Kő-hegyi kalandozás

 A pomázi Kő-hegy egy igazi élő kincsestár. Sokat olvastam már az itteni érdekes élővilágról, sőt tavaly végig is "szőröztem", de akkor égetett a Nap, sárgára perzselte a füveket, és alig találtam virágzó egyedeket... még a lepkék is elpilledten lihegtek a parányi árnyékfoltokban. Most viszont, eső és hűsítő hidegfront után kellemesnek ígérkezett egy kiruccanás, lévén egy szabad délutánom. Nem is bántam meg, bár vonakodva indultam neki: annyi házimunka lenne itthon... 

Parlagi rózsa - Rosa gallica

Élesen süt a Nap, de elviselhető a hőség, amikor leszállok a HÉV-ről Pomázon. Megpróbálok kávéhoz jutni a bódénál, de valami baj van az árammal, tovább megyek hát a kisközértig, ahol vehetek magamnak dobozos kávét. Szerintem jól jártam, jól esik a hűvös korty, amit gyalogolva küldök le a torkomon, csak gyomromban méltatlankodik a kínai ebéd.

Élénk színezetű aprószulák - Convulvulus arvensis

Pomázról kicsit sokáig tart kikecmeregni. A zöld sáv jelzést követem, többnyire emlékezetből, mert a jelzések eléggé megkoptak már, és körülbelül ötméterenként van útelágazás. Hangulatos, patinás településrész ez. De aztán kiérek a kertes házas zónába, és felmagasodik előttem az erdővel fedett hegy.

Kakicsvirág - Mycelis muralis

Egy szokatlanul színpompás aprószulák-csoport késztet megállásra. Mintha kuszán szétpakolt, parányi tengerparti napernyők sorakoznának egy drónfelvételen, rózsaszín-fehér csíkos kis tölcsérek mindenfelé.

Feketéllő fürtös-zanót - Lambotropis nigricans

Végre az erdő fáinak árnyékába érek. Jön a kapaszkodás felfelé, először egy patakját vesztett szurdokban... a forrás is épp hogy csak csepeg, sehol senki, élvezem a békét. A zöld lombfények között sárgán villannak fel a zanót virágfürtjei. Éles kanyar jobb kéz felé... tavaly ezt "kiegyenesítettem", aztán gyalogolhattam visszafelé, most már ismerem, kapaszkodok felfelé a földbe vájt lépcsőfokokon.

A turistajelzés jelölte ösvény szerte kanyarog, de az ösvények egyébként is át- és átszelik ezt a hegyoldalt. Várom már, hogy kiérjek a Kő-hegy platójára. Nem sok botanikai érdekességet látok útközben: sátoros varádics és nagy cickafark virágzik mindenfelé. Na, majd fent...

Parányi dömper a mohás kövön: álganajtúró bogár

A szakirodalom említi a nemes cickafarkot a Kő-hegy tetején... ezzel a fajjal még nem találkoztam, és kicsit zavarba ejtő, hogy legalább háromféle cickafark tűnik szembe azonnal. Ritkássá válik a lomb, kis tisztásfélék nyílnak a fák között, itt érdemes nézelődni. Borzas peremizs, selymes peremizs... hihetetlenül telt pink bársonyos kakukkszegfű, szép kék veronikák mindenfelé a magasra szaladt fűszálak között. Élvezettel lépkedek az élő kincsestáron keresztülvezető ösvényen, teleobjektívem közel hozza az úttól távolabb rejtőző lényeket is.

Nász-ágy a borzas peremizsen. Rajzos virágcincérek - Pachydotes erraticus

A Petőfi-pihenőnél én is pihenek egy kicsit. Odalent a Gomba-szikla merész kalapja, feljebb élénk sárga festő pipitérek sorakoznak. Felhős az ég, tompán fénylik, Budapest felett jól látható szürkés szmogfelhő lebeg. 

A fák árnyékában bakfű kezd virágot bontani - először fel sem ismerem - de akad halványrózsaszín macskahere is, erre se könnyű ráismerni ezen az élőhelyen! A nyúlánk sárma kis fehér csillagait lövi az ég felé, mint egy élő tűzijáték, sorra pattintva ki petárdáit... Amott pedig lila üstökös gyöngyike kígyózik az ég felé. Szememmel követem az irányát, merre tart... Az égen felettem, nagy magasságban utasszállító repülőgép zúg. Mint gyakran, most is arra gondolok, vajon kik utaznak benne, hová tartanak, milyen sorsokat cipel az a repülő? És vajon ők mit látnak onnan fentről?

Borzas peremizs - Inula hirta

A turistaház, hétfő lévén, zárva. Sajnálom, ittam volna valami hűvös italt. Senki sem ül most a fából ácsolt padoknál, a tágas réten sem szaladgálnak gyerekek. Úgy érzem, enyém az egész hely. Valaha talán egy ősi falu volt itt... volt forrás, volt tó, voltak jól védhető meredélyek, ideális hely lehetett a letelepedésre. Még most is van valami örök, békés kisugárzása.

Selymes peremizs - Inula oculus-christi. Védett növény

A tó, sajnos, már sehol. Ki tudja, talán hajdani vulkán krátertava lehetett, pár évtizede még csónakázni lehetett rajta! Ezt most már csak erős fantáziával lehet elképzelni, bár a hajdani víztükör fölé még most is odahajlanak az öreg, göcsörtös törzsű fűzfák. A hajdani vizes élővilágnak a lágyszárúak között sincs sok nyoma, találok csikorgófüvet, amit a Mátrában láttam először - ott tényleg volt tó is - látok egy szép nagy tő parlagi rózsát és az ég felé kapaszkodó megtermett keskenylevelű gyújtoványfüveket. Megkerülöm a hajdani tavat, nádasát vadcsapások szelik át keresztül-kasul. Én óvakodok az ilyen susnyásoktól, többnyire "nyomokban vaddisznót tartalmazhatnak".

Bársonyos kakukkszegfű -Lychnis coronaria. Védett növény

Innen lefelé vezet az utam, Szentendre felé. Nem kell sietnem, óránként van busz, még válogathatok is, hogy melyik megállónál bukkanjak ki. A hegylábi rétek sok látnivalót kínálnak a számomra... nini, taréjos csormolya egzotikus, ívelten négyszögletű virágtornyai, lehetne akár egy szingapúri opálüveg ablakos felhőkarcoló is... amott vajszínű here és pirosló here kis csoportjai, különféle pimpók, és még legalább két peremizs-faj: kardos és réti peremizs merev szárú, sárga virágai pompáznak mindenfelé.

Közönséges borsfű - Clinopodium vulgare

Hopp, de eltelt az idő! Ha kilépek, pont elérem a buszt Kéki kőbányánál... észrevétlenül délutánba hajlott a nap, megnyúlnak az árnyékok, mindennek lesz egy finom, sárga árnyalata, mintha aranyporral hintették volna be a nyári délutánt. Lovasok kocognak el a láthatáron, rajtuk kívül csak én mozdulok a tájban, aztán elporzik két autó: a környék kisbirtokosai térnek haza otthonaikba az egész napos bérszámfejtés és szoftverfejlesztés után.

Elmélyülten dünnyögő, kövér poszméh repül el imbolyogva. Leszáll egy virágra, ami meghajlik a súlya alatt, és szinte hallhatóan sóhajt egyet. Fárasztó lehet poszméhnek lenni. Kicsit egy hajdani tanáromra emlékeztet.

Üstökös gyöngyike - Muscari comosus

Az út szélén egyenes pimpó áll délcegen, a poros fákra vadszőlő tekeredik, levelei kéttenyérnyiek. Kígyóhagyma tart bemutatót bizarr, punk frizurákból, aranypettyeket hint a napfény a poros útra. Mély béke és harmónia-érzés van bennem, ezért az érzésért megyek annyit ki a szabadba...

Tarka lepke pilinckézik át előttem.

A busz pontosan érkezik, a sofőr a nyakamban lógó fényképezőgép láttán megkérdezi, volt-e fotótéma, aztán jót beszélgetünk a gombászásról, miközben más utas híján szisszenve csukódnak az ajtók. Aztán ismét itt a HÉV állomás - ezúttal a szentendrei, a jegyet már megvettem előre, kicsit bóklászok még, aztán jöhet a hazaút, hihetetlen, hogy elröppent ez a néhány óra.

Nemes cickafark - Achillea nobilis

Festő pipitér - Anthemis tinctoria

Nagy rókalepke - Nymphalis polychloros. Védett faj

Nyúlánk sárma - Ornithogalum brevistylum. Védett növény

Sakktáblalepke - Melanargia galathea

Rácsos rétiaraszoló - Chiasmia clathrata

Orvosi csikorgófű - Gratiola officinalis

Nagy cickafark - Achillea distans

Taréjos csormolya - Melampyrum cristatum

Pirosló here - Trifolium rubens

Hosszűfüzérű harangvirág - Campanula macrostachya. Fokozottan védett faj

Egyenes pimpó - Potentilla recta

Vajszínű here - Trifolium ochroleucon

Festő pipitér (Anthemis tinctoria) az út szélén

Kilátás a Kő-hegy lábánál

Májusi színpompa Dobogókőtől Búbánatvölgyig

Zöldfonákú lepke - Callophrys rubi

 Az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy hová menjek kirándulni ezen a szabadnapon. Végül azt csináltam, hogy csukott szemmel beletúrtam a térképes fiókomba, kivettem ami a kezembe akadt, szétnyitottam, és még mindig csukott szemmel ráböktem, hogy ide! Mutatóujjam alá nem más került, mint a Csurgó-berek a Visegrádi-hegységben, ahol egyébként még nem jártam... Nosza, fedezzük hát fel!

 Dobogókőt csukott szemmel is ismerem, most sem időzök hát sokat. A pomázi HÉV állomáson ivott papírpoharas kávé íze még a számban van. A büfék még nem nyitottak ki, a kilátópont üres, a turistamúzeum tornáca a madaraké: énekes rigó ugrál rajta, cinegék cserregése felesel vele. Kétbükkfa-nyeregig szépen lejt az út, kellemes a későtavaszi erdőben sétálni... zeng a madárdal, nincs sem hideg, sem meleg... enyém az erdő, minden hangja, színe, hagyom hogy átjárjon.

Kis busalepke - Pyrgus malvae

A nagy aszfalt-kanyar után a piros kereszttel jelzett úton folytatom. Szép, gyertyaegyenes bükkfatörzsek oszlopai között sétálok, az út enyhén lejt, a fák alatt finom fehér virágú szagos mügék rezegnek. Megpillantok néhány aprócska fehér madársisak orchideát is. Zeng, zeng a madárdal... és az autók motorzaja is, mert az ösvény sokáig párhuzamosan halad a műúttal. Örülök, amikor végre elhalványulnak a "civilizáció" hangjai.

Zöldfonákú lepke - Callophrys rubi

Hétköznap van, konkrétan egy pénteki nap, Pilisszentlélek olyan üres, mintha kisöpörték volna, sehol a "Pajkaszeg rajongók" áradata.  Sehol senki, nem is bánom. A Nap kibújt a felhők közül, fénye simogatja az arcom. Nézem az út szélét, az árkokat: sokszor egész érdekes növények bújnak meg ilyen helyeken. Most a sugártalan székfüvet szúrom ki, pár napja láttam először Óbudán, a kockakövek között, csak azért, mert tévedésből korábban érkeztem egy borkóstolóra és volt időm sétálgatni... Most is van időm bőven.

Bükkös Kétbükkfa-nyereg közelében

A sárga sáv jelzésen haladok tovább, végig a falu hosszú, és lényegében egyetlen utcáján a térképen "Alsó rétek" néven említett vidék felé. Nád, gizgaz, egy jó régóta itt állomásozó rozsdás traktor, és egy portyázó vörös macska a látnivaló mindössze. Egy nagy nyárfa szinte dühösen rázza felém villogó, ezüstös fonákú levél-tükreit.

A május benőtte az elágazást, ahol le kell térni a széles földútról egy kisebb ösvényre... de megvan. Körülölel a zöld. Hamar a Felső-dűlőre érek, felettem kinyílik a lomb... gyönyörű hely! Sziporkázik a nap a kék égen, színpompás vadvirágok pettyezik a magasra szaladt füvek zöldjét, galagonyabokrok, ligetek... az ilyen helyeken szeret nőni a bíboros kosbor. És ahogy végig gondolom ezt, meg is pillantom. Száll a kakukkfű illata, és a pici, lilás, illatos kakukkfű valósággal mágnesként vonzza a legkülönfélébb lepkéket. Egy egészen valószínűtlenül élénk, fémes zöld szárnyú lepke incselkedik velem: mire sikerül a fókuszt élesítenem, mindig tovaröppen egy kicsivel, vagy szárnyai élét mutatja... még csak nem is láttam ilyen lepkét korábban. Végre! Egy pillanatra megállt... hopp, kattintok, megvan! Nagyon tetszik ez a vidék, alig tudom rávenni magam, hogy tovább haladjak.

Első pillantásra valami egzotikus virág is lehetne... valójában a gyakori foltos árvacsalán (Lamium maculatum)

Erdős rész jön, elég hosszan, továbbra is sehol senki. A Barát-kúti erdészházig jelzett úton megyek, itt kanyarodok rá a fehér murvával leszórt erdészeti útra a Duna irányában, gyakorlatilag nyílegyenesen. Tudom, hogy most jön vagy három kilométernyi békés ballagás, ahol semmi dolgom a navigációval. "Utazhatok".

Ragadós magiszák - Asperugo procumbens

Szép a táj. Ölyv kering felettem, gyönyörűek a felhők. Végtelen a béke, mindössze két tarkamezes biciklis suhan el mellettem. A Csurgó-berek voltaképp egy kiterjedt kaszálórét, és imitt-amott valóban csurgadozó források fakadnak fel a szélén. Rögtön látom, hogy érdekes hely, ahogy megpillantom az árvalányhajak selymes csillogását, a réti iszalag barokkos formáit, és néhány elvirágzóban lévő vitézkosbort. Kicsit a Bükk-fennsík hangulatát rejti a vidék. Szétnézek a "csurgó" környékén, persze óvatosan, mert nem ritkán az ilyen hely "nyomokban vaddisznót tartalmazhat", szerencsére most tényleg csak a vaddisznók nyomait látom. Méretes csülkök nyoma mélyedt a sárba! A vizes élőhelyeken néha ritka növények is akadnak. Most ugyan ilyet nem találok - leszámítva néhány tő monumentális pólé veronikát - viszont a lepkék, na azok fantasztikusak! A sár idevonzott pár száz boglárkalepkét, az biztos. Ahogy mozdulok, kék szilánkok serege kezd örvénylő repülésbe a lábam körül.

Rajtoló énekes rigó - Turdus philomelos

Amikor "kilepkézem" magam, szétnézek a növények házatáján... akad itt fura, csinos sárga virágú kalinca ínfű, vad narancsszín nyári hérics, pirosas-lila ebnyelvűfű. Nem unalmas hely.

Ballagok tovább, átkelek egy vadkerítésen - szerencsére van létra - erdősebb részhez érek, és a fák között ismét bíboros kosborokra bukkanok. Szeretem ezt az orchideafajt, annyira változatos... Kezd igazán meleg lenni, még itt, a fák között is. Közeledek a lakott területhez, ami a "gyomfajok" felbukkanásában is megnyilvánul. Nini, ragadós magiszák! Fura kis vadvirág ez, "ragaszkodó" hajtásokkal, eddig egyszer láttam csak, Eger határában. Szép, selymes-fehér pannon bükkönyök kapaszkodnak az út szélén.

Pannon bükköny - Vicia pannonica

Megpróbálok lefényképezni egy énekes rigót, amint valósággal pózol egy lovarda kerítésoszlopán, de nem várja meg: az elrugaszkodás pillanatát sikerül csak megörökítenem.

Vakít a fehér murva a napfényben. Most már igazán meleg van, és kezdek megéhezni is. Órámra pillantok: a kinézett busz érkezéséig még van egy órám, és abba bele kéne férjen egy pillantás a horgásztavakra is...

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Persze a szemem sarkából megpillantott vitézkosborok miatt azért megállok, és ez azért is jó, mert észreveszem mellettük a sokkal rejtőzködőbb, mondhatni terepszínűbb orchidea-rokont: a barna madárfészek kosbort. Ez az ötödik virágzó orchidea-faj a mai nap!

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

A Kerek-tó környékén elkészültek a padok, nyitva a büfé, családok piknikeznek a füvön, horgászok görnyednek a bot fölé... igazi békebeli hangulat leng a tó felett. 

Lesétálok a partjára... hopp, vigyázni kell, mert a nedves, nyírt fűben békák portyáznak. Nehogy rálépjek óvatlan módon egyre! A vízben ott vannak a fürge, sötét ebihalak is, a tó felett szürke gém repül el lomhán.

Nyári hérics - Adonis aestivalis. Az útépítés sóderanyagával kerülhetett ide

Most már tényleg megcélzom a buszmegállót Búbánatvölgyben: még arra is van időm, hogy a szellős megálló padjára leülve meguzsonnázzak. Micsoda pompás nap!

Jó volt bevonni a véletlent a kirándulás tervezésébe. Nem vár mára más, mint egy jó vacsora és egy igazi, falusi rock and roll koncert, retró slágerekkel.

Boglárkalepke-áradat

Réti margitvirág - Leucanthemum vulgare, vendégével

Kalinca ínfű - Ajuga chamaepitys

Út a Csurgó-berek mentén

Gyönyörű középmagas gomolyfelhők mutatkoznak a hidegfront által kitisztított égbolton

Árvalányhaj - Stipa sp.

A Csurgó-berek. Látszólag, messziről, csupa zöld: az apró színfoltokért közel kell menni

Boglárkalepke lakmározik az ebnyelvűfüvön (Cynoglossum officinale)

Vitézkosbor - Orchis militaris

Árnyas erdők orchideája a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)

Egy csodálatos szitakötő

A békákat alig lehetett észrevenni a fűben...

A Kerek-tó Búbánatvölgyben

Flóra futam Pünkösd hétfőn: növényfelismerő verseny Dobogókő környékén

 A Flóra futamot tavaly rendezték meg először, akkor Kóspallag környékén kellett felkutatni a megadott ötven növényfajt. Akkor alig valamit sikerült megtalálnom a listáról... igaz, sok más érdekességet viszont sikerült. Idén reméltem, sikerül "kiköszörülni a csorbát", és jobb eredményt elérnem... természetesen amatőr kategóriában jelentkeztem, így két héttel a rajt előtt megkaptam a fajlistát, volt időm felkészülni, útvonalat tervezgetni.

Jó változatos élőhely-igényű növények... a sziklagyepeket kedvelő fehér varjúhájtól a békalencséig. Vannak a listán fák, virágos növények, perjefélék... szerepel a ritka északi fodorka páfrány, két orchideaféleség és a gyakorinak ígérkező pipacs és parlagfű is. Nos, ezeket kell felkutatni, fotóval bizonyítani a megtalálást, egyénileg kitalált útvonalat bejárva. A győztes jutalma oklevél és könyv.

A Jász-hegy gerincéről minduntalan kivillan a Duna-kanyar egy-egy részlete

Már a HÉV megállóban akadnak ismerősök. De jó! Meglepő módon nincs túlzott tömeg a Pomázról induló dobogókői buszon, és fent a parkoló is szinte üres. Pünkösd hétfő van, hosszú hétvége, kellemes kirándulóidő. A busz ablakán bevillan a piros gólyaorr élénk színe... rajta van a listán, "na ide visszajövök fotózni", határozom el... 

A parkolóban gyülekezik a mezőny, végül is heten vagyunk. Indulhat a szerterajzás... mindenesetre, én egy kávéval indítom a "futamot". Dobogókő méltán áll turistafosztogató hírében, pont kétszer annyit fizetek a presszókávéért, mint amennyibe a pomázi buszállomáson került volna.
 

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium. Védett növény

A lista elején szereplő három fa faj hamar megvan: magas kőris, nagylevelű hárs, hegyi juhar. Teszek egy kört a Thirring körúton, hátha rábukkanok a sziklák repedéseiben az északi fodorka páfrányra... persze nincs, de látok törékeny hólyagpáfrányt, aranyos fodorkát, erdei pajzsikát, hölgypáfrányt.

Terjőke kígyószisz - Echium vulgare

Visszakapaszkodok, és nekivágok utamnak a Jász-hegy gerincén. Zokniárus néni és kínálata késztet megtorpanásra. Szép, színes, akciós zoknik, öt darab egy ezresért. Ráadásul beszélgetős fajta a néni, kicsit nehezen szabadulok.

Piros mécsvirág és fehér árvacsalán mosolyog rám az út széléről... nem szerepelnek a listán, de örülök neki. Mindkét fajjal itt, Dobogókőn találkoztam először. A feladatban szereplő növényfajokat mobillal fényképezem, minden egyéb művészkedésre itt lóg a Canon a nyakamban...

Sövényszulák - Calystegia sepium

Hamar megpillantom a listán szereplő kapotnyak nevezetű növényt, fényes, sötétzöld, kerek levelei összetéveszthetetlenek. Vetek egy pillantást a tájra a kilátópontról... nem sokat látni, párás az idő, felhős is, de tudom, hogy ki fog sütni a nap. Egyenlőre nagyon élvezem, hogy nincs olyan nagy meleg. Utam lassan lejt. Tavaly nem is egyszer találkoztam itt őzekkel. Harsog a madárdal a fejem felett, a lomb közt nem látni az énekeseket, de hallani: ott vannak. Két veszekedő feketerigó repül fel... egyértelműen kihallani hangjukból az "anyázó" tónust.

Kitaibel-varfű - Knautia kitaibelii subsp. tomentella. Fokozottan védett faj

Szépen gyűlnek mobilom memóriakártyáján a listás fajok: kakukk veronika, fekete zászpa, nagyvirágú méhfű. 

Hopp, egy dagonya balról! Körülnézek, vaddisznó nem tartózkodik-e benne - párszor már felugrasztottam "láthatatlan" vaddisznókat ilyen helyeken, nem tudom, melyikünk ijedt meg jobban! Most nincs vaddisznó, szemem a növényzetet pásztázza: és igen, megvan a közönséges erdeikáka és a ritkás sás.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett növény

A Szakó-nyeregtől a zöld kereszt jelzésen folytatom az utamat a Hoffmann-vadászház felé. Sehol senki, "enyém" az erdő, jól érzem magam. Meresztgetem a szemem az aljnövényzetet fürkészve, mert az ilyen helyeket szereti a listán szereplő erdei madársóska. Na végre! Az ösvényen átlépek egy nagy andezitsziklát, amin ott ékeskedik a keresett faj egy példánya. Hármas levele nagyon emlékeztet az írek zöld lóhere-szimbólumára, ami azt illeti, sokkal inkább, mint a tulajdonképpeni lóhere. Egy levélkét elrágcsálok... jellegzetes savanyú íze szétárad a számban.

Egy mély keréknyomban nagy élet zajlik. Ebihalak nyüzsögnek benne, remélem, hogy a békabölcső nem fog kiszáradni, és temérdek kis erdei béka rajzik majd ki belőle. A tócsa felszínén hosszú lábú molnárkák szaladgálnak.

Felfrissülve indulok tovább. Remélem, hogy lent, a vadászház melletti patakmederben rábukkanok a listán szereplő égerfára, de mindössze az égerfa képével találkozom, vele is a tanösvény ismertető tábláján. Viszont ahogy a csúszós köveken lépkedek, sikerül beletenyerelnem egy monumentális csalánosba. Mégse bánom, szép hely: óriás zsurlók és lecsüngő sás zsombékjai keltenek ősvilági hangulatot. Két kisasszony szitakötő incselkedik egymással: vibráló szárnyaik kékje akár a zafíré.

Masszív nőszőfű tő - Epipactis sp.

Az Égett hársig elég eseménytelen, fokozatosan emelkedő utam van. Innen a piros sáv jelzésen haladok tovább. Kisüt a Nap, és hirtelen benépesül a táj: kiránduló csoportok sokasága jön szembe, de akad Flóra futamos versenyzőtárs is, aki megsúgja: lesz kétlevelű madársisak...

Kihagyom a magyar szegfű lefotózását, mondván: kis nyamvadt, lesz még szebb is... aztán persze nem lesz, bánhatom. Egyáltalán, az amúgy gyakori szegfűfélék távolmaradásukkal tüntetnek, az amúgy gyakori enyves szegfűvel és réti kakukkszegfűvel sem találkozom. 

Gyorsan ott találom magam a pálos kolostorromnál. Rengetegen nyüzsögnek itt, gyanúm szerint cserkészek, egy katolikus atya is rendezkedik... persze, Pünkösd van! Én a rom kövei közt bujkáló növénykéket csodálom... csinos kövi és aranyos fodorkák, szép sárga borsos varjúhájak díszelegnek rajta. És, megvan a listán szereplő tejoltó galaj is!

Aranyos fodorka páfrányok a pálos kolostorrom kövei között. Asplenium trichomanes

Megyek tovább, és hamarosan Pilisszentléleken találom magam. Megsokasodik a listán szereplő fajok száma: szinte lépésenként veszem elő a mobilomat, hogy lefotózzam valamelyiket. Piros pipacs, szép narancssárga mezei tikszem, halvány lilás papsajt mályva. Tudom, hogy az árokszélen lennie kell sugártalan székfűnek is - vagy két hete láttam - de úgy is elmegyek mellette, hogy tudom, hogy ott van, visszafelé is végig kell "szkennelnem" az árokpartot. Megvan!

A falu idegenforgalmának jót tett, hogy - Pajkaszeg néven - itt játszódik egy televíziós sorozat... az amúgy kis, egyutcás zsákfaluban most sok nép nyüzsög, tele vannak a kocsmák és büfék. Én igyekszem gyorsan végigbotanizálni rajta. Hopp, megvan a felfutó komló is egy terméskő-kupacra tekeredve!

Borsos varjúháj - Sedum acre

Elégedett vagyok a "zsákmánnyal", de most hosszú ideig nem találok semmit a listáról, viszont folyamatosan emelkedik az utam. Rejtélyes módon elveszítem a jelzést is, kicsit bolyongok - cserébe viszont megtalálom a listán szereplő egyik orchidea-fajt, a kétlevelű sarkvirágot. Fekete harkály repül előttem, fáról fára, közel ugyan nem enged, világos szemeivel éberen figyel rám. Kóválygásom jutalma egy kis szamócázás is.

Már várom a pihenőpadot Kétbükkfa-nyeregnél. A listán szereplő erdei tisztesfű kedvéért állok csak meg, kattintok, és megyek tovább... Jól esik leülni! Leveszem a hátizsákom, előszedem az uzsonnát, és igazi kétszersült-gépsonka lakomát csapok a fából ácsolt asztalnál. Délután van már... huhh, nem fogok visszaérni időre Dobogókőre, szerencsére nem is kell, mint kiderült... gyorsan áttervezem az utat, Pilisszentkeresztig. Így nem kell rohannom, szépen "lecsoroghatok".

Terebélyes harangvirág fehér, színhiányos példánya - Campanula patula

Jó kedvem visszatér, tényleg csak éhes-szomjas lehettem. Örömmel nézegetem "római út" szélén növő mindenfélét. Kicsit botladozok a hajdani, rejtélyes útépítők által lerakott, mostanra csúszósra kopott, fehér kőtömbökön. Itt már nem vulkanikus az alapkőzet, láthatóan változott a flóra is. Hirtelen "megorchideásodik" a táj. Több kosborfélét is látok: van fehér madársisak, szépen fejlődő nőszőfüvek, van kétlevelű sarkvirág is, csak épp a listán szereplő madárfészek kosbort nem látom sehol. Kicsit megállok a Szopláki Ördög-lyuk barlang ijesztően tátongó nyílásánál... de rég volt, amikor vonzott a barlangászat, a szűk és sötét lyukakban való tekergés! Persze ott is megvan a felfedezés mámorító öröme, ami a "virágvadászatban"...

Kisasszony szitakötő - Calopteryx virgo. Védett faj

Megint ismerősöket pillantok meg egy réten, örülök a találkozásnak. Megvan a csörgő kakascímer! Ám a szegfű-fajokat most is hiába keresem... ahogy a zöldvirágú habszegfűt sem sikerül megtalálnom. Viszont örömömre megvan a vizes élőhelyeket kedvelő mocsári nőszőfű és feketenadálytő a Hármasforrás-völgyben. Egy család bodzavirágot szed, beszélgetünk... még mindig egy sor faj hiányzik a listámról, és egy óra múlva lejár a "játékidő"!

Ritkás sás - Carex remota

Még sose keresgéltem ennyit egy nyavalyás parlagfüvet... de végre, a falu határában sikerül rábukkannom. Egy helyi bácsi sehogy se érti, mit fényképezek az árokszélen és miért... de, gondolom, hozzá vannak szokva a kiránduló "bolondokhoz", mert némi fejcsóválással szép napot kíván és tovaballag. A fehér varjúhájat egy kőkerítésen találom meg. Végül is, nem volt az előírva, hogy természetes sziklán legyen...

Közönséges erdeikáka - Scirpus sylvaticus

Még mindig van fél órám a buszig... teszek hát egy kanyart a Szurdok felé, és nem is hiába: egy meredek, sziklás részen rábukkanok a sarlós gamandorra, rém nehéz terepen van, fél kézzel egy ágba kapaszkodok, másik kezemben ugye ott a mobil, a lábam alatt lassan csúszik a porszáraz talaj... de megvan!

Örömömre rábukkanok a dombi macskagyökér néhány példányára is, ez az alfaj számomra "bakancslistás" volt.

Veresgyűrű som - Cornus sanguinea

Visszasietek a buszmegállóba, ahol ismét ismerősre találok: ezúttal a facebook egyik növényes csoporttagjára, aki nem a Flóra futam résztvevője, de rengeteg szuper növény képét mutogatja a telefonján... Hát ez ilyen növényes nap volt.

Otthon aztán feltöltöm a képeket a megadott felületre, és jöhet a vacsora!

Egy növény, aminek mindenki örül, nem csak a botanászok: erdei szamóca (Fragaria vesca)

Az összesítésből kiderül, hogy harmadik lettem - ejj, ha nem hagyom ki Dobogókőn a piros gólyaorrot ("úgyis visszajövök") és Pilisszentlélek felett a magyar szegfűt ("nyamvadt, lesz majd szebb példány"), na meg nem tévesztek el két fajt - bosszantó módon egyszerűeket - bizony fényesebben is csilloghatott volna a képzeletbeli érem... Bizony önismereti túra is ez, nem csak botanikai tanulságokat rejt!

És, persze, itt a helyem legközelebb is.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Nagyvirágú méhfű - Melittis melissophyllum subsp.carpatica

Nyár eleji erdőszegély, a távolban a Déli-Börzsöny szirtjeivel