Hőségrekord, orchideákkal: látogatás a Bükkben

Bükk-hegység. Mesevilág! Varázsos rétek, hepehupás fennsíkok, fehérlő sziklák, ősfák birodalma. Nagyon vágytam ide egy kis sétára - a heti ügyelet mindig kiváltja belőlem a "világgá menni" érzést - több órás buszozás, beígért hőségrekord ide vagy oda. Erre a napra közel negyven fokot jövendölt az időjárás-előrejelzés, másnapra pedig hatalmas zivatarzónák érkezését - úgy gondoltam, nem halogatom a dolgot, kivételesen nem viharban szeretnék kirándulni a Bükkben. A tervezett táv kb. 22 kilométer, szintemelkedés bőven van benne, a terep viszont már ismerős. Ritka növényekben, orchideafélékben is reménykedtem... nem is hiába!

Hőség! Már kora hajnalban mellbevágó a meleg, ahogy megyek a Stadionokhoz a hajnali negyed hetes buszhoz. Ez a létező legkorábbi járat Szilvásváradra, és az egyik legkésőbb indulót néztem ki a visszaútra, hogy minél több időm legyen a kirándulásra. Homályos az ég, mint az öregember tekintete, ólmos a levegő, ahogy minden ontja a meleget: falak, aszfalt, égbolt. Az utazás eseménytelen, szokásom szerint alszom, csak az Eger utáni kanyarokban ébredek, az ilyesmiben nagy gyakorlatom van. A Bélkő szinte fehéren izzik.
Szilvásvárad! Még szinte korán van, a bódékban még pakolásznak, a kávézás most elmarad, kiránduló osztály gyülekezik a szalajkavölgyi kisvasút végállomásán... a fák közt gyöngyfinomságú pára remeg, még érezni az új nap frissességét, még minden új, még bármi megtörténhet... Jó tempóban ballagok felfelé a patak mellett, fehéren kacag a vízesések habja. Aztán jobba át, a zöld jelzésre kanyarodok, és ballagok, ballagok felfelé.
Az ösvény forgalmas, amennyiben a vaddisznókat a forgalom részének tekintjük. Alaposan feltúrták az utat, mély a sár... a patak egyik oldalága szemlátomást az utat választotta medréül, igazi disznó-wellnesst teremtve. No és a rovarok! Átugrálva a mélyebben sáros részeket, fülembe döng a hatlábú kórus! Van itt minden, amit csak a Teremtő kitalálhatott a jámbor kiránduló szórakoztatására. Néha pofon csapom magam, amikor egy-egy szemtelenebb vérszívó az arcomra telepedik. Egy bögöly jókorát harap a lábszáramba. Vinnyog, sípol, dünnyög körülöttem a rovarfelhő. Alig várom, hogy kikeveredjek innen. A fák alatt megrekedt a fülledt levegő, izzadok a kaptatón és hessegetek betyárul.

Gyepi béka - Rana temporaria

A Katonasíroknál végre pihenő. A rovarhad elmaradt mögöttem, leülök az ácsolt fa asztalhoz uzsonnázni... kipakolom az elemózsiát: darabokra vágott lilahagyma, akciós fokhagymás sonka és egy tökmagos molnárka. Bőségtál! Megállapítom, hogy szeretek veszélyesen élni... leértékelt gépsonka, negyven fokban... na mindegy. Befalok mindent.
Utam a kék, sárga, piros sáv közös szakaszán vezet tovább, jó meredek, felfelé természetesen. Megugrasztok egy jókora gyepi békát az avarban... Ha nem mozdul, nem vettem volna észre, mert a színe teljesen beleolvad az avar-barnába. A béka büszke tartással felül egy kidőlt bükkfatörzsre, és olyan fensőbbséges pillantásokat vet rám, amire talán csak a macska és a teve képes. Láthatatlansága biztos tudatában trónol. Feléje nyúlok és finoman megérintem a hátát - erre "feltámad", szinte megrázza magát és elugrik... de nem messzire, ebben a melegben ő se strapálja magát. Ahogy mozdulok, még két béka ugrik szerteszét. Valami konferenciát ugraszthattam szét.
Megyek hát tovább, a hőségtől vibrálni kezdenek a fatörzsek, itt a természetben mégis elviselhető az élet. Az állatvilág érezhetően ellustult - egy fiatal őzbak hosszan bámul rám, még azt is kivárja, hogy lefényképezzem.Csörtetését még sokáig hallani a szárazságtól zörgő avarban.

Fiatal őzbak figyel a fák között

Kibukkanok a hegy peremére... szeretem ezt a részt az Országos Kéken, ahogy kinyílik a panoráma Dél felé... hol "ördögszántásos" sziklák közt vezet az utam, hol meredek hegyoldalban, zörgősre száradt fűfélék hajladoznak körülöttem, hol ismét a fák között ballagok, az árnyas erdőben... Megpillantom az első nőszőfüveket. Most kezdenek nyílni a széleslevelűek, talán a legváltozatosabb megjelenésű faj, nincs két egyforma. Szemügyre is veszem mindet, hátha akad a ritkább fajok közül is... de sem a Vöth, sem a pontuszi, sem a Müller, sem a csőrös nőszőfű nem mutatkozik. Illetve, keskenyajkú nőszőfűből találok néhány bimbós példányt. Általában jellemző, hogy bimbós, besült, lerágott, hangyás, leharapott növényeket találok... egyenlőre nem kedvez a fotós-szerencse.

A Bükk déli oldalának meredek letörése

Nagytestű, lomha, barna ragadozómadár rebben fel előttem. Szárnya szelét szinte az arcomon érzem. Éles hangon vijjog, vijjog hosszan. Nézem a nagy madarat, és őseinkre gondolok: nem csoda, hogy többet láttak bele az ilyen nagy madarakba, mint holmi ornitológiai érdekességet. Ősi ez a vijjogó hang, a történelem vibrál benne.

Parányi sziklakertek...

A forróság, valahányszor kibukkanok egy napsütötte részen, valósággal mellbevágó. Még szerencse, hogy lengedez egy kis szellő... igaz, hűsíteni nemigen hűsít, de arra jó, hogy bemozduljanak tőle a virág-makrók... Izzadok, és pihenés nélkül haladok, kiszámoltam, hogy mikor hol kell lennem - körülbelül - hogy le ne késsem azt a bizonyos utolsó buszt. A "menetrend" feszes tempót diktál. Az Őserdőnél sem állok meg, csak annyi időre, hogy lefényképezzek egy szép szál farkasszőlőt. Még a látványa is mérgező.
Fel-le liftezik az út, velem együtt, ahogy nézem az órát, nem valami huszáros a tempóm... Kikukkantok Tar-kőre, szokás szerint szinte megbűvöl az elém táruló látvány, aztán nem hagyom ki a Három-kő panorámáját sem... közben nagy völgycsillag, díszes réti szegfű, óriás öblű, lila harangvirágfajok, számtalan csillogó rovar, lepke késztet megállásra.
A Kék - már tudom - beparancsol a rétre, még nincs is rendesen kitaposva az út, itt "zuhanyoztam" pár hete az ázott sűrűben... szépséges a töbrökkel tagolt felszín, a magas füvek közt még ott rejtőznek a rózsaszín szúnyoglábú bibircsvirágok, a homályosan ragyogó égboltot néhány szálkás felhő díszíti - bizony, jön a hidegfront, a "lidércfarok" felhő nem hazudik.
A Zsidó-rét szélén kibukkanok a vékonyka aszfaltútra. Innen már végig könnyedén trappolhatok lefelé... gyorsulok is szépen, néha kortyolgatva igencsak meglangyosodott ivóvizemből. Néha egy- egy vörös arcú, izzadó kerékpáros halad el mellettem, autóforgalom itt nincsen. Az Olaszkapu meglepően hűvös, kicsit meg is állok hűsölni itt az árnyékban, levetem a hátizsákom... pólómból facsarni lehetne a vizet. A sárga sáv jelzés vezet, meglepően sok orchideaféle nyílik az út szélén: még virágzó kétlevelű sarkvirágot is látok, ami pedig a Vértesben májusban nyílt... ez a példány nem kapkodta el a dolgot. Megszagolom, édes-erős illata érződik a fák alatt. A bükkösben ott pompáznak még a piros madársisakok is, a fehéreknek már magtokja duzzad, lisztfinom magvak ezreit érlelve minden egyes tokban... mivel látom, hogy nem kell rohannom, kicsit játszom a "bokeh" jelenséggel, vagyis ahogy az objektív a fák között beszűrődő napfényfoltokat fénykörökké alakítja, és ezáltal a legapróbb növényke is sztár lesz a színpadon... találok kislevelű és vörösbarna nőszőfüvet, már a virágzás végén tartanak, lassan átadják a színpadot a még bimbósan bókoló széleslevelűeknek.
Gerennavárhoz most nem megyek fel - azért annyi időm nincs - szépen letrappolok az aszfalton, el a pihenő mellett, ahová három hete a zivatar elől húzódtam be, így Szalajkán még arra is van időm, hogy egy nagy pohár házi bodzaszörpöt igyak... Mit mondjak, valósággal sistereg a torkomban, nagyon jól esik a hűvös-édes ital.
Negyedóra, és jön a busz... még mindig forróságot lehel minden, pedig már érett a délután, a Nap vörösen-haragosan nyugszik le a fekete kontúrú horizonton...
Szép nap volt!

Az első széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine). Legalábbis remélem, hogy az

"Ördögszántásos" hegyoldalon vezet az Országos Kék turistaút

Négylevelű farkasszőlő - Paris quadrifolia

Óriási csilláros ökörfarkkóró - Verbascum lychnitis

Kilátás a Tar-kőről

A távlatok valósággal elvesznek a párában

Bakfű - Betonica officinalis

Nagy völgycsillag - Astrantia major

Júliusi színek: sárga szarvaskerep (lotus corniculatus) és rózsaszín réti szegfű (Dianthus deltoides)

Fodros gólyaorr - Geranium phaeum

Valamelyik harangvirág faj - talán csalánlevelű (Campanula trachelium)

Közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Háromkőn találkoztam néhány turistával

Csomós harangvirág - Campanula glomerata. Érdekesség, hogy öt helyett hat szirommal...

Felcsigázott érdeklődés. Szúnyoglábú bibircsvirág - Gymnadenia conopsea

Még nyílik a tarka nőszirom - Iris variegata

Töbör a Zsidó-réten

Nagy a forgalom a bókoló bogáncson (Carduus nutans)

Nahát! Még mindig akad virágzó kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)

Nappali pávaszem - Aglais io

Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

Az utolsó fellépő a színpadon. Vörösbarna nőszőfű - Epipactis atrorubens

Hallatlanul kecses orchideaféle a piros madársisak - Cephalanthera rubra

Piros madársisak - Cephalanthera rubra

Akár a trópusokon is fényképezhettem volna. Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Egy "rejtélyes" nőszőfű. Pedig valószínűleg ez is egy széleslevelű (Epipactis helleborine) Esetleg Vöth-nőszőfű. Ez annyira izgalmas! (Jelenleg a profik véleményét várom vele kapcsolatban)