A hétvégi hidegfronttal, úgy látszik, végérvényesen beköszöntött az ősz. Reggelre csepergőssé vált az idő, ezért úgy gondoltam, ilyenkor biztos előbújnak a börzsönyi szalamandrák...
|
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra. Védett állat, mint minden hazai hüllő- és kétéltűfaj |
Borús a reggel, szürke esőfelhők rétege borítja az eget. Hullámos az aljuk, mint a tépett, vizes gyapjú. Száguld velem a vonat, Vácnál kezdenek az esőcseppek csíkokat húzni az ablakokra. Egy nyugdíjas társaság is utazik, kenutúrára indulnak, láthatóan edzett öreg rókák, nem szegi kedvüket az időjárás...
Kismaroson alig néhányan szállunk le, magamra cibálom az olajzöld esőponcsót, máris nem fázom annyira. Valahogy mégiscsak megtelik a kisvasúti szerelvény utasokkal, kürtszó, zöttyenve indul a vonatocska. Az új mobiltelefonomat dupla nejlonba csomagolom. Néha odafent az égen mintha halványkék foltok támadnának. Persze, esik még akkor is, amikor
Királyrétre érünk. Szétszéled a társaság, én a
Bajdázói-tó felé indulok. Egészen langyos, párás szellők járnak a fák alatt, intenzív föld- és gombaillat száll. Két vidám fickó üres kosárral baktat, hátha van gomba!
|
A Bajdázói-tó részlete |
A horgásztónál az eső ellenére is ott gubbaszt néhány görbedt hátú horgász, a vízre karikákat húznak az esőcseppek.
Körbesétálom a Bajdázói-tavat: itt szoktak lenni szalamandrák... de egyet sem látok. Egy zajos kiránduló társaság is lébecol itt, fiatal férfiak, talán valami atavisztikus félelem készteti őket ekkora ricsajozásra?
Nini... sárga foltok villannak arra, távolabb a fák alatt. Szalamandra! Ahogy meglát, büszke tartással mozdulatlanná dermed, ilyen az ideális fotómodell! Körbe is fényképezem - teleobjektívvel, messziről, nem szeretek az állatok "arcába mászni", a kétéltű mondhatni még pózol is.Még mindig csepeg az eső a fákról, tenyeremmel és az esőkabátom ujjával óvom a kényes fényképezőgépet.
|
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra |
Beljebb ballagok, a hajdani kőbánya felé, és nicsak, újabb szalamandra! A nedves, szivacsossá ázott avarban gázol, a tőle telhető legnagyobb sebességgel, amivel nem mondok sokat. Hurkás teste, groteszk mozgása mosolyra késztet - kicsit úgy fut, mint én egy félmaraton után másnap! Az oldalán kacsintós szmájlira emlékeztet a minta. Ez a példány nem hajlandó modellt állni, igyekszik elbújni egy száraz fűcsomóban, csak sárga foltjai villognak keresztül rajta. A szalamandrák nem éppen az álcázás nagymesterei, igaz nincs is szükségük efféle tudományra: bőrük méregmirigyektől duzzadozik, feltűnő foltjaik riasztószínek. Amúgy ártalmatlan jószágok: meztelen csigákat, férgeket, pókokat esznek. Nem tehetnek róla, hogy a régieknél boszorkányos hírbe keveredtek. Valamit állítgatok az objektíven, és amikor lenézek a fűcsomóra, Kacsintós Szmájlinak se híre, se hamva. Egy pillanat alatt meglépett. Ezek szerint mégiscsak el tudnak tűnni...
|
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra |
A hangoskodó társaságnak is nyoma vész. Hirtelen nagy lesz a csönd, és fura melankólia szakad rám. Az esőcseppek percegnek csak a leveleken, néha egy-egy nagyobb csepp loccsan a fűbe, amúgy semmi hang... csak a mérhetetlen magasságból, egy láthatatlan, a felhők felett repülő utasszállító gép hangja hallatszik, távolodóban.
|
Nem éppen az álcázás nagymestere. Foltos szalamandra - Salamandra salamandra |
Balra fordulok a tónál, és elindulok a
Madarasfai-oldal felé. Jó ez a név, van is itt egy sor számozott fészekodú... madarasak errefelé a fák, bizony. Az erdő itt harsogóan zöld és sűrű. Tavasszal itt láttam egy szép szál madárfészek kosbort - na tessék, megint a madarak!
Aszfalt, aztán az erdei játszótér - most persze üres - bekanyarodok a sűrűbe, a zöld sáv jelzés mentén. Huhh, minden vizes, kisebb zuhanyt veszek az ösvényre hajló bokrok miatt. A játszótér feletti hegyoldalban hajdani bányatárnák sorakoznak, most denevér-telelőhelyek. A nedvességtől csillogó, porló vulkáni tufában kirajzolódnak a hajdani ércek oxidálódott foltjai. Az ösvény fölé egy-két veszélyesnek látszó szikladarab hajlik, tetejükön, mint valami paróka, gyökerek, korhadékok lógnak. Óvatosan lépkedek, és - hoppá! - újabb szalamandra, ezúttal mindjárt kettő tűnik a szemembe. Az egyik fa kérgén kapaszkodnak, másznak felfelé ügyetlenül. Megállok nézem a kis "tűzsárkányokat", elég értelmetlennek tűnik, amit csinálnak. Kapaszkodnak felfelé, amíg bírnak, aztán lepottyannak - hurkás testük felhemperedik - és máris indulnak újra, felfelé, konok módon.
|
Íme Kacsintós Szmájli, a foltos szalamandra - Salamandra salamandra |
Az eső lassan abbamarad, néha fátyolos árnyékokat húz a napfény. Kibukkanok az erdészeti útra, itt-ott megállok sárguló lomb-kompozíciókat fényképezni. Aztán jön a
Széles-mező és a
Béla-rét, szinte már süt a Nap, párafelhő lebeg a kaszáló felett. Egy traktor valósággal elszáguld mellettem, nem is gondoltam volna, hogy ezek a járművek ilyen sebességre képesek. Pláne ilyen sárban. Le is térek az útról, és inkább a gazos szélen járok, hadd kopjanak le a sár-koloncok a cipőmről. Ez a "gazos" útszél valójában elbűvölően fajgazdag és színes: fehér cickafark, sárga varádics, peremizs, liláskék harangvirág, égkék katáng, lila festő zsoltina és bókoló bogáncs: akár egy festőpaletta színei. Tövükben szerényen bujkálnak a leírhatatlanul finom lila színű őszi kikericsek.
|
Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
Egy precízen kaszált réten valóságos kikerics-áradat fogad. A zöld fűből milliónyi lila virág üti fel a fejét, szinte elszédülve bóklászok közöttük. Kis csokrok. Meglep, mennyire változatos kis virág: vannak kicsik és nagyok, kövér bimbók és vékony szirmok, vannak telt lilák és szinte szűziesen sápadtak, nyúlánkak és "dagik"... mesés valamennyi. A fátyolos napfényben felragyognak az esőcseppek minden fűszál végén, minden szirmon.
Itt fogyasztom el két banánból álló tízóraimat, aztán utam ismét erdőben vezet, immár a kék sáv jelzésen. Szép erdő, itt-ott daliás, zsenge őzlábgombákkal, látszik, hogy nem sokan járhattak errefelé... Fokozatosan, enyhén emelkedik az út, ismét borongóssá válik az ég, itt az erdő alján szinte sötét van. Nem találkozom senkivel. Átugrálok a patakon, aztán jön a műút, ahol kocogásra váltok vissza,
Királyrét felé. Egy, alighanem vadászokat szállító telematricázott terepjáró elől kell csak félreállnom, amúgy nincs forgalom. Pont ugyanott pillantom meg a szorgos kis erdei egeret, ahol hónapokkal ezelőtt, de most nem hagyja magát lefényképezni. Ismét cseperegni kezd az eső. Királyrét mégis benépesült, főleg kisvasutazó kisgyerekes családokkal.
Látok egy tucat motorost - halálfejek, szegecses bőrdzsekik, tetoválások, mellig érő szakállak, rohamsisak-stílusú bukósisakok - a morc külsejű emberek vidáman integetnek a kisvasútnak, a gyerekek meg nekik... "anyu, de klassz motorjuk van!" Nekem is jut kedves látnivaló, egy kékszemű, hízelgő husky és egy ellenállhatatlan, pákosztos kölyök vizsla "személyében".
Szép kirándulás volt.
|
Ez valamelyik őzlábgomba lehet. Valószínűleg a karcsú őzlábgomba. Vannak mérgező őzláb fajok, és - jobb a békesség - inkább nem szedek le semmit. |
|
Kezd a leveleknek jamaikai színe lenni... |
|
Minden vizes fűcsomónak megvan a maga költészete |
|
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra kapaszkodik felfelé a mohos fatörzsön |
|
Vajon miért akarnak ilyen makacsul felmászni ezek ketten? |
|
Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides |
|
Mezei katáng és vadmurok - Cichorium intybus és Daucus carota |
|
Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Réti imola - Centaurea jacea |
|
Réti peremizs - Inula britannica |
|
Majdnem fehér. Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Merész színkombináció: lila, narancssárgával. Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Szeptember színei. Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
|
Katáng és seprence - Cichorium intybus és Erigeron annuus |
|
Bakfű - Betonica officinalis |
|
Valamilyen lepketapló lehet? |
|
Nem éppen forgalmas út Királyrét felett |
|
A Vasfazék-patak völgye |