Nem először veszek részt a Téli Margita túrán... ez is amolyan hagyományos, "szezonnyitó" kirándulás a számomra, átmozgatás a téli tétlenebb napok után. Akárkinek említem, mindenki Erdélyre gondol... pedig ez nem Hargita, ez Margita, és itt van, a Gödöllői-dombságban. Vagyis egész közel, az Örstől egy óra a csigalassú HÉV-vel. Legalábbis a rajt-cél helye, a Szabadság téri iskola. A 20 kilométeres távot választom, mert bizony be vagyok rozsdásodva, viszont viszem a 600 mm-es Tamront, ami kábé akkora, mint egy ágyú. Ha akad bármiféle fotótéma, legyen akár a Hold túloldalán is, nem menekülhet előlem.
 |
A harmadik ellenőrzőpont felé
|
Jócskán korán, jócskán sötétben indulok. A körúti villamoson homályos tekintetű korhelyek és szombati műszakba igyekvő, fáradt arcú dolgozók. Meg én, természetesen. A metróban már nagyobb a nyüzsgés, az Örsön kibukkanva már megtört az éjszaka uralma, lassan szürkül felettem az ég. Azt persze nem tudom, hogy az útvonaltervező miért így ajánlotta ezt, mert majdnem fél órám van a gödöllői HÉV indulásáig. Pár fázós kiránduló toporog rajtam kívül - gondolom, ők is a pesti tömegközlekedés útvonaltervezőjét vették alapul.
Hideg van, reménykedek benne, hogy a HÉV-en lesz fűtés. Ahogy beérkezik a szerelvény, fel is ugrok rá... nos, itt is hideg van. Bekuckózok egy kopottas, de szabad ülésre, és egy népes, jegy nélkül utazó család és a kalauz közötti konfrontációt leszámítva békés utam van Gödöllőig.
 |
Hosszan ballagunk a 3-as főút melletti járdán
|
Az iskola ismerős helyszín, az átfázásom az a sunyi fajta, amikor nincs nagyon hideg, az ember észre se veszi... de dermedten mozog, amikor lábra áll. Sebaj, lesz még módom átmozgatni magam és bemelegedni! A nevezés igazi régimódi módon zajlik, nincs online előnevezés, itt kérem minden papíralapon történik. Ezzel együtt igen gyorsan megy, a sokaság ellenére perceken belül kezemben tarthatom az útvonalleírást.
 |
| Máriabesnyő |
Még arra is van időm, hogy felkeressem az iskola lányvécéjét, ahol sem papír, sem világítás nincsen, viszont legalább az ajtót se lehet magamra csukni. Sokatmondó apróságok ám ezek... felrémlik a saját általános iskolai múltam, ahol szintén ez volt a helyzet, bizonyos dolgok fél évszázad alatt se jutottak egyről a kettőre.
 |
Fehér fagyöngy - Viscum album
|
Kilépek az iskolából, már nincs is annyira hideg, a Nap valahol a horizont alatt lapít még, homályos fénye beterítette az eget Gödöllő felett. Átlósan átvágok a téren - valami építkezés miatt sok a kordon - aztán jön a hosszú gyaloglás a 3-as főút melletti járdán. Lassan kivilágosodik, megcsillan a dér a fagyott gyimgyomokon az út szélén, valaki pakol egy építőanyag-kereskedésben, egy kisboltból ínycsiklandó kávéillat száll. Megkezdődött a szombat reggel.
 |
Macska a máriabesnyői templomnál
|
Az első szép rész a máriabesnyői templom. Futók előznek, félreállok, felnézek az impozáns toronyra. A forgalom zaját túlharsogja a madárdal. Sikerül egy mezei verebet és egy széncinegét elcsípnem az objektívemmel, ahogy ballagok előre, aztán észreveszek egy izgőmozgó kis gócot egy ágvégen, ráközelítek... nini, egy vörösbegy. A következő pillanatban pirregő szárnyakkal teper be a bozótosba, úgy látszik, nem szeret szerepelni...
 |
Mezei veréb - Passer montanus
|
Két macska kosztol a templom tövébe letett műanyagdobozokból. Az egyik gyönyörű félperzsa, nyakán mintha frissen borotvált műtéti terület lenne, a másik se néz ki ideálisan tartott kedvencnek... sárga szemükkel párducmód figyelnek. Felragyognak a napsugarak, a kedvem is megjön. Na meg a homoktalajon kellemesebb tappogni, mint a járda aszfaltján... bal kéz felé frissen épült lakópark - nem túl parkszerű, egyenlőre - aztán vékony fák közé lépek végre, törzsükön zászlóként lóg, tekereg a sok inda, fut a borostyán. Hamarosan itt az első ellenőrzőpont, a Pap Miska-kút. Tűz füstje kanyarog kékesen, lomhán... megkapom a bélyegzést, meg egy sportszeletet is, ezen a túrán "emberes" pontokkal találkozom csak, semmi kódfelírás, tényleg jóféle régimódi teljesítménytúra ez.
 |
Széncinege tojó - Parus major
|
Hagyom a gyorsabbakat előzni, az út szélén ballagok... aztán kiszélesedik az út, felettem dübörög az M3-as forgalma, előttem a Babati-tavak gyöngyszemként felfűzött sora. Az ilyen alagutakban kiváló az akusztika, jól szokott szólni-rezonálni, de ellenállok a sámán torokének kísértésének.
Drapp, barnás színek mindenfelé, a tavaszi ébredés még hátravan. Azért nézegetek, hátha akad valami fotótéma ezekben a diétás időkben... fehér fagyöngy, foszlós gyékénybuga, zászlós nád igyekezetem jutalma. A tó kőkeményre fagyott, vízimadaraknak nyoma sincsen, és szép jég-képződményeknek sem, pedig ezzel nyertem fotópályázatot tavalyelőtt.
 |
Út az Istállóskastély felé
|
Jókedvűen ballagok a tavak mentén, hamarosan itt a majorság az Istállóskastéllyal, ami sajnos évről évre omlatagabb. Pedig milyen szép épület! A romos közegben viszont gyönyörűek a tenyészállatok. Egy egészen kecses, meseszerű, aranyfényű lovat vezetnek el keresztben az úton kötőféken... alighanem igazi akhal teke. A szénában szőke sörényű, masszív, pofaszakállas paci kotorászik... ez se akármilyen fajta lehet. A túra kiírásakor a szervezők kifejezetten kértek, hogy ne térjünk le az útról... jogos, a vízibivaly estére kicsit morcos lehet, ha mindenki vele akar szelfizni a kerítés mellett, és a lúdtelepet is féltik a madárinfluenzától. Példásan mindenki az úton is marad, nekem jól jön a teleobjektív.
 |
Széleslevelű gyékény - Typha latifolia
|
Homoki utak, itt-ott száraz selyemkórók állnak vigyázzban, szöszös, repítőszőrös termésüket mozgatja a szél. Fejem felett a hatalmas égerfákon csíkos, élénk sárga madárraj csicsereg. Igen messze vannak, de sikerül elcsípnem egyet-kettőt... itthon derül ki, hogy csízek csapatát láttam. Bal felé, a mező felett egerészölyv kering.
 |
A babati tavak egyike
|
Jobbkanyar, árnyékok csíkozzák a földutat, amott keményre fagyott pocsolya opálos hátán csillan meg a napfény. Előttem a következő ellenőrzőpont, ami a Babati templomrom nevet viseli.
Maga a rom egy fákkal benőtt kupac a mező közepén. Valaha falu állt itt, ennyi maradt a templomából. Az eke gyakran forgatott itt ki cserepeket, csontokat, sőt pénzérméket is. Mennyi ilyen van országszerte! Eszembe jut Bogdánrév, ami szintén a török időkben vált pusztává, a felgyújtott romjai között megtalált csontvázakkal, mert annyi túlélő sem maradt, hogy valaki visszatérve megadta volna a holtaknak a végtisztességet... ott a templomromra csak az úttest egy bukkanója utal. Gondolataim hát Szulejmán és serege felé kanyarodik, és sehogyse tudom belelátni a dologba és a későbbi százötven évbe a "török idők végvári romantikáját".
 |
| Közönséges nád - Phragmites australis |
Node! Lerázom magamról a múlt kísérteteit, beleharapok az ellenőrzőponton kapott kicsi, de édes, kemény húsú almába - szinte elvásik a fogam tőle, olyan hideg - és ballagok felfelé a löszös homokba mélyen bevágódott úton. Rőt-vöröses fényeket vetít a cserlombon áteső napfény.
 |
Az Istállóskastély meglehetősen leromlott állapotban van
|
Fent, a dombháton is ragyognak a színek. Az ég kék, felizzanak a cserlombok, mint a templomi üvegablak szemei, rubinvörösen ragyog egy marék galagonyabogyó. Aztán balra le - majdnem túlmegyek az elágazáson, itt megritkultak a túrázók, egyedül vagyok. Lefelé kanyarog a homoki út, hűvös árnyékba süllyedek, érezhetően őrzik a fák az éjszaka hidegét és árnyait. Utolér egy futó, ő is azon idegeskedik, hogy nem tévedt-e el, de megnyugtatom, hogy nem.
Őz járhatott erre nemrég, belefalatozott a fakéregbe, fogai nyomán fehéren villan a háncs.
 |
Szöszi pofaszakállal...
|
Lent ismét sokasodik a nép, talán más túratávok indulóival közös már ez a szakasz. Lovarda, villanypásztor, mögötte mindenféle színű pacik ellenfényben ragyogó kontúrokkal, a távlat kékes párába vész... akár egy festmény. Mindenféle jelzéseken megyünk, de ismerem ezt a részt, nem is kell navigálni... lovaspark, a kerítésen belül építkezés. Nem tudom eldönteni, hogy a kicsi házak skanzen-szerű sora kiknek épül. Lakópark lenne? Ahhoz kicsik a házak. Nyaralónak túl sűrűn vannak. Talán bérelhető apartmanok lesznek. Mindenesetre hétvége ide vagy oda, gőzerővel zajlik a munka.
 |
Hím csíz - Spinus spinus
|
Felettem holló száll el alacsonyan, szénfekete szárnyán megcsillan a napfény, kiált is, felkapom rá a fejem. Felkapja a fejét egy fehér, bongyori szőrű kis kutya is, aki - gazdájával együtt - a túra hátralévő részén együtt halad velem. Zölden sarjadnak a füvek és a baraboly zöld csipkéi a lombtalan fák alatt. Még egy ellenőrzőpont van hátra, körülötte sokan pihennek... itt is vidám tűz ég, meleg a tea, piknikhangulat van. Én nem állok meg, jobbra, felfelé kanyarodva folytatom az utam.
 |
A földkupac a babati templomromot rejti
|
Bal kéz felé dübörög az M3-as a fák mögött, ez a rész amolyan hullámvasút. Fel a dombra, le a dombról. Egy rész, közvetlenül az autópálya hídja előtt jó meredek és csúszós, kerülök. Fényes-pirosan nevetnek rám a csipkebogyók. Lent az opálos-fehérre fagyott víztükör, a reggel már látott Babati-tavak.
 |
Mélyút Babatpuszta felett
|
Ismét átmegyek a tágas alagúton, elhaladok a Pap Miska-kút mellett - maga a kút most száraz, hidegen és fagyottan kuporog a fákkal benőtt domboldalban. Itt már nem kell bélyegezni, vár a meredek felfelé.
Erről rosszabb emlékeim voltak, most elég jól lehet haladni a vízmosásban felfelé. A barnás avar közül kikandikálnak a pettyegetett tüdőfű valóban pöttyös levelei, és a télizöld meténg bőrszerűen fényes zöldje is. Márciusban már jönni fognak az első virágok is...
 |
Csertölgy - Quercus cerris. Csak az újonnan fakadó levelek fogják lelökni a tavalyi száraz lombot
|
A túra utolsó része bronzos tavalyi lombok és kéreghántott fák között halad, rejtély számomra, mi szedi így le a kérget. A fehérhátú fakopáncs, például, de amennyire tudom, errefelé nem él. Pedig a törzseken furkálások is vannak... de nem nagyok, oválisak, ami a fekete harkályra utalna... töprengek, mert természetbúvárnak lenni bizony töprengéssel jár - no meg a nyakamat igencsak húzó nagy fényképezőgéppel.
Szép ez a nap. Egyszer meg kéne néznem ezt a környéket más évszakban is.
Beérek a házak közé, kis fel-le az aszfalton, a zöld sáv jelzésen, lényegében egyenesen. Kertvárosi rész ez, egész kellemes környék. Feketerigó billeg a kerítésen, aggodalmasan rámcsicsereg. Mellettem már a harminc kilométeres táv indulói csattognak botjaikkal, én igazán nem rohantam ma - mégis bőven a hat órás szintidőn belül célba érek. Célbélyegzés, emléklap, kitűző... de leginkább egy szép túra emlékei kerülnek a memóriabankba.
HÉV, metró, villamos... a reggel élményei, csak visszafelé lejátszva, és otthon vagyok ismét.
 |
Galagonya - Crataegus sp.
|
 |
Örökzöld szeder - Rubus sp.
|
 |
Őz hántása a fakérgen
|
 |
A Lázár Lovaspark néhány lova
|
 |
A harmadik ellenőrzőpont
|
 |
Sokan jöttek kutyával
|
 |
Selyemkóró - Asclepias syriaca
|
 |
Lombtalan sűrűségben kanyarog az ösvény
|
 |
A jégbe fagyott buborék mintha kinevetne...
|
 |
Februári színek
|
