Terep-járó: Túranap a Nyakason

"Zsámbéki évadzáró túranap és terepfutás". Gondoltam, hogy ez egy népszerű sportesemény lehet itt Zsámbékon és vidékén, vagyis Budapesthez közel, jól elérhető és könnyen futható-bejárható környéken. Olimpiai Ötpróba-pontok is járnak érte, ami plusz vonzerő - ezért hát előneveztem, elkerülendő a gyanított sorban állást. De még a buszjegyet is megvettem előre, hogy ne kelljen az automatával bajlódnom hajnali hatkor a Széll Kálmán téren... szóval, mindent megtettem, hogy ezen a szépnek ígérkező napon csak a túrával "kelljen" foglalkoznom.

Sötétben indulok, persze, ilyenkor már igencsak későn pirkad, korán sötétedik. Korai rajtot tervezek, a buszon rajtam kívül jónéhány túrázó van, ami szerencse, mert nélkülük nem könnyen találnám meg Zsámbékon a rajthelyet. Kora reggel van, csípősen hűvös a levegő, fűtés-szag érződik, de vannak a levegőben lángosra utaló illatok is, főleg a piac felé haladva.

Árnyjáték egy régi zsámbéki homlokzaton

A rajtoláson meglepően gyorsan túl is vagyok, indulás!
...
A román kori templomnál jövök rá, hogy rossz irányba megyek. Illetve, dehogyis jövök rá, egy szembejövő túrázó mondja. Szalagozás van, de ez a 26 kilométeres kör másik vége!
Mégse bánom, mert a reggeli első napsugarak, ahogy narancsosan izzó lángfénybe borítják az évszázados falakat, az valami mesés a kék égbolt hátterével. Ezt a fényjátékot csak most "vetítik"...

Fehér mécsvirág - Melandrium album

Vissza hát a hosszú lépcsőn, el az önkormányzat kis épülete előtt, aztán máris jöhet a felfelé a rácvárosi pincék szép homlokzatsora előtt. Ez a rész ismerős a Szomor23 túráról, október 23-án jártam itt, vagyis nemrég, és mégis mekkorát változott... a lombok már a földet pettyezik, a sárgák helyét átvették a barnás tónusok, és a postaládán sem üldögél sütkérezve a monumentális szürke kandúr, mint akkor.

A zsámbéki Romtemplom

A Nyakas-hegyre kiérve szinte megcsap a hideg szél. Kezemet a kabátzsebeimbe mélyesztem, amikor oldalt lépve utat engedek a futóknak. Odalent, a szőlők szélén zöldes csíkokban sarjad a vetés, a pirospalás háztetők kontúrjait elmossa a pára. Magányos ökörfarkkóró didereg a szélben.
Pár szót váltok egy hatalmas dán dog gazdájával, aki megkérdezi, mi zajlik itt, netán futóverseny? A kutya, bármi is legyen, szívesen beszállna, a kerítés tetejére ágaskodva csóválja a farkát, feje magasabban van, mint az enyém. Szép régi présházak, pincék között vezet az út. A jelzések is érdekesek: piros szőlő, zöld tölgyfalevél, sárga sáv.

Nem sietek, pár utca, beértem Tök településre. Ami azért jó, mert itt van az első ellenőrzőpont, a nevezetes Kovács pincénél. Azt terveztem, itt fogom előszedni a reggelimet a hátizsákból. Örvendetes módon van forró tea is, előkapom hát rozsdamentes poharamat, aztán melengetem a kezem a poháron...

A szalagozás könnyedén vezet át a településen, aztán a Nyakas Pincészet fegyelmezetten sorakozó, szépen metszett szőlősorain át. A Nap már magasabbról süt, de bizony nem lett melegebb. Dolmányos varjú követ gombszemű, fényes pillantásával. A szőlősorok után kócos hegytető jön, ez is ismerős vidéknek tűnik. Színes bogyók ékszerezik fel a bokrokat: piros galagonya, rózsaszín kecskerágó, fényes-fekete veresgyűrű som. Még hamvaskék kökényt is látok.

Egy utolsó ökörfarkkóró - Verbascum sp.

Perbálon vár a következő ellenőrzőpont. Szélvédett, napsütötte házfalak tövében ütötték fel az asztalokat, egész kellemes itt a hőmérséklet. Igen szívélyes fogadtatásban részesülök, az itteni pontőr csapat láthatóan igazi vendégszeretettel fordul a túrázók, futók felé. Ismerősökre is akadok itt, még a nyári Naplemente Félmaratonról, az imént úgy futottak el mellettem, hogy rájuk köszönni se volt időm.

A zsámbéki barokk templom, "lomb-lángokkal" övezve

Kicikkcakkozok Perbálról a szalagozást követve. A következő öt kilométert az itiner nem részletezi, nem véletlenül. Egy végtelennek tűnő szántóföld szélén ballagok, kabátomon, de még a Rudolf rénszarvassal ékesített vastag pulcsimon is átfúj a szél. A föld fekete, zsírosan csillog. Hatalmas, frissen szántott rögök sorakoznak, ameddig a szem ellát. Örülök, hogy az úton kell menni, nem a földeken keresztül. Aztán a már jól ismert végtelen karalábéföldek jönnek és a friss-zöld, csíkos gabonavetés. Ez szép fotótéma, sokat kattintgatok. A kontrasztos színek és szinte grafikai formák plakátszerűvé teszik a tájat.

Zsámbék, rácvárosi házsor

Azért örülök, amikor az anyácsai utat elérve végre búcsút inthetek a szántóföldnek, a fák között talán kevésbé lesz szél. Meg eleve, változatosabb is. Egypár korai juharfa alatt kénsárga takaróként fekszik a lehullott lomb, a mezei juharok levelei bronzos-narancssárgák, peremüket bearanyozza a napfény. Újra megjön a kedvem, szaporázom a lépteimet, és nemsokára a harmadik ellenőrzőpont felé kapaszkodok fel az Óriások Lépcsőjén.
A bélyegzés után egy merész jobbkanyar jön, majd a feketefenyők között kanyargó ösvény elvezet egy barlang szája mellett is. Szinte hívogató, biztos, hogy ősidők óta ismert és a régiek által is "használt" barlang ez...

Csíkos kecskerágó - Euonymus europeus

Innentől kiváló beszélgetőtársaim akadnak, már nincs sok hátra az útból sem. A magas fenyők alatt mókás fel-le hullámvasutazó itt az ösvény, sok gyerek sikongatva fut fel és le rajta. Én is nekifutásból szaladok neki az ismétlődő emelkedőknek.
Kiérve az erdőből máris ott az utolsó ellenőrzőpont a kereszt tövében. Odalent, a távolban, a párában megpillantom a háztetőket, alig két kilométer van hátra a célig. Csodás nagy őzláb gombák rejtőznek a magas, halványsárgára száradt füvek között. Ennyi "dobverőt" még soha életemben nem láttam!

Tök határában

Ismét azon az utcán találom magamat, amin reggel már jártam egyszer, most tényleg egészen mások a Romtemplom színei. A pirkadatkor bronzvörössel megvilágított falak most szürkék és érdesek, időmarták. Ismét le a lépcsőn a Török-kút irányában, aztán pár lépés, erősödő lángosillat - és itt vagyok a célban.
Frissen szerzett túrázó barátaimmal megkapjuk az oklevelet - kitűző itt nincs - aztán beülünk egy közeli kávézóba. Kétszázharminc forint az igazán kifogástalan, erős, frissen főzött hosszú kávé, ez nem Pest belvárosa, igazi "pestenkívüli élményben" van részem.

Együtt jövünk vissza Pestre is, ők egy autóval jöttek, beférek. Rengeteg a közös téma... túrák, zarándoklatok, szállások, élmények. Plusz ajándéka a napnak, hogy velük megismerkedhettem!