Összes oldalmegjelenítés

2014. május 19., hétfő

Ördögorom, Széchenyi-hegy, Normafa: "kincskeresés" az esőben

Mivel tegnap, szombaton egész nap kint voltunk a kollégákkal a Múzeumok Majálisán (12 órányi nyüzsi, zaj, legyártottam a gyerekekkel mintegy 300 papírtrombitát, és mindet ki is kellett próbálni), na szóval fáradt is voltam és csendre is vágytam ezen a csepergő esős májusi vasárnapon... ilyenkor a legjobb egy rövid séta közeli, változatos, szép tájakon. Egyik kedvenc útvonalam a zöld jelzés mentén az Ördögoromtól indul, aztán felkanyarodik - az Úti Madonna kápolnát érintve - a Széchenyi-hegyre, ott a nagy adótorony mellett halad tovább a Gyermekvasút vonala mentén, egészen a normafai réteses bódéig.

Parabolaantenna-sereg a Széchenyi-hegyen
Az eső épp akkor kezdett rá, amikor leszálltam a 8-as buszról. Bevettem magam a sűrűbe - végre csend és béke... hallgattam a lombsusogást, és az esőcseppek koppanásait a leveleken, ahogy szétporladva záporoznak lefelé, a madarak diadalmas énekét (a rigók minden bizonnyal vízállóak), és élveztem, hogy nem kell sem megoldanom, sem kitalálnom semmit. Vagyis álldogáltam a fák alatt és nem gondoltam semmire. Még az sem zavart, hogy otthon felejtettem az esőkabátot...
Aztán ahogy az eső csendesedett, elkezdtem szétnézni, vajon nyílik-e valami érdekesség. Hát persze, méghozzá védett fajok sokasága. A dolomit porladozó, fehér felszínén szivárványos festékfoltként ragyogott a vakítóan rózsaszín nagy pacsirtafű, a lilás-pink fehéres csüdfű, a színpompás tarka imola, a ragyogó kénsárga koronafürt, a mélykék gombos varjúköröm... örömmel üdvözöltem az ismerős szépségeket. Magányomnak hamar vége szakadt, mert alighanem teljesítménytúra útvonalára tévedtem, vidám kirándulók seregei trappoltak velem szembe - az egyik ellenőrzőpont éppen az Úti Madonna-kápolnánál volt, egyébként itt ismét zuhogni kezdett az eső. Találtam egy részben klorofill-hiányos, bimbós növényt, sajnos fogalmam sincs, micsoda, tehát ide vissza kell jönni...
Egy bokor alatt két fiatalember hasalt, egyikük kezében jókora objektívvel felszerelt fényképezőgéppel - kicsit elképesztettem a kérdésemmel, mert hogy nem bírtam megállni, hogy "Hümm, ibolyás gérbics? Limodorum abortivum?")  Én a magam részéről sokkal jobban megörültem a homokliliomoknak, ezzel a szép fehér, kecses virággal eddig csak képen találkoztam.
Kibukkanva a Széchenyi-hegy tetejére, mint mindig, most is elképesztett a fajok, színek, formák gazdagsága. A következő órácskát az ösvényeken bolyongva töltöttem, az olykor felerősödő eső elől a fák alá húzódva (hopp, csak óvatosan, fehér madársisakok), máskor csuromvizesen, a bokrok között... nyílik a nagy ezerjófű, a koloncos legyezőfű, nedves eső-, föld- és kakukkfűillat száll... teljes kikapcsolódás.
Átsétáltam a Normafához, közben találtam egy fehér virágú ("albínó") csabaíre vérfüvet, ettem egy rétest, kicsit nézelődtem a környéken (további fehér madársisakok, idén nagyon sok van, sőt találtam egy széleslevelű nőszőfüvet is), csurom vizessé áztam, és nagyon örültem a forró fürdő gondolatának... jó séta volt.

Sárga koronafürt - Coronilla coronata

Fehéres csüdfű - Astragalus vesicarius

Gombos varjúköröm - Phyteuma orbiculare

Ágas homokliliom - Anthericum liliago

Nagy pacsirtafű - Polygala major

Ibolyás gérbics - Limodorum abortivum

Ibolyás gérbics - Limodorum abortivum

Tarka imola - Centaurea triumfettii

Széleslevelű salamonpecsét - Polygonatum latifolium

Daliás termetű élősködő vajvirág-faj (Orobanche sp.)

Útifű - Plantago sp.

Fogalmam sincs, mi ez, de az biztos, hogy klorofillhiányos, részben albínó növény

Koloncos legyezőfű - Filipendula vulgaris

Piros gólyaorr - Geranium sanguineum

Pipacs - Papaver rhoeas

Magyar lednek - Lathyrus pannonicus

Molyhos madárhúr - Cerastium tomentosum

Hólyagos habszegfű - Silene vulgaris

Ez, szerintem, buglyos törpezanót - Chamaecytisus austriacus

Útifű - Plantago sp.

Ligeti zsálya - Salvia nemorosa

Fehér virágú csabaíre vérfű - Sanguisorba minor

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium

Kónya habszegfű - Silene nutans

"Festékhiányos" nagyvirágú méhfű - Melittis melissophyllum

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium

Esős panoráma Normafáról

2014. május 15., csütörtök

A tétényi fennsík tavaszi pompája

Micsoda gyöngyszeme Budapestnek a Tétényi-fennsík! És micsoda öröm az is, hogy nem építették be ezt az értékes zöldövezeti területet. 1999. óta védettség alatt áll a Memento Park mögötti 111 hektárnyi zöld terület.

A Tétényi-fennsík látványát egy futurisztikus, beton víztorony uralja
Furcsa, hogy ezt eddig kihagytam. Valahogy úgy képzeltem, hogy messze van és nehezen megközelíthető. Ez egyáltalán nem igaz - a 150-es busz kivitt egy szép hétköznap délutánon, és gyermekkorom zászló- és szakáll-lengetős szobrainak háta mögött elsunnyogva máris ott találtam magam a tanösvény bejáratánál. Élesen, ferdén sütött a Nap, hunyorogva keresgéltem a sűrű fenyérfű közül kivillanó élénkebb színeket, amelyek ritka növényeket sejtettek. Mivel természetvédő kiránduló vagyok, nem akartam taposási kárt okozva letérni a tanösvényről, az is szempont volt, hogy a keresett növények az ösvény mellett legyenek. Hamarosan szembe tűntek az eddig csak képen látott üstökös sárma csodálatos kis fehér csokrai, a fehér-lila színű fehéres csüdfű (vele már találkoztam a Kopárokon), a fantasztikus rózsáspiros gombócokból fehér virágokká feslő koloncos legyezőfű, az élénk pink magyar szegfű.

Ez a hely egy csoda! Az egyik legérdekesebb lakója a fennsíknak a sömörös kosbor, hazánk legapróbb talajlakó orchideaféléje. A lenyűgözően részletes makro fényképek csalókák, tudtam, hogy élőben valami mást, egészen apró dolgot kell keresnem fürkész tekintettel... körbesétáltam hát a tanösvény három kilométerén, és minden méteren más és más érdekes látvánnyal ajándékozott meg a hely. Találtam például mutáns veronikát, aminek a legalsó szirma megkettőződött. Rácsodálkoztam a kisvirágú csüdfű fura virágfejeire. A napvirág élénksárga kis tányérjai valóban napocskaként világítottak a cserjék árnyékában. A feketefenyők tövében rábukkantam egy igazán szép tő bíboros kosborra - ez meg hazánk legnagyobb talajlakó orchideafaja. Végül a kicsiny, alig arasznyi sömörös kosborok is meglettek - bár valósággal eltűntek a fűtengerben, észrevettem őket.
A lemenő nap ferde sugaraiban felragyogott az árvalányhaj tengere, és tenger-szerűen hullámzott is. Itt-ott délceg, lila zsályák fürtjei emelkedtek ki, bíborszínű hangyabogáncsok emelték fel büszke fejüket. A szárazabb rétek egyikén odacsöppent vércseppként ragyogtak a nyári hérics piros szirmai. A pusztai kutyatej zöldessárga virágán pontosan ugyanolyan színű karolópók rejtőzött - amikor közelítettem felé a fényképezőgéppel, menekülés helyett fenyegetőzni kezdett, négy lábával egyszerre "rázta az öklét" felém - ha nem teszi ezt, észre sem veszem...

Ide vissza fogok jönni nyáron is!

Ez az tanácsköztársasági atyafi már a turistáknak lengeti a zászlót

A tanösvény fekete gyík szimbóluma

Üstökös sárma - Ornithogalum pannonicum

Patkócim - Hippocrepis comosa

Fehéres csüdfű - Astragalus vesicarius


Egy példa a kosborfotózás nehézségeire

Legkisebb orchidea-fajunk: sömörös pettyeskosbor (Neotinea ustulata)

Sömörös pettyeskosbor - Neotinea ustulata

Kisfészkű hangyabogáncs - Jurinea mollis

Nagyszemes boglárka - Glaucopsyche alexis

Magyar szegfű - Dianthus pontederae

Koloncos legyezőfű - Filipendula vulgaris

Koloncos legyezőfű - Filipendula vulgaris

Magabiztos élősködő: vajvirág vagy szádorgó - Orobanche sp.

Kertből kivadult nőszirom csoportja - Iris germanica

Nyári hérics - Adonis aestivalis

Nyári hérics - Adonis aestivalis

Borzas vértő - Onosma visianii

Réti zsálya - Salvia pratensis

Kisvirágú csüdfű - Astragalus austriacus

Szakállas csormolya - Melampyrum barbatum

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Magyar kutyatej - Euphorbia glareosa. De van ott egy viráglakó karolópók is :-)

Nagyszemes boglárka - Glaucopsyche alexis

Akcióban a tarkalepke