Háromezer éves földvárak, sasok és áradó patakok földjén: túra az Északi-Börzsönyben

Az Északi-Börzsöny szinte érintetlen táj - nem "őserdő", de majdnem: egyre inkább visszanyeri ősi állapotát, védett részein nem folyik ipari léptékű fakitermelés, és némely részét a jelzett turistautak is elkerülik. Persze az "ősi állapot" kifejezés azon múlik, mit tekintünk ősinek: volt idő, amikor hatalmas állatállományt legeltettek a hegyek között, akkoriban, a bronzkorban aligha lehetett itt ennyi erdő...
Épp ezekre az érintetlen vidékekre szervez túrákat a nemzeti park és az Ipolyerdő Zrt., így hozzáértő vezetéssel nagyon sok érdekességet lehet látni, megtudni, átélni: vártam már, hogy mehessek újra, bár egész éjjel zuhogott az eső...

Az áradó Csarna-patak mentén...

A Nap vörös, bedagadt, másnapos szemekkel hunyorgott ki a felhők alól, amikor a vonat Szob felé "robogott" velem. Tudtam, hogy kár aggódni a busz csatlakozás miatt: a sofőr helyi fiú, próbálná csak nem bevárni az utasközönséget... a busz amúgy az éjjel beázott, a helyi lakosság értelemszerűen a busz szárazabb első felében tömörült, és nekem is sikerült egy száraz ülést kifognom, hurrá, miknek tud örülni az ember!

Félelmetesen árad a Csarna-patak

Kemencén már ismerősként köszöntenek a helyi lébecolók, a kisvasút végállomásánál örömömre öten is összejövünk a túrára, plusz kiváló erdőjáró kalauzunk, aki a hetvenes évek óta járja a Börzsönyt... amit ő nem tud róla, az nincs is. Ritka öröm olyan emberrel találkozni, aki érti és szereti is a szakmáját, ráadásul érdekesen és humorral tud mesélni róla!
Megsimogatom a szabadtéri múzeum miniatűr szerelvényei közt ólálkodó háromlábú kismacskát - üvöltő dorombolás - begombolkozom, hűvös van, apró esőcseppeket vág arcomba a szél. Nem éppen az a klasszikus "indián nyár"! Indulunk, irány a Csarna-völgy, ahol szinte dübörögve rohan a patak. Máskor kőről kőre ugrálva át lehet lábolni rajta, most semmi kincsért nem próbálnám meg ezt. Zúgva, fehér tajtékkal robog a víz.

A Kemencei kisvasúti múzeum miniatűr fordítókorongja

A cipőfűző remek cicajáték...

Így hát irányt veszünk felfelé. Négykézláb. A légvonalban túrázás a hajdani földrajz-szakos terepgyakorlatokat idézi. Bakancsom kiváló olasz tervezői nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyták a sár+ötvenfokos lejtő kombinációt, folyton visszacsúszok, végül négykézláb, csimpánz módra sikerül felkapaszkodnom a csúszós meredeken a többiek után. Épp sáros tenyeremet törölgetem egy fűcsomóba, amikor felujjong a csapat: rókagomba!!! A természetismereti kirándulás ebben a pillanatban válik gombásztúrává. Még én is kilakoltatom a szendvicset a zacskójából... A sáros, meredek erdőalján, mintha fekete rózsák nyílnának: sötét trombitagomba csomói, ez a Wikipédia szerint "igen értékes fűszergomba" - tehát ebből is szedek egy "csokorra valót". Soha le nem mertem volna szedni, ha egyedül vagyok - de most akad közöttünk, aki ért a gombákhoz. A srác megkínál egy őzlábgomba-gallérral: kóstoljam csak meg. Furán, petyhüdten puha, és dióíze van...
Kicsit odébb pedig, mintha csirkecombok állnának ki a talajból mindenfelé: mozsárütőgombák! Amott pedig kísérteties fehér fényben derengve, korallgombák teszik tengermélyi tájjá a börzsönyi erdő alját.

Godóvárnak különös hangulata van. A népi emlékezet megőrizte: valóban vár állt itt valaha, úgy háromezer évvel ezelőtt, mégpedig késő bronzkori földvár. Fa cölöpökkel erősített palánk fogta meg a terméskőből és tömörített földből álló sáncokat, lejjebb most is jól kivehető "lakógyűrű" van, itt házak állhattak valaha... Ki tudja, milyen nép lakott itt, nevüket, nyelvüket nem ismerjük, sok titkot rejthet még a föld mélye. Valaha - mint megtudjuk - 16 ilyen földvár állott itt, egy nép a legmagasabb hegycsúcsokat foglalta el erődítményekkel. Ezek a földvárak óriásiak voltak, a mi középkori váraink morzsányiak ezekhez képest. Rejtély bőven akad. Miféle harcok, miféle pokoli hőhatás lehetett az az Iliász korában, ami megolvasztotta a vár köveit, az andezitsziklákat? Nem megperzselte, nem összekormozta: megolvasztotta, fortyogott és vörösen izzott a kő, mint hajdanán, lávakorában...
Próbálom felidézni a csupaszra legeltetett hegyek, a tizenhat óriás földvár népét... felettünk ragadozómadár vijjogó kiáltása száll.
A másik rejtély: a csészéskövek. Most is találunk egyet. Egy szikla tetején, az avart félrekotorva szabályos négyszögletű mélyedés tűnik fel. Vannak kerek formájúak is - emberi kéz műve lehet. Ezt valakik belefaragták. Kik? Miért? Titkokat rejt a hegy, a szomszédos Miklós-tető is...

Megcsodáljuk egy óriás szarvas vakarózás-nyomát egy, legalább három méter magasságig csupaszra nyúzott fatörzsön - a szarvasok királya járhatott erre... egy belga vadász, a királyi család tagja már régóta szeretné puskavégre kapni ezt a fantomot... azért én a szarvaskirálynak drukkolok.
A lábam elé nézni is érdemes: waldstein-pimpó, fésűs imola, mezei árvácska, bablevelű varjúháj virít mindenfelé néhány kései harangvirág társaságában. A sok eső miatt itt vannak a másodvirágzók: enyves szegfű, réti kakukkszegfű, ezek bizony májusi virágok lennének... és láthatok piros kígyósziszt is, ez a ritka reliktum-faj amolyan "bakancslistás", vágyott növényem volt. Lábam előtt zöld varangy huppog keresztül. Beszélgetünk a madarakról is, a fakopáncs-félékről és a ritka fehérhátú harkályról, a sas meg olyan, mint egy "billegő téglalap", ahogy túravezetőnk jellemzi (és meg is jeleníti) a parlagi sas röpképét. Szóba kerülnek az olyan kirándulók és gombászok is, akik "akciórádiusza" az autótól számított száz méter :-)

És továbbra is sok a gomba. "A harkály azt mondja, eső lesz", fordítja le a dallamos kiáltást túravezetőnk, és valóban: gyors, könnyű zápor szalad át felettünk, amikor megpihenünk a köveken "kormánytisztviselői ebédidőnk" alatt, szemünk előtt a hajdani vulkáni kaldera hatalmas félköre... óriás erők szabadulhattak itt el valaha, robbanások, kőgörgetegek, lávafolyások, gőzkifúvások mindenfelé.
Innen lefelé tart az út, a Dosnya-patak völgyébe, megtudom, hogy mire jó a pukkanó dudafürt magja (rózsafüzérnek), szedünk somot - finom, fanyar íze van - és ketten is állítják, hogy szarvasbőgést hallottak. Én bizony a patak zúgása, az eső kopogása miatt semmit sem hallok. Bekukkantunk a favágók kunyhójába - még csak be sincs zárva - szemezünk a kikötött lovacskákkal, amiket elképesztően izmos, de inkább kíváncsi, mint agresszív pitbull őriz.
Elmegyünk a Tamásvár-bérc alatt, itt is vár állott valaha, de ez kicsi, középkori építmény lehetett.
Csepereg az eső... jó nagy a sár is, remek tippeket kapok vízhatlan túraöltözékre, és örömmel tapasztalom, hogy bakancsom víz- és sár-álló. Nem kisvasúttal, hanem a műúton érünk vissza Kemencére, persze útközben is bőven akad gomba... szerencsésen elérem a buszt is, megszervezni se lehetett volna jobban, holott nem néztem a menetrendet - bár minden elképzelhető lehetőség összeírva a zsebemben lapult. A buszból még látok egy, az úton szimatolva átszaladó fiatal rókát.

Otthon pedig nekiláttam az erdei gombaleves elkészítésének... mennyei finom lett, és jelentem, még élek!

Sötét trombitagomba - Craterellus cornucopioides

"A gombászás nem közösségi sport"

Vaskos mozsárütőgomba - Clavariadelphus pistillaris

Fiatal zöld varangy - Bufo viridis

Egy ritkább imola-alfaj, a fésűs imola - Centaurea jacea subsp. subjacea

Dunai szegfű - Dianthus collinus. Védett

Taréjos csormolya - Melampyrum cristatum

Piros kígyószisz - Echium maculatum vagy régebben E. russicum. Védett

Az összehasonlítás kedvéért a gyakori terjőke kígyószisz - Echium vulgarum

Enyves szegfű - Viscaria vulgaris

Részben albínó "lóhere" - trifolium sp.

Andezitagglomerátum-szikla Godóvár közelében

Harcoló kígyók - vagyis kifordult gyökerek káosza

Bimbós pöfetegek - Lycoperdon perlatum

Puha mohapárna borítja az andezitsziklákat

Az esőben is felragyognak már az őszies színek... Miklós-tető

Nagyszerű kilátás a hajdani vulkáni kalderára

Kilátás a Miklós-tetőről

Karolópók egy kutyatejféle "centrumában"

Csészéskő - talán emberi kéz műve

A favágók egyik lovacskája kíváncsiskodik

Névtelen kis ága a Dosnya-pataknak. Orchideát is találtunk (madársisakot)

A Dosnya-kunyhó - omladozó menedékhely, favágók átmeneti szállása

A Dosnya-patak felé rohanó vadvíz-erecske

A favágók kunyhója a Dosnya-pataknál

Nem éppen tipikus koraőszi színek ezek

Dosnya-patak - innen, fentről kicsinek látszik...

Szőrös kenderkefű - Galeopsis speciosa

Sárga rókagomba - Cantharellus cibarius. Ment a levesbe :-)

Korallgomba

Ez valamilyen galambgomba lehet - Russula sp.

Réti kakukkszegfű - Lychnis flos-cuculi

Téli zsurló - Equisetum hyemale. Védett faj

A Csarna-patakon máskor amúgy át lehet ugrálni...