Kámori kincskereső - börzsönyi túra: kincsesbarlang, gombák, jégeső

Kámor! Ha a kiránduló erdőt-hegyet jár, nem lát más egyebet, mit fákat, gombát, sziklákat, olykor egy-egy omlatag várfalat. Pedig évezredes történelem és legendák nyomdokában jár - e kettő kibogozhatatlanul összefonódik, mint a bükkök szürkés gyökere - mesét teremnek a sziklák, legenda rejtőzik a sziklaüregek mélyén, történetek szállnak generációról generációra, mint a tábortüzek füstje, kacskaringózva és elenyészve a lombok között.

A Börzsöny mesetermő táj, és a kámori várhegy mintegy fókusza ezeknek: kiváltképp pedig a hegy tetején nyíló szűk barlangi hasadék! E lyuk rejti a rablólovag kincsét, melyet csak százéves kincskereső találhat meg, hiszen a rablólovag lidérccé változott lánya őrzi... van itt titkos alagút, misztikus lidércfények, boszorkány, betyárok, kincset őrző szellemek, sárkányt nevelő garabonciás diákok, valamint egy titokzatos török asszony: ők szerepelnek a népi mesékben. (Üsd csak be a keresőbe azt, hogy "kámori történetek", és elbűvölő, helyben gyűjtött legendákat olvashatsz!)

Ugyan nem vagyok még száz éves, de úgy véltem: ha aranyat és drágaköveket nem is, másfajta kincset tartogathat számomra a Börzsöny: gombákat, virágot, tájat. "Bakancs-avató" kirándulásnak nagyon is kívánatos ez a bő húsz kilométeres séta Kemence és Diósjenő között, végig a sárga csík turistajelzésen.
 

Kemence-patak

A hátizsák kényelmetlenül dörzsöli a tegnapi úszóversenyen parádésan leégett hátamat, az új bakancsomat pedig szemmel láthatóan úgy tervezték, hogy várkapukat lehessen berúgni vele. Be kell törni, be kell járatni, no. Előbb-utóbb valaki alkalmazkodni fog: vagy a bakancs, vagy a lábam...
Az már Kemencére, a kisvasút végállomására érkezve nyilvánvaló volt, hogy a jelzéseket tényleg átfestették: a sárga csík egészen máshol fut, mint legutóbb... kíváncsi vagyok, most merre, így hát követem, végig az aszfalton, a kisvasút vonalával párhuzamosan. Csobog a patak, és nagy élet van az itteni fogadókban, kempingben, ifjúsági táborban: fiatalok istenes dalokat énekelnek gitárszó mellett, a kedves hangok több szólamban szállnak fel, az ég felé... máshol latin-amerikai ritmusok, csobbanó medence, bográcsozás füstillata, sátorverés kalapácsütései. Egy autós fékez mellettem, és kedvesen felajánlja, hogy elvisz a táborba - nehezen hiszi el, hogy egyedül kirándulok.

Szeretem a börzsönyi patakneveket - Kalakocs, Csörcsölye - ott csobog bennük a patak. Örülök, amikor a sárga végre leválik az aszfaltról, és a Dorottyin szürkés, zuzmó-foltos sziklagörgetegein kapaszkodhatok felfelé... Nagyon nagy a hőség, fülledt, nyomasztó, a madarak hallgatnak, az ég szürke - aztán hirtelen aprószemű zápor szakad le, szaporán kopogtat a fák levelein. Elő se szedem az esőkabátot. 
Sehol senki - végre szintbe szelídül az út, és innentől már az ismert sárgán haladhatok, a gerincen. Egészen frissek a jelzések, és itt-ott az Uniót és a szlovák-magyar természetvédelmi együttműködést méltató A4-es lapokat találok a fákra damilozva. 

Újra kisüt a Nap - valóságos gőzfelhők emelkednek a magasba. Jól haladok, kiváló a terep. Megcsodálom a Felső-tó békalencsés zöld vizét - béka is van benne, bizony - környéke pedig bővelkedik szép, színes gombákban. Piros galambgomba, színpompás kövér törzsű tinóruk, élénk narancs gévagomba, fehér csiperkék... Nem értek a gombákhoz, csodálom és fényképezem őket, de nem nyúlok hozzájuk. 
Szép friss jelzések, jó sok - hm, a nagy igyekezetben téves jelzést is felfestettek, beküld a jel a bozótba egy vadles felé... nem én vagyok az első, látszik a korábbi bolyongók nyoma, szerintem a Börzsöny legtüskésebb csalán-szeder kombinációjába bonyolódok bele. Nem teljesen felesleges a dolog, mert egy kidőlt, korhadó fatörzsön szép, hamvaskék havasi cincért találok - fél csápja van csak, de azt büszkén lengeti.
Eleinte nem hiszek a téves turistajelzések létezésében, ezért felmászok az ingatag vadlesre, hátha innen, a magasból látszik, merre visz tovább az út... nos, semerre, viszont leülök itt egy kicsit a durván ácsolt deszkára, hallgatom a fényes hátú hollók kiáltásait, meguzsonnázok, sőt még krimit is olvasgatok, bizony. Jó a pihenés itt, némileg felülemelkedve a bozótoson.

Megint meredek szakasz jön, miután visszatalálok az útra, és úgy ötven méterrel odébb egy fatörzsön végre jól mutatja az elágazást a sárga jel. Vaddisznó-túrta bükkösön át vezet felfelé az út a Kámorra, sokféle gomba van itt is.
Vár volt itt valaha, talán a falvak lakói menekültek ide a tatár elől, de már a török időkre leomlott, betemette a törmelék, lomb, humusz - sáncai sejthetőek még ma is. A vulkanikus andezit-agglomerátum falak képzetét kelti... a régészek Árpád-kori cserepeket is találtak itt. A csúcson, épp a turistaösvény mellett jobbra nyílik lefelé, akár egy kút, az a bizonyos legendás kámori sziklahasadék. Vulkáni gázkifúvásos kürtő, ezt írják róla. Rendkívül szűk, veszélyes, omlatag lyuk - nemhogy kincset, de még egy darab cserepet sem találtak benne a barlangkutatók. A kincs viszont gyakran nem anyagi természetű... A "Kámor" név a néphit szerint a hajdani rablólovag neve, más megfejtés szerint török eredetű és sámán-félét jelent, de az is lehet hogy lengyel: ez esetben jelentése szúnyog. Akárhogy is, mindegyik hihetően hangzik...
Pár lépéssel a sziklakút után ki lehet menni a szirtperemre - lélekszakasztó a látvány, ahogy leszakad a szikla, és a fák közül kibukkanva váratlanul feltárul a végtelen.  Ibolyaszín macskafarkú veronika, élénksárga napvirág kapaszkodik a szürke sziklák repedéseiben, herehurafű bolyhos fejecskéit rezgeti az itt mindig járó szellő.
Visszakapaszkodok, innen már többnyire lefelé tart az út. A Kun-réten ismét kinyílik felettem az ég - már nem ólomszínű, hanem világító kék, és hatalmas, tejszínhabos felhők tornyosulnak. Ahogy nézegetem, látszik, hogy gomolyog feljebb, egyre feljebb, fenségesen... ez bizony zivatarfelhőnek készül, úgy egy órát saccolok neki, szedem is hát a lábamat. A hátam mögött gomolygó felhő alja egyre sötétedik, meg is mordul... fülelek, nem repülőgép-e ez inkább, de nem. Siessünk.

Terepfutó-verseny volt itt, Diósjenő felett, kint vannak még a szalagozások, gyilkos dolog lehetett ezen a meredeken, ebben a fülledt hőségben felfelé kaptatni... lefelé legalább hűsít a menetszél. Egy helyen állok csak meg, mert eszembe jut a gomba-szelfi fotóverseny, vagyis hogy önportrét kell készíteni gomba társaságában és feltölteni a Netre, nos hát gomba az van bőven, kicsit bohóckodok a fényképezőgéppel, hason fekve, a galambgombák társaságában. Emiatt természetesen lekésem a vonatot. De nem baj ez így, belefér Diósjenőn egy fagyizás (citromos sör ízű fagyi!), aztán... megdörren az ég, leszakad a zivatar, borsónyi jegek pattognak a vasúti sínek között! A vasútállomás melletti sörözőben lelek menedéket, a csaplároslány ugrik ablakot csukni egy felmosónyéllel, az ajtó üvegén át nézem az égiháborút, amott a távolban kék az ég... nem unalmas, kéken csillannak a pocsolyák, pattog a jég, egy helyi atyafi katonakori történeteivel szórakoztat.
Hamar telik az idő. Jön a vonat, aztán Kisvácnál vonatpótló busz, aztán Vácott még egy átszállás a szobi zónázóra, ami felsővezeték-szakadás miatt késik. Szép, mesefigurákat idéző felhőkben gyönyörködök, ezek maradtak a börzsönyi jégeső zivatarfelhőjéből... gyönyörű, ahogy a lemenő nap sugarai áttörik és bearanyozzák a felhők szélét.

Szép nap volt! Itt-ott vízhólyagok, némi bedagadás, viszont semmi a szokásos térdfájásból, jól fogja ez a bokámat, előbb-utóbb összeszokok ezzel a bakanccsal... érzem, hogy hosszú távra szerződtem vele, szó szerint. A kámori kincset pedig, amit nekem szánt ez az augusztusi nap, úgy érzem, megtaláltam...
 

Piros galambgomba (Russula rosea)

Gombákban gazdag bükkös a Cicőke oldalában

Farkasölő sisakvirág - Aconitum vulparia. Mérgező is, védett is.

Természet-alkotta csokor kéküstökű csormolyával és "rezgővel" :-)

Kilátás a Kámorról

Egy titokzatos tinóru (piros, netán céklatinóru), ráadásul ránőtt egy másik gombára...

Atya-gatya! Valójában iker-csiperke 

Fél csáppal is szép az élet. Havasi cincér - Rosalia alpina. gyönyörű, védett, nagytestű rovar.

Nagy tarkalepke közönséges aszaton (Cirsium vulgare)

Foltos kontyvirág (Arum maculatum) termései

Szeplős szegfű - Dianthus armeria

Kéküstökű csormolya, fehér üstökkel (Melampyrum nemorosum)

A kámori kincsesbarlang

Aranytorkú kórus. Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens

Végig a sárga úton... a Kun-rét

Kisezerjófű - Centaurium erythraea

Gilisztaűző varádics - Crysanthemum vulgare

Csomós harangvirág (Campanula glomerata) színhiányos, "albínó" példánya

Ilyen hazafias színű gombákat találtam. Piros galambgomba (Russula rosea)

Várostrom, netán lakógyűlés? Sereges tintagomba (Coprinellus disseminatus)

Sereges tintagomba (Coprinellus disseminatus)

Ebből egy óra múlva jégeső hullott...

Szelfi, galambgombával :-)