Terep-járó: Virágvadászat Galyatetőn

Nyári szabadság... tikkasztó hőségben a hűvösebb hegyvidékekre vágytam. Nem egyszerű szállást találni egy ottalvós kiránduláshoz... a turistaházak színültig vannak erdei iskolás és Erzsébet-táboros csoportokkal, más turistaházak meg elit panzió árakat kérnek... végül a galyatetői Turistacentrummal sikerült egyeztetnem. Csodával határos módon üres a "bakancsos" részleg... azért biztos ami biztos, bekészítettem a füldugót. Fogtam már ki kiskamaszokból álló kiránduló osztályt szobatársnak...

Panoráma a galyatetői kilátóból

Borongós a reggel, nyomasztóan alacsonyan borul fölém az ólmos színű égbolt. Csepereg az eső. A műholdkép reménykeltő, Kelet felé buszozva ki fogok kerülni a felhőzóna alól...

... de végül is nem kerülök ki. Zuhog az eső, csíkokat húz a Volán busz panoráma-ablakaira. Mátrafüreden már kezd elállni... és mire felkacskaringózik velem a busz Galyatetőre, kékes sávok hasadnak a felhőpaplanba.

Piros madársisak - Cephalanthera rubra. Védett növény

A sofőr óvatosan vezet a kanyarokban...jól is teszi. Fékre lép, megáll a nagy busz, előttünk fiatal muflon kos ácsorog az úttesten, tüntető közönnyel nem is néz a busz felé. Egymásra mosolygunk a buszsofőrrel, vállat von, megvárjuk, amíg a muflon lassan leballag az úttestről.

Piros madársisak - Cephalanthera rubra

Üdítően friss, hűvös levegőt szívok be, amikor kilépek a buszból. Vízcseppek milliói csillognak minden ágon, levélen, fűszálon. Allelujás madárdal harsog, a nedves fenyőavar illata elkeveredik az eső utáni megtisztultsággal. Embert sehol sem látni, valahonnan távolabbról flex és más munkagépek hangjai hallatszanak. Vállamra igazítom a hátizsákot és nekivágok a sétának. Időm van bőven, nem terveztem konkrét útvonalat ma délutánra, inkább csak megyek, amerre kedvem tartja.

Piros madársisak - Cephalanthera rubra

Kószálok Mátraalmás felé, le a meredeken, aztán a piros sáv jelzésen vissza... leballagok a használaton kívüli, már lassan becserjésedő sípályán. Derékig vizes leszek. Ázott lepkék szárítkoznak mindenfelé. Van a susnyásban csalán is, bőségesen. De találok izgalmas növényeket is.

Beballagok a bükkösbe, itt-ott romos épületmaradványok állnak a sűrűben, rozsdásodik a sífelvonó. Hó nélkül síparadicsom sincsen...

Csámcsogva táplálkozó éti csiga - Helix pomatia

Felcsillan a napfény, a távolban felhőfoszlányok takarják az ormokat. Találkozom egy gombászó párral, megmutatják a kosarukban díszelgő vargányákat. Kétlevelű sarkvirágok és gyönyörű lila gyíkfüvek pompáznak az út szélén.

Erdei tisztesfű - Stachys sylvatica

Bedobom a kétszázast az automatába és felkapaszkodok a kilátóba. Itt, a bivak-szálláson is aludtam már... most azért kényelmesebb lesz. Körbenézek, végtelen távolba szárnyal a pillantásom a horizonton. Csodálatos az eső utáni felhőjáték! Szaggatott fehér foszlányok vágtatnak a tintakék hegyoldalak felett.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett növény

Bejelentkezek a Turistacentrum recepcióján, megkapom a mágneskártyás kulcsot. Ezek a kulcsok turistajelzésekkel és nyakba akasztós szalaggal ékeskednek, az enyémen vörös kereszt van, határozottan egészségügyis benyomást keltek vele.

A szoba patyolat-tiszta és megdöbbentően csendes. Kiterítem a hálózsákomat, lassan fakul a fény a tetőablakon túli égen, térerő nincsen... micsoda béke és csend! Hónapok óta először korán fekszem le, és semmilyen "városi" gondolat nem gyötör.

Piros madársisak - Cephalanthera rubra

Szó szerint hasamra süt a Nap. Éjjel megszáradt a cuccom, az emeletes ágy lépcsőjére akasztott esőkabát, a túracipő. Minden akkumulátor feltöltve. Bekészítem a mára szükséges holmit a kishátizsákba, nem viszek ma mindent magammal. Ma egy vándortábornyi gyerek bejön zuhanyozni, szóval kicsit lutri, mi lesz a cuccommal, de remélem, senki se fog békát tenni a hálózsákomba (annak idején tőlünk pont ilyen csínyek teltek ki).

A megáradt Csörgő-patak

A reggelit kihagyom, kávét viszont iszom, az ára láttán igyekszem nem a szívemhez kapni. De jól esik, kortyolgatása közben beszélgetek egy kéktúrázó pedagógus párral. Ők se tanítanak tovább szeptembertől...

Nem kockáztattam meg, hogy a csúszós köveken ugráljak át

Nekivágok a kék sávon mai túrámnak. Gyönyörűen ragyog a Nap. A fenyves fái méltóságteljesen sorakoznak, a reggeli napfényből csak egy-egy petty hullik elém. Süpped a lábam a fenyőtűkön, hangtalan a lépés. Nem csoda, hogy a megtermett mezei nyúl nem vesz észre... szembekocog velem, láthatóan gondolataiba merülve. Nem tudom, min töpreng egy nyúl, de majdnem felnevetek, amikor homlokát ráncolva letottyan és felém néz - ugyan miféle szerzet lehetek? Mindenesetre kényelmesen tudom fotózni őkelmét.

Foltos szalamandra - könnyen megtanulható rendszertani névvel: Salamandra salamandra. Védett állat

Megelevenedik az erdő. Hirtelen kinyílik a fülem a madárhangokra, az erdő számtalanféle neszére és mozgására. Minden él! Kopácsolást hallok... igen, ott dolgozik egy nagy fakopáncs. Amott rőtes árnyék mozdul a fák sűrűjében: mókus, kezei közt fenyőtobozt tart.

Kígyóhagyma - Allium scorodoprasum

Kutya és gazdája közeledik: a nyúl és a mókus felszívódik. Pár szót váltok a kutyasétáltatóval, közben a jószág óvatosan odadugja az orrát a combomhoz és reménykedve néz. Megvakargatom, puha bundába mélyed a kezem. "Nem szokta hagyni, hogy megsimogassák"... hát igen, a félénk kutya a specialitásom!

"Játszok" a fényekkel: van bőven időm bíbelődni fényképezőgépem beállításaival, a reggeli, lapos fények átragyognak az aljnövényzeten, modelljeim a sárga nebáncsvirág, a piros erdei tisztesfű, a lila harangvirágok.

Esti mécsvirág - Silene noctiflora

Ballagok tovább a Piszkés-tető felé, elmarad mellettem a csillagvizsgáló kapuja, virágok áradata hajol a lábam elé. Csodálatos ösvény! Kiránduló osztály jön szembe az egyemberes ösvényen, félreállok, a gyerekek megköszönik. Íme egy csapat gyerek, akik kaptak neveltetést. Összemosolygunk a tanárnénivel, aki zárja a sort.

Feketéllő fürtös-zanót - Lambotropis nigricans

Mennyi vadvirág! Rekettye, hölgymál, cickafark, réti szegfű pink pöttyei, ökörfarkkórók, délceg, bókoló gyűszűvirágok... léptenként megállok valamit megcsodálni. Tudom, hogy itt, egy nyíltabb gerincen fa padnak kell lennie... igen, meg is van. Leülök rá, a Nap kellemesen felmelegítette. Fejem felett tornyos gomolyok nőnek a kék égen, fecske cikázik el. Kényelmesen megreggelizek. Kerek a világ.

Indás varjúháj - Sedum sarmentosum

Az ösvény is benépesül kirándulókkal, főleg kéktúrázókkal. Mátraszentlátszló határában egy kisebb sípályát "végigbotanizálok", érdemes is: a kétlevelú sarkvirágoktól a lenlevelű zsellérkéig minden burjánzik rajta. Kezd igazán fülledt meleg lenni...

Szirti imola - Centaurea mollis. Ezt ültették ugyan, de amúgy őshonos és védett faj

A faluba beérve éles szemmel nézegetem az útszéleket. Érdekes növényeket tud rejteni a "gyomflóra"... és igen, találok is pár új fajt a digitális herbáriumomba: négyélű füzike ékeskedik egy kis árokszél peremén, amott meg egy kertből kiszökött indás varjúháj maroknyi sárga virága pompázik a betonrepedésben. Elborul az ég, kisebb túrázó csapatok csattognak el mellettem. Arcomra hullik egy vízcsepp. Hátranézek, fel az égre: ajaj, véraláfutás-lila felhők... előttem viszont kéken ragyog a napfényes égbolt. Lehet, hogy jön egy ötperces zápor, mára ugyan nem jósoltak esőt, az esőkabátomat el se tettem a hátizsákba... húzódjunk be valahová! Kapóra jön egy esőbeálló a buszmegállóban.

Réti csillaghúr - Stellaria graminea

Ahogy leülök az eresz alatti padra, leszakad az ég. Berohan még fél tucat kiránduló, az utca túloldala elmosódik az esőfüggöny mögött. Pattogni kezdenek a borsónyi jégdarabok az aszfalton, hólyagot húznak a pocsolyára. Az ereszen zubogva zúdul le a víz. Jó fél óra múlva enyhül a förgeteg, a felhők szép lassan elvonulnak balról jobbra. Már majdnem elindulok, amikor látom, hogy az égen most meg jobbról balra vonulnak a felhők.. jön a második felvonás. Az esőt beveri a szél az eresz alá, felsorakozunk a fal mellett, ami a legvédettebb zug... "csatlakozhatok a díszsorfalhoz?" kérdéssel szalad be valaki. Beszélgetünk, még ismerős is akad a facebook-ról. Böködöm a telefonomat: az egész országban egy felhő sincs, csak felettünk kevereg egy lilásvörös pötty.

Júliusi színpompa

Egy kéktúrázó társaság rábeszél, hogy menjek velük Ágasvárig. Jót beszélgetünk, még a Mendel-féle genetika is szóba kerül. Bármikor tudok ókori ásatásokról, postatörténetről, településnevek etimológiájáról beszélgetni, ha celebek lennének a téma, bajban lennék... A hetvenes úriember gazellát megszégyenítő ügyességgel szökell át a pocsolyákon. Gőzölögve szárad az út.

Lenlevelű zsellérke - Thesium linophyllon

Űgy terveztem, az ágasvári turistaházban majd iszom valami frissítőt, de az épület zárva. Pár éve egy társasággal vendégeskedtem itt, csuda hangulatos volt, és felejthetetlen a juhtúrós sztrapacska... hát igen, sok turistaház bezárt, vagy éppen puccos vadászkastéllyá privatizálták az utóbbi években. Nem tudom, mi lesz a sorsa ennek az ikonikus helynek...

Nyúlszapuka - Anthyllis vulneraria

Elbúcsúzok a vidám kéktúrázóktól és lekanyarodok a Csörgő-patak völgyébe. Brutálisan sok a szúnyog, felhőkben gomolyognak elő a sűrű aljnövényzetből. Előszedem a rovarriasztó sprét, befújom magam, használ is. Szép szál esti mécsvirág és csinos kígyóhagyma virág állít meg egy fotóra, a vérszívók csalódottan zümmögnek körülöttem.

Foltos véreslapu - Hyppochoeris maculata

Arra nem számítottam - pedig gondolhattam volna rá - hogy a patak meg fog áradni az egyórás lokális zivatar után. És át kell kelnem párszor rajta... Nézem a tajtékzó vizet, ahogy átbukik a csúszósnak ígérkező, gömbölyű sziklák fölött. Nem biztos, hogy jó ötlet kőről kőre ugrálni. Nem kockáztatok: lehúzom a túracipőt és a zoknit, feltűröm a nadrágszárat, összekötöm a cipőfűzőket és a karomra akasztva belelépek a vízbe. Az alját nem látni, óvatosan lépek. Igen, a kövek csúsznak, némelyik meg éles, de azért haladok szépen lépésről lépésre. Kifejezetten kellemes a hideg patakvíz! Sárga foltos szalamandra néz rezzenetlen fekete szemekkel.

Orvosi macskagyökér - Valeriana officinalis

A túlparton zokni-cipő vissza, kellemes érzés a lábamnak, bizsereg a vérkeringés, felfrissült. Könnyű léptekkel haladok... úgy ötven métert, ahol ismét szurdokfal állja utamat, szóval megint át kell kelni a vízen. Most már rutinosan kapom le a zoknit-cipőt és tappogok át a patakon.

Még három ilyen átkelés jön a hajdani csapómalom helyéig. Sehol senki, csak a szalamandrák. A szurdokparton gyönyörű piros madársisak orchidea nyújtózik a fák között átszűrődő fény felé... beletérdelek a sárba, végül is már mindegy, a rózsaszín virágokra fekete-fehér boszorkánylepke ereszkedik.

Sárga gyűszűvirág - Digitalis grandiflora

A zöld kereszt jelzést egy helyen eltévesztem, túlgyalogolok egy elágazáson az erdészeti úton, ilyenkor jól jön a műholdas navigáció. Térképem annyira elavult, hogy még a galyatetői Turistacentrum sincsen rajta... de már vár a fotópályázaton nyert új térkép a Cartographia boltban!

Erdei nebáncsvirág - Impatiens noli-tangere

Ismét itt vagyok a faluban, hóágyúk parkíroznak a rekkenő délutáni hőségben. Alpesi a táj hangulata, minden élénk zöld. Mostantól felfelé kell kapaszkodni, meglehetősen szomjas vagyok, és a nyomós kút nyomókáját gondos kezek leszerelték. Ám egy vendéglő nyitva van, beülök egy pohár sörre. Kóbor kutya szegődik a nyomomba, a vendéglős rokonszenves módon nem kergeti el. Porszívózni kezd, bocsánatot kér a zaj miatt... Nevetek: én üldögélek és sörözök, egy férfi pedig porszívózik, miért is kéne bocsánatot kérni?

De jó, találok egy működő nyomós kutat, mennyei a kristálytiszta és hideg kútvíz!

Színhiányos foltos árvacsalán - Lamium maculatum

A jól ismert úton, Piszkéstetőn keresztül ballagok vissza. A délutáni fények egészen mások, más növényeket veszek észre. Felragyognak a kékeslila kígyószisz oszlopai, pirosan izzanak fel az erdei tisztesfüvek... Nem sietek. Élvezem, hogy a világ minden ideje az enyém.

Bókoló bogáncs - Carduus nutans

Megint összefutok a tegnapi gombászokkal. Most igazán teli a kosaruk, ekkora vargányákat még életemben nem láttam. Mókázunk azon, hogy erre rá kell állnia az ember szemének... mert én egyetlen egyet sem láttam! "Mi meg most is látunk egyet... észreveszed?" Megvan, egy távolabbi bükkfa tövében, és előtte még egy párducgalóca is, persze nem szedjük le.

Európai mókus - Sciurus vulgaris. Védett állat

A Turistacentrumban ma este is csend van. Senki se tett békát a hálózsákomban. Jól esik a zuhany és a korai lepihenés. Kék árnyékok sűrűsödnek az égen, villanyt se gyújtok, csak ülök az emeletes ágy szélén és hallgatom a csendet.

Európai mókus - Sciurus vulgaris

Éjjel cikázó villámok fénye ébreszt fel, dörög az ég. A másik oldalamra fordulok a hálózsákkal, fejem alá igazítom a párnává alakított kishátizsákot.

Európai mókus - Sciurus vulgaris

Sanda napsütésre ébredek. Fátyolos, sápadt, ólmos fények ömlenek el az égen. Összepakolom a holmimat, feltekerem a hálózsákomat, feltöltöm a vizeskulacsot. A recepció még zárva, a rácsot lehúzták, várnom kell a kijelentkezéssel. A belső udvaron reggelizik egy társaság. Autóval jöttek, van kis gázpalackos főzőjük is. Hátha kaphatok tőlük egy kis forró vizet a neszkávémhoz... de ennél többet kapok: meghívnak reggelizni. Győri vasutasok, aranyosak. Sült kolbász, friss kenyér, paradicsom, narancslé. Ezúton is köszönöm nekik!

Nagy fakopáncs - Dendrocopos major. Védett faj

Fél kilenc tájban indulok, miután elvégeztük az adminisztrációt a kijelentkezéssel. A tervem az, hogy a régi Kéken ballagok le Sástó fel, ami most kék kereszttel van jelezve.

A Galya-csurgó jó csúszós, sáros. Megjön a Net, rákeresek a műholdképre, ajjaj mi jön... ibolyásvörös, vaskos zivatarzóna, és pont telibe fogja találni a Mátrát. Vihar előtti a csend, és szép csendben eltűnik a felhők mögött a fátyolos napfény.

Szemeslepke figyel...

Sehol senki, kicsit lejjebb viszont favágókkal találkozom. Megmutatom nekik a műholdképet, nem mintha nélkülem nem tudnák, mi jön. Egyre sötétebb lesz az ég, szinte éjszakai... a közeledő zivatar rendesen megadja a módját! Utolsó fotóimat egy piros madársisakról készítem, egyik kedvenc hazai orchideafajom.

Terebélyes harangvirág - Campanula patula

Távolról morajló dörgés hallatszik. Szép kényelmesen előveszem az esőkabátomat, becipzározom, fényképezőgépemet is elcsomagolom egy vízhatlan zsákba. Hátizsákom alján rejlik egy cipzár, ha kinyitom, esővédő burkolat bújik elő, amit a hátizsákra lehet húzni. Kétszer végigjártam a Caminót ezzel a hátizsákkal úgy, hogy észre se vettem ezt a cipzárt és az esővédő huzatot...

Terebélyes harangvirág - Campanula patula

Cseperegni kezd, aztán egyre erősebben esik. Szaporázom a lépteimet. Szép lassan ismét átázik a cipőm és a nadrágszáram, a kabát alatt meg izzadok. Sűrű ködfelhők gomolyognak körülöttem. Nézem a navigációt a telefonomon - a közelben van a nyírjesi buszmegálló, hátha jön valami busz, vagy találok esőbeálló bódét. Jön, két és fél óra múlva... bódé meg nincsen. Megnézem az út túloldalát, nini, egy perc múlva jön a busz! Igaz, visszavisz Galyatetőre, de ott be tudok húzódni az eső elől valahová. Égi jelnek tekintem, és hamarosan fel is bukkan a sárga jármű a kanyarban. Alig látni az utat, annyira sűrű az eső. Galyatetőn tényleg ott a kis házikó, leülök... már csak fél órát kell várnom arra a buszra, ami bevisz Gyöngyösre. Net is van, növényeket igyekszem határozni a Botanikai Fórum képeinek segítségével. Elröppen az idő.