Terep-járó: Ravazdi Róka: 30 kilométeres áprilisi túra a Sokorói-dombságban

A Győri Vasutas Természetjáró Egyesület túrája is terven felül, váratlanul kínálkozott számomra... mert hogy van hely az autóban, van-e kedvem jönni? Igent mondtam, hiszen a Sokorói-dombságban még sosem jártam. A rajt-cél helye Ravazd, ezért természetesen adódik a túra megnevezéséül a Ravazdi Róka, immár tizenötödik éve. Az az egybeesés meg mindenképp érdekes, hogy két hete kaptam egy könyvet a Camino Benedictus zarándokútvonalról, és találomra belelapoztam... Ravazdnál nyílt ki a könyv, bizony. Pedig erről a településről eddig még csak nem is hallottam... akkor hát, nézzük meg!

Gímszarvasok - Cervus elaphus

Mára még kellemes, meleg, tavaszias időt ígér a meteorológia, vasárnapra megérkezik a sarkvidéki fagy... Jó korai az ébresztő, négy harminc, odakint mintha oszlana már a sötétség uralma. Villamos, átszállás, villamos, Déli pályaudvar, vonat, Diósd. Megszokott útvonal! A vasútállomás parkolójában már ott van túratársam az autóval, plusz két utas, szóval tényleg tele kocsi a telekocsi.

Ravazd, katolikus templom

Szép nap ígérkezik. Kivilágosodik az ég, amíg száguldunk az autópályán, a sávelhúzások ellenére egészen gyorsan felbukkan a horizonton a pannonhalmi apátság sziluettje, aztán máris ott vagyunk Ravazdon, a rajthelyül szolgáló étteremnél. Látom, hogy a kabát túlzás lesz ma, kellemes a hőmérséklet, szépen kéklik az ég. Némi sorban állással megkapom az „úti okmányokat” - előneveztem, ezzel nem kell bajlódni - nyugtát is kapok a befizetett nevezési díjról, nincs ez mindenhol, itt alapos az adminisztráció.

Ravazdi utcakép

Mire kézbe kapom az útvonalleírást, túratársaim már megrendelték a pultnál a startpálinkát, koccintunk, indulás! Hamar elhúznak a negyvenes távon, én mára a harminc kilométeres távot választottam. Biztos vagyok benne, hogy ezek a gazellák még így is előttem fognak visszaérni ide... Nekivágok én is. El a katolikus templom mellett, aztán az emelkedő aszfalton csattogok már, Lukashorog utca... Ezeknek a neveknek mindig története van. Vajon itt mi az eredet?

Szártalan kankalin - Primula vulgaris. A természetben védett, de sokan kiskertbe telepítették már évtizedekkel ezelőtt, onnan pedig szívesen szökik ki. Máshol a túra során nem is láttam, csak a falu szélén egy árokban.

Bal kéz felől ott a Tavaszói-dűlő, erről olvastam a botanikai szakirodalomban, amikor erre a túrára készültem, valaki 2003-ban alaposan végigkutatta az itteni gyomflórát (Kitaibelia VIII. évf. 1. szám), egész izgalmas növényfajok élnek rajta. Most persze nem keresgélhetek a szántásban, menni kell... Azért az út mellett akad kertből szökött szártalan kankalin, félvad gyümölcsfák rózsaszín virágokkal, szép fényes gólyaorr.

Nagyvirágú ibolya - Viola riviniana

Végre erdőben járok, lábam alatt puhán süpped a löszös homok. Az utak a löszbe mélyednek, fejem felett halvány zölddel festik be az erdőt a pattanó rügyek milliói. Nini, tavaszi hérics! És mennyiféle ibolya... Ibolyákat nehéz határozni, de még számomra is nyilvánvaló, hogy legalább öt faj tobzódik a fák alatt.

Kezd zöldülni az erdő

Az első ellenőrzőpont a Rekettyés-tetőnél vár. Kiépített pihenőhely, padokkal, kellemes hely. Egy darabka nápolyiszeletet elveszek az asztalról, megkapom a bélyegzést, megyek is tovább a szalagozást követve. Mert innentől egy darabon jelzetlen utakon vezet a túra, és van egy terelés is benne a száj- és körömfájás járvány miatt.

Virágzó bokrok fehér felhői díszítik a halványzölddé váló erdőt

Hosszan ballagok az erdészeti úton. Árnyak és fények pettyezik az utamat, szemem a növényeket kutatja. Bársonyos tüdőfű lila virágcsokrai váltakoznak szép sárga tavaszi kankalinokkal. Hatalmas bíboros kosbor tőlevelek jelzik, hogy egy hónap múlva itt védett orchideák nyílnak majd.

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett faj

A szalagozás elvezet egy kerítéshez. A kerítésen túl öreg gyümölcsfák sorakoznak. A rügyek még nem pattantak ki a fákon, fekete gallyaik japán kalligráfiaként karcolják a kék égboltot, amott távolabb a Bakony kéklő lankái. Sziporkázik a napfény, kifejezetten meleg van. Hol itt, hol ott állok meg valamit jobban megnézni, lefényképezni. Mókás külsejű csőröslepke incselkedik velem... amott meg kék nünüke kocog fontoskodva.

Vadkelésű gyümölcsfa, valószínűleg barack virágzik a dűlő szélén

Élénk sárga madárka illegeti magát egy ágon. Citromsármány! Eddig mindig olyan helyeken láttam, ahol trágya is akad... és igen. Néhány szalmabála szolgálja itt az erdei vadak jólétét, ennek megfelelően akad csáberő a citromsármánynak is.

Voltak aszfaltos szakaszok is

Kerülgetnem kell a tavaszi hérics napsárga csokrait. Mennyire szép! Itt van a következő ellenőrzőpont, ami ezúttal egy kihelyezett szúróbélyegző. Átbököm vele a papíromat, megyek tovább, az út most lejt, lefelé a Ravazdi-hegyről. Bár túlzás lenne hegynek nevezni... A völgyben örömömre medvehagymás ligetre bukkanok. Szedek néhány levelet a holnapi szendvicsemhez...

Bíboros kosbor tőlevél - Orchis purpurea. Mérete miatt nem lehet más. Védett faj

Még egy eltévedt hóvirágot is találok. Immár jelzett turistaúton haladok: sárga kereszt. Jobbra egy nyiladékban mozgást látok a szemem sarkából: egy szarvasrudli! Az állatok teljesen figyelmen kívül hagynak engem, ahogy ott állok és kattintgatok.

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett faj

Mosolyogva megyek tovább a szikrázó kék égbolt alatt. Bolyhos felhők csíkozzák nagy magasságban... Cirrus uncinusok, bizony közeleg a hidegfront, szél is lesz benne, elárulják ezek a felhők. Az égbolt után ismét előre nézek, és jól is teszem: az iménti rudli ezúttal előttem lépdel át az erdészeti úton. Most se idegesek. Némelyik szarvasbika még hordozza agancsát, de van, amelyik egyiket már elhullatta, és olyan is, amelyik már mindkettőt. Valósággal pózolnak, jól megnéznek maguknak, aztán átballagnak a túloldalra. Ilyenkor sajnálom, hogy nem a nagy teleobjektív van nálam, igazi vadászmagazinba való képek készülhettek volna.

Csodás ibolya - Viola mirabilis

Lehajolok egy fényes fekete tollért. Holló karevezőtolla. Mostanában felszedek egy-egy ilyen tollat, szeretnék készíteni egy "indián álomcsapdát"... már van fácán-, egerészölyv-, nagy fakopáncs- és szajkótollam hozzá.

Szelíd lankák, fel és le: nagyon szeretem az ilyen tájat

Aszfalton ballagok, és nem szeretek aszfalton ballagni. Most is megfájdul a lábam. Végre itt az erdész emlékmű, amit említ az útvonalleírás, aztán újra a már ismerős Rekettyés-tető. Ezúttal nem kell itt bélyegezni. A rövid távokon induló családok nyüzsgésétől vidám a hangulat. Nem sokáig haladok velük közös útvonalon, a harminc kilométeresek útvonala a sárga sávon halad Sokorópátka felé, a rövidebb táv jobbra letér... nekem még az út második fele hátra van.

Útmutató tábla a Tarjáni-völgyben. A szalagozás, kitáblázás igazán pazar volt, semmilyen gondot nem okozott a tájékozódás.

Újabb ibolya-fajokat találok az út szélén. Lejt a mélyút, varázsos hangulata van. Rejtélyes lyukak nyílnak az oldalában, talán van itt rókalyuk is. Ki tudja, mi minden lakik ezekben a lyukakban? Lepkék villóznak, pilinckéznek mindenfelé. Kicsit lepkészek hát. Atalantalepke, pókhálóslepke, erdei szemeslepke. Élvezem ezt a részt.

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis. Érdekes, hogy a gyakori rokonfaj, amivel együtt szokott nyílni, a pettyegetett tüdőfű itt hiányzik.

Meglepően hamar a következő ellenőrzőponthoz érek: a Vadalmás pihenőhelyhez. Itt is kisebb-nagyobb társaságok piknikeznek. Tökéletes az idő ehhez. Olyan a rét, mint valami békebeli képeslap. Nagyon hangulatos.

Sarjadnak a füvek is...

Aszfalton ballagok ismét, aztán jön egy hosszú ballagás egy széles völgytalpon, piros kereszt jelzésű földúton. Ezernyi salátaboglárka-virág sárgállik a sarjadó, zöld fű között.

Kifejezetten örülök, amikor a síkon ballagásnak vége szakad, és jobbra kanyarodva emelkedni kezd lábam alatt az út. Sárga homoki pimpók mosolyognak az ösvény két oldalán. A kissé hullámvasutazó út végül a gerincre visz fel, és ott ismét jön kedvencem, az aszfalt. Ezúttal a változatosság kedvéért belekocogok, hogy hamarabb túllegyek rajta.

Tavaszi kankalin - Primula veris

A következő ellenőrzőpont a Jánosházi Erdészháznál van. Van van itt egy romos épület, de gondolom, nem ez a névadó épület. Teteje nincs, talán kiéghetett, érezni vélek valami fanyar füstszagot... a közeli réten lengeti a feltámadó szél a narancs-fehér bóját. Megkapom a bélyegzést. A tájékozódás egyszerű, innentől a piros sáv turistajelzést kell követnem.

Borzas ibolya - Viola hirta

Fel és le, vöröslő törzsű fenyők emelkednek sudáran az ég felé, ismét dombtető, jobbra hófehér sziromfelhők gomolyognak. Millió és millió meggyfavirág nyílik a kék ég felé - és az égen is egyre nagyobb fehér felhők gomolyodnak. Gyík surran zizzenve a száraz avarban.

Citromsármány - Emberiza citrinella. Védett faj

Ismét lejt az út, előttem túrázók csapatai bukkannak fel. A felhők egyre sötétebbek, el-elnyelik a napsugarakat, felszippantják az árnyékokat. Elfogy az erdő, kiskertek és kis présházak világa váltja fel a természetet. Szépen rendben tartott rész ez.

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növényünk

A falu szélén is megállok egy-két érdekesebb növényfajt lefényképezni - jók lesznek az adatok a Flóratérképezésbe - a templomtorony látványa, a Coop közért már ismerős reggelről. És a parkoló autóké a temetőnél, no meg maga az eseményközpont: a Jegenye étterem. Pár cseppnyi esőt csap arcomba a feltámadó szél.

Csőröslepke - Libythea celtis. Védett lepkefaj

Megkapom a záróbélyegzést, az oklevelet és a kitűzőt, veszek egyet a csábító medvehagymás zsíros kenyerekből, aztán leülök megvárni túratársaimat - még pár kilométer, és ők is megérkeznek. Beszélgetek egy győri túratárssal, a vége az, hogy meghív egy alkoholmentes citromos sörre, meglepően jól esik a hideg ital.

Bimbózó medvehagyma - Allium ursinum

Mindenki megvan! Nini, tombola is van... és nyerek is: egy nagy zacskó sós ropit. Örülök a nyereménynek, túratársam baseball-sapkával lett gazdagabb. A túrát a Chio és a Haas támogatta, utóbbinak nyulas logója van, szóval a nyúl szponzorálta a rókát, ilyen ez a világ...