A mecseki majmoktól az ortodox templomig - egy nap a Mecsekben

A nap mérlege: hajnali háromkor vekkercsörgés, öt órányi buszozás, kb. 15 kilométer séta, közben 300 leguggolás növényfotózás miatt, négy orchidea-faj, egy váratlan ortodox kolostor, két új ismerős, számtalan védett és fokozottan védett csodanövény. Mi mással tölthetném tartalmasabban a május elsejei szabadnapot?

Nem én vagyok az egyetlen lelkes "virágvadász", és a közösségi oldalak is akkor működnek jól, ha közösséget építenek - vagyis ha megjelenik rajtuk az információ-átadás, az egymás segítése, és végül: a személyes találkozások, közös programok szervezése. Noha többnyire egyedül indulok kirándulni, növényfajokat fényképezni, most ritka lehetőségem adódott: egy meghívás a Mecsekbe, bazsarózsa- és orchidea-nyílás idején!

Kis fennsík nagy bazsarózsákkal

Kilépek az újlipótvárosi bérházból, ahol lakom, a sötétben, nyirkos levegőben érezni a tavasz illatát. Kint a Körúton még mindig bulizó fiatalok, hangoskodás, nekik véget sem ért a nap, nekem most kezdődik. Négykor jön egy éjszakai járat, azzal időben kijutok a népligeti buszállomásra: a busz tele van ballagás utáni bulikból jövő részeg tinikkel, plusz van két, életvitelszerűen itt tartózkodó hajléktalan. Örülök, amikor megérkezem a Népligethez és kiszállhatok. Itt most rengeteg időm van az ötórás pécsi busz indulásáig, bóklászom hát a modern, krómozott díszletben, viszonylag gyorsan telik az idő.
A busz száguld a pirkadatban - lobognak a százhalombattai kőolajfinomító kéményei felett a lángok, aztán mindez beleolvad az épp felkelő, felhők alól kisugarazó napkorongba, színesedik a táj.
Pakson már villog a kék Wolkswagen lámpája: Gyula és Gabi értem jöttek, szaladunk hát tovább Pécs felé... Egy rózsaszínre nyomtatott Google Earth-térképre filccel berajzolt nyomvonalat igyekszünk követni egy falu határából, leírhatatlan földutakon, mezőkön, elágazásokon, traktornyomokon keresztül. Gyuláék már jártak errefelé, és ez most jól jön. A kis kék kocsi motorja remekül bírja a huppanókat. Ottakosbor!!! - kiáltok, kimutatva a kocsi ablakán, féééék, kiszállás - és tényleg. A mező közepén bíboros kosbor illegeti magát, nekem idén az első. A következő pillanatban kocsiajtók tárva-nyitva, a mezőn elhullott emberek hasalnak... fényképezőgéppel a kézben.
Én egy szöcskével játszom, nem ugrik el, inkább igyekszik megfélemlíteni engem, csápjait úgy szegezi, mint a bika a szarvát. Fürge lepkék surrannak a virágok felett.
Jó jel, megvan az első kosbor, de azért maga a rét sem érdektelen. Lilállik a pacsirtafűtől, virítanak a nyúlszapuka molyhos-sárga gombóckái, a mező szélén veronikafajok kéklenek, távolabb egy csendes tanya.
Nem is megyünk messzire ettől a helytől kocsival, parkolás az árnyékban, innen gyalog... az első tíz méteren becsal a bozótba egy bánsági bazsarózsa-tő. Fokozottan védett, még a jégkorszak előtti melegebb idők tanúja, talán a legkevésbé vadvirág-külsejű vadvirág a magyar flórában. Aztán átvágva a bozótsávon csodálatos rétre bukkanunk ki... a távolban Pécs felett kéklik párásan a levegő, süt a Nap, könnyű szellő simogat... ideális. Azt se tudom, hová kapjak: mindenütt csodanövények! Egyik bazsarózsa-tő szebb, mint a másik, köztük a szintén védett kék atracél emelgeti finom színű virágait, harsánykodik a lila ökörfarkkóró, a lehetetlenül liláskék erdei gyöngyköles... és egyszercsak kiszúrok egy növénykét a bokrok között: nem ezt keressük? De bizony! Majomkosborok! Ahogy lelkendezve, de igencsak lábunk elé nézve megközelítjük őket, kiderül, hogy tucatjával vannak, nyílók és még bimbósak egyaránt. Szerintem ez a növényke a hazai flóra legviccesebb tagja: mintha meztelen kis emberkék volnának, szmájli-arccal, és persze mind fiú.

Ennél szebb majálist el sem tudok képzelni.

Követjük a filctollas térképet a földúton, ami pont ide bukkant ki amúgy is - autóból bizony mindezt nem láttuk volna - és hamarosan felhagyott, régi gyümölcsösbe érünk, ahol százával virítanak az agárkosborok. Nem pont olyanok, mint a Szentendrei-szigetiek, ott nagyon sok a lila, furcsa színű, sőt albínó egyed, itt meg szép egységes az állomány genetikailag, mind mélylila, nagy nehezen találok egy szál rózsaszínest.

Egy tölgyfa alatt akkora bíboros kosbor ékeskedik, amilyet ritkán látni! Körbefotózzuk, miközben nem tudom hová tenni a szendvicsemet, amit óvatlanul elővettem az agárkosboros rész után, hogy na akkor most nyugodtan megeszem... megint kapkodhatok az objektívek után.
Itt eltűnik a földút, mi meg légvonalban beváltunk a sűrűbe, egyre meredekebb az erdős hegyoldal, de jól lehet ösvényeket követni, amelyek - biztos vagyok benne - igazából vadcsapások. Erre nemigen jár ember. A fák között fel-felbukkanó, illatos, virágzó bánsági bazsarózsa-tövektől olyan ez az erdős hegyoldal, mintha egy mesekönyv illusztrációja volna. Bíboros kosborok is tanyáznak benne.
Lent kibukkanunk egy selymes füvű völgyben, alján patak is folyik, itt találkozunk a mai egyetlen kirándulóval. Köszöntjük egymást, ahogy illik, én meg csobbanva belelépek a mocsárba, amit nem vettem észre a dús fű alatt. Jellemző a reakció: "az ilyen helyeken pókbangó is lehet".
Átugorjuk a kis patakot, ezután próbáljuk megtalálni a filctollas térképhez mellékelt leírásban megadott felhagyott szőlőket, ahol - állítólag - bodzaszagú ujjaskosbort is lehet találni, szóval megyünk-megyünk-mendegélünk a szántóföld szélén, a Nagy-Mező peremén, balról vadkerítés, távolabb látszik a Zengő körvonala.Nagy zöld gyíkok zizzennek lábunk nyomán, egy varjúpár harsányan békétlenkedik a fejünk felett. Egy helyen kicsit ötletszerűen bekukkantunk az erdőbe - és nem vicc, két méternyire ott vannak a bodzaszagúak. Tucatszám! Leginkább sárga, de van a ritkább piros színváltozatból is. Mondjuk kilenc sárgára jut egy piros. Mintha nem is egy fajhoz tartoznának. De van itt délceg zergevirág, épp most nyíló gyöngyvirág, kecsesen bókoló salamonpecsét, rózsaszín enyveske, élénk sárga boglárkák, fehér gumós kőtörőfű, tengersok zöldessárga kutyatej... felettünk harsányan zeng a madárdal, élénk zöldek a lombok, a természet is majálist tart. Fotózunk, fotózunk. Már fáj a térdem a sok guggolástól. Minden lépésnél valami újabb csoda bukkan fel, közvetlenül az út mellett.

Pontosan sikerül kibukkannunk a parkoló autónál, Gyula büszke is navigációs tudományára, megyünk tovább: meg szeretne mutatni nekem egy ismerős helyet, ami megint egészen más világ. És tényleg: Püspökszentlászlóra tartunk, ahol régen a pécsi püspök pihenő-palotája volt, illetve van most is: felújítás alatt, kis arborétummal körítve. Szép régi sváb házak, hajdani üveghutások faragott fatornácos otthonai sorakoznak a völgyoldalban - fent a hely, lent a patak - ezt az eldugott falut nem "rontották el" a hatvanas évek stílustalan kockaházaival. Iszunk a friss forrásvízből. Ínfüvek, sárga árvacsalán díszítik az út szélét, de mi megyünk tovább a hegyre, a lankát mintha leöntötték volna medvehagymával, fehéren világít. A patak mellett már termést érlel a fehér acsalapu. Az idő elromlik, szemerkélős-hűvös-borult lesz a világ, de persze a természet most is csodás. Szagos mügét és olasz mügét fényképezek - ez utóbbival most találkozom először - hopp, itt is vannak bazsarózsák, még az aszfaltút mentén is! Fehérlik a virágoktól a galagonyabokrok ág-boga, sárgállik legalább háromféle boglárka, szokatlanul élénk színűek a foltos árvacsalánok, először egy ritka fajnak is nézem őket...
De még most sincs vége a napnak. Gyula szeretne valami "meglepetést" is mutatni. Kis dimbes-dombos autózás után - a falvakban utcabál, piknik, felszalagozott májusfák - fékezünk Grábóc szélén. Tényleg meglepetés. Itt egy egészen komoly méretű ortodox templom és kolostor áll, utóbbi egyetlen az országban. Bár már zárva, egy szénfeketébe öltözött kedves apáca kinyitja nekünk a templomot, nézzünk csak be. Nincs mesterséges megvilágítás - ez nekem tetszik - az alkonyi-borús félhomályban, a magasban lévő ablakokon bejutó kevéske fényben is gazdagon ragyog fel az ódon aranyozás az ikonokon, az oltárképen. Ihlet és méltóság honol az egyszerű, de fenséges templomhajóban, ami még az ezerhétszázas évek második felében épült, bár itt ötszáz éve élnek ortodox szerzetesek... Az apácáról meg kiderül, hogy az eredeti végzettsége fizikus!
Itt is kortyolunk a forrásvízből - csodálatos a foglalása, az ikonokkal díszes kútház.

A sok élmény szinte zizeg a fejemben, mellettünk ólmosan csillan a csodás szálkai horgásztó, izzadó kerékpárosok küzdenek a lejtőkkel, amott egy kékre festett kis kápolna suhan el az út mellett, a távolban az a fasor a Dunát szegélyezi, az már a Gemenc... micsoda hívogató vidék.
Köszönöm ezt az élményt!

Bíboros kosbor - Orchis purpurea. Ezt láttuk meg először a réten

Tálcán kínálja. Nyúlszapuka - Anthyllis vulneraria

"Mint komor bikáé..." A fiatal lombszöcske menekülés helyett a megfélemlítésemmel próbálkozik

Bánsági bazsarózsák,  a háttérben erdei gyöngyköles kéklik

Bánsági (régebbi nevén bánáti) bazsarózsa - Paeonia banatica

Jó lenne találós kérdésnek, hogy mi ez? Bánsági (régebbi nevén bánáti) bazsarózsa - Paeonia banatica

Lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum

Kék atracél - Anchusa barrelieri

A varázslatos kelet-mecseki rét

Majomkosbor - Orchis simia

Majomkosbor - Orchis simia

Vicces, ahogy nyílik. Majomkosbor - Orchis simia

Tekeredik, tekeredik... Majomkosbor - Orchis simia

Majomkosbor - Orchis simia

Első pillantásra nem is feltűnő. A valóságban ezen a képen közel harminc tő virágzó majomkosbor látható.

Csárdáskirályfi. Majomkosbor - Orchis simia

Majomkosbor - Orchis simia

Majomkosbor - Orchis simia

Kismajom. Majomkosbor - Orchis simia

Lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum

Fura színű veronikaféle - Veronica sp.

Régen agárkosbornak (Orchis morio) nevezték, most agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) a neve

A Lény. Agárkosbor - Anacamptis morio

Szép szál bíboros kosbor - Orchis purpurea

 Bíboros kosbor - Orchis purpurea

 Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Orchideából font koszorú.  Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Egészen más színek. Olyan, mint a fellépésre készülő Elvis Presley.  Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Csodálatos, bíborpiros bodzaszagú ujjaskosbor - Dactylorhiza sambucina

Bodzaszagú ujjaskosbor - Dactylorhiza sambucina sárga színváltozata

Olyan, mint egy leszálló galamb. Bodzaszagú ujjaskosbor - Dactylorhiza sambucina

Bodzaszagú ujjaskosbor - Dactylorhiza sambucina

Idilli faluvég, sok-sok virággal

Gumós kőtörőfű - Saxifraga bulbifera, hátterében boglárka-napocskával

Piros mécsvirág - Melandrium sylvestre

Foltos árvacsalán - Lamium maculatum

Olasz müge - Asperula taurina

Szagos müge - Galium odoratum

Bánsági bazsarózsa - Paeonium banatica

Díszcsomagolás galagonya-módra

Medvehagyma-cúnami

A grábóci ortodox templom

A kútház és a háromszáz éve befoglalt forrás Grábócon

A grábóci ortodox templom belső tere

Mecseki táj