A tavaszi kikericsek nyomában - egyhajúvirágok a turai legelőn

A tavaszi kikerics, vagy egyhajúvirág egy fokozottan védett, ritka, veszélyeztetett növényfaj, ami kora tavasszal nyílik néhány helyen - az egyik ezek közül a Turától keletre lévő természetvédelmi terület, egy pár hektáros hajdani legelő, amit valószínűleg sohasem szántottak fel. Itt két-háromezer példány él, és ilyenkor virágzási időben a ritkaságot a természetőrök vigyázzák, a terület csak bejelentkezésre, szakvezetéssel látogatható.
Így kerültem ide én is, egy meghirdetett szakvezetéses séta keretében. Idemásolom a találkahely megnevezését, mert ritka hangulatos: "a településtől keletre, a Galga hídjánál, a szennyvíztelepen túl". Ehhez képest nem volt nehéz idetalálni, bár az Útvonaltervező becsempészett egy-két tréfát.

Búbánatos-borult ég alatt terült el a teljesen lapos alföldi táj, jobbról a felszántott homoktalaj, balról az elhagyott legelő derékig nőtt tavalyi kórói - nem úgy néz ki a vidék, mint ami botanikai kincset tartogat. Pedig tartogat.

Rejtőző érték a turai legelőn: aprócska egyhajúvirág (Bulbocodium vagy Colchicum vernum)

 Ezen a képen jól látszik az egyhajúvirág problémája: egyrészt elég feltűnő ahhoz, hogy a virágrajongó népség letépje, kiássa (nem érdemes, nem marad meg), netán fotózás címén utat taposson hozzá (lásd az etikus természetfotózásról írt bejegyzésemet), másrészt elég apró ahhoz, hogy az erre járó ember teljesen véletlenül és akaratlanul rálépjen.

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum

 Közelről ugyanez sokkal látványosabb. Nagyon hasonlít az őszi kikericshez, vagy éppen a többi tavaszi hagymáshoz (krókuszok). Ez is hagymás, virágzási idején kívül eltűnik a felszínről, és a hagyma 60 centi mélyre is lehúzódik (jó lenne tudni, hogy hogyan csinálja), viszont virágzási időben nagyon sebezhető. Az állatok nem legelik le, ahogy a szintén mérgező őszi kikericset sem, ezért egy népes birkanyáj hasznos lenne a terület fojtogató növényektől való megtisztításában...

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum. Igazi bimbó-ballonja van, ilyenkor a legszínesebb...

...aztán idővel kifakul, kivilágosodik.

 A nevét - egyhajúvirág - onnan kapta, hogy a hagymáját egyrétegű, vékony héj veszi körül, tehát eredetileg egyhéjúvirág. Két formája van, az egyik a nyugat-európai, alpesi: keskeny szirmok, vékony levelek, apró termet. A másik a kelet-európai, sztyeppréti: széles szirmok, vaskos levelek, masszívabb termet. Érdekesség, hogy itt Turán mind a kettő megtalálható, egymás mellett.

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum. Alpesi forma

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum. Sztyeppréti forma

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum - óriási "sztyeppréti" virágfej a ritkás erdő alján

 Nem csak a lila gyönyörű, finom árnyalatai mutatkoztak a szirmokon, hanem volt néhány tő egészen halvány, sőt fehér egyed is.

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum. Furcsa színek: sárgás árnyalat...

...és egy hófehér, igazi "albínó" példány egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum

Fürge gyík - Lacerta agilis

Nem is én lennék, ha nem vettem volna észre az egyhajúvirágok között a kicsi, talán tavalyi kelésű, szép mintájú gyíkocskát. Fürge gyík a faj neve, de annyira nem fürgék, főleg így kora tavasszal. Ez a kis jószág is hagyta magát megfogni, sőt nem is igen akart távozni a meleg tenyérből. Méregfogak, agyarak és karmok hiányában szigorú tekintettel igyekezett sakkban tartani, néha kiöltötte villás nyelvét, hátha megijedek.

Íme a rovarvilág mackója, a bundás, dörmögő, nagydarab földi poszméh  (Bombus terrestris)

 A poszméhet sem lehetett igazán komolyan venni, nagyon álmatagon viselkedett, ahogy megpróbálta becserkészni az egyhajúvirágok kelyhét, de abból - súlya folytán - folyton kipottyant.
Még egy pillantás a lila szépségekre, és a Galga soványka medrében folydogáló vízre - és már cseperegni is kezdett az eső a vigasztalanul szürke felhőkből. De ennek egy békamentő csak örül... :-)

Egyhajúvirág - Bulbocodium vagy Colchicum vernum