A Baraka ingyenes túrát hirdetett meg március 15-re. Mivel a pesti demonstrációk, állami megemlékezések és az ezzel járó felfordulás, útlezárások egyáltalán nem vonzottak, jó ötletnek tűnt egy "Pesten kívüli élmény", vagyis kapóra jött, hogy ezt a napot jó társaságban, a Vértesben tölthetem egy 20 kilométeres túrával.
 |
| Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides. Egyszerre díszíti esőcsepp és hópehely |
Majdnem visszafordulok, már a gangon. Az ég nyomasztóan szürke, hideg van, és undok havas eső esik. A tegnapi kék ég, derűs tavaszi napfény után ez... hát... nem éppen ünnepi hangulatot áraszt. Hanem inkább a "vissza a jó meleg ágyba" hangulatát. De én a "nem vagyok puding!" jelszóval megacélozom a lelkemet, és felkészülök a rám váró megpróbáltatásokra.
Hamar kiérek a Délibe, szocreál enyészet hangulata leng be mindent, a hatalmas, büdös, de legalább jó meleg váróteremben csak néhány ember lézeng. Az üvegablakokon túl szürkeség, az eső csíkokat húz az üvegen, miközben egy műanyagpohárnyi kávéval melengetem a kezeimet. Veszek egy almát, kifejezetten a hozzá adott nejlonzacskó miatt, mert a fényképezőgépem tokját persze otthon felejtettem. Pár hátizsákosról sejtem, hogy szintén a Baraka-túrára jönnek, legalább lesz még rajtam kívül is ilyen "őrült"... a vonaton aztán szóba is elegyedünk, hogy nem vagyunk mi normálisak, de ez így van jól! Közben egyre sűrűbben szakad a havas eső, ahogy a vonat előrefúrja magát Budaörsön túl, ahol a kurtafarkú malac túr. A szántóföldek ködbe vesznek, lassan fehéres derengés fedi be a dombokat.
Szárligeten szinte lefúj a szél a felüljáróról. Arcomba csap a hideg, vizes hódara... csüggesztő. Itt vár minket az egyik szervező, akivel aztán a kék sáv jelzést követve átvágunk a szántóföldön a műút és a Birkacsárda parkolója felé, az autósok ide jönnek... hamar ideérünk, kiderül, hogy a megbeszélt indulási időig még fél óra van hátra. Fél órát ácsorogni a havas esőben... nem tűnik túl lelkesítőnek a dolog, így hát szétnézek a közeli domboldalon, van-e itt mit fotózni?
Csodák mezejére lépek. Míg odaát a parkolóban szorosan összehúzódva várakozik a társaság, én a lábam előtti csodavilágon ámuldozok. Keltikék, hóvirágok, galambvirágok nyílnak, rajtuk ezer és ezer kövér vízcsepp rezeg. Kicsit akrobatikus dolog fotózni: próbálok minél kevésbé beletérdelni a jéghideg latyakba... stabilan tartani a gépet, mert kevés a fény, nehogy bemozduljon... egyben védeni az esőtől a masinát... nem leverni a vízcseppeket a témáról egy ügyetlen mozdulattal, sőt nagyobb lélegzetvétellel... remekül szórakozom! A fél óra valósággal elröppen, és máris úgy érzem, hogy nem jöttem hiába.
Indulunk. Ismerős környék ez, sokszor táboroztunk a
csákányospusztai kulcsosházban... ó, azok a régi elvonulások, "sétakontemplációk"! Még tűzönjárás is volt itt... Most viszont tűz helyett víz, sőt hó kezdi borítani a domboldalakat, a juhász kalibáit, a fák ágait. Az emberevő pulik ezúttal sehol nincsenek, csak egy hosszú lábú kölyökkutya ólálkodik körülöttünk - látszik, hogy óriási egy bundás bestia lesz belőle, de most még barátságos.
Hollók kiáltanak felettünk, egyre fehérebb a táj, a havas eső már egyértelműen havazássá változott, örülök neki. Fehéren szitál az ég. A zacskóba bugyolálva igyekszem védeni a fényképezőgépet, csak egy-egy kattintásra veszem elő. A
Mária-szurdok fehéren szendereg, színes ruhás csapatunk - van vagy negyven ember - libasorban lépked egymás után, Zamberlan bakancsom most van igazán elemében. A
körtvélyesi erdei temetőnél bevárjuk a végét, hóvirág bókol, jókora hósipkában... most értem meg sok tavaszi virág vékonyka szárát és "bókoló" formáját (hóvirág, hunyor, fogasír). Így kelyhük védett marad, és a legkisebb szél is elég, hogy lerázzák magukról a hósipkát...
 |
| Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis |
Lábunk alatt ropog a friss hó. Csodálatos! Az
Alapítványtábor után jön a fenyves, szeretem ezt a helyet, madársisakok és érdekes gombák élnek itt, távolabb a kis kápolna egészen eltűnik a ködben... Valami gigantikus traktornyomban mászunk felfelé, deréknyi mély, vállnyi széles kerekek hagytak nyomot a sárban... Kavarog a hó, felhőben vagyunk, meg is beszéljük: skandináv gleccsertúrára, havasi kalandozásra nem is kell drága pénzen befizetni, hiszen lám, itt van... Hóval fedett virágokat fényképezek, de a lábam elé is kell nézni, hiszen ki tudja, milyen szikla- és gyökér-csapdát rejt a hólepel lefelé a meredeken, ahol kőről kőre lépünk. Bakancsom jól fogja a sarat, és nem is ázik be. Szuper!
Innen a zöld sáv jelzésen megyünk, szintbe vált az út, egy nagy fa alatt megállunk uzsonnázni. Hamar fázni kezdek az állásban, de mások is így vannak ezzel, amolyan "egyalmányi" pihenő ez. Nincs az a kimondott piknik-időjárás!
A bókoló fogasírnak nagyon megörülök. Ez a faj még hiányzott a "digitális herbáriumomból". Azt hiszem, kereken ez a hétszázadik faj, amiről van képem, és eddig hiába kerestem... itt bezzeg, a
Sárkánylyuk- és a Fáni-völgyben mindenfelé felüti a fejét, kibukkan a hóból, zöldessárga színe élénken elüt a háttértől.
Ahogy jövünk lefelé, egyre vékonyabb a hó, egyre több a sár, de azért nem süllyedünk el. Az aszfaltra kiérve újra virágtenger szegélyezi az utat, az eső már csak csepereg. Három keltikefaj is van (odvas, ujjas és törpe), viszont a fényképezőgépem, hiába dugtam a kabát szárnyai alá, bepárásodott és hibaüzeneteket küld. Végül is, az efféle masinának nincs más ellensége, csak a hideg, a meleg, a napfény, a pára, az eső, a homok, a sár... Csak reménykedni merek, hogy ha megszárad, "megjavul". (Így is történt). Jól haladunk az aszfalton, aztán a szántóföldeken át. Az eső hol csepereg, hol eláll, és néha meglepően meleg léghullámok jönnek. A havazást hozó front láthatóan elvonult, itt-ott kivillan az ég kékje is. Hó sehol, hihetetlen, hogy egy órája még ropogott a lábunk alatt.
Szár falunak se vége, se hossza. Beszélgetünk, nem unalmas... szóba kerül sokféle téma, az efféle kirándulásoknak ez is egy hasznos része, új nézőpontokat lehet megismerni, sőt gazdagodok a banános-csokis süti receptjével is.A vonatra vagy negyven percet kell várni, megint rákezdett a havas eső, de van egy hullámlemez bodega, ahová be lehet húzódni előle, most ezért is hálás vagyok.
Szép nap volt, ezúton is köszönöm a szervezőknek!
 |
| Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis |
 |
| Gyöngy-özön. Odvas keltike - Corydalis cava |
 |
| Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides |
 |
| Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides |
 |
| Ujjas keltike - Corydalis solida |
 |
| Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides |
 |
| Ujjas keltike - Corydalis solida. Akár egy vízilabda-mérkőzés... kezek nyúlnak a labdáért. |
 |
| Csákányospuszta |
 |
| Ujjas keltike - Corydalis solida |
 |
| A csákányospusztai kulcsosház |
 |
| A Mária-szurdok bejárata |
 |
| A Mária-szurdok |
 |
| Magányosan... |
 |
| Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis |
 |
| Erdei út a zöld jelzés mentén |
 |
| Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis |
 |
| Körtvélyes. Út az Alapítványtábor közelében. |
 |
| Bókoló fogasír - Cardamine enneaphyllos |
 |
| Bókoló fogasír - Cardamine enneaphyllos |
 |
| Kisvirágú hunyor - Helleborus dumetorum |
 |
| Szántóföldek a sárga sáv jelzés mentén |
