Színek, formák, emlékek... 2016. legszebb vadvirágai I.

2016. végére, vagyis három év leforgása alatt 760-ra emelkedett a "digitális herbáriumomban" lévő növényfajok száma. Régebben színes foltokat láttam csak az utak szélén - sárga pitypang, piros pipacs, fehér cickafark, lila zsálya - mostanra ezek a színes foltok kibomlottak, amit pitypangnak néztem, arról kiderült, hogy az oroszlánfogtól a véreslapun át a pozdorig bármi lehet - és csak pozdorból mennyiféle létezik! A nagy, látványos színfoltok mellett megjelentek a picikék, a rejtőzködőek, az alig észrevehetőek... és most már nem unalmas a buszra várás a város szélén, hiszen megannyi érdekes fajt lehet találni a "gazban", és némelyik vasúti töltés igazi csodákat rejt!

Sokan kérdezik, hogy nem unalmas-e egyedül kirándulni. Igazából egyáltalán nem vagyok egyedül. Kirándulás közben régi, személyes ismerősként köszöntöm a növényeket (néha már maga a példány is személyes ismerősömmé vált), sőt a bogarakat, lepkéket, gyíkokat és madarakat is, és valósággal megszólalnak a kövek, elmesélik geológiai történetüket, de mesélnek a felhők is. Szóval egyáltalán nem unalmas. A fotózgatás miatti megállásokat meg úgyse bírnák idegekkel a többiek, kivéve, ha hasonló "őrültek"... Persze barátokkal, családdal kirándulni is remek dolog, de egészen más élmény.
Terepfutáskor, teljesítménytúrán nem ritka, hogy "csikorogva fékezek", vagy visszaszaladok egy-egy, az út szélén felbukkanó valami miatt. Emiatt valószínűleg sose fogok rekordokat dönteni, a sportosabbak néha ki is nevetnek, hogy minek fényképezéssel vesztegetni az időt... aztán megkérdezik, hogy apropó, és a képeket hol lehet megnézni?

A fényképeket olykor elkérik egy-egy újságcikk illusztrálásához, honlaphoz, tanösvény-táblához vagy könyvbe, de két kiállításom is volt már belőlük. Sok remek emberrel megismerkedtem a "növényezés" kapcsán. Kincseket rejthet minden méter...

Az alábbi képek 2016. során készültek, és mindegyikhez tartozik egy-egy élmény: hely, illatok, színek, érzések. Egy-egy emléktöredék, amire jó lesz majd visszagondolni, ha eljön az ideje.

Mogyorós lednek - Lathyrus tuberosus

Mátra, egy meredek lejtő, amolyan egyemberes ösvény. Csúszott is rendesen, az előző napi esők megtették a magukét. Néha kivillant a távolban a Galyatető kilátója, aztán összezárultak a fák. Július, magány, béke. Egy pár négyzetméteres tisztás telis-teli vadvirágokkal... volt valami elvarázsolt jelleg benne, és persze az is számított, hogy a lejtő miatt nem kell kényelmetlenül kuporognom vagy hasalnom, a virágok - mondhatni - felsorakoztak az objektívem előtt. A mogyorós lednek nem ritka növény, de rendkívül fotogén.

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis

Visegrád, Bertényi Miklós botanikus kert. Sokáig ennek a helynek a létezéséről sem tudtam, pedig azt hittem, ismerem a Dunakanyar minden szegletét. A botanikus kert attrakcióját a fák jelentik, jónéhány egzotikus fás szárú fajt csodálhat meg az, aki ellátogat ide. A kertet egy patak is átszeli, különleges a mikroklímája, néhol pedig szép rálátás nyílik a visegrádi Fellegvárra. A lágyszárúak, mint ez a klorofill nélküli orchidea, maguktól költöztek be a fák alá.

Hólyagos habszegfű - Silene vulgaris

Hólyagos habszegfűt mindenki láthat, igen gyakori kis növényke. "Bokeh" képek készítésével kísérleteztem a Normafánál, ami azt jelenti, hogy hogyan tudom a képbe belekomponálni a lombok között felvillanó fénypettyeket. Csodálatos volt ezzel játszani, igazi kikapcsolódás. Közben kocogók, kutyasétáltatók és szerelmespárok százai haladtak el mellettem, valahol kürtőskalácsot is árulhatott valaki...

Közönséges ebnyelvűfű - Cynoglossum officinale

Július, izzó homokpuszta, a távolban vibrál a pilisi Vöröskő bálnahátú sziluettje. Gyerekkorom óta szívesen ballagok ezeken a homok-utakon, a dűlőutak követhetetlen szövevényén. Valami érdekes mindig akad... az ebnyelvűfű neve nagyon találó, de ez csak közelről derül ki: öt rózsaszín kutyanyelv képez minden egyes apró virágot.

Piros gólyaorr - Geranium sanguineum

Elkeveredtem a Budai-hegységben. Kicsit sok az ösvény, de persze igazán eltévedni nem lehet, legfeljebb olyan helyen járok, ahol amúgy nem szoktam. Ezúttal a Tündér-szikla alatti részen bolyongtam, és zavartalanul fényképezgethettem. A piros gólyaorr szőrössége igazán ellenfényben érvényesül.

Nagyezerjófű - Dictamnus albus

Egy igazi "last minute" nagyezerjófű kacsintott rám a Harangvölgy egy eldugott sarkában! Amilyen gyönyörű vadvirág, olyan nehéz róla szép felvételt készíteni. Erős illata van, de még a szaglászásával kapcsolatban sem árt az óvatosság, erősen allergizálhat. Megérinteni végképp nem ajánlatos, meg aztán védett is.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Harangvirág a Harangvölgyben! Így, a bokeh fénypettyekkel kicsit olyan, mint egy mélytengeri lény, mondjuk egy tengeri csillag. Igazán szép kis vadvirág, mindig örülök, ha találkozom vele.

Fodros gólyaorr - Geranium phaeum

A Csóványoson pihengettem ki a meredeken való felfelé kaptatást, leterítettem a kabátomat, levettem a hátizsákomat is. Körülöttem mindenfelé kirándulók, népszerű a hely, egy vizsla a szendvicsemre ólálkodott... persze virágok is vannak, mint ez a fodros gólyaorr. Mély bordó színe és visszapöndörödő szirmai szenvedélyes flamenco-táncost idéznek.

Északi sárkányfű - Dracocephalum ruyschiana

A Bükk-fennsíkon jártam, régóta szerettem volna már találkozni ezzel a fokozottan védett ritkasággal. És most sikerült, végre! Igazi "bakancslistás" növényke. Lekuporodtam, belenéztem a "sárkány torkába"... A dolinákkal tagolt, hullámos felszínű tájon felhők árnyékai szaladtak végig, ahogy a fehér, kőzúzalékos szekérúton kuporogtam. Sárkányok földje...

Tüzes liliom - Lilium bulbiferum

Nem is értem, hogy nem vettem észre eddig?! A Bükk fokozottan védett ritkasága finoman fogalmazva nem maradhat észrevétlen. Sajnos, annyira feltűnő, annyira szép, hogy van, aki kiássa, vagy letépi! Pedig annyiféle nemesített kerti liliomféle van! Mivel nem akarok taposási kárt okozni, mindig csak ösvényen maradva csodálom a növényeket, ezért a Bükk különleges ajándékának tekintem, hogy ezt a virágot valósággal "odakészítette nekem" az aszfaltos út szélére.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia

De ezen a páratlan nyári napon nem "csak" sárkányfüvet és tüzes liliomot rejtegetett számomra a Bükk. A kissé nyomott hőségben erősen illatoztak a kétlevelű sarkvirágok, amelyeknek minden egyes virága parányi, táncoló tündérhez hasonlít.

Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

... és még ezzel sem volt vége. A Szalajkavölgy felé haladva már jól ismertem a vörösbarna nőszőfüves részt, és meg is találtam a tavalyi példányokat, amire büszke vagyok, mert ezek picik és nagyon nehéz észrevenni őket. Mivel már nagyon kezdett délutánba hajlani a Nap, ami az utolsó busz lekésésével fenyegetett, nem "vacakolhattam" túl sokat a makrózással.

Turbánliliom - Lilium martagon

A turbánliliomról gyakorlatilag lehetetlen rossz felvételt készíteni. Annyira gyönyörű! Ez a csodálatos példány az Országos Kék túraútvonal mentén, a Mátrában kacsintott rám. A borongós időben kibomlottak csodálatos rózsaszín árnyalatai.

Piros madársisak - Cephalanthera rubra

Szintén a Mátra, egy eldugott kis tisztás Mátraszentlászló közelében. Itt, ott, mindenütt kibukkanó meseszép piros madársisakok! Az eső csepergett, a kedélyem már-már búskomor volt, ahogy az elhagyatott turistaösvényen ballagtam, így az orchideás tisztás felfedezése kifejezetten nagyot lendített a kedvemen. Mintha még az ég is világosodott volna!

Halvány harangvirág - Campanula cervicaria

Huhh, sötétedik, de a galyatetői Turistacentrum már nem lehet messze! Kapaszkodok felfelé, sunyi kis vízfolyás incselkedik a bakancsommal, amikor délceg harangvirágok egy csoportjára leszek figyelmes. Ez a faj mifelénk nem él... csak nem halvány harangvirágot találtam? Az utolsó fénysugaraknál fényképezem le a meseszép "csokrot".

Csalánlevelű harangvirág - Campanula trachelium

A csalánlevelű harangvirág az egyik kedvencem. Masszív, szőrös, elpusztíthatatlan csalán-imitátor. Azért ennyire ritkán szőrös, mint ezen a képen...

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Viharos napok nyár derekán. Híztak a zivatarfelhők, miközben Visegrádon a pisztrángos tavak felé ballagtam az aszfaltos út szélén egy tölcsér olvadozó citromfagyival a kezemben. Ismerősökkel találkoztam a fagyizónál, felhoztak kocsival... a nőszőfüveket már egy hónapja "kinéztem magamnak", és itt az ideje, hogy kipróbáljam az újonnan kapott fotóállványomat is. A márkája egyébként Marexar. Remélem, szerencsét hoz... Hazafelé rendesen elkapott a zivatar. Csodálatos szivárvánnyal búcsúzott a nap!

Molyűző ökörfarkkóró - Verbascum blattaria

Augusztus 19, Kismarosról ballagtam át Nagymarosra, a hegyeken keresztül, igazából a tárnicsokat akartam meglátogatni, de persze sok más is várt az utak szélén. Sárgul már minden, de aránylag sok volt az eső, azért akadnak virágok is bőven... A borongós égen cafrangos felhők úsztak, lovacskák legelésztek körülöttem, nagy zajjal elvonult egy cserkészcsapat... tudtam, hogy vár rám még egy Ave Maria-koncert a nagymarosi templomban (igazi gótikus!), no meg a tűzijáték, de azt már a visegrádi oldalról fogom nézni...

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe

Persze hogy meglettek a tárnicsok, hiszen ismerem a helyet, ráadásul mennyi!!! Viszonylag kis terület, turistaösvény széle, kis tisztás... százával emelkedtek a lassan kitisztuló ég felé a tárnicsbimbók, és gyakorlatilag szemmel látható sebességgel nyíltak ki.

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Egy esős munkanap délutánja, buszra pattantam és irány a Virágvölgy, ami egyébként enyhe csalódást okozott, mert csodálatos nagy fákat és temérdek sarat találtam, virág viszont alig akadt. A kánya harangvirág "portréjával" vigasztalódtam, és átjutva a napfényesebb részekre (például a Csacsi-rétre) azért már akadtak mások is.

Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens

Szívem csücske a Börzsöny, felejthetetlen kirándulások helyszíne. A törökmezői turistaház közelében jártam, kezdett már sötétedni, amikor ez a szép csokornyi pelyhes kenderkefű ragadta meg a figyelmemet. Közönséges kis vadvirág, de itt olyan szépen felsorakoztak a virágai, mint valamiféle kórus!

Feketenadálytő - Symphytum officinale

Vizkelői-tanösvény, Szentendrei-sziget. A feketenadálytővel mindenütt találkozni, ahol kicsit is nedvesebb a talaj, magasabb a talajvízszint, így van ez a Duna mentén is. Szeretem ezt a vadvirágot, nagyon változatos, lehet fehér, rózsaszín, pink, lila, sőt csíkos is. Bokáig a langyos Dunában álltam és tekergettem a teleobjektívet, a lábujjaimmal egy arasznyi hal kacérkodott, fejem felett magasan elszállt egy szürkegém, a falu felől harangszót hozott a dunai szél.

Réti iszalag - Clematis integrifolia

Hej, igencsak másodvirágzás már ez! Lekaszálták az útszélt, és az iszalag ezt úgy tekintette, mint "felhívást keringőre". Ebédig volt még egy órácskám, amit egy mini fotós kiruccanásra fordítottam. A világos folt a háttérben a Duna csillogó felszíne.

Erdei ciklámen - Cyclamen purpurascens

Jó sok vonatozással jár, de érdemes felkeresni a bakonyi, Cuha-völgyi ciklámenes erdőt. A térképemet böngészve tűnt fel ez a felirat, ennek ellenére sokáig nem találkoztam egyetlen ciklámennel sem (ugyanis nem a térképen jelzett helyen vannak). Az év egyik legszebb napja volt. Nem csak virágokkal találkoztam, hanem bámész őzgidával, évezredes földvárakkal, vízesésekkel, végül házi csalánszörppel is. Ide vissza fogok jönni egy több napos túrára!

Piros mécsvirág - Silene dioica

Piros mécsvirág, találkoztam már vele a Csóványoson és Dobogókőn is, mindig magasabban fekvő helyeken. Ezért a Cuha-völgyi áradata ennek a védett vadvirág-fajnak igazán meglepett. Rendkívül fotogén kis virág, rengeteg képet készítettem róla, mert sok időm volt még a vonatig - a vasúti pálya önmagában is egészen különleges!

Sugaras zsoltina - Serratula radiata

Ha nincs többre időm, munkaidő végeztével szívesen felbuszozok a Széchenyi-hegyre. Hallatlanul gazdag ritka vadvirágokban. Máshol még nem láttam sugaras zsoltinát, nem lehet túl gyakori növény... Napsütés, kora ősz, Budapest felhallatszó moraja, fejem felett, nagyon magasan egy repülőgép húz el hangtalanul, a toronyantenna az égre bök. Hol van már a munkanap...

Hegyi len - Linum austriacum

Még egy, utolsó őszi Széchenyi-hegyi látogatás. Szél van, lefújja a len zafirkék szirmait, de azért találtam egy kis, megbújt példányt a sárguló fű között.

Aranyfürt őszirózsa - Aster lynosiris

Búcsúzik a 2016-os esztendő, legalábbis vadvirágok tekintetében, az aranyfürt egyike az utolsóként nyíló vadvirágoknak. Sárga fürtjei hamar pelyhes bóbitákká alakulnak, viszi a szél a szöszmöszt a zizegőn száraz hegytetőn...