Terep-járó: Túra a Zagyva-Hajta vidékén

Nézegetem a turistatérképeket, nézegetem a honlapokat, hová is menjek túrázni ezen a szeptemberi szombati napon... és nincs ötletem. Ezerszer járt helyek... vagy éppen túl messze vannak, vonattal-busszal megközelíthetetlenek.

Hol nem jártam még? Nahát, a Zagyva-Hajta vidékén, ott még sosem! 28 kilométer, sík terep, várhatóan kellemes nyárias idő... ez jó lesz!

Mini ártéri erdő kíséri a Zagyvát

Persze aztán rájövök, hogy ide se könnyű eljutni, mármint a jászberényi állatkert elé reggel 8-ra, főleg pápalátogatás idején... Fejvakarva összeállítom a logisztikát, két éjszakai busz (a metró a lezárt Kossuth tér miatt felejtős), egy vonat Farmosig, innen busszal Jászberénybe, innen egy laza 4 kilométeres bemelegítés, mert hogy a buszállomástól ennyire van a rajthely, és máris - hipphopp - megkezdhetem magát a túrát. Ébresztő tehát hajnali fél négykor, indulás négykor.

Kilépek a teljesen sötét gangra, leóvakodok a sötét lépcsőházba - valamiért nem ég a villany - aztán kimerészkedek a Körútra, ahol totális party-érzés fogad. Seregnyi fiatal, nem éppen szomjasak, sodródnak ide-oda. Az éjszakai busz népességét is ők teszik ki, igazi party-karaván, veszélytelennek ítélem őket. Ügyes mozdulattal elhajolok egy felém hajított üres üveg elől, az illető a kukát is elvétette. Aztán elvegyülök az elkent csillámos szemfestékű tinédzserek között, mint színes guppik között egy éppen nem éhes cápa.

Őszi színskála

A Blahán nyoma veszett a buszmegállónak az átépítés miatt. Nem vacakolok a megkeresésével, inkább nekivágok gyalog a Keleti felé. Szinte kavarog a sötétség. Előttem, mint egy díszlet, függ a levegőben a pályaudvar kivilágított operett-homlokzata.

Még mindig sok időm van a vonatig, előre megvettem a jegyet, ténfergek kicsit, aztán bejön a vonat - nini, ismerős is érkezett vele ezen a korai órán - aztán következhet egy kellemes, mobiltelefon-nyomkodós órácska Farmosig. Megválaszolom az összes levelemet. Közben lassan világosodik odakint, megfényesednek a háztetők.

Farmoson csípős hideg fogad a peronon. Szedem a lábam a neten jelzett pontig, a buszmegállóig. Jön is a busz... majd fékezés nélkül továbbmegy, integetek, megáll. Rendes dolog a sofőrtől, mivel megtudom, hogy nem kéne itt megállnia. Innen csókoltatom a menetrendek.hu szerkesztőit.

A Zagyva vize most egészen tisztának tűnt

Jászberénybe érve már szépen süt a nap. Kapásból elindulnék rossz irányba, de egy kedves helybeli útba igazít az Állatkert felé. Nincs más dolgom, mint végigcaplatni a végeláthatatlanul hosszú bicikliutakon, el a Tesco, az építőanyag-kereskedések és a Lidl mellett. Sereg kerékpáros előz, gyalogost összesen kettőt látok - errefelé létforma lehet a biciklizés. Nem vagyok lassú, de a két gyalogos is lehagy, hiába, a síkvidéki rutin!

Be jobbra a hűtőgépgyárnál, előttem felmagasodik az elhagyatott irodaház, mint tájékozódási pont. És valóban, itt az Állatkert kerítése, és a látogatóközpont előtt a rajthely. Meglepően nagy a nyüzsgés. Gyorsan kitöltöm a nevezési lapot, kifizetem a díjat - egész baráti - némi meglepetést okozok azzal, hogy Pestről jöttem. Az is igaz, hogy számomra teljesen új élmény ez a környék, mivel még sosem jártam Jászberényben! New Yorkban, Bangkokban és Kairóban már igen - a világ eldugottabb helyeiről nem is beszélve - de Jászberényben, na itt még sosem! Úgyhogy itt az ideje felfedezni ezt a környéket is!

Vegyes fajokból álló ligetsáv kíséri a Zagyvát

Nekivágok a távnak, a sokaságot követve. Az első ellenőrzőpont alig több, mint egy kilométer múlva következik, utána az út a Zagyva mentén kanyarog. Igazi ártéri ligeterdő, ilyen van nálunk is a Duna mentén, persze itt mások a méretek. Van azért pár gigantikus, csomoros törzsű fűzfa, ámultba ejtő törzsátmérőjű tölgy is. A vízállás alacsony, sok a bedőlt fa, ágtörmelék, viszont bedobált szemetet nem látok.

Hosszú a táv, sietek - szinte elszédülök a kanyargós ösvényen, furcsa érzés, mert hallom az emberi zsivajt, a kiránduló családok vidám hangzavarát, de jó darabig nem látok senkit sem a sűrű susnyás miatt, nem tévedtem el máris? Persze nem... itt vannak a látványos szalagok, nem lehet eltéveszteni.

Parányi élő sziget a Zagyván

Elég sűrűn vannak pecsételős ellenőrzőpontok, nem unatkozom, beszélgetünk. Lassan ritkul a nép, a Coop-ellenőrzőpontig, vagyis körülbelül az első hat kilométeren még együtt halad a három táv. Sokan piknikeznek is a kis sátor körül, a háttérben kicsi, de csinos kápolna magasodik. Tájjellegű frissítés gyanánt pirospaprikába mártott, abárolt szalonnadarabkák kínálkoznak. De van müzliszelet is. Előpecázok a hátizsákból egy banánt is, teljes a tízórai.

A nyíl leparancsol az útról a kaszálóra, balról hatalmas nyírfák... surrog a lábam alatt a kurta, száraz fű, és szinte dalolni kezd a lelkem. Ezért jöttem! Eltűnnek az emberek előlem-mögülem, magam vagyok, tág terek vesznek körül, bőrömet simogatja a napfény. Gyönyörű pillanat!

Réti peremizs - Inula britannica

Aztán át a Zagyva hídján, jön egy rövid szakasz a jászfelsőszentgyörgyi aszfaltúton. Kétoldalt zöld juharos bozót, és furcsa, percegő hangok... megállok, fülelek... az amerikai szövőlepke hernyói rágcsálnak a zöld juharon, meg úgy általában, mindenen. Az akác bezzeg nem kell nekik. Ennyi kártevő hernyót még életemben nem láttam. Halálos hálóba fonták a fákat, bokrokat. És hangosan csámcsognak!

A következő ellenőrzőpontnál sikerül rossz irányba indulnom, de sebaj, mit nekem még egy-két bónusz kilométer.

Közönséges spárga - Asparagus officinalis

Hajdan homoki szőlészkedés folyhatott erre... egy-két öreg tőke, meg mutatóban fiatalabb telepítés látszik, no meg az elhagyott présházak, düledező tanyák sora. Melankolikus látvány. Taposom a hol zúzott köves, hol süppedő homokos dűlőutakat. Valóságos szövevény. Zörgő, száraz kukoricások mellett talpalok el.

Bán-hegy, aszongya... hát ez úgy hegy, mint nálunk Pesten Ferihegy, a repülőtérrel. Az is tök lapos. Az elhagyott tanyák mellett néhány öreg, görcsös, gyümölcstelen barackfa, szilva, diófa nő. A talaj puha, könnyen kiszáradó homok. Ez a környék nem kényezteti el a magamfajta fotóst, természetbúvárt, legalábbis így szeptember elején! Sárga, élősködő aranka tekeredik lábaim előtt, mint egy cérnaspulni... disznóparéj, laboda, és persze az amerikai eredetű seprencék, aranyvesszők és selyemkórók nőnek mindenfelé.

Egy "villanykarón" - de rég hallottam ezt a kifejezést! - van a "T szúrópont". Elképzelni nem tudtam, mi lehet ez, de kiderült. Tényleg a villanyoszlopon van a bökőke, amivel át kell ütni a papír megfelelő rubrikáját. Jó rozsdás, patinás egy darab, hiába, ezt a túrát vagy harminc éve megrendezik már!

A "Coop-os" frissítőpont

Végtelen hosszúnak tűnik az út egyenesen előttem. Senki sincs a közelemben sem, élvezem a csendet. Az őszibogár pirreg mellettem, apró gyíkocskák surrannak, lepilinckézik néha egy-egy elsárgult kis akáclevélke. Sorra maradnak el mellettem az akác- és nyárfatörzsek.

Elérkezem a Hajta természetvédelmi terület széléhez, ahogy az útvonalleírás említi - itt NEM kell bemenni a tanyára lendületből - ismét kitárul előttem a síkság, felélénkülök a természetközeli látványtól. Elég meleg kezd már lenni! Tűz a Nap, sárgásbarnára égett a rövid, sercegős fű, az eret kísérő nád rekedtesen zizeg. A nádszálakra piros bogyós, mérgező ebszőlő és fehér, tölcséres virágú szulák tekeredik, amott virít a mocsári tisztesfű rózsaszín fürtje. Nini, élénk lila virágú festő zsoltinák, sárga réti aggófüvek! Egy icipicit talán magasabb a talajvíz szintje errefelé, mint a környező agrársivatagban...

Holló kering felettem, árnyéka köröket ró körülöttem. Ejj, betyár madara a csatatereknek, hiába keringesz felettem, nem fogok elhullani!

Erdei mályva - Malva sylvestris

Jó hosszú ám ez a szakasz is. Elérkezek végül az "A szúrópontra", ami egy tölgyfa törzsére van telepítve, ez se most került ide. Nem vettem volna észre, ha nem ügyködik a fa körül pár túrázó a papír átbökésével.

Innentől visszafelé kanyarodik az út, néhol kaszálókon keresztül, tudom, hogy bő két kilométer múlva lesz egy tanya, ahol ismét vár a "tájjellegű frissítés". Botanikailag is egész érdekes rész, egy darabka szikes puszta. Virítanak a magyar sóvirág lehetetlenül lila, karcsú virágszálai, engem mindig egy japán bonsai kompozícióra emlékeztet... De van itt sziki útifű sziki cickafark is. Az egyik fáról levelibéka kacagós brekegése harsan fel.

Cseresznyeszilva - Prunus cerasifera

A tanya körül pompásan színesedő levelű galagonyabokrok levelei valósággal templomi üvegablakokként ragyognak fel az áteső napfényben. Piros, narancs, zöld, sárga, bíborvörös... mennyi szín! A levelek között akkora keresztespókok függenek, mint egy-egy kövér dobókocka.

Magamnak pecsételek, pont mással vannak a helyiek elfoglalva, és veszek a kenyérből, hagymából, szalonnából pár falatot. Az épület mögül bográcsozás ínycsiklandozó illatai szállnak. Aztán beszélgetünk pár szót, nem sok pesti jöhetett erre a túrára. Csapolok magamnak fröccsöt is, bizony jól esik ebben a melegben! Még csak fejembe sem száll, amikor továbbindulok...

Orvosi ziliz - Althaea officinalis

Kellemes útitársakra akadok egy túrázó pár és a kiskutyájuk személyében. A túra hátralévő kilométereit végig beszélgetjük. Ismerős ez az elágazás, ma már jártam itt... amikor eltévedtem a negyedik ellenőrzőpont után! Innen nyílegyenesen Jászberény felé tart az út. De még jónéhány tanya mellett elhaladunk, van közte olyan is, ahol van élet, van állattartás. Boci mered rám, amott egy csapat gyöngytyúk figyel apró gombszemeivel. Egy helyen vagy öt csíkos testű magyar agár ront a kerítésnek.

Tanyai életkép

A hetedik ellenőrzőpont után kicsit nedvesebb rét jön, már közel a Zagyva is. Itt kéne lennie az őszi kikericseknek, de az országos szárazság miatt bizony a lila felhőnek nyoma sincs - egy-két merész példány ütötte fel a fejét. Hej, ha jönne egy jó kis eső, a hagymás virág valósággal kirobbanna a föld alól pár nap alatt!

Ismét itt a Zagyva-parti ligeterdő, az Állatkert felől furcsa állathangokat hoz az enyhe szellő - hörgések, bőgések, morranások. Ezt is meg kéne nézni egyszer. Van pingvinséta, mint megtudom.

Innen már nem lehet eltévedni. Át a vashídon, és máris itt a parkoló, no meg a rajttal azonos célhely. Az oklevél és a kitűző elfogyott - többen jöttek el, mint amire a szervezők gondoltak - de ígéretet kapok a kipostázásra, megadom a címem. Ami még jobb, hogy kedves túratársam autóval befuvaroz a buszállomásra. A kinézett buszig van még fél órám... ráadásul egy igazi kabrióval utazhatok!

Egybibés galagonya - Creataegus monogyna

A hazaút békés, egy krimi társaságában múlatom az időt a buszon. Másfél óra szabadprogram, olvasgathatok kedvemre. Aztán ismét itt van Budapest, a holnapi pápalátogatás előkészületeivel együtt - ennyi rendőrt ritkán látni, de a troli némi kerülővel hazahoz.

Egész jó nap lett ez!