Rám-szakadék túra

Mi lehet jobb program egy szép tavaszi vasárnapra, mint egy kirándulás régi barátokkal, sporttársakkal? Ilyen szép időben? Ráadásul elég rég nem jártam a Rám-szakadékban...

Panoráma a Rezső-kilátóból

Fent Dobogókőn máris két, régóta vágyott növényt tudtam lefényképezni: a fehér árvacsalánt és a védett piros mécsvirágot. Ami azt illeti, a fehér árvacsalán mellett kevésbé árva csalánok is nőttek, ami akkor derült ki, amikor megragadtam és félretoltam őket kissé a fotózáshoz - egészen biztos, hogy volt nekik anyukájuk, a jóédes fajtából, eszembe is jutott. A levelek hasonlósága valóban döbbenetes - azt hiszem, az erdei holdviola is csalánutánzó, és ők is együtt nőttek egy "emelettel" lejjebb, a Szer-köveknél.

Piros mécsvirág - Melandrium sylvestre. Védett!

Gyönyörű panoráma tárult fel a Rezső-kilátóról, aztán szépen ereszkedni kezdtünk lefelé, eleinte szelíden, a gerincen, szép szál, szürke törzsű bükkök között. Aztán egyre meredekebb, és mondanom sem kell, egyre sárosabb ösvények következtek. Szomorúan néztem le valódi bőr terepfutócipőmre... a kínai bakancsot a maga masszív recézett talpával otthon kellett hagynom, mert a tegnapi eső után még nem száradt meg.
Kicsit pihentünk a Júlia-forrásnál, természetesen találtam orchideát - ha beáll rá az ember szeme, sokfelé felfedezheti a ritka kosborokat. Idén jó évük van.

A sárga és a zöld jelzés közös szakasza máris szép, mélyzöld, egyre szurdokosabb jellegű völgyben vezet... a sáros úton kis erdei béka szökellt át, én pedig akkorát estem fenékre, hogy a többiek azt se tudták, ugrassanak-e vagy inkább segítsenek fel... Sokat nevettünk, aztán jött egy mókás patakugrás is, itt még nem tudtuk, hogy lesz ám ilyen több is, és bele fogunk jönni.
A Lukács-árkon mentünk le, néhol egészen meredek leszakadások voltak az ösvény mellett, a fák göcsörtös gyökerekkel kapaszkodtak az omlatag partfalba. A friderikuszos és egyéb médiás élményeimmel szórakoztattam a népet, amikor elvágtatott mellettünk egy igazi terepfutó - dobb-dobb, toccs-placcs - nem vacakolt azzal, hogy köveken ugráljon át a patakon, ment át rajta légvonalban.

Fehér árvacsalán - Lamium album

Leérve az árkon bevártuk egymást, aztán elindultunk vissza, felfelé a Rám-szakadék felé. Eleinte szelíd, szép erdőben kanyarog a patak, aztán egyre szűkülnek a sziklafalak, és megjelennek a nemrég beépített rozsdamentes kapaszkodók, a kisebb-nagyobb vízesések... gyönyörű! Biztonságérzettel mászok felfelé, csak sajnos fél kézzel nem tudok fotózni... szebbnél szebb részek tárulnak fel minden kanyar után. A sáros szikla az eső után pokolian csúszik... szomorúan nézzük a lezuhant tűzoltó emlékkeresztjét.
Jó az erőnlétem, elöl megyek, a tegnapi teljesítménytúra semmi izomlázat nem hagyott maga után. Fent összevárjuk egymást, megeszem a gyümölcsrizsemet - kevés. Látványos bükkgyökerek kapaszkodnak egymásba, még pihenni is lehet ölelő karjaikba feküdve.

Igazi kirándulóidő! Altocumulusok a Dunakanyar felett

Egy erdei pihenőpadnál család csodál egy hatalmas bogarat - mi is csatlakozunk hozzájuk. Mint utóbb megtudom, ez egy gyászcincér (köszönöm, Rovarhatározósok!).

Bimbós madársisak kosbor, kirándulókkal.

A műútra kiérve a Rám-hegy felé fordulunk. A hegytetőre vezető ösvényt szépen faragott székelykapu-féleség jelzi, feljebb kőtornyokat építettek az erre járók. A Szer-kövek felől halk sámándobolás hangja hallatszik... felérve a hegytetőre gyönyörű panoráma fogad, néhány mécses és egy emlékszikla jelzi, hogy különleges helyen járunk. Valóban van a helynek egy emelkedett hangulata, és talán nem csak a tengerszint feletti magasság miatt. Felmerül, hogy meséljek a hegy kialakulásáról - kiselőadást tartok a miocén vulkanizmusról, a többiek jól viselik...

Sárga árvacsalán - Lamium galeobdolon

Meredeken le, aztán a műutat keresztezve meredeken fel a "régi sárgán" - most jelzetlen, de néhol még látszanak a régi, kopott turistajelzések a fák kérgén. Igencsak húzós emelkedő így a végére! Letérünk jobbra, a Szer-kövekhez - utoljára tavaly télen jártam itt, akkor minden havas volt, most erdei holdviolák halványlila virágaitól dereng a sziklafal, és finom, édes virágillat ül a szürkés kövek felett a levegőben. Mindig éreztem itt valami titokzatost, kissé fenyegetőt, talán a meredek sziklafal miatt, ami uralja ezt a helyet. Nem szívesen éjszakáznék itt... amikor a titkok szürke árnyai előbújnak. Viszont találok aranyveselkét, ezt a kis gyógynövényt, amit eddig csak képen láttam. Szinte világít.

Fent Dobogókőn ismét ragyogó napfény és feltáruló panoráma fogad... no és a büfé, motorosokkal, hot doggal és csokis palacsintával...

Pihenő a Júlia-forrásnál

Lukács-árok

Pusztai meténg - Vinca herbacea, gondolom...

Kakukkveronika - Veronica serpyllifolia

Erdei béka - Rana dalmatina

A Lukács-árok alsó szakasza

Alámosott, szakadékos patakfal mellett vezet a turistaút a Lukács-árokban és a Rám-szakadékban is

Az első kis vízesés a Rám-szakadék alsó szakaszán

Átkelés...

Rám-szakadék - összeszűkülnek a sziklafalak

Bevárjuk egymást...

Ragyogás. A Rám-szakadék egyik veszélyes sziklája

Akármit mondanak, igenis jó, hogy van lépcső és korlát. Így is csúszós és meredek volt

Támadni kész bükkfa-gyökér a Rám-szakadék felett

Gyászcincér portré - Morimus funereus

Tájkép közönséges ínfűvel (Ajuga genevensis)

Kakukkfű - Thymus sp.

Csoportunk a Rám-hegy tetején

Talán ez lenne a híres szívcsakra? Szív alakú andezittufa-szirt a Rám-hegyen

Erdei holdviola (Lunaria rediviva) a Szer-köveknél

Aranyveselke - Chrysosplenium alternifolium

Tavaszi élénkzöld árnyalatok Dobogókőről

Szörnyella de Frász, avagy a fehér árvacsalán portréja (Lamium album)

Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis