Terep-járó: Szokolyától Zebegényig: nyár végi színek a Börzsönyben

Kedvelem ezt az útvonalat. A szintkülönbség elhanyagolható, mégis akadnak tágas kaszálórétek, párás patakvölgyek, királyi bükkösök, színpompás kis tisztások... a változatos börzsönyi élőhelyek változatos élővilágnak adnak otthont, így aztán ez az alig tizenöt kilométeres táv egész napra elegendő megfigyelni- és lefényképezni valót kínál.

Nagy ökörszemlepke - Lycaena thersamon

Napsugaras, hűvös reggel van, az a fajta, amit "kirándulóidőnek" szokás nevezni. Más is tudja ezt - szokatlan tömeg hemzseg a Nyugati pályaudvar peronjain. Többek közt egy seregnyi diák, talán gólyatáborosok. Mindjárt itt a szeptember, az iskolakezdés... Száz forintért veszek egy krimit az útra, de a nyüzsgés miatt inkább félreteszem, bámészkodok... a fényképezőgépem objektívsapkájának nyoma vész, pedig még hallottam is a pendülést, ahogy leugrott a helyéről... az egész vagon keresi az ülések alatt, én is végigtapogatok néhány meglepően koszos zugot az ülések és a vagon fala között, nem is hiába, mert találok egy öngyújtót, végül Vác után találja meg valaki. Ez egy ilyen csapatépítő objektívsapka, számtalanszor elvesztettem már, de mindig meglett.

Kismaros, kisvasút. A diáksereg továbbvonatozik, de így is plusz szerelvényt kell csatolni a kisvasúthoz, annyi a kiránduló család. Néhány kisfiú valósággal extázisba esik a mozdony és a tárcsák láttán. Hiába, van, aki vasútrajongónak születik! Szokolya-felsőn csak én szállok le. Furcsa a csend és az egyedüllét. Bal felé hagyom el Szokolyát, ballagok a zöld kereszt jelzésű úton, el a majorságok mellett, a szelíden hullámzó kaszálóréteken kanyargó úton. Nem mozdul senki a tájban rajtam kívül, kivéve egy brümmögő mezőgazdasági munkagépet és egy óvatosan lépkedő, távoli szürkegémet.

Szokolya határában

Néhány víkendház lapul a sűrűben, némelyiket használják, mások jobb időkre várva szunnyadnak a fák árnyékában, barnásra mohásodott falaikkal. Csend van, csak egy fakopáncs dolgozik, sokáig hallom kopácsolását. Hosszú sörényű lovacska bámul utánam. Nini, a turistautak kereszteződésben kitettek egy táblás oszlopot a kirándulóknak, útbaigazításul, ez a múltkor még nem volt itt! Van rajta egy hiba is, de nem hagyom magam megtéveszteni, megyek tovább egyenesen a Száraz-fák felé, és igazam lesz.

Homoki gurgolya - Seseli annuum

A látszólag eseménytelen réteken nyüzsög az élet. El-eljátszogatok azzal, hogy lepkéket fényképezek. A bogáncsok, aszatok valóságos lepkecsárdák, de rengeteg másféle, színes rovar is hemzseg, ugrál, ciripel lépteim nyomán. Nini! Őszi kikerics... kicsit szomorúan nézem a nyarat búcsúztató, finom lila vadvirágot. Amott festő zsoltinák gótikusan csúcsíves virágai. Az égen néhány fehér felhő úszkál.

Ezen a kaszálón látszólag nincsen semmi érdekes... de ez nem igaz! Parányi lények sokasága nyüzsög rajta

Utam erdőbe kanyarodik, jól ismerem ezt a részt, ezúttal nem érintem Rózsakunyhót, hanem átvágok a mezőn az aszfaltút felé. Tudom, hogy ez érdekes rész, bővelkedik fotótémákban. Az utat piros és zöld sáv jelzés mutatja, mindig "hazafias" gondolataim támadnak tőle. Piros, fehér, zöld.
Valami megmozdul előttem a sáros ösvényen. Nini, egy aprócska béka! Gyorsan guggolásba huppanok, elő a fényképezőgéppel! A békácska öntudatosan meresztgeti rám a szemeit, meg se mozdul, ilyen az ideális fotómodell! Talán két-három centiméteres lehet az egész lényecske, és azt már csak otthon tudom meg, hogy a hazánkban ritka gyepi békával találkoztam.
Itt is sokat eshetett az eső augusztus huszadikán, kerülgetem a pocsolyákat. Nini! Tekintélyes kecskebéka-féleség néz vissza az egyikből, még sose láttam a zöldbéka-atyafiság képviselőjét zavaros keréknyom-pocsolyában. Fotózni lehetetlen, mert egy pillanattal később iszapfelhőt kavarva belefúrja magát a pocsolya mélységeibe.

Szelíden kacskaringózik a zöld kereszt jelzésű (elvben, mert nincs mire felfesteni, de egyértelmű) turistaösvény

Törökmezőhöz közeledve a ligetes-tisztásos részek teli vannak érdekes lepkékkel. De nem csak lepkékkel... Hoppá! Egy jelzéssel festett holtfát alaposan megmunkáltak a harkályok, és az üregrendszernek máris van lakója... vagyis lakói. Lódarazsak! Akkorák, mint egy-egy megtermett cigarettacsikk. Az egész üreges fatörzs rezonál, zúg. Lódarázsfészek! Szerencsére a veszedelmes rovarok békés kedvükben vannak. Nem is szeretném felbosszantani őket...
A turistaház előtti padok egyikén pihenek, uzsonnázok, elkortyolom az otthonról hozott, kétes szavatosságú karamellás tejet, nézegetem a lovacskát, hátam mögött a kisállatkert jövés-menése, lábamhoz szürke macska dörgölőzik.

Nyár végén is telis-teli van virággal a kaszálórét

A zöld sáv jelzésen megyek tovább, először észak felé, le a forrásokhoz. Ez egy elvarázsolt bükkös, csodálatos akusztikával, sokkal magasabb hegyekhez illene. Lent csobog a patak, a halastó partján két horgász beszélget, a tó túlsó végében őrt áll egy szürkegém, akár egy szobor. Az egykori vízimalom épülete már nem elhagyatott, valaki kezdi felújítani, és két jurta is "állomásozik" mellette. Furcsa erdőben látni a jurtákat, a képzeletem végtelen rónaságot vetítene a kerek nemezsátrak köré.

Ballagok a zegzugos ösvényen, igazi nedves-párás patakvölgy, sok nedvességkedvelő növényfajjal. Vízi peszérce, szürke és gyapjas aszat, göcsörtös törzsű fűzek, valóságos zsombékok mindenfelé... vakítóan napsárgák a gilisztaűző varádics gombóckás virágai, rajtuk lepke-sereg. Itt-ott kinyílik a táj, és a hegyek szelíd ölelésében vonzó, ápolt kaszálórétek bújnak meg. A zöld szőnyeget máris pettyegetni kezdik az őszi kikericsek. Egy-két hét, és lilába fog öltözni a táj. Utam végig a Malom-patakot követi, néhol át is kell kelni rajta, de most kevés a víz, kőről kőre ugrálva igazán nem nehéz a feladat. A víz kristálytisztán csobog a vulkanikus köveken. Nagyon békés minden. Egyre közelebbről hallom Zebegény hangjait - valami fűnyíró, egy kakas, harangszó. A fák között rálátni egy pihenő szürkemarha-gulyára, szarvak erdejére. Bocik is vannak, elbámészkodok, és van egy királyi, füstös nyakú bika is, amint felügyeli a többieket.

Zebegényben nem hagyom ki a rétesest - barackos-túrós, isteni, még meleg, porcukros lesz tőle az orrom... még egy barna sör is belefér az időbe, míg megjön a vonatom, tökéletes az időzítés. A Duna hullámai már a délután fényeivel játszanak. Fura belegondolni, hogy tavasszal micsoda hőségben futottam itt félmaratont...