Terep-járó: Tárnicsok nyomában az augusztusi Börzsönyben

Augusztus 19-én évről évre felkeresem kedvenc kis tárnicsos rétemet a Déli-Börzsönyben. Azért ezen a napon, mert Nagymarosra érkezem, és itt ilyenkor rendszerint valamilyen rendezvény van, innen át lehet kelni komppal Visegrádra, ahol szabadtéri koncert, majd este kilenckor tűzijáték és kivilágított hajók felvonulása látható. Úgyhogy minden adott egy élményekben gazdag naphoz!

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe. Védett faj

Meleg nap lesz ma. Állok a szokatlanul kisvizű Duna kavicsos partján - a kikötőt némiképp alámosta a víz, mozdulatlanul lebeg a stég, tompa barnán csillognak a legömbölyített "dunakavicsok", egy szál vadkacsa úszkál csak. A túlpartról, Alsógödről már hallani a vonat zakatolását. A víz hátán vibrál a fény. A kis személyhajó belső terét biciklis kirándulókkal osztom meg, aztán irány a vasútállomás. Útközben veszek egy literes multivitaminos üdítőt, hátizsákba vele, a vonat "természetesen" késik, de találok egy árnyékos padot. Időtlen pillanatok.

Már sárgulnak a füvek az erő alján

Kismarosig utazok, innen kisvasúttal Királyrétre. Eredetileg busszal akartam - sokkal olcsóbb, és sokszor kisvasutaztam már itt - de a menetrend ma reggel nem a barátom, nincs kedvem egy órát várni. A kisvasút zsúfolásig telik kisgyerekes családokkal, jól fogy a piros-zöld fa tárcsa és a hűtőmágnes. Kellemesen telik az idő a nyitott kis vagonban, kikönyöklök a párkányon, a menetszél simogatja a karomat.

Réti imola - Centaurea jacea

Királyréten szétrajzik a társaság, én a hajdani Ákos büfé helye mellett nekivágok a zöld sáv jelzésű út kaptatójának. Nem jön erre senki, Kóspallagig egyetlen kirándulóval sem találkozom. Nem is bánom. Csendes az erdő, a fák csendes extázisban fotoszintetizálnak, csak néha szólal meg egy-egy madár. Két fiatal szajkó veszekszik a fejem felett valamin, fénypöttyök hullanak az erdő aljára. Száraz, zörrenős már minden lépés, a füvek sárgulnak, néha halk zizegéssel hull le egy-egy levél a néma forróságban.
A forróság mégse teljesen néma. Idegesítő, apró rovarok rajzanak körülöttem, zümmögnek a fülembe, folyamatosan hessegetem őket és törülgetem arcomról az izzadtságot.

Páfrány árnyéka. Olyan a kő, mintha kövületet rejtene

Az úton valaha lehetett szekérforgalom, valakik kikövezték, szépen élére állított szikladarabokkal, talán még a középkorban. Szép íve van az útnak, meg ne üljön rajta a víz... szinte hallom a hajdani szekerek kerekeinek csattogását.
Kinyílik az erdő, szemembe villan a napfény. Király-rét. Elvileg láprét, de ebben a nyárvégi szárazságban a zsombékok is kókadtak. Felidézem, milyen volt ez a hely januárban, amikor szikrázó hó alatt hullámoztak a zsombék-dombocskák... A rét szélén öreg vadkörtefa, hajdanán legeltető pásztorok pihenhettek meg alatta. Valamicske víz mégiscsak van. Sáros vízerecske folyik keresztül az erdészeti úton, lepkék serege szívogatja a sarat. Lábam körül kék boglárkalepkék felhője örvénylik.

A Kisinóci Turistaház szépen felújított épülete

A Kisinóci Turistaháznál bukkanok ki az aszfaltútra, elég nagy élet van itt. Még úszómedence is van, legalábbis úgy tűnik, ez is a házhoz tartozik. Nagy lubickolás hangját hozza az enyhe szél. Alkalmasnak érzem a pillanatot, hogy előhalásszam a hátizsákból a rántottszeletes szendvicsemet. Ahogy ballagok a hőségben olvadozó aszfalton, békésen elrágcsálom. Mehetnék a kék sáv jelzésen is, de még élénken él bennem, ahogy itt rám hozták a frászt a vaddisznók. Inkább az aszfalt szélén megyek Kóspallagig.

Macska figyel egy régi házikó ablakából

Csendes a falu, a templom melletti buszmegállóban sárga busz pihen. Élet csak a kocsmában van, egyébként mindenki a házak hűs falai közé húzódott. Néhány portán kint az Eladó! tábla, másokon látszik, hogy egy-egy idős ember lakja őket. Macska figyel egy málladozó ház ablakából. De vannak olyan házak is, amiket láthatóan igyekeznek szépítgetni a lakók. Kicsit meglep a nyári forróságban egy télapós festmény egy kapu felett: az itt élő komoly rajongója lehet a Mikulásnak, mert minden második kerítéslécen egy-egy precízen, kézzel faragott rénszarvas szökell.

Generációk. Fekete bodza (Sambucus nigra) másodvirágzása

Ahogy kiérek a faluból, utamat a sárga és piros sáv jelzésű ösvényen folytatom, aztán az elágazástól a sárgán, bal kéz felé. Az erdő némi árnyékot ad, aztán egy hangulatos patakvölgyben folytatom az utamat. A Kóspallagi-patak széles árkában nedvességkedvelő növények is élnek: subás farkasfog, réti füzény, különféle folyondárok. A lepkék számára is valóságos oázis ez a hely. Örömmel fényképezem a sárga citromlepkéket, narancsvörös gyöngyházlepkéket, amelyek megrészegülve szívókáznak a sötét rózsaszín aszatféléken és bogáncsokon.

Kopottságában is szép kovácsoltvas kerítés Kóspallagon

Ez a patak táplálja a horgásztavat, amit ma nem érintek, mert utam a Száraz fák rétje felé vezet. Száraz forróság fogad, pedig ezen a réten is akadnak érdekes növények. Itt láttam először hengeres vasvirágot, például. Most semmi ilyesmi nincs, viszont találkozom egy kapitális méretű imádkozó sáskával. A hatalmas rovar mindent elkövet, hogy ne sikerüljön róla a fotó - a bemozdulás igazi harcművésze. Néha félrebillenti a fejét, mintha kinevetne.

A rénszarvasos kerítés Kóspallagon

Szorongó érzés fog el. Jobb oldalt a napégette rét, bal felől viszont áthatolhatatlan, zörgős susnyás. Láthatatlan élet zajong benne. Ha megállok, ő is megáll. Kb. a feketerigótól egy vaddisznókondáig bármi lehet. Nem látom, mi az, így rosszabb mintha látnám. Megszaporázom a lépteimet, az ismeretlen zajgenerátor elmarad mögöttem.
Az út szélét finom lila őszi kikericsek pettyezik. Gyönyörű záróakkordja a nyári virágáradatnak, mégis mindig kicsit elszomorodok a láttukon.

Citromlepkék - Gonopteryx rhamni. Védett faj

A zöld sáv jelzésen megyek tovább. Ismerős ez is, velem is marad egészen a Törökmezői Turistaházig. A Dél-Börzsönyi Kilátások túrán számos alkalommal végigjártam már ezt a részt, tudom, hogy közel van a Fekete István-novellában is szereplő Rózsakunyhó. Ő bezzeg azon panaszkodik, hogy képtelen vaddisznót lőni. Próbálná csak manapság...
A darázsfészek az odvas fában már nincsen meg, az aszfaltút néptelen. A térképen Szent Gál-földnek nevezett részt most is, mint mindig, Szent Grál-földnek olvasom.

Szürke aszat (Cirsium canum) a nagy gyöngyházlepke kedves élelemforrása

Valami megzizzen a lábam alatt. Már jól ismerem a gyíkfélék és siklók surranó, gyors mozgását, a sáskák pattanó zizzenését, de ez valami más. Szokatlanul lassú. Lenézek hát, és két okos szem néz vissza rám. Barna varangy kölyök, nem idei, de elég fiatal. Egy-két telet már kihúzott, ami szép teljesítmény egy ilyen állatkától. Gyorsan letérdelek a fűbe, hogy lefényképezhessem. A béka szemmel tart, udvariasan kivárja a kattintást, és csak utána mozdul el ügyetlen, kalimpálós mozgásával a bokrok felé. Bőre olyan, mint egy réges-régi, rőtvörös rozsdától hólyagos vasfelület.

Szamócaféle levele - Fragaria sp.

Örülök, amikor megpillantom a turistaház épületét. Itt is nagyüzem van, működik az étterem, a kalandpark és az egzotikus kisállatkert. Engem azonban a hűtött üdítő jobban érdekel. A dobozt markolva hűtöm a tenyeremet, ez máris jól esik. Üldögélek a fa padon úgy fél órát, a hátizsákot magam mellé teszem, szárítkozok.

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe. Védett faj

Dél felé megyek tovább, a többszöri elágazásokban mindig a kék sáv jelzést választom. A lejtés után meglepően sok emelkedő van benne, az ember pedig azt hinné, innen már csak lefelé vezet az út. Hát, nem. Útközben - pihenésképpen - kiolvasom a tanösvény-táblákat.
A Csapáson érek ki, ezt a nevet anyutól hallottam, a turistatérképen nem szerepel, a tanösvény-tábláról viszont azt is megtudom, honnan a név. Valaha marhákat tereltek itt végig, lecsípve a Duna-menti út hosszából. Szarvasmarhák patáinak százai koptatták az irtásrétet... amikor még lábon hajtották a jószágot a német piacok felé. Az irtásrét jó legelőt adott nekik.
A magasabb, száraz kórókon csigák serege kapaszkodik. Csigavonalaik szép, kelta jellegű motívumokat adnak ki.

A Száraz fák rétje

A Kövesmezőn egy csapat fiatalt látok. Táborozó gimnazisták lehetnek. Ami furcsa, hogy szinte minden lány hosszú szoknyát visel, szokatlanul konzervatív viselet manapság, különösen egy erdei kiránduláson. Pár autó is parkol is, családok piknikeznek.
Az én utam már végleg lefelé fordul, Nagymaros felé. A kis kilátóponton persze megállok, rápillantok a Duna-kanyar páratlan panorámájára, aztán máris az aszfaltúton ballaghatok meredeken lefelé.
Nagymaroson egy kisebb borfesztivál zajlik éppen, jó ebbe belecsöppenni, élvezem az iskolásokból álló ütősegyüttes fellépését, végigkóstolom a rozékat... érzem is, hogy a fejembe száll, finom utána a sajtos-tejfölös lángos. Szemben a visegrádi fellegvár kövei szinte fellángolnak a késő délutáni napfényben.
És még hátra van a big band koncertje Visegrádon, és a tűzijáték...
Szép nap volt!