böknek az ég felé az ujjas keltikék. Sárga kitüntetésként csillagozzák az erdő alját a bogláros szellőrózsák... mennyi szépség! 

Holló repül el a fák között, csőrében kisebb szénakazal. Építkezik...

Ujjas keltike - Corydalis solida
Némelyik kanyarban kibukkanok a fák közül, melengető a napfény. Gondos kezek egy hintát erősítettek egy fára, pontosabban egy deszkát, gurtnival. Leülök, és hintázok egy kicsit, lábam alatt kéken nyújtózik a távlat. Foltos árvacsalán és liláskék borzas repkény burjánzik mindenfelé.
Bükkösbe érek, a tavalyi lomb bronzszíne villan fel a puha, élénk zöld aljnövényzettel vegyesen. A szálegyenes törzsek árnyéka csíkosra festi a domboldalakat. Mennyire szép rész! Aztán kéken csillan meg a fák mögött a háttér, vadles rejlik a sűrűben... és a Rotundához érek, a középkori kis kerek erődtemplom romjaihoz. Varázslatos hely, itt terveztem reggelizni. Lábam alatt, a föld mélyében egy hajdani falu rejlik - életek, álmok, sorsok, immár évszázados álmot alusznak, miközben a felszínen sarjad az élet.
Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis
Elballagok a használaton kívüli vadászházhoz, sajnos fakitermelés teszi barátságtalanná az amúgy nagyon kellemes helyet. El tudnék itt képzelni egy olcsó turistaszállást, az épületet még meg lehetne menteni. Itt még virágzik pár késői hóvirág is. Mivel a fákat rádöntötték a dózerútra, a domboldalon nyílegyenesen megyek lefelé a fák között. amíg vissza nem érek a sárga sáv jelzésű turistaútra.
Vadcseresznye - Cerasus sp.
Hosszú, nagyjából egyenes szakaszok, nyiladékok következnek. Gondtalanul, sőt gondolatok nélkül, amolyan éber álomban ballagok a simogató tavaszi melegben. Az ügyfelek problémái, a dubaji repülőtér pár nappal ezelőtti brutális nyüzsgése, a pesti politikai és gazdasági élet történései valahol messze elmaradnak mögöttem. Kinyújtózik és megkönnyebbül a lelkem. Az út kis pocsolyájában két erdei pinty iszik, csilcsapfüzike figyel a sűrűből kis, csillogó szemeivel, a magasban harkály dobol. Most ez a valóság.
Pézsmaboglár - Adoxa moschatellica
Az Arany-lyuki elágazásnál a piros sáv jelzésre térek át. Innentől megsokasodnak a kirándulók. Lépkedek lefelé a Vaskapu sziklái és kidőlt fái között... egész csapat jön szembe, pergő nyelvű indiaiak, néhány hallgatag ázsiai, egy művészien fonott hajú fekete lány... ismét eszembe jut a dubaji repülőtér.
Tavaszi kankalin - Primula veris
Édes keltike-illat lengi be az erdőt a Turul szobor környékén. Itt már kifejezetten sok a nép. Kutyasétáltatók, anyák babakocsival, szerelmespárok, sőt egy egész piknikező filippínó brigád. Száll a bogrács alatti tűz füstjének illata, valahogy olyan a hangulat, mint egy régi, békebeli, túlexponált fényképen. Az egész felett komoran gubbaszt Európa legnagyobb madárszobra.
Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides
Elsétálok a Szelim-barlanghoz, szemügyre veszem a fehér sziklák repedéseiben kapaszkodó növényvilágot. Még mindig egészen korán van, szikrázik a déli napfény.
Pézsmaboglár - Adoxa moschatellica
Lemegyek a meredek, kissé töredezett lépcsősoron, át a dübörgő autópálya alatt, a panelházak tövében a vasútállomáshoz. 

Kissé meglep, amit az automatán látok: az IC-re már elfogyott az összes helyjegy. Egy következőt kell bevárnom, ez is színültig van, de majdnem a saját helyemre sikerül leülni, beindul az ember-tetrisz, vagyis hogy ki kinek a helyén ül? Viszonylag békés kardcsörtetés... és a vonat meglepően hamar a Keletibe ér. Itt is fogok "gyomflórázni" egy jót majd áprilisban, a bíboros gólyaorrot szeretném felkutatni... de most irány a jóleső ebéd és vasárnap délutáni pihenés!

Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides

Bogláros szellőrózsa - Anemone ranunculoides



Sűrű ágszövedék

Széncinege - Parus major hím

Két erdei pinty iszik a kis pocsolyából


Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis



Kisvirágú hunyor - Helleborus dumetorum


Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

Tavaszi lednek - Lathyrus vernus

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides

Tavaszi kankalin - Primula veris

Foltos árvacsalán - Lamium maculatum

Farkaskutyatej - Euphorbia cyparissias

Erdei kutyatej - Euphorbia amygdaloides

Csilcsapfüzike - Phylloscopus collybita

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

Tavaszi hérics - Adonis vernalis