Terep-járó: Úri libaterelő túra

Az Úri Libaterelő túrát 2020-ban már tizenkettedszer rendezte meg a Tápiómenti Tömegsport Alapítvány. Ez azért biztató szám, mert ennyi évet csak a jól sikerült túrák tudnak "átélni". Tavaly ugyanígy jött ki: szombaton Libaterelő, vasárnap Wizzair Félmaraton futás... szóval, tavaly amolyan átmozgató edzésnek tekintettem ezt a 14 könnyű kilométert, és aztán másnap egyéni csúcsot futottam... hátha most is bejön. Holnap kiderül...


Bemozdult, meg nem is liba van a képen, hanem a horgásztó felett repülő két hattyú, de ennél "libább" képet ezen a napon nem tudtam készíteni :-) Bütykös hattyú - Cygnus olor. Védett faj

Fél ötkor csörög a vekker, ami elég undok dolog, de hát a vonat nem vár... Pirkad már, néhány korán munkába siető, kialvatlan ember van csak az utcán. Meg persze a szokásos ágrólszakadt populáció, akik valószínűleg sosem alszanak.
Én bezzeg tudnék még, lehunyom a szemem a trolin, és mire kinyitom, már itt is vagyok a Keletinél. A jegyvásárlás hamar megy, szinte elszoktam már az "élő" jegypénztártól, jól esik az összemosolygás, és hogy jó utat kíván valaki nekem...
Mire befut a vonat, már egy barna papírzacskónyi, frissen sütött bolonyais fornettivel a kezemben állok a peronon. Az épületek falait szinte fehérlő lángra lobbantja az ébredő nap fénye, érződik, hogy meleg nap készül.

Ritkán ilyen burjánzóan zöld a világ szeptember elején

Sülysápig békés utam van, itt átszállok a perontól vagy 20 méterre állomásozó helyközi buszra, szeretem ha ilyen közel vannak ezek a dolgok egymáshoz... Rajtam kívül is akad pár túrázó a buszon, valamint egy kedves néni, aki láthatóan örül, hogy én is kirándulni megyek. Büszke a falujára, jó ilyet látni. Láthatóan itt mindenki ismeri egymást. Más világ, mint Pest, az biztos.

Katáng - Cichorium intybus

Úri macskaugrásnyira van Sülysáptól, negyedórán belül már le is szállok a művelődési háznál, ahol most nem az épületen belül, hanem mögötte, a sportpályán állították fel a túra rajt-cél központját. Zajlanak már a főzőverseny előkészületei, a hangfalakból olyan lakodalmas és retró slágerek szólnak, hogy nosztalgiarohamom támad.
Gyors regisztráció, megkapom az itinert - egyszerű az útvonal, nem kell ide színes nyomtatvány, elég a sima fekete fénymásolt A4-es lap. Azért megfigyelem, hogy a helyiek merre indulnak, mert én általában mindjárt a rajtnál el szoktam indulni az ellenkező irányba, csuda magabiztosan...

Hamar kiérek a faluból, elfogynak a házak, előttem párába burkolózott lapály, valahonnan a távolból kakaskukorékolást és brekegést hoz az enyhe szellő. Csodálatos a millió és millió parányi páraszemcse, kristálygyöngyök rezegnek minden fűszál tetején. Menyasszonyi fátyollá változtak az útszéli kórókon feszülő pókhálók is, és meg kell mondjam, ekkora kövér keresztespókokat még életemben nem láttam, mint amik a csoda-hálók közepén üldögélnek...
Sőt, nem csak keresztespókok vannak itt. Örömmel fedezek fel egy megtermett darázspókot. Aztán többet is - idén nyáron több darázspókot láttam, mint eddig egész életemben.

Ez a háló igazi mestermű!

Miközben "pókozok", egy sor túrázó elhalad mellettem, de aztán könnyedén tartom velük a tempót. Élvezem a tágasságot, az akácfák lombja között átsütő fénysugarakat, a pemetefű illatát. Ritkán ilyen zöld a szeptember, a nyári esők miatt nincs kiszáradva erdő, mező. De azért egy aranysárgás tónus uralja már a tájat, szelídebb, nem olyan harsány már a lomb-zöld.

Megtermett nőstény darázspók - Argiope bruennichi

Jobb kéz felől nádas, távolabb felcsillan a tó sima tükre. Horgászok alakját kettőzi meg a tükörképük. Bal kéz felől felszántott, klasszikus "agrársivatag", a barna, csupasz föld, egy-egy facsoport oázisaival. Az út szélén monumentális vadkender-tövek, már-már olyanok, mint egy kisebb fenyőfa, és az ilyen helyeken megszokott tüskés-tövises cserjék burjánzanak: hamvas-lila bogyókat és fehér virágokat dédelgető szederinda tekereg, liláskék kökény-gyöngysorok ülnek a tüskében végződő ágakon, vadrózsa díszlik pirosló terméseivel...

Párás reggel. Út a Nevelő-tó felé

Az első ellenőrzőpont után egy kaszálóréten ballagok át - kezd igencsak sütni a Nap - aztán jól esik az árnyék az itinerben kiserdőnek nevezett, párás levegőjű susnyásban, ahol karnyinál nem vastagabb törzsű fásszárúak hordozzák a rájuk kúszott liánok terhét. Mini dzsungel. A komló mintha zöld takarót vetett volna egyik-másik fára. Kacskaringós az ösvény, van egy fura, varázsos hangulata ennek a tó és a szántás közé szorult kiserdőnek. Tövisszúró gébics figyeli a lépteimet, szemén mintha bankrabló-álarcot viselne, egy liánost jobban megnézve csinos, extrahosszú szemcsápokkal felszerelt pannon csigát veszek észre. Bizony, fontosak az ilyen "kiserdők" az élővilágnak!

A horgászok teljes létszámban jelen vannak

A gyönyörű, szikrázó szombat délelőtt kicsalta a horgászokat, sokszor családostul. A túra útvonala megkerüli a Hátsó-Halastavat, gyönyörű, tág látóhatár tárul fel a gát tetejéről a kék vízre, kék égre. Itt még a futók is megállnak egy panorámafotó erejéig. A távolból bégetést, kutyaugatást hoz a szél.
Szűkebb ösvény következik a tó másik oldalán, visszafelé, fel-felvillan a víztükör a nádak mögött.

Az egyik horgász kapását végig izgulom, a ponty az utolsó pillanatban akad le a horogról. Egymásra vigyorgunk a horgásszal, és megállapítjuk, hogy legalább jó kövérre híznak a potykák ennyi etetőanyagtól...

Aztán újra élvezem a sétát, az összehangolódást a testem izmaival, a gondolattalan, feloldódó nézelődést.
Egyszer csak szinte zenei hangzatokban zúgó tollakkal két nagy, fehér madár húz el a távolban, a víz felett. Hattyúk!

Pannon csiga - Cepaea vindobonensis

Aztán távolabb kerül a tó... viszont közel kerülnek a birkák! Masszív jószágok, sokan vannak, és nem lehet kikerülni őket. Nem aggódok miattuk, sokkal inkább a pásztorkutya miatt, ami szokott lenni az ilyen helyeken, magát a pásztort viszont nem látni... A mindenit... többen feltorlódunk, végül én, a pesti vágok neki a nyájnak. A birkák igen udvariasan utat adnak (Spanyolországban ez nem mindig volt így), mozgásuk szinte a víz áramlására emlékeztet, örvénylő, filmeken látni ilyet... gyakorlatilag "átfolyok" a nyájon, aztán túlnan egy fa árnyékában meglátom a vigyorgó, öreg pásztort is, botjára támaszkodik, lábánál a loncsos, fekete puli. Visszavigyorgok, integetünk egymásnak.

Pannon csiga - Cepaea vindobonensis

Tágas lapály jön, szépen kaszált terület, bal kéz felől erdős dombok. A rövid táv gyerekcsoportjaitól színes a sárguló, zöld mező. Apró, szintén színes virágok is akadnak, szépen beosztják az élőhelyet: a mélyebb részeken ott a halványlila lómenta, a facsoportok tövében a narancs lampiont himbáló zsidócseresznye, a száraz részeken a kék katáng, a fehér cickafark, a sárga hölgymál. Szép, nyugodt, soha véget érni nem akaró rész ez. Hatalmas, tépett szárnyű gyöngyházlepkék csaponganak, egy verébsereg szinte bezuhan a bokrok közé éktelen csiviteléssel. Igen, vége van a nyárnak...

Komló - Humulus lupulus

Aztán bal felé kanyar, neki a domboknak, meglepő meredekek jönnek és szalagszerűen tekergő, egynyomtávos ösvény a fák között. A fák törzsén narancssárga liba jelzés mutatja az utat. Nedves a föld, eshetett, de a vadkörte kis, kerek levelei már sárga filléreket szórnak a lábam elé. Bíborpiros a galagonya száz és száz bogyója, áttetsző, nedvektől duzzadó és sárga a cseresznyeszilva, amit mindközönségesen fosókának nevez a nép. Rossz hírnevével mit sem törődve elmajszolok egy maroknyit ebből a mellőzött vadgyümölcsből.

Színek, szirmok ölelése

A harmadik ellenőrzőponton kapok egy kis csokit is - érdekes egy csoki lehet, meg se olvadt a tűző napon - aztán jön egy kis hullámvasutazás, ez már gyakorlatilag a célegyenes. Le a hosszú füvű lejtőn, aztán fel a túloldalon, és máris telepített fák katonás sorfala között lépkedek. Jellegzetes az akác lehullott, enyésző lombjának illata, gyerekkoromat idézi...

A Hátsó-Halastó

Aztán már a faluszéli házsor mellett lépdelek, felbukkan a templomtorony, lépcsőkön halad az út lefelé - végtére, vannak itt dombok is - aztán már hallom a retró slágereket a távolból.
A célban pillantok először az órámra, a busz miatt. Alig több, mint három óra alatt tettem meg az utat, még fotózással és bámészkodással is, nahát! Megkapom az oklevelet és a kitűzőt, elirányítanak a főtt virsli felé, hihetetlenül "békebeli" minden.

Aztán már ismét a buszon ülök - maszkban, persze - irány Sülysáp és a vonat, amire a retúrjegyet már hajnalban megvettem.
Micsoda remek nap volt!

És hogy milyen lesz a holnapi félmaratoni futóverseny? Meglátjuk...