Összes oldalmegjelenítés

2025. február 23., vasárnap

Télen a kéken - februári túra a Sopron környéki kék körön

 Nem volt tervbe véve a Soproni Vándorok túrája, hiszen autó nélkül bajosan juthatnék el reggelre Sopronba... viszont csütörtök táján rám írt egy autós túratárs azzal, hogy még van egy hely a kocsiban... Nos, itt a lehetőség, hogy egy általam még egyáltalán nem látott tájon is kirándulhassak egy jót! A kiírásban harminc kilométeresre kerekített út a valóságban ugyan kicsit rövidebb, de azért kiadós sétának ígérkezik ez is...

Fél ötkor ébresztő – csak a fanatikusok kelnek ilyen korán szombaton – magamra kapom a már tegnap kikészített túraöltözéket, paprikás szalámis szendvicset fabrikálok, forró teát töltök a rozsdamentes termoszba, ellenőrzöm a fényképezőgépem akkumulátorának töltöttségét, egyszóval minden fontos dolgot, indulás!
A túra első szakasza a város széles járdáin halad
Sötét és meglehetősen hideg levegő fogad odakint, valósággal harapnak a mínuszok. De a villamos terv szerint jön, és az átszállás is atrocitástól mentesen megy a Széll Kálmán téren. Vonatjegyet vennem nem kell, Diósdig jó a vármegyebérlet, egy gonddal kevesebb.
Átkelés a vasúti kereszteződésen
Kellemesen fűtött a szerelvény, szinte le sincs kedvem szállni róla a hidegbe. Nem is száll le rajtam kívül senki, kihalt és fagyos a peron. Fénylik kissé a beton, mintha a híg neonfény is ráfagyott volna. Átcsattogok a sötét aluljárón, és épp kanyarodik is be a parkolóba autós ismerősöm, tökéletes időzítés.

Nagyon tetszett ez az egyedi postaláda
Együtt száguldunk a pirkadattal. Meglepően sok őz keresgél a sarjadó, zöld vetés csíkjai között, százméterenként látok egy-egy rudlit. De látni lépegető fácánt, keringő egerészölyvet és egy szaladó nyulat is - valóságos National Geographic.
A Malmacska kávézó
Egyetlen „technikai szünetre” állunk csak meg, aztán a következő már a parkolás a soproni Sport büfé melletti utcában. A srácok cipőt igazítanak, én a hátamra kanyarítom a zsákot, a söröző kis terében sokan nyüzsögnek. Cartographia kupás túra, biztos ez is sokakat vonz. Kedves, mosolygós a fogadtatás – nem ritka, hogy minél távolabbi a túra Pesttől, annál több a mosoly – gyorsan megy a nevezés, megkapom a szép színesben nyomtatott, térképes itinert, indulhatok is.
Pihenésre csábító pad - Pesten ez elképzelhetetlen lenne
De indulás előtt még meginvitál túratársam egy kupica pálinkára, visszafordulok az ajtó felé tett mozdulatból, a kis pohárba Panyolai fekete cseresznye csurran. Nem vagyok az a kimondott tintahal típus, de egy ilyen fagyos reggelen bizony jól esik.
A kertekben virágzik a téltemető - Eranthys hyemalis
A söröző szépen eregeti magából a túrázókat, billegnek előttem a hátizsákok, a tájékozódás igen egyszerű: a kék sáv jelzést kell követni mindvégig, ráadásul még szalagozás is van. Eltévedni biztosan nem fogok.
Lovarda és a gesztenyebarna paci, aki a kedvemért pózolt egy kicsit
Elég hosszan ballagok a városban, hosszú és egyenes utakon, át a vasúti síneken, aztán jön a kis, kertes házas zóna, milyen hangulatos városrész ez! A Turista utca méltó a nevéhez, egy ház tövében a díszítő folyami kavics közé keveredett bimbózó vízi csillaghúrt fényképezek, elég korai ez február végén.
Az első ellenőrzőpont a rajttól öt kilométerre van, a továbbiak – rengeteg van belőlük, összesen 11 – sűrűbben lesznek majd. Kiszúróbélyegzős mind, legalább nincs gond a kifogyott tintával.
Mint egy Mondrian-festmény: érkezés Ágfalvára
Hangulatos, Ausztriát idéző épület a hajdani malomból kialakított macskás kávézó, a Malmacska, szívesen megnézném belülről is, de még zárva. Foltmozaik-varrású párnákkal ékes pad hívogat pihenésre, amott pedig egy egyedi kialakítású postaládát csodálok meg. Ez már népművészet.
Madárkeserűfű - Polygonum aviculare
Végre erdő! Szunnyad még, kopár, nem sarjad semmi. Egyedül ballagok a kék-bronzvörös világban. Ciklámen csipkemintás, áttelelő levelei fénylenek a rőtbarna avar között itt is, ott is.
Egy lovardánál kinyílik a táj, látszik Sopron távol és lent, párába vesző távlatokkal. Sugalmazom a gesztenyebarna pacinak, hogy forduljon már meg, nem szeretek lófeneket fényképezni... a telepátia hat, a ló oldalvást fordul és kecses galoppozásba kezd, lebben a sörénye.
Nyárfaerdő - Populus alba
Ágfalván, a presszó előtt van kitéve a következő narancs-fehér bója és a csipesz-forma kiszúróbélyegző. Szép, rendezett, határszéli falu ez, meglehetősen nagy templommal. Egy balkanyar után kivezet belőle az út, sokan várnak a buszra a megállóban, egymásra mosolygunk.
Nyárfaerdő! Ilyen mifelénk nemigen akad, igazából egy-egy nyárfa még csak-csak keveredik az elegyes erdőkbe, de hogy csak fehértörzsű nyárfákat lássak magam körül... igazi északi hangulat. Tompán fénylenek a papírszerű kérgek, felettem kéken nevet az ég.
Erdei ciklámen - Cyclamen purpurascens. Védett növény
A harmadik ellenőrzőpont a Dr. Fehér Dániel-forrásnál van. Vonzó kis pihenőhely ez, padokkal és esőbeállóval, csobogó patakkal. De nem időzök itt tovább, belépek a fák közé. Akad köztük néhány igazán királyi termetű fenyő is.
Nem igaz, hogy februárban nincsenek színek
A túra nyomvonala a hajdani műszaki határzáré – gondolom, ez vasfüggönyt jelent – mennyire jó, hogy már szabadon lehet itt járni-kelni! A fenyőfélék meglepő választéka ékeskedik a földút mindkét oldalán, láthatóan nem telepítés, hanem újulat, sok a fiatal fa.
Fel, fel, hullámozva. Látványos, ahogy előttem a meredeken felkígyózik a túrázók sora, de vannak futók is. Ragyog a napfény, és a kőzetekről beszélgetek valakivel. Csillámpala, szerpentinit, kvarcit. Ejj, a régi szép évek Egerben, a tanszék, a kötelező kőzetgyűjtés...
Fiatal fenyőfélék az út mellett: itt láthatóan nem kell ültetni
A negyedik ellenőrzőpont a Matyi-kapu nevet viseli. Megállok kicsit, kortyolok az innivalómból, meg is lep, hogy mennyire szomjas voltam. Az ice tea kissé túlságosan is „ice”, mondhatni fagyos, óvatosan iszom.
A hajdani műszaki határzár nyomvonalán...
Bíborvörösen ragyog át a déli napfény a csertölgy száraz lombján, kék az ég, lilásan dereng a hegyoldal a fákon túl... mesésen színpompás látvány, természetes, hogy lefényépezem, már csak a színei miatt is.
Alig ér le a tea, már ott is vagyok a következő pontnál, ami a Nyírfa-kereszt nevet viseli. Egy fagyott pocsolyába levélprinteket nyomtatott a fagyot követő olvadás, mintha falevelek szellemeit látnám.
„levélnyomatok” a fagyott pocsolyában
Az Erdő Háza a következő érintendő hely. Ez amolyan látogatóközpont lehet, belépős, a kedves asszonytól bélyegzést kérek egy másik túramozgalom papírjára, rutinosan nyomja papíromra a méretes bélyegzést. Odabentről háziállatok hangját hallom. Jó lenne megnézni ezt is... de majd legközelebb.
Mintha a magasságos mennybe vezető út lenne... de igazából nem volt annyira meredek.
Száraz saspáfrányokat zizegtet a szél. Színük akár a bronzé, ilyen az igazi vörösharaszt. Innentől inkább lejt az út, szelídek a szintek, kék az ég. Jelet szúrok a papíromra a Postás-pihenőnél, most egyedül ballagok, egy cinege felháborodottan rámcsivitel.
A Bella-emléknél nem csak kiszúróbélyegző, hanem frissítőpont vár a kék sátornál. Puha perec, azokkal az isteni finom sós cipflikkel és meleg tea. Egy túratárs jóvoltából megismerkedek a borovicskával. Amott késő vaskori halomsír emelkedik a fák közt, de van itt több is: ha igaz, 159! Kis kupicámat a hajdani kelták emlékére ürítem, igaz üdítőitalom neve is „Celta” volt...
Az út most a Ciklámen tanösvény vonalát követi, valóban vannak ciklámenek, itt is, ott is felbukkannak a jellegzetes levelek az avarban. Az út kétharmadánál járok, valósággal alpesi a táj, legalábbis ami a feketeáfonyát illeti... a Tátrában láttam ilyet. A levéltelen, zöld száraktól valósággal „szőrös”  hegyoldal. De itt látok először Magyarországon csarabot is, nini, már bimbós!
Februári színpompa
A „Hét bükkfánál” bélyegzek – bükkfa itt nem sok van, a legendás héttörzsű sincs már meg. De azért szép az erdő, lefelé tart az út, kicsit be is gyorsítok. De a páfrányvilág lassításra késztet. Az enyhe tél miatt áttelelő erdei pajzsika levelek mellett látok szálkás pajzsikát, és nini! Egy karéjos vesepáfrány illegeti magát egy bükkfa gyökerei között. Védett ritkaság. Az meg ott, talán hegyi pajzsika... az árok miatt nem tudom megközelíteni, pedig jó lenne kép a levél alsó oldaláról, a sporangiumokról.
Mountain bike pálya keresztezi az erdészeti utat, hát ez biztosan nem az én sportom, hatalmasakat tudok ám esni gyalogosan is, nem kell nekem ehhez bicikli...
A fák között kivadult örökzöld dísznövény, magyal böködi a levegőt fényes, tüskés leveleivel. Ez is jelzi, hogy közel a város. Erdei tornapálya fogad, sok helyi kiránduló, sétáló családok, kocogók, kutyasétáltatók.
A házak közé érve pazar panorámában gyönyörködhetek, köszönhetően a vízművek telepének, amit nem építettek be. Igazi régi, háború előtti villasor is kelleti magát szemeim előtt, még abból az időből, amikor az épületeknek női neveket adtak.
Saspáfrány - Pteridium aquilinum. Ez a faj nem telel át, levelei elszáradnak
Továbbra is a kék jelzést követem, és pár szót váltok néhány, Győrből jött túratárssal, akik már a vonatmenetrendet nézegetik a hazautazás miatt. És igen, egyszer csak eltűnnek, hová lettek? Ja, hogy itt a cél... majdnem túlmentem a sörözőn.
Frissítőpont a Bella-emléknél. Az emlékmű a vaskori urnákra utal
Negyed óra, és mind a négyen megvagyunk, az autó teljes legénysége és leánysága. Megkapom az emléklapot és a kitűzőt, valamint egy ajánlást az idézőjel helyes használatáról. Remélem, sikerült most helyesen használnom a numerikus billentyűkombinációt...
Jegenyefenyő - Abies sp.
Lement a Nap, de még világos van, amikor Pest közelébe érünk. Diósdon kipattanok a kocsiból, integetés, szerencsés módon bő tíz perc múlva jön is a dunaújvárosi vonat, és innentől ugyanaz a dolog, mint reggel, csak visszafelé.
Fekete áfonya - Vaccinium myrtillus
Nagyszerű túra volt, és bizony ide vissza kell jönni!
Lepketapló - Trametes versicolor

Nyárfaliget

Jelzésekben igazán nincs hiány errefelé


Szeder - Rubus sp.

Hatalmas karéjos vesepáfrány - Polystichum aculeatum. Védett növény


Kertekből szökött a közönséges magyal - Ilex aquifolium

2025. február 19., szerda

Börzsönyi Túrafarsang 2025.

 A Börzsönyi Túrafarsang kiírását a teljesítménytúra-ajánlóban láttam meg... a szombati futóverseny után kellemes levezetésnek ígérkezett a 18 kilométer vasárnapra szeretett Börzsönyömben. Biztos voltam benne, hogy nem lesznek sokan, nincs "túlbonyolítva", amolyan családias túrának ígérkezik ez... és még farsangi fánk is várható a kisinóci turistaházban...

Vékony hólepel a Szép-bércnél

Hideg és borongós időt ígért mára a meteorológia, ami nem baj: nem lesz sem sár, sem lefagyott, csúszós jég. Bár a korai rajtot kedvelem, most - menetrendi okokból - elég későn indulok útnak, így reggel nyolckor ott találom magam a Nyugatiban. A zónázó pontosan indul - még egy papírpoharas kávéra is van időm, Vác után viszont kezdek aggódni, mert az átszállásra rendelkezésre álló idő percről percre olvad, ahogy a vonat szedi össze a késést... Úgyhogy Kismaroson lepattanok a szerelvényről, és futok a buszmegállóba, mit mondjak, izomlázas lábaimnak nincs nagy kedve ehhez... Aztán szerencsére a busz is késik, szóval nincs gond. Tucatnyi túrázó száll fel, ezeknek úgy fele jött a mai Túrafarsangra.

Egészen élethű busó-maszk igazolja, hogy a kreatív anyukák mindenre képesek!
 A kóspallagi iskola tornaterme a rajt-cél helye. Előregisztráltam, sok adminisztráció nincs, hátam mögött kereplő recseg fel... egy busó! Vagy legalábbis egész élethű kartonpapír maszkos, bekecses, szalmahajú busóféleség, illik a túrafarsanghoz. Kedves gesztus, mosolyogva lépek ki a kóspallagi, fűtésfüst-szagú hideg utcára.

A túra első szakasza Kóspallag utcáin vezetett

Hosszan ballagok a sárga sáv jelzésen, el a templom mellett. Minden csendes, csak a túrázók léptei koppannak a februári vasárnap reggelben. Elballagok a temető mellett - emlékszem, két éve mit kerestem itt egy ritka gyomfajt, hiába - aztán a lassan emelkedő út ritkás erdőbe ér, dér fehérsége csillog a száraz fűszálakon. Tényleg borús az idő, és csendes, nagyon csendes az erdő.

Sárga sávval jelzett szakasz - itt együtt haladt a rövid, családi táv és a hosszabb
Szelíden emelkedik az út. A rövid táv nem csak ki van szalagozva, de még "plakátok" is vannak a fákra erősítve... farkas-maszkok, kiszínezve, elsőre kicsit hasonlítanak a "vigyázat, veszett róka" hirdetményekre. Az út kellemesen járható, gondolataimba merülve, tűnődve ballagok, utat engedek egy-két gyorsabb túrázónak, futónak, társaságnak. Tényleg nem vagyunk sokan, ez kellemes élmény az utóbbi két, kissé tömeges túrám után.

Közönséges bojtorján - Arctium lappa kórója
Az Érsek-tisztás sarkában parkoló, magányos autó, a rönkasztalon vadászkalap, mellette pontőr fickó. Tartogat egy kis kínálnivalót is számomra, "kissé karcos", mentegetőzik, de erre semmi oka. A "fedélzeti kupicám" a másik hátizsákban maradt, de bacilusoknak itt semmi esélye... Pár szót váltunk a gazdálkodás nehézségeiről, aztán az általa ajánlott "régi sárga" úton megyek tovább, ami a műúttal párhuzamosan fut. Kellemes a lejtése, nézegetem az áttelelő növényeket, van pár tőlevél, ami most is zöld. Van itt erdei pajzsika, pettyegetett tüdőfű, kereklevelű kapotnyak.  A régi turistajelzések halványan még látszanak a fatörzseken.
A dér fehéresre színezi az utat...

Kutyaugatást hallok a távolból... aztán a csaholás korrogásba vált, nocsak, egy betyár holló mókázik velem! Egész hamar beérek Kisirtáspusztára, itt uzsonnázik néhány kiránduló a kisvasúti sínek mellett, odaszalad hozzám két labrador, megsimogatom őket. Itt is van egy ellenőrzőpont, matricát ragasztok, kétszer akkora, mint a rubrika, úgyhogy "élire" állítva ragasztom be a helyére, aztán indulok tovább.

Innen ismét felfelé kanyarodik az utam, szinte elsötétül az ég, ismét magam ballagok a csendes erdőben. Nagy a szárazság, fagyott levelek recsegnek a talpam alatt, egyébként levél se rezdül.

Ritkás erdőbe fordul a sárga sávval jelzett út Szokolya felett
Nini, seprőzanót! A Börzsönyben most találkozom először a fajjal, bár Szokolya környékéről van adata. Nem őshonos a hegységben. Lefotózom, jó lesz az adat a Flóratérképezésbe. Az út emelkedik, kanyarog, szép nagy íveket jár be, már várom a Szép-bérci kitérőt, amiről az útvonalleírás azt állítja, hogy balra lesz. Akárhogy is forgatom a kapott kis fekete-fehér térképet - sőt, előszedem a hátizsákomból a Cartographia nagy térképemet is, biztos ami biztos - ez bizony jobb kéz felé fog esni. Sebaj, egyértelmű. És szalagozás is van.
Stílusos, félelmetes farkas-maszk is jelzi az utat
És tényleg, itt a sárga háromszöggel jelölt kitérő, hamar fent vagyok a Szép-bércen. Most kopár, de a sarjadó tőlevelekből látom, hogy egy hónap múlva sárga díszbe fogják öltöztetni a tavaszi kankalinok. Beragasztom a matricát, aztán visszafelé is megteszem az ötszáz méternyi utat, vissza a sárga kereszt jelzésű útra. Finom pelyhekben kavarogni kezd körülöttem a hó, fátylat borít az erdészeti útra.
Szőrmoha - Polytrichum sp.
Innen lefelé tart az utam, és látom, hogy rengeteg időm van még... nem csak a szintidőből, de a busz indulásáig is. Így hát elbíbelődök mindenféle apró látnivaló lefényképezésével: nem nagyon van más, mint mohák, zuzmók. Meglepően sokat jövök lefelé - ennyit jöttem felfelé is?
Az egyértelmű turistajelzések mellett szalagok és "plakátok" is voltak...
Épp "moházok", a kamerán makro-objektív van, amikor halk kopácsolást hallok. Felnézek - ótejóég, egy fokozottan védett fehérhátú fakopáncs illegeti magát előttem! Most látom életemben másodszor - a Börzsönyben pedig első alkalommal találkozok Magyarország legritkább harkályféléjével. Micsoda kép készülhetne, ha a kamerán a jó öreg 600-as Tamron teleobjektív lenne! ... de hát nem az van. Úgyhogy csak nézek a pompás madár után, amikor piros-fekete-fehér tollai örvényében tovaröppen. Találkozunk mi még - ígérem meg neki, ahogy elhussan a fák között.
Bükk - Fagus sylvatica
Kóspallag előtt még vár egy ellenőrzőpont, kissé sáros az út, feltépték az erdészeti munkagépek, kivágott rönkök sorakoznak, szomorúan gondolok a királyi, szálegyenes bükkökre... A kisinóci turistaházban bélyegzést kapok, valamint a megígért fánkot a rajtban kapott tombolaszelvény ellenében.
"Jégfestmény" egy pocsolyában
A Kálvária az utolsó szakasz. Némi kavarodást okoz, hogy a kék sáv jelzés régen nem erre ment, hanem le a műúton, és nincs mindenütt leszürkézve. Sebaj, ismerem a terepet... halvány, fátyolos napsütés simogatja a Börzsöny még lombtalan fáit, a település közelében pedig szokás szerint ott vannak a kivadult kerti növények. Találok Júlia-borbolyát és bőrlevelű mahóniát is az árokszélen, a ködvirágok pedig már bimbóznak... lesz itt tavasz!
Kereklevelű kapotnyak - Asarum europaeum
Bár igyekeztem nagyon lassú lenni, még így is másfél órám van a buszig. Szerencsére akad túratárs, aki elvisz autóval Kismarosig - akiket először megszólítottam, Szlovákiába térnek haza - Kismaroson pedig örömömre csak tíz percet kell várnom a vonatra, addig is elbíbelődök a padoknál burjánzó budai borostyán fotózásával. 2017-ben azonosították a fajt Magyarországról, ez a gigantikus példány már akkor is öreg lehetett. Sose unatkozom a vasútállomásokon és buszmegállókban, amennyiben kellőképpen "gazosak", és lehet botanizálni, tücsköt-bogarat nézegetni...
Pettyegetett (orvosi) tüdőfű - Pulmonaria officinalis
Békés, szép, merengős nap volt... még ilyenkor, a természetbúvár számára igencsak "diétás" februári időszakban is akad mit látni a természetben!
Út a Szép-bérc felé

Jégcsap-függöny

Gyertya-egyenes bükkösben jártunk...

... de akadt itt kocsánytalan tölgy, csertölgy, gyertyán is bőven


Lepketapló - Trametes versicolor

Egy örökzöld szederféle - Rubus sp.

Kékesszürke tányérzuzmó - Parmelia sulcata

Zuzmóféle - Pseudevernia sp.


Fali csavartfogúmoha - Tortula muralis



Kivadult Júlia-borbolya - Berberis julianae

Bimbózik a tavaszi ködvirág - Erophila verna

Szép Madonna-szobor a kóspallagi templom előtt

Egy kis sütkérezés sose árt...

Budai borostyán - Hedera crebrescens

Kivadult bőrlevelű mahónia - Mahonia bealei