Terep-járó: A mátrai achátösvény - geotúra Gyöngyösoroszi környékén

Legtöbb blogbejegyzésem a természet jellemzően talaj feletti jelenségeiről szól. Virágok, fák, rovarok, gombák, békák, felhők. Ám a föld alatt is rejtőzik egy titokzatos "virágos kert", az ásványok varázsos világa. Gyerekkoromban annyira elbűvöltek a kavicsok, kődarabok, kristályok, hogy sokáig geológus akartam lenni. Nem lettem - földrajz szakos tanári diplomám lett - viszont ma is, ha a természetben járva sziklafalak mellett sétálok el, kőszirteken lép a lábam, a kövek "megszólalnak": mesélnek keletkezésük történetéről, az átvészelt évmilliókról. Manapság is szívesen találkozom hajdani iskolatársaimmal, akikkel esetleg nem is egy évfolyamon jártunk az órákra - akár 20 év eltérés is lehet - az idő mit sem számít, a közös téma és érdeklődés azonnal jó hangulatot teremt. Ilyen volt ez a geotúra is, amit a mindannyiunk számára emlékezetes földrajz tanszék emblematikus tanára szervezett a Kvarc Éve alkalmából.

Kalcedon-achát, jellegzetes szalagos rajzolattal

Forró, vulkanikusan hevített vizek és érces telérek, forróság, oldott anyagok és hosszú idő kell ahhoz, hogy annyiféle ásvány keletkezhessék, mint amennyit a Mátra déli lejtői rejtenek. A mélyben még ma is nagy mennyiségű érc búvik meg, azonban ezek kitermelése nem gazdaságos. A legendás hírű mély szintű ércbányákat 1985 tájáig művelték, azóta a "kapirgálóknak" az itt-ott fellelhető meddőhányók, gödrök, útbevágások, patakmedrek maradnak. Az eke a hegylábi szántókon folyamatosan a felszínre hozza a kvarc mikrokristályos változatait: szalagos achátot, kék kalcedont, piros jáspist.

A képek csalókák. Apró ásványdarabokat találtunk, az erős nagyítás azonban felszínre hozza ezek rendkívüli szépségét.A bejegyzés alján lévő ásványfotók eredetijei együttesen elférnének a markomban. Persze, minden horgász tudja, hogy ahol kicsi van, ott nagynak is kell lennie...

Zajlik az utánpótlásnevelés: egy ifjú "geológus" elmélyült munkában

A Pesttől Gyöngyösig közlekedő buszon egy pajkos nyugdíjas kirándulócsoportba ékelődve utazok, a sofőr ugyanis szigorúan veszi a jegyekre nyomtatott ülés-számozást. Aranyos társaság, "nagyon élnek". Sok kilométert megtehettek már együtt. Beszélgetünk Gyöngyösig, elröppen az idő.
Az én kirándulótársaim a Mátra Múzeum előtt gyülekeznek, több mint negyvenen vagyunk, ebben persze benne van az "aprónép" is: a hajdani iskolatársak gyerekei, plusz egy erdélyi kopó. A gyerekek izgatottak, volt, aki már este kikészítette az ágya mellé a geológuskalapácsot. Autókba tömörülve közelítjük meg Gyöngyösoroszit, aztán - megadott helyen - irány az erdei utak szövevénye. Nehezen tudnám térképen rekonstruálni, hol mindenhol jártunk. Árkon-bokron, szekérúton, patakmederben. Mindenfelé kibukkanhatnak az érdekes ásványok, ahol csupasz a Föld háta: akár egy kiadósabb vaddisznótúrásban is. A kis jégachátokat például egy ilyen túrásban találom. Mint egy csipetnyi kék üveggyöngy lenne a durva sziklára szórva: ilyen a kalcedon, egyik kedvenc ásványom. Nini! Egy átlátszó darabka, üvegopál lenne? Mindenesetre erre hasonlít a legjobban, letörölgetem róla a sarat és gyűjtőzacskómba teszem. Kicsit irigykedek egy ametisztes rétegkitöltés és egy határozottan mutatós hegyikristály csoport láttán...
A Száraz-patak nevéről megállapítjuk, hogy olyan önellentmondás, mint a "becsületes politikus". Mindenesetre szép, vérpiros jáspisokat találni errefelé.
Felettünk kéken feszül az égbolt, guszta fehér felhők parádéznak rajta, mindenféle alakot öltenek: lencsevégre kapok egy zuhanyozó elefánt formát... Ennyi gyerek között én is gyerekként élvezem a természet csodáit.
A szántás kiforgatta "csodaköveket" tartalmazó szántóföld alján egy csinos kút: teteje precízen lezárva, oldala jáspisdarabokkal kirakva, nem sok ilyen "kincses kút" lehet a világban... Persze azért a növényvilágot is nézem. Kosborképű veronika, ökörfarkkóró, halványlila vasvirág, a terjedőben lévő "nyuszifül", vagyis a fehér tisztesfű, ebszékfű, a sűrű, száradó széna közt ott a kisezerjófű is, lehetetlenül rózsaszín kis virágaival.
Persze nézegetünk a lassan benövényesedő hajdani ércbánya-meddőhányók táján is... már a fémes-kénes, "szulfidos" szag is jellegzetes, ami itt lengedezik. Van pirit, markazit - ezek vasércek - szfalerit (cinkérc), súlyos galenit (ólomérc) is... persze aprócskák, csillogó szemcsék formájában. Csak a gyerekek szeme csillog jobban...
Hazafelé a buszon ismét kiérdemlem a nyugdíjas csoportot. Hátizsákom kicsit nehezebb lett - egy zacskó kővel...