Arra számítottam, hogy ha a városra telepedő általános szürkeség, szmog- és ködlepel fölé megyek, feltárul a kék ég és a napfény. Hetek óta nem láttam a napot, igaz ő se engem.
Ehhez képest még sűrűbb köd várt fent a buszvégállomásnál. Fotószafárira indultam hát a tompán csillogó ködben...
Finom vízcseppek rezegtek minden ágon, az égből is apró szemű eső szitált. Minden cseppben egész univerzumok tükröződtek. Nem az a kimondott kirándulóidő, de a kocogók azért szép számmal kijöttek. Kutyasétáltatók, szerelmespárok, babakocsit toló anyukák, biciklisták, családok bukkantak fel szellemként a semmiből és merültek el újra, pár lépés után. A Nagyréten inkább hallani lehetett a gyerekzsivajt, mint látni bármit is - a vidám tarkára festett játszótéri játékok színei megfakultak ugyan, de a gyerekkacagás nem. A csepegős ködön át is érződött a kürtőskalács és a lángos illata, elkeveredve a nedves avaréval. A látvány igazán valószerűtlen volt, némely kísérleti realista film szürreális fekete-szürke színvilágát idézte, vagy réges-régi, fiók mélyéről előkerülő fotográfiákét. A sűrű köd a láthatatlanság leplébe rejtette a nagyréti családi nyüzsgést, életvidámságot. Tulajdonképpen egész nagy tömeg volt!
A Templom-völgybe - ez az egyik kedvenc fotózós helyem, sok ritka növény- és rovarfaj élőhelye - vezető ösvény látszólag a semmibe tartott. És az általános szürke ködben diadalmasan énekeltek a láthatatlan madarak!
Elsétáltam a Széchenyi-hegyre - a ködből a gyermekvasút trombitálása hallatszott, vonatdohogás, vidám gyerekhangok - de látni nem lehetett semmit. Szaggatott szélű felhők lebegtek át a hegy felett, hol sűrűbbé, hogy ritkásabbá téve a "tejfölt", mintha színházi ködgép generálta volna, díszletszerűvé vált a hegy az inkább csak sejthető nagy antennával. Mégis voltak színek: az áttelelő foltos árvacsalán-levelek szinte vakítóan zöldek voltak, nem különben egy-egy sárga vadrózsalevél, ágon maradt okker-narancs tölgylomb, vérpiros hecsedlibogyó, izzó ruhájú galagonyabokor, bársonyosan kék kökénybogyó. Miközben a galagonyát fényképeztem, egy felháborodott madár pörölt velem, és kisebb záport zúdított rám a szárnyaival megrebbentett ágakról.
Nagyon hangulatos volt - nincs olyan, hogy valami "nem kirándulóidő"...
Alexandra! Akármilyen időjárás lehet, Te mindig nagyszerű fotókat készítesz!
VálaszTörlésKöszönöm! 2014-ben szeretnék sokat fejlődni fotózásban és túrázásban is.
Törlés