Vadvirágles a Keszthelyi-hegységben

 Öt órányi vonatozás, 20 kilométer magányos talpalás a júniusi hőségben homályos szakirodalmi utalások alapján, hátha megtalálok egy-két errefelé honos, ritka vadvirágot, növényt... miközben a normális emberek, ha már a Balcsira mennek, ott tanyáznak mind a strandon. Már előre mondogatom, hogy "nem baj, ha semmit se fogsz megtalálni, legfeljebb kirándulsz egy jót egy gyönyörű nyári napon, általad még sosem látott tájakon".

És végül szuper nap lett volna még akkor is, ha semmi különlegeset nem látok... De láttam. 

(Mivel ezek némelyike védett, sőt fokozottan védett, az útvonal-leírás most nem lesz részletes. Az is fontos lehet, hogy a taposási kár elkerülése miatt szigorúan csak utakon járok (többnyire jelzett turistautakon, kerékpárutakon, vagy ezeket összekötő széles erdészeti dózerutakon), és a fotózáshoz teleobjektívet használok, hogy a kicsit messzebb lévő témákat is "közelebb" tudjam hozni, hiszen ezeket az élő kincseket óvni kell. Ez most is így volt.)

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

 Állok a Déliben, éles kontúrt vet a szocreál betonépület homlokzata a vasporos peronok előterére. A Tópart Intercity sajátossága, hogy egyik fele IC, a másik sima gyorsvonat, tehát kétféle jegyet lehet rá venni... de mivel a vonat vége ugyanoda megy, mint az eleje, ezért ezúttal is megspórolom az IC pótjegyet. A járat már ismerős, ezzel mentem tavasszal Őrtilosra - de szép hétvége volt az!

Kőtörő aszúszegfű - Petrorhagia saxifraga

Székesfehérvárig naprakészre hozom az ügyfélnyilvántartást - a vállalkozásom adminisztrációját szinte vallásos szorgalommal végzem - nem jó, ha felgyűlik a restancia... Elsuhannak mellettem a balatoni települések, felcsillan a kék víz, a fehér hattyúk, a szürke építkezések. Szépen belassul a vonat, nyüzsgő osztálykirándulásnyi gyerek száll fel, aztán le, pedagógusok számolnak, dirigálnak.

A Balaton sarkában, Balatonszentgyörgyön átszállás. Elvileg van rá öt perc, de az IC késett, tudom, hogy be szokták várni a "kisebb" vonatok... de jaj, kettő is áll a síneken, melyik lehet az enyém? Felugrok az egyikre, kérdés, ez megy Gyenesdiásra? Az első ember csak üvegesen néz, mint a hal, a második válaszol, hogy nem, ez csak Keszthelyig megy. Motivációs káromkodással vetődök a már záruló ajtók közé, aztán át a síneken, és egy gyors vágtával fel a másik vonatra. Indul is azonnal. Igen, ez már jó, de csak akkor hiszem el, amikor követem az útvonalat a mobilomon, itt már nem volt időm kérdezősködni...

Adriai sallangvirág - Himantoglossum adriaticum. Fokozottan védett

Gyenesdiásig csillapul megszaladt szívdobogásom. Csak én szállok le a néptelen peronra. A levegő sűrű és párás, harapni lehet, sőt csócsálni, békésen ballagok. A párásság magyarázata a magasan álló víz a bicikliút két oldalán. Nagyon tetszik! Nádas, a nád közt királyi méretű fehér orvosi macskagyökér tövek, kúszó boglárkák, és nini: csinos kis korcs herék, ritkán találkozom ezzel a "lóhere" fajjal. 

Kocogó srác szökell el mellettem, saccra "ötön belüli" tempóval, ebben a fülledt hőségben. Nádirigó monoton recsegése harsog a sűrűből, néha felharsan egy-egy tétova vartyogás is.

Adriai sallangvirág - Himantoglossum adriaticum. Fokozottan védett

A jelzett út bekanyarodik a nádasba vágott murvás tanösvényre, az ismertető táblák csupa olyan élőlény jelenlétéről informálnak, amiket nem látni (szürke gém, vidra stb.) Látni viszont a Talabér vízimalom szépen rekonstruált épületét, a nagy kereket a János-forrás vize hajtja, mint a régi időkben, bár ez most "dísznek" van csak. Belemerítem a kezem a hűs vízbe, simogatva szalad át ujjaim között. Fűszernövények illata száll, kis fűszerkert is van a múzeum-malom mellett, zsibongó gyerekhad szaladgál. Percek múlva kitör az országos vakáció...

Tornyos vitézvirág (más néven tornyos sisakos kosbor) - Anacamptis pyramidalis

Átvágok a falu forgalmas autóútján - mindig elcsodálkozom azon, hogy vidéken megállnak az autósok, ha felbukkanok a zebra szélén, Pesten ez nem annyira jellemző. Érződik, hogy meleg nap lesz ez, homlokomra kiül a verejték. A térképem kávézót jelez, aminek nyoma sincs - a pandémia meg a válság rengeteg pici büfét, restit, kocsmát "kivégzett". Pedig egy kávé jó lenne...

Tornyos vitézvirág (más néven tornyos sisakos kosbor) - Anacamptis pyramidalis. Védett növény

A faluszéle átvált kertes házas zónává, majd jön a jellegzetes "susnyás" zóna, benne a kiszökött dísznövények és az adventív (idegenhonos) fajok sokaságával. Itt is találok számomra új növényfajokat: gigantikus muskotályzsálya példány díszeleg a fák alatt, amott meg indián maszlag kéttenyérnyi levelei díszelegnek. Kerti hulladékkal kerülhettek ki... odébb a jóval ismerősebb pipacs emelgeti piros szoknyáját, lila zsályák sorakoznak, cickafarkok emelik a Nap felé vakítóan fehér napernyőjüket.

Kései szegfű - Dianthus serotinus. Védett növény

Átvágok a felhagyott murvabányán. Lassan hódítja vissza az élővilág, nem is kicsit emlékeztet a kappadókiai tájra. Az esővíz mély árkokat mosott a bányafalba, toronyként merednek a szilárdabb részek. Lent csoportokban állnak a szívós feketefenyők és a nyárfák. Pokoli a hőség a fehér bányafalak között!

Bimbós nőszőfű - Epipactis sp.

Megint változik a díszlet: a Nagy-rét zöld füve, gyereksereg. A láthatóan nemrég épített látogatóközpontnak szerencsére részét képezi egy vécé és egy vízcsap. A csap fölé hajolok, és annyi hideg vizet szívok magamba, amennyit csak tudok, mert sejtem, hogy több vízvételi lehetőség nem lesz.

Saspáfrány - Pteridium aquilinum

A térkép hívogatóan botanikai emlékútnak nevezi a folytatást. Ehhez képest nem sok érdekeset tartogat a számomra, valójában löszmélyút. Legfőbb előnye, hogy árnyékos mélye még őriz valamit az éjszaka hűvösségéből. Az éjszakai eső pocsolyákba gyűlt a mélyebb részeken, de a sár már száraz. A nyomokból ítélve az eső óta nem is járt itt más rajtam kívül, csak egy őz. Az út meredek falain többféle páfrány kapaszkodik: fodorkák, törékeny hólyagpáfrány, erdei pajzsika. Szép harangvirágok bókolnak felém kacskaringós száraikon. Egyszer szamócázni is megállok.

Az út amúgy nagyjából egyenes, és olyan, mint egy matematikai számsor: szigorúan monoton emelkedő. A jelzés alapján kocogóknak is ajánlják, jó kis erőnléti edzés ez így felfelé...

Terebélyes harangvirág - Campanula patula

Végre kibukkanok a töredezett, aszfaltos erdészeti útra. Kerékpárút tábla díszeleg, de elég extrém kerékpáros legyen az, aki bevállalja ezt a kátyú áradatot! Semmiképp sem lehet összetéveszteni egy ausztriai kerékpárúttal... ez tükröződik a mellettem elpedálozó idősebb pár arcán is. Viszont van itt-ott épített esőbeálló házikó, padokkal.

Aranyos fodorka - Asplenium trichomanes

Kényelmes a séta, nézegetem az út szélén felbukkanó érdekességeket. Hol saspáfrányt, hol bimbós nőszőfüveket pillantok meg. 

Az egyik esőházikóban meg is pihenek, meglepetésemre van térerő, ellenőrzöm hát a menetrendet... jaj. Azt írja, "rizikós átszállás"! Ma már volt egy, köszönöm szépen... mi lenne, ha Keszthelyre érkeznék, akkor nem kéne átszállni. Áttervezem hát az útvonalamat, így egy korábbi vonatot is elérhetek. 

Szép vidékeken járok, jó, hogy itt volt eső. Közeledek Keszthelyhez, amit a lovardák megsokasodása is jelez. Lovardás helyeken rendszerint eltűnnek a turistajelzések, és nem ritkán a megtippelt utakat kapuk és kerítések zárják el, így van ez most is, kell egy kis műholdas navigáció, néha pocsolyák szélén ugrálok. De háborítatlan az utam egészen addig, amíg megtalálom az Országos Kék jelzést, ami megmagyarázhatatlan módon a forgalmas aszfaltút szélére terel a sínek mentén.

Felhagyott murvabánya Gyenesdiás felett. A növényzet lassan hódítja vissza a területet

A Nap valósággal éget, bizsereg a bőröm, érzem, hogy a rövid pólóujj széle szép csíkban rá fog sülni a karomra. Még fél órám van a vonatig, ami közvetlen járat Pestre. Megszaporázom a lépteimet. Még nálam is gyorsabban halad egy autós, sziréna harsan, rövid, de látványos autós üldözés tanúja leszek. Könnyű szívvel sétálhatok el a rendőri intézkedés mellett... engem traffipax-szal is csak akkor "meszeltek le" a rendőrök, amikor a Margitszigeten mérték vele a futók sebességét és versenynevezést lehetett nyerni.

Felhagyott murvabánya Gyenesdiás felett: Kisázsiát idéző látkép

A keszthelyi vasútállomás már egész közel van, itt a strand és az elmaradhatatlan bódésor, ahol tényleg mindent lehet kapni, cápás karúszótól kezdve hűtőmágnesig. Szívesen végignézném a kínálatot, de a vonat nem vár... Két ismerőssel is találkozom viszont, váltunk pár szót. Megveszem a jegyet, és még van időm leülni meginni egy hideg üdítőt is a kellemesen szellős, félig szabadtéri váróhelyiségben. Ha kicsit több időm lenne, ennék sült krumplit is - valami véletlen folytán nincs még elszállva az ára, Balaton ide vagy oda.

Muskotályzsálya - Salvia sclarea

Visszafelé örülök az IC-nek, mert van légkondicionálás. Bele is burkolózom könnyű kendőmbe, mert így a legkönnyebb megfázni. Visszafelé is elsuhan mellettem a Balaton, a kék víz, a hattyúk és az építkezések. Aztán a Velencei-tó is, és robog a vonat Budapest felé...

Korcs here - Trifolium hybridum

Táj a Keszthelyi-hegység lábánál