Terep-járó: Flóra futam Pünkösd hétfőn: növényfelismerő verseny Dobogókő környékén

A Flóra futamot tavaly rendezték meg először, akkor Kóspallag környékén kellett felkutatni a megadott ötven növényfajt. Akkor alig valamit sikerült megtalálnom a listáról... igaz, sok más érdekességet viszont sikerült. Idén reméltem, sikerül "kiköszörülni a csorbát", és jobb eredményt elérnem... természetesen amatőr kategóriában jelentkeztem, így két héttel a rajt előtt megkaptam a fajlistát, volt időm felkészülni, útvonalat tervezgetni.

Jó változatos élőhely-igényű növények... a sziklagyepeket kedvelő fehér varjúhájtól a békalencséig. Vannak a listán fák, virágos növények, perjefélék... szerepel a ritka északi fodorka páfrány, két orchideaféleség és a gyakorinak ígérkező pipacs és parlagfű is. Nos, ezeket kell felkutatni, fotóval bizonyítani a megtalálást, egyénileg kitalált útvonalat bejárva. A győztes jutalma oklevél és könyv.

A Jász-hegy gerincéről minduntalan kivillan a Duna-kanyar egy-egy részlete

Már a HÉV megállóban akadnak ismerősök. De jó! Meglepő módon nincs túlzott tömeg a Pomázról induló dobogókői buszon, és fent a parkoló is szinte üres. Pünkösd hétfő van, hosszú hétvége, kellemes kirándulóidő. A busz ablakán bevillan a piros gólyaorr élénk színe... rajta van a listán, "na ide visszajövök fotózni", határozom el...

A parkolóban gyülekezik a mezőny, végül is heten vagyunk. Indulhat a szerterajzás... mindenesetre, én egy kávéval indítom a "futamot". Dobogókő méltán áll turistafosztogató hírében, pont kétszer annyit fizetek a presszókávéért, mint amennyibe a pomázi buszállomáson került volna.

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium. Védett növény

A lista elején szereplő három fa faj hamar megvan: magas kőris, nagylevelű hárs, hegyi juhar. Teszek egy kört a Thirring körúton, hátha rábukkanok a sziklák repedéseiben az északi fodorka páfrányra... persze nincs, de látok törékeny hólyagpáfrányt, aranyos fodorkát, erdei pajzsikát, hölgypáfrányt.

Terjőke kígyószisz - Echium vulgare

Visszakapaszkodok, és nekivágok utamnak a Jász-hegy gerincén. Zokniárus néni és kínálata késztet megtorpanásra. Szép, színes, akciós zoknik, öt darab egy ezresért. Ráadásul beszélgetős fajta a néni, kicsit nehezen szabadulok.

Piros mécsvirág és fehér árvacsalán mosolyog rám az út széléről... nem szerepelnek a listán, de örülök neki. Mindkét fajjal itt, Dobogókőn találkoztam először. A feladatban szereplő növényfajokat mobillal fényképezem, minden egyéb művészkedésre itt lóg a Canon a nyakamban...

Sövényszulák - Calystegia sepium

Hamar megpillantom a listán szereplő kapotnyak nevezetű növényt, fényes, sötétzöld, kerek levelei összetéveszthetetlenek. Vetek egy pillantást a tájra a kilátópontról... nem sokat látni, párás az idő, felhős is, de tudom, hogy ki fog sütni a nap. Egyenlőre nagyon élvezem, hogy nincs olyan nagy meleg. Utam lassan lejt. Tavaly nem is egyszer találkoztam itt őzekkel. Harsog a madárdal a fejem felett, a lomb közt nem látni az énekeseket, de hallani: ott vannak. Két veszekedő feketerigó repül fel... egyértelműen kihallani hangjukból az "anyázó" tónust.

Kitaibel-varfű - Knautia kitaibelii subsp. tomentella. Fokozottan védett faj

Szépen gyűlnek mobilom memóriakártyáján a listás fajok: kakukk veronika, fekete zászpa, nagyvirágú méhfű.

Hopp, egy dagonya balról! Körülnézek, vaddisznó nem tartózkodik-e benne - párszor már felugrasztottam "láthatatlan" vaddisznókat ilyen helyeken, nem tudom, melyikünk ijedt meg jobban! Most nincs vaddisznó, szemem a növényzetet pásztázza: és igen, megvan a közönséges erdeikáka és a ritkás sás.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett növény

A Szakó-nyeregtől a zöld kereszt jelzésen folytatom az utamat a Hoffmann-vadászház felé. Sehol senki, "enyém" az erdő, jól érzem magam. Meresztgetem a szemem az aljnövényzetet fürkészve, mert az ilyen helyeket szereti a listán szereplő erdei madársóska. Na végre! Az ösvényen átlépek egy nagy andezitsziklát, amin ott ékeskedik a keresett faj egy példánya. Hármas levele nagyon emlékeztet az írek zöld lóhere-szimbólumára, ami azt illeti, sokkal inkább, mint a tulajdonképpeni lóhere. Egy levélkét elrágcsálok... jellegzetes savanyú íze szétárad a számban.

Egy mély keréknyomban nagy élet zajlik. Ebihalak nyüzsögnek benne, remélem, hogy a békabölcső nem fog kiszáradni, és temérdek kis erdei béka rajzik majd ki belőle. A tócsa felszínén hosszú lábú molnárkák szaladgálnak.

Felfrissülve indulok tovább. Remélem, hogy lent, a vadászház melletti patakmederben rábukkanok a listán szereplő égerfára, de mindössze az égerfa képével találkozom, vele is a tanösvény ismertető tábláján. Viszont ahogy a csúszós köveken lépkedek, sikerül beletenyerelnem egy monumentális csalánosba. Mégse bánom, szép hely: óriás zsurlók és lecsüngő sás zsombékjai keltenek ősvilági hangulatot. Két kisasszony szitakötő incselkedik egymással: vibráló szárnyaik kékje akár a zafíré.

Masszív nőszőfű tő - Epipactis sp.

Az Égett hársig elég eseménytelen, fokozatosan emelkedő utam van. Innen a piros sáv jelzésen haladok tovább. Kisüt a Nap, és hirtelen benépesül a táj: kiránduló csoportok sokasága jön szembe, de akad Flóra futamos versenyzőtárs is, aki megsúgja: lesz kétlevelű madársisak...

Kihagyom a magyar szegfű lefotózását, mondván: kis nyamvadt, lesz még szebb is... aztán persze nem lesz, bánhatom. Egyáltalán, az amúgy gyakori szegfűfélék távolmaradásukkal tüntetnek, az amúgy gyakori enyves szegfűvel és réti kakukkszegfűvel sem találkozom.

Gyorsan ott találom magam a pálos kolostorromnál. Rengetegen nyüzsögnek itt, gyanúm szerint cserkészek, egy katolikus atya is rendezkedik... persze, Pünkösd van! Én a rom kövei közt bujkáló növénykéket csodálom... csinos kövi és aranyos fodorkák, szép sárga borsos varjúhájak díszelegnek rajta. És, megvan a listán szereplő tejoltó galaj is!

Aranyos fodorka páfrányok a pálos kolostorrom kövei között. Asplenium trichomanes

Megyek tovább, és hamarosan Pilisszentléleken találom magam. Megsokasodik a listán szereplő fajok száma: szinte lépésenként veszem elő a mobilomat, hogy lefotózzam valamelyiket. Piros pipacs, szép narancssárga mezei tikszem, halvány lilás papsajt mályva. Tudom, hogy az árokszélen lennie kell sugártalan székfűnek is - vagy két hete láttam - de úgy is elmegyek mellette, hogy tudom, hogy ott van, visszafelé is végig kell "szkennelnem" az árokpartot. Megvan!

A falu idegenforgalmának jót tett, hogy - Pajkaszeg néven - itt játszódik egy televíziós sorozat... az amúgy kis, egyutcás zsákfaluban most sok nép nyüzsög, tele vannak a kocsmák és büfék. Én igyekszem gyorsan végigbotanizálni rajta. Hopp, megvan a felfutó komló is egy terméskő-kupacra tekeredve!

Borsos varjúháj - Sedum acre

Elégedett vagyok a "zsákmánnyal", de most hosszú ideig nem találok semmit a listáról, viszont folyamatosan emelkedik az utam. Rejtélyes módon elveszítem a jelzést is, kicsit bolyongok - cserébe viszont megtalálom a listán szereplő egyik orchidea-fajt, a kétlevelű sarkvirágot. Fekete harkály repül előttem, fáról fára, közel ugyan nem enged, világos szemeivel éberen figyel rám. Kóválygásom jutalma egy kis szamócázás is.

Már várom a pihenőpadot Kétbükkfa-nyeregnél. A listán szereplő erdei tisztesfű kedvéért állok csak meg, kattintok, és megyek tovább... Jól esik leülni! Leveszem a hátizsákom, előszedem az uzsonnát, és igazi kétszersült-gépsonka lakomát csapok a fából ácsolt asztalnál. Délután van már... huhh, nem fogok visszaérni időre Dobogókőre, szerencsére nem is kell, mint kiderült... gyorsan áttervezem az utat, Pilisszentkeresztig. Így nem kell rohannom, szépen "lecsoroghatok".

Terebélyes harangvirág fehér, színhiányos példánya - Campanula patula

Jó kedvem visszatér, tényleg csak éhes-szomjas lehettem. Örömmel nézegetem "római út" szélén növő mindenfélét. Kicsit botladozok a hajdani, rejtélyes útépítők által lerakott, mostanra csúszósra kopott, fehér kőtömbökön. Itt már nem vulkanikus az alapkőzet, láthatóan változott a flóra is. Hirtelen "megorchideásodik" a táj. Több kosborfélét is látok: van fehér madársisak, szépen fejlődő nőszőfüvek, van kétlevelű sarkvirág is, csak épp a listán szereplő madárfészek kosbort nem látom sehol. Kicsit megállok a Szopláki Ördög-lyuk barlang ijesztően tátongó nyílásánál... de rég volt, amikor vonzott a barlangászat, a szűk és sötét lyukakban való tekergés! Persze ott is megvan a felfedezés mámorító öröme, ami a "virágvadászatban"...

Kisasszony szitakötő - Calopteryx virgo. Védett faj

Megint ismerősöket pillantok meg egy réten, örülök a találkozásnak. Megvan a csörgő kakascímer! Ám a szegfű-fajokat most is hiába keresem... ahogy a zöldvirágú habszegfűt sem sikerül megtalálnom. Viszont örömömre megvan a vizes élőhelyeket kedvelő mocsári nőszőfű és feketenadálytő a Hármasforrás-völgyben. Egy család bodzavirágot szed, beszélgetünk... még mindig egy sor faj hiányzik a listámról, és egy óra múlva lejár a "játékidő"!

Ritkás sás - Carex remota

Még sose keresgéltem ennyit egy nyavalyás parlagfüvet... de végre, a falu határában sikerül rábukkannom. Egy helyi bácsi sehogy se érti, mit fényképezek az árokszélen és miért... de, gondolom, hozzá vannak szokva a kiránduló "bolondokhoz", mert némi fejcsóválással szép napot kíván és tovaballag. A fehér varjúhájat egy kőkerítésen találom meg. Végül is, nem volt az előírva, hogy természetes sziklán legyen...

Közönséges erdeikáka - Scirpus sylvaticus

Még mindig van fél órám a buszig... teszek hát egy kanyart a Szurdok felé, és nem is hiába: egy meredek, sziklás részen rábukkanok a sarlós gamandorra, rém nehéz terepen van, fél kézzel egy ágba kapaszkodok, másik kezemben ugye ott a mobil, a lábam alatt lassan csúszik a porszáraz talaj... de megvan!

Örömömre rábukkanok a dombi macskagyökér néhány példányára is, ez az alfaj számomra "bakancslistás" volt.

Veresgyűrű som - Cornus sanguinea

Visszasietek a buszmegállóba, ahol ismét ismerősre találok: ezúttal a facebook egyik növényes csoporttagjára, aki nem a Flóra futam résztvevője, de rengeteg szuper növény képét mutogatja a telefonján... Hát ez ilyen növényes nap volt.

Otthon aztán feltöltöm a képeket a megadott felületre, és jöhet a vacsora!

Egy növény, aminek mindenki örül, nem csak a botanászok: erdei szamóca (Fragaria vesca)

Az összesítésből kiderül, hogy harmadik lettem - ejj, ha nem hagyom ki Dobogókőn a piros gólyaorrot ("úgyis visszajövök") és Pilisszentlélek felett a magyar szegfűt ("nyamvadt, lesz majd szebb példány"), na meg nem tévesztek el két fajt - bosszantó módon egyszerűeket - bizony fényesebben is csilloghatott volna a képzeletbeli érem... Bizony önismereti túra is ez, nem csak botanikai tanulságokat rejt!

És, persze, itt a helyem legközelebb is.