Terep-járó: Börzsönyi Túrafarsang 2025.

A Börzsönyi Túrafarsang kiírását a teljesítménytúra-ajánlóban láttam meg... a szombati futóverseny után kellemes levezetésnek ígérkezett a 18 kilométer vasárnapra szeretett Börzsönyömben. Biztos voltam benne, hogy nem lesznek sokan, nincs "túlbonyolítva", amolyan családias túrának ígérkezik ez... és még farsangi fánk is várható a kisinóci turistaházban...

Vékony hólepel a Szép-bércnél

Hideg és borongós időt ígért mára a meteorológia, ami nem baj: nem lesz sem sár, sem lefagyott, csúszós jég. Bár a korai rajtot kedvelem, most - menetrendi okokból - elég későn indulok útnak, így reggel nyolckor ott találom magam a Nyugatiban. A zónázó pontosan indul - még egy papírpoharas kávéra is van időm, Vác után viszont kezdek aggódni, mert az átszállásra rendelkezésre álló idő percről percre olvad, ahogy a vonat szedi össze a késést... Úgyhogy Kismaroson lepattanok a szerelvényről, és futok a buszmegállóba, mit mondjak, izomlázas lábaimnak nincs nagy kedve ehhez... Aztán szerencsére a busz is késik, szóval nincs gond. Tucatnyi túrázó száll fel, ezeknek úgy fele jött a mai Túrafarsangra.

Egészen élethű busó-maszk igazolja, hogy a kreatív anyukák mindenre képesek!

A kóspallagi iskola tornaterme a rajt-cél helye. Előregisztráltam, sok adminisztráció nincs, hátam mögött kereplő recseg fel... egy busó! Vagy legalábbis egész élethű kartonpapír maszkos, bekecses, szalmahajú busóféleség, illik a túrafarsanghoz. Kedves gesztus, mosolyogva lépek ki a kóspallagi, fűtésfüst-szagú hideg utcára.

A túra első szakasza Kóspallag utcáin vezetett

Hosszan ballagok a sárga sáv jelzésen, el a templom mellett. Minden csendes, csak a túrázók léptei koppannak a februári vasárnap reggelben. Elballagok a temető mellett - emlékszem, két éve mit kerestem itt egy ritka gyomfajt, hiába - aztán a lassan emelkedő út ritkás erdőbe ér, dér fehérsége csillog a száraz fűszálakon. Tényleg borús az idő, és csendes, nagyon csendes az erdő.

Sárga sávval jelzett szakasz - itt együtt haladt a rövid, családi táv és a hosszabb

Szelíden emelkedik az út. A rövid táv nem csak ki van szalagozva, de még "plakátok" is vannak a fákra erősítve... farkas-maszkok, kiszínezve, elsőre kicsit hasonlítanak a "vigyázat, veszett róka" hirdetményekre. Az út kellemesen járható, gondolataimba merülve, tűnődve ballagok, utat engedek egy-két gyorsabb túrázónak, futónak, társaságnak. Tényleg nem vagyunk sokan, ez kellemes élmény az utóbbi két, kissé tömeges túrám után.

Közönséges bojtorján - Arctium lappa kórója

Az Érsek-tisztás sarkában parkoló, magányos autó, a rönkasztalon vadászkalap, mellette pontőr fickó. Tartogat egy kis kínálnivalót is számomra, "kissé karcos", mentegetőzik, de erre semmi oka. A "fedélzeti kupicám" a másik hátizsákban maradt, de bacilusoknak itt semmi esélye... Pár szót váltunk a gazdálkodás nehézségeiről, aztán az általa ajánlott "régi sárga" úton megyek tovább, ami a műúttal párhuzamosan fut. Kellemes a lejtése, nézegetem az áttelelő növényeket, van pár tőlevél, ami most is zöld. Van itt erdei pajzsika, pettyegetett tüdőfű, kereklevelű kapotnyak. A régi turistajelzések halványan még látszanak a fatörzseken.

A dér fehéresre színezi az utat...

Kutyaugatást hallok a távolból... aztán a csaholás korrogásba vált, nocsak, egy betyár holló mókázik velem! Egész hamar beérek Kisirtáspusztára, itt uzsonnázik néhány kiránduló a kisvasúti sínek mellett, odaszalad hozzám két labrador, megsimogatom őket. Itt is van egy ellenőrzőpont, matricát ragasztok, kétszer akkora, mint a rubrika, úgyhogy "élire" állítva ragasztom be a helyére, aztán indulok tovább.

Innen ismét felfelé kanyarodik az utam, szinte elsötétül az ég, ismét magam ballagok a csendes erdőben. Nagy a szárazság, fagyott levelek recsegnek a talpam alatt, egyébként levél se rezdül.

Ritkás erdőbe fordul a sárga sávval jelzett út Szokolya felett

Nini, seprőzanót! A Börzsönyben most találkozom először a fajjal, bár Szokolya környékéről van adata. Nem őshonos a hegységben. Lefotózom, jó lesz az adat a Flóratérképezésbe. Az út emelkedik, kanyarog, szép nagy íveket jár be, már várom a Szép-bérci kitérőt, amiről az útvonalleírás azt állítja, hogy balra lesz. Akárhogy is forgatom a kapott kis fekete-fehér térképet - sőt, előszedem a hátizsákomból a Cartographia nagy térképemet is, biztos ami biztos - ez bizony jobb kéz felé fog esni. Sebaj, egyértelmű. És szalagozás is van.

Stílusos, félelmetes farkas-maszk is jelzi az utat

És tényleg, itt a sárga háromszöggel jelölt kitérő, hamar fent vagyok a Szép-bércen. Most kopár, de a sarjadó tőlevelekből látom, hogy egy hónap múlva sárga díszbe fogják öltöztetni a tavaszi kankalinok. Beragasztom a matricát, aztán visszafelé is megteszem az ötszáz méternyi utat, vissza a sárga kereszt jelzésű útra. Finom pelyhekben kavarogni kezd körülöttem a hó, fátylat borít az erdészeti útra.

Szőrmoha - Polytrichum sp.

Innen lefelé tart az utam, és látom, hogy rengeteg időm van még... nem csak a szintidőből, de a busz indulásáig is. Így hát elbíbelődök mindenféle apró látnivaló lefényképezésével: nem nagyon van más, mint mohák, zuzmók. Meglepően sokat jövök lefelé - ennyit jöttem felfelé is?

Az egyértelmű turistajelzések mellett szalagok és "plakátok" is voltak...

Épp "moházok", a kamerán makro-objektív van, amikor halk kopácsolást hallok. Felnézek - ótejóég, egy fokozottan védett fehérhátú fakopáncs illegeti magát előttem! Most látom életemben másodszor - a Börzsönyben pedig első alkalommal találkozok Magyarország legritkább harkályféléjével. Micsoda kép készülhetne, ha a kamerán a jó öreg 600-as Tamron teleobjektív lenne! ... de hát nem az van. Úgyhogy csak nézek a pompás madár után, amikor piros-fekete-fehér tollai örvényében tovaröppen. Találkozunk mi még - ígérem meg neki, ahogy elhussan a fák között.

Bükk - Fagus sylvatica

Kóspallag előtt még vár egy ellenőrzőpont, kissé sáros az út, feltépték az erdészeti munkagépek, kivágott rönkök sorakoznak, szomorúan gondolok a királyi, szálegyenes bükkökre... A kisinóci turistaházban bélyegzést kapok, valamint a megígért fánkot a rajtban kapott tombolaszelvény ellenében.

"Jégfestmény" egy pocsolyában

A Kálvária az utolsó szakasz. Némi kavarodást okoz, hogy a kék sáv jelzés régen nem erre ment, hanem le a műúton, és nincs mindenütt leszürkézve. Sebaj, ismerem a terepet... halvány, fátyolos napsütés simogatja a Börzsöny még lombtalan fáit, a település közelében pedig szokás szerint ott vannak a kivadult kerti növények. Találok Júlia-borbolyát és bőrlevelű mahóniát is az árokszélen, a ködvirágok pedig már bimbóznak... lesz itt tavasz!

Kereklevelű kapotnyak - Asarum europaeum

Bár igyekeztem nagyon lassú lenni, még így is másfél órám van a buszig. Szerencsére akad túratárs, aki elvisz autóval Kismarosig - akiket először megszólítottam, Szlovákiába térnek haza - Kismaroson pedig örömömre csak tíz percet kell várnom a vonatra, addig is elbíbelődök a padoknál burjánzó budai borostyán fotózásával. 2017-ben azonosították a fajt Magyarországról, ez a gigantikus példány már akkor is öreg lehetett. Sose unatkozom a vasútállomásokon és buszmegállókban, amennyiben kellőképpen "gazosak", és lehet botanizálni, tücsköt-bogarat nézegetni...