Az egyik "klasszikus" kiránduló-útvonalam Csillebérctől vezet végig a sárga sáv jelzésen a Sorrento-sziklákig, majd innen szoktam a fehér, kőzúzalékos, jelzetlen úton a Kopárok felé kanyarodni, majd vissza a Farkashegyen át Csillebércre, fel a piroson. Most ezt az érdekes, de rövid távot megtoldottam egy sétával a Huszonnégyökrös-hegyig a természetvédelmi szempontból fokozottan védett Csíki-hegyek mentén.
Arra számítottam, hogy pokoli sár lesz, de ahhoz képest nem is volt vészes. A különösen sáros részek még fagyottak is voltak. Ahogy nekirugaszkodtam a KFKI buszvégállomástól lefelé, hamarosan téltemetők (télikék) kisebb-nagyobb csoportjaira bukkantam. Ezek az embert valósággal követik, az ösvények mellett találhatóak.
 |
| Téltemetők - Eranthis hyemalis |
Nem én voltam az egyetlen, aki ezen a napfényes, tiszta februári szombaton kirándulni ment: viszonylag sok emberrel találkoztam még ezeken a kevésbé forgalmas kirándulóhelyeken is. Egy nyugdíjasokból álló csoport a Sorrentónál napozott.
 |
| Téltemető - Eranthis hyemalis. Védett! |
Hosszú, egyenes, szintkülönbség nélküli turistaút - optimális. A jelzéseket nem is figyeltem, annyira egyértelmű volt, merre kell mennem... a Nap fénye átsütött a tavalyról itt maradt faleveleken. A nedves erdőalján már bújnak a
kontyvirág levelei: először nem tudtam, mik ezek a harsány, vaskos zöld hajtások, aztán egy nagyobbacska levél egyértelművé tette a dolgot. Ez a fura "börtönvirág" (foglyul ejti a megporzó rovarokat csalafinta virágában) nyárra teljesen eltűnik, csak nyélszerű száron sorakozó piros bogyói látszanak.
A
Sorrentónál kicsit szétnéztem, mi bújik már, nos a
Lumnitzer-szegfű (régi, szép nevén Szent István-szegfű) ezüstös-kékes finom levelei, és a t
örpe nőszirom kis kardjai már látszanak, valamint mindenféle titokzatos tőlevélrózsák is, amelyek közül egyenlőre a
kankalinét ismerem fel.
Az Erdélyt idéző nevű
Csíki-hegyek magassága alig haladja meg a háromszáz métert - fokozottan védett terület, dolomitfelszínen kialakult rendkívül gazdag élővilágáról nevezetes. Most még persze alig mutatkozott ezek közül valami, de a
borzas vértő száraz, polipszerű hajtásait, az
erdei holdviola sejtelmes, ezüstpénzhez hasonló, áttetsző termését nem volt nehéz felismerni.
A
Kopárok miniatűr sziklakertjeiben még "téli álmot" alszanak a pozsgás növények:
kövirózsák,
varjúhájak, most erős, hideg szél fújt, de micsoda sivatag-szerű hőség fogja égetni ezeket a fehér sziklákat nyáron! Kicsit nézelődtem a
galagonyabokrok között - szinte hiánytalanul megvannak a piros bogyók, egy ennyire enyhe télen nem ették le a madarak. Fényes-pirosan ragyognak a
vadrózsabogyók is, kövér rügyek duzzadnak a tövises ágakon, összeböködik a jámbor fotóst...
A természet nem bolond. Az nyílik, aminek naptár szerint ilyenkor nyílnia kell, vagyis az történik, ami időszerű. És jól is van ez így. A madarak pedig olyan, de olyan koncertet adtak, amiért önmagában is érdemes egy koratavaszi sétát tenni az erdőben...
 |
| A vetítővászon szerepében: erdei holdviola - Lunaria rediviva. Védett! |
 |
| Még éppen hogy ébredezik, és madárdaltól zeng a kopár erdő |
 |
| Sorrento-sziklák |
 |
| Sorrento-sziklák |
 |
| Törpe nőszirom - Iris pumila. Védett! |
 |
| Borzas vértő - Onosma visianii. Védett! |
 |
| Tölgylevél - Quercus sp. |
 |
| Galagonya - Crataegus sp. |
 |
| Erdei iszalag - Clematis vitalba |
 |
| Duzzadó rügyek a vadrózsán - Rosa sp. |
 |
| Sárga kövirózsa, ami pillanatnyilag piros - Jovibarba hirta. Védett! |
 |
| A levelek megtévesztőek, nem a virághoz tartoznak. Gyermekláncfű - Taraxacum officinale |
 |
| Egy parányi varjúháj-féle (Sedum sp,), talán a borsos varjúháj. |
 |
| Piktortégla-üreg, a fotósjeti árnyékával |
 |
| Foltos kontyvirág - Arum maculatum |
 |
| Ragadós galaj - Galium aparine |
