Egy éves a Terep-járó blog! Ünnepi visszatekintés a legemlékezetesebb pillanatokra

2014. február 7.: pont egy éve indítottam el ezt a természetfotós- és túrablogot. Igazából már tavaly januárban, a börzsönyi Rigó-bércen járva elkezdtem intenzíven fantáziálni róla, de akkor a váratlanul felbukkanó vaddisznókonda kizökkentett az álmodozásból, és sokkal gyakorlatibb tennivalókra (pl. hátrálás) kényszerített.
A blog tehát létrejött, és váratlan mennyiségű örömet adott. Mert megosztani élményt, képet, kalandot: jó.
Íme egy kis statisztika az elmúlt 12 hónapból:

32 túrát tettem, néhányat szervezett teljesítménytúra formájában, párat csapatostul: a Baraka társasággal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében, valamint barátaim, a Fitti Mozgó kör társaságában, egy felejthetetlen kirándulást pedig a Növényhatározósokkal.  A legtöbbet pedig egyedül, ami megint csak egészen más élmény.
Összesen körülbelül ötszáz kilométert sétáltam hazánk csodálatos tájain, ennek során 410 növényfajt fényképeztem, tehát ha két copfot viselő nőszemélyt láttok az út szélén, amint valami szinte láthatatlan bogarat/gombát/zuzmót/virágot fényképez egy piros fényképezőgéppel, sutba dobva szintidőt és menetrendet, nos az alighanem én vagyok! :-)
127 bejegyzést írtam, ezek közül a legolvasottabb a Felhőhatározó lett - hiába, az időjárás népszerű téma!
A blognak ezen idő alatt 18.600 látogatója volt, akiknek több, mint 15 százaléka az Egyesült Államokból kattintott ide, ami azt jelzi, hogy vannak számosan, akik a tengerentúlról is szívesen nézegetik szép országunk képeit... Pedig itt nincs más, csak fű, fa, virág, felhő, kristály, tó, barlang, vízesés, gomba, sziklaképződmény, táj, lepke, béka, gyík, bogár.

Íme egy kis válogatás a valamiért különösen emlékezetes pillanatokból, élményekből, növényekből!

Jégeső volt, csúszott. A  vidám arckifejezés csalóka: januárban, két nappal a születésnapom előtt begyűjtöttem egy térdszalag-húzódást a mogyoródi pályán szervezett "időmérő edzésen" - de legalább elmondhatom, hogy indultam a Forma1-en!

Március elején a látogatókat "pusztaszafárival" várták a Hortobágyon. Megtévesztően ragyogó idő volt, és elmondhatatlanul finom harcsapaprikást ettem a tiszacsegei halászcsárdában.

Március 15-én aztán leesett a hírhedt "forradalmi hó" - Budapestre nem jutott túl sok belőle, ahogy ezt a Normafánál készült képen lehet látni. A pesti népek, úgy látszik, a Híradóból értesültek az időjárásról, mert nagyon kevesen jöttek ki szánkózni, csúszkálni.

Ócsa, szervezett kirándulás "a lápi ember nyomában". Sikerült Édesanyámat is beszervezni egy gumicsizmás láplátogatásra. Meglepő mértékben élvezte, noha a víz felül becsorgott az alkalomra beszerzett csizmába. Az, hogy én élveztem a dolgot, az normális. Már kezdtek nyílni a mocsári gólyahírek, noha még jéghártya borította a láprétet.

Március vége felé: a Dera-patak kis vízesései nyomán szinte porzó víz azonnal ráfagyott a legkisebb kiszögellésekre is, fantasztikus jégszobrokat hozva létre.

A hó miatt kis késéssel, de annál intenzívebben indult a kétéltűmentő-szezon. Ezek a dunai tarajosgőték (Triturus dobrogicus) talán nem túl szép állatkák, de mégse arra születtek, hogy egy kamion kerekei alatt végezzék. Segítettünk nekik átjutni az úton.

Kis kedvencem, a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) százával került a farmosi békamentők vödreibe, a mentett darabszám minden eddigi rekordot megdöntött.

Színesedik az erdő, végre! Április elején a honti szurdokban (Észak-Börzsöny) nyílnak az ujjas keltikék (Corydalis solida). Egyébként leírhatatlan sár volt, majdnem odalett a gumicsizmám.

Szintén Hontról egy pazar piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea) Először eldobott műanyag szemétnek hittem. Csuda dolgokat alkot a természet!

Éjszakai békamentés Parassapusztánál. Kötelezően ajánlott felszerelés: vödör, gumicsizma, elemlámpa, láthatósági mellény, jókedv.

Egy azok közül, akiket sikerült eljuttatni az Ipoly árterére: egy nem túl nagy barna varangy (Bufo bufo) hím.

Még mindig békák, április közepén: daliás erdei béka (Rana dalmatina) a Beliczai-ligetben. Habár nagy-Budapest területe, még hódrágást is láttunk az ártérben.

Lehetett sejteni, hogy szokatlan mértékű árvíz jön. Beliczai-liget, 2013. áprilisa.

Szeretett Dunám, ártatlan kis felhőkkel...

...ki gondolta volna, hogy tíz perc múlva ugyancsak futni kell a zivatar elől...

A Duna-ártér élővilága pedig mindig gyönyörű.

Április végén Fittis barátaimmal a Gödöllői-dombság szelíd lankáin kirándultunk. Fel se tűnt a 22 kilométer.

Éljen május elseje! Főleg, ha ilyen délceg bíboros kosborra lelek, mint ez itt (Orchis purpurea, Visegrádi-hegység)

Sajnos a fokozottan védett pilisi len (Linum dolomiticum) épp zárva tartott egy hidegfront miatt. Szervezett túra volt ez is, természetesen. Rusnya egy idő volt, meg az órát is elnéztem, úgyhogy bőven volt időm fényképezni Pilisszentiván határában. Május közepe, Borbás-gerinc.

Két nappal később megérkezett a nyár. Hegyi len (Linum austriacum) a Szentendrei-szigeten, ahol egy fia hegy sincs, a hegyi len mégis jól érzi magát. Az élőhelyet viszont még ebben az évben szétdózerolták az árvízvédelmi munkák miatt.

A pünkösdi szabadnap alkalmából börzsönyi túrát tettem. Ilyenkor nyílik a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi). Csodálatos élmény volt a virágoktól pompázó tavaszi erdő, tisztás, rét, hegytető...

Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon) szárítkozik a kék ínfüvön (Ajuga sp.). Hosszú vértesi túrámon nem volt jó idő, elképesztően kimerült voltam, de valahogy a végére belejöttem, és 30 kilométer múlva fittebben éreztem magam, mint  elején, amikor le is kellett feküdnöm egy erdei padra pihenni... a lepke miatt ráadásul elnéztem egy jelzést, tehát plusz öt kilométerrel edzettebben érkeztem meg Tatabányára.

Két nappal később Ócsán, a DINPI orchidea-túráján. Itt mindig nagy az érdeklődés, előre be is kell jelentkezni. Épp hogy befértem a "keretbe". Ötféle kosbort láttam, csodálatosak! Ez itt szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)

Június eleje: egy hetet Máltán töltöttem (előszezoni kedvezmény), de már a hazaérkezésem napján muszáj volt felmászni az Ördögorom-kőfejtőbe. Megérte: csodálatos ibolyás gérbicseket (Limodorum abortivum) találtam.

Újabb DINPI természetismereti túra, ezúttal öszvissz hárman vettünk részt rajta, pedig csoda dolgokat lehetett látni. Íme a fokozottan védett Lumnitzer- (régebbi, szép nevén Szent István-) szegfű (Dianthus lumnitzerii). Tövenként százezer forint az eszmei értéke, ha jól emlékszem...

"Magánszorgalomból" is felmásztam néhányszor a Sorrento-sziklákhoz. Elbűvölő hely.

Telefonos segítséggel ugyan, de sikerült megtalálnom Budapest egyik legritkább növénykéjét, a vörösbarna nőszőfüvet (Epipactis atrorubens)! Június vége felé már kicsit "utószezoni", kicsit hangyás is, de a miénk!

Visegrád, a Fellegvár környéke valóságos harangvirág-özönnel fogadott. Legalább öt különböző faj pár méteren belül! Ez a kis csücsöri itt a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium)

Július elsején végre kinyílva találtam a széleslevelű nőszőfüvet, ami már három hete kacérkodott velem! Minden látogatásom öt kilométer sétával járt a KFKI-tól a Kopárokig, de megérte. Ritka szép kis orchideaféle!

Egy fotópályázaton belépőt nyertem a Tisza-tavi Ökocentrumba. Felejthetetlen napot töltöttem itt el Édesanyám és két barátom társaságában. Volt GPS motorcsónak-szafári, számtalanféle honos állat, óriás vizák az akváriumban, fürdés a tóban, remek vacsora...  Itt egy sirály épp halat zsákmányol. Olyan volt, mintha belekerültem volna egy National Geographic-filmbe...

A Határnyeregnek többször is nekifutottam nyár derekán, és rendszerint el is tévedtem ott. De minden kis kirándulásom új csodákkal ismertetett meg. Ez itt például a bengeboglárka (Celastrina argiolus)

Július dereka: Délibáb-túra a Hortobágyon. A Pestről indított különbusz lehetővé tette, hogy részt vegyek rajta, és elejétől végéig nagyszerű élmény volt. Még sosem jártam itt, és kezdem megérteni Petőfi Alföld-rajongását. Itt az előtérben a szikes jellegzetes virága, a lila magyar sóvirág látszik (Limonium gmelinii)

Július vége, amikor a hőmérséklet elérte a negyven fokot, én persze a hűvös szoba helyett kirándulni mentem a Börzsönybe. A Nagy-Vasfazék patak kiszáradt medrében egy ritka orchideafélére, elbai nőszőfűre bukkantam. A debreceni egyetem elkérte a lelet GPS koordinátáit.

Pokoli volt a hőség, amikor a kisvasúttal felmentem Királyrétre, a Bajdázói-tóhoz. Itt házi méh (Apis mellifera) gyűjtöget pókhálós bojtorjánon (Arctium tomentosum). A büfénél megivott sör fejbevágott, a vonatot lekéstem, viszont így lett időm erdei békákat fotózni a patakmederben...

Nyár legforróbb napjaiban a Duna vize nyújt enyhülést... Szigetcsúcs, Dunakanyar.

Nem vízenjárás, bár lehetne: a Szigetcsúcs a vízfelszín alatt zátonyok formájában folytatódik.

Augusztus eleje: a Pomázi Körülbelül nevű teljesítménytúra. 30 kilométeres távon indultam, és volt közben egy akkora nyári zivatar, hogy ihaj! De a hőségben még ez is nagyon jól esett. Még sosem éltem át vihart az erdőben: kitörése előtt olyan csend lett, hogy az félelmetes.

Augusztus 20: hirtelen hidegfront, csepergős idő. Előcsalta a foltos szalamandrákat (Salamandra salamandra) a Magas-Börzsönyben. 

Íme a felejthetetlen őszi füzértekercs-túra néhány elszánt természetfotósa, szeptember derekáról. Megtaláltuk a füzértekercseket, és még mennyi minden mást! Nagyszerű dolog hasonló érdeklődésű társakkal kirándulni... Itt, azt hiszem, valami pókot próbálunk lefotózni, valamennyien.

Szeptemberben, szokatlanul ragyogó időben kenutúráztunk egy nagyon jót a Ráckevei-Dunán Fittis barátaimmal (lásd a logót...) Jó társaság, remek vizes élőhelyek.

Szeptember végén: őszi kikerics-túra Kisoroszi határába a DINPI szervezésében.  Az őszi kikericsek milliói mellett a másik meglepetés ez volt. Mert igazán meglepő, hogy ezek a "fűcsomók" valójában 100.000 forint/tő eszmei értékű csikófarkok (Ephedra dystachia)

Október eleje, a Pálos túra! 42 kilométeren neveztem, annak dacára, hogy két héttel korábban (konkrétan az őszi kikerics túra előtt két nappal) akkorát estem kocogás közben a Margitszigeten, hogy bevérzett a térdízületem és kórházba akartak utalni. Itt a basaharci pont látható, immár sötétben zajlik az igazoló pecsételés. Mindenem fájt, csak a térdem nem. Tud ez a Pálos túra nagyon. :-)

Október közepén szinte robbantak az ősz színei a Széchenyi-hegyen. Itt egyik kedvencem, a kéküstökű csormolya egy "kacsalábon forgó" példánya (Melampyrum nemorosum)

A váci vágányfelújítás áldásos következménye volt egy 10 kilométeres séta a Szentendrei-szigeten. Irány Horány, szó szerint. Valami egészen pazar volt. Itt  éppen daliás őszi kikericsek (Colchicum autumnale), a sziget egyik nevezetessége lehetne az eperföldek mellett.

Október vége felé a Börzsönyben - a szokatlan meleg miatt - másodvirágoztak a baracklevelű harangvirágok (Campanula persicifolia), ráadásul nagyobb virágokkal, mint nyáron. Gyönyörű kirándulást tettem Kemencétől Márianosztráig.

Október, Intersport Túranap, csodálatos dolomitsziklákon át vezetett az út. Itt is 30 kilométeren neveztem, és végigfotóztam az utat. Pazar volt. Növényfotózással, lósimogatással, kávézással, interjúadással együtt is bőven szintidőn belül érkeztem meg - és este még színházba is mentünk...

Már kezdett izzani a galagonya ruhája...

Másnap, a Vértesben, azért kicsit "csapágyasan" mozogtam... eleinte tényleg ekkora köd volt...

...aztán ragyogóan kitisztult. Még napoztunk is a dombtetőn, ami október végén nem nevezhető általánosnak. A túra végén kezdett ránk sötétedni, és futni is kellett a vonathoz. Az azért annyira nem volt jó... de elcsíptük!

Ez már visszavonhatatlanul az ősz. A selyemkóró - nevének megfelelő küllemű - repítőszőrös magjait szórja szerteszét Horány határában. Nemhiába özönnövény. (Asclepias syriaca)

November van, és még mindig minden nyílik. Egy közönséges budai buszmegállóban a buszra várva 25 virágzó növényfajt fényképeztem. Ez itt mécsvirág (Melandrium album)

November, Márton-napi liba-napok a szentendrei Skanzenben. Természetesen itt is virágokat fotóztam. Ez egy szokatlanul barátságtalan megjelenésű bogáncsféle lehet, vitatkoztunk is rajta... 

"Zúzmara-túra" a Baraka szervezésében a Pilis vadregényes tájaira. Azt hittem, megfagyok. Bejött a hideg, de gyorsan el is ment...

Karácsony előtt két nappal hatalmas máglyát gyújtottunk a Gödi-szigeten, elégetendő mindent, ami már nem kell (pl. szó szerint: régi adóbevallások...). Énekeltünk, kívánságmécseseket gyújtottunk, a legvégén eltüntettük a parázs utolsó nyomait is. Közben az éjszakában a Dunán úsztak a hajók, és nagyon hideg volt...

És ez már január, a szilveszteri mulatságok utáni időszak. A Normafánál olyan köd volt, amilyet még nem láttam.

2014. első DINPI túrája a dinnyési madárrezervátumhoz, madármegfigyeléssel, gyűrűzéssel. Madár alig volt, viszont nyílt a sziki őszirózsa (!) és még számtalan féle virág. Januárban! Ez itt a bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) csipkés termése.

Egy fotópályázat eredményhirdetésére, kiállításmegnyitóra utaztam január végén Szigetmonostorra. A Duna annyira tiszta volt, mint egy fátyol: ilyennek még sohasem láttam.

Január végére leesett az első hó, a már virágzó margitszigeti téltemetőkre (Eranthis hyemalis), de azok egyáltalán nem bánták...

...ahogy a Nap kisütött, naptáncot kezdtek lejteni. Az élet csodálatos!