Terep-járó: Élet a vízesések és a gleccserek szélén

Schneeberg! Itt már jártam, mégpedig kereken másfél alkalommal. Az első esetben csak egy darabig jutottam fel a felvonóval, mivel a rossz idő miatt egyáltalán nem járt a kisvasút. A második alkalom szervezett, buszos túra-társasággal volt, szintén felvonó, aztán gyalog át a fennsíkon, majd a kisvasúttal le. Ekkor ment tönkre a fényképezőgépem a havaseső miatt. Meg persze "rohanni" is kellett a csoporttal, nem bíbelődhettem a fotózással kedvem szerint. Vagyis az ausztriai Schneeberggel korábban nem volt igazán nagy szerencsém, viszont láttam, hogy mennyi csoda rejlik a sziklák között, és vágytam vissza. Most végre lehetőség nyílt rá, hogy rohanás-mentesen, négy nap alatt bejárjam az engem leginkább érdeklő részeket Puchberg am Schneeberg környékén. Bemelegítésül felmásztam a soproni Károly-kilátóhoz, aztán megnéztem a Johannesbachklamm-szurdokot Würflach mellett, orchideafélékre "vadásztam" a számtalan puchbergi Wanderweg (turistaút) egyikén, megtettem a klasszikus 8 kilométeres kört a fennsíkon, végül a Sebastian-vízeséssel búcsúzott tőlem a környék.

A fényképezett növények határozására a bécsi Természettudományi Múzeum képes adatbázisát, a Botanik im Bild/Flora von Österreich-et használtam. (Remélem, többször eltaláltam a növény nevét, mint nem, ha hibát találtok, szóljatok.) Honlap: www.flora.nhm-wien.ac.at

Szinte füstölögnek a felhők közel 2000 méter magasságban

Johannesbachklamm szurdokvölgy
Würflach... ráizzad a tenyerem a netről kinyomtatott guglis-útvonaltervezős papírlapra, nehogy eltévesszem a lehajtót a 26-os útról. Ugyanis én vagyok az élő GPS, miközben Édesanyám vezet. Miután sikeresen átkeltünk Bécsújhelyen, nem most kéne elrontani... megvan! Remek a kitáblázás a Johannesbachklamm szurdokvölgy felé, parkolóhely is akad, egyébként sok autó parkol a falu szélén... ahá, ezért: művészeti vásár van, asztalok és sátrak a réten, vidám látvány a sok színes kendő, mókás vasszobor, mázas kerámia, faragott kő, kézműves ékszer. Sülő kolbász illata száll a szürke sziklafalak között... Megnézzük persze, van házipálinka-kóstoló, a helyiek már alaposan belekóstoltak, derűsen ajánlgatják, mit vegyünk, nosza hasonlítsuk csak össze az itteni málnapálinkát azzal, amit az otthoniak csinálnak! A kristálytiszta patak csak csobog, csak csobog... követjük az útját felfelé, hamarosan ösvénnyé szűkül az út, párás és sötétzöld tán még a levegő is a királyi fenyők alatt. Itt már alig egy-két kirándulóval találkozunk. Pallók és lépcsők könnyítik a dolgunkat, főleg ahol összeszűkül a szurdok - a függőleges sziklafalak alján szalad a patak, fehér tajtékot vetve a vízeséseknél. Szinte sötét van, közben az ég is elborul, aztán meghallok valamit... ez nem mennydörgés? Furcsán visszhangzik a hegyek között, akár a bányarobbantás... Nézem a vadvirágokat, hasonló fajok élnek itt, mint nálunk. Lila virágú pireneusi gólyaorr mindenfelé, útifű, sárga hölgymál. A szurdok körülbelül egy kilométer hosszú, egy fogadó is "jelzi" a végét. Felpillantok az égre - fehér, masszív felhőket látok... a dörgés pedig, mert most már egyértelműen az, egyre közelebbről hangzik. Visszafordulunk, egyre borongósabb a szurdok mélye, ahogy elborult az ég... Mikor kiérünk a rétre, már cseperegni is kezd az eső. A vásárosokat nem nagyon izgatja, úgyhogy minket sem... jöhet az a sült kolbász! Aztán egy ernyő alatt ketten, összekapaszkodva megyünk az autóhoz a felhőszakadásban...

Magyar varfű - Knautia drymeia

Schneeberg, fennsík-túra
Nézegetem a fogaskerekű vasút peronjáról a pengeéles, fűrészes, szürke hegyperemet, már amennyi kilátszik a felhőkből... a tegnapi zivatar után tépett, szürke felhők maradtak, a nap korongja homályosan tűnik át rajtuk. Hófoltok. Lehet, hogy túl "korán" jöttünk, és egyáltalán nem lesznek még fent alpesi vadvirágok? Csak szürke sziklák és hó? Van egy újságcikkem, még a régi Kertbarát-magazinból vágtam ki, sok képpel, az egyik oka, hogy itt vagyok, az éppen ez a cikk...
Jön is a vidám foltosra, "szalamandrásra" festett fogaskerekű, a jegyet már egy hónapja megvettük a neten (az ára horror, viszont a leküzdött szintkülönbség sem kevés, a várható panoráma pedig pazar), úgy nézem telt ház lesz rajta. Van egy győri kirándulócsoport, nagyon kedvesek, beszélgetünk, jön egy kalapos, kabátos, bodorított császár-szakállas, szarvasagancs-botos úriember... no ez tuti osztrák... erre kiderül, hogy ő is a győriekhez tartozik. Indulunk! Ködbe fúródik a "szalamandra" orra... fenyvesek, esőtől csöpögő elegyes erdők, aztán törpefenyő sötétzöldje, inkább csak érezni lehet a mélységet, pattog a fülem. A sínek mentén felvillan egy-egy fehér madársisak, szirti imola, zászpa, völgycsillag... aztán feljebb fekete hunyorok, és... utánakapom a fejem egy kapitális, élénk rózsaszínű szúnyoglábú bibircsvirágnak, legalábbis azt hiszem, hogy az volt. Báj-báj kosbor, téged se nézhetlek meg közelebbről... bár a "buktás" megállónál nagy a kísértés, hogy kiszállok és visszavágtatok, míg a többiek megveszik a helyi specialitást.

Megérkeztünk. A híres panorámából semmit sem látni, a ködöt konkrétan fel lehetne szeletelni és kenyérre kenni, viszont nincs hideg, aminek örülök. Nekivágok a meredeknek a Damböckhaus felé, anyu a lankásabb utat választja, te jó ég, itt hó van! Olyan, mintha hungarocell-golyócskákból állna össze, derékig érő fenyők is vannak, és igen, számos apró alpesi vadvirág dacol a hóval. Apró tárnics, kankalinok, alpesi ibolya dugja ki a fejét. Hopp, amott rózsaszínű a hó, vajon miért? Ahá, a hóréteg alatt élénk rózsaszín, alig egy-két centiméter vastagságú, virágzó, miniatűr habszegfű-réteg van, átsejlik a színe... Lépkedek a szürke sziklák között a jól jelzett turistaösvényen egészen a menedékházig, lám anyu is jön a másik úton, kis szakaszon együtt megyünk tovább, aztán én letérek a legmagasabb csúcs, a Klosterwappen felé. Nem látok senkit, de a ködből hangok hallatszanak, kirándulók vannak a közelben... mint a láthatatlanná tevő köpeny, olyan ez a köd. Egy óriási, sasféle madár száll el felettem hangtalan szárnycsapásokkal. A jelzések úgy tíz méterenként álló, masszív póznákra vannak felfestve, ez most igen hasznos. Rengeteg a parányi fotótéma... a látszólag ázott, az olvadó hó által lenyomott sárguló tavalyi fűszálak közt valószínűtlenül színes és óriási virágok nyílnak, levelük apró és vaskos, száruk rövid. Legtöbbjük kankalinféle. Nem ritka a nálunk fokozottan védett medvefül-kankalin sem. Örvendezve ugrálok szikláról sziklára, az ösvény már ki sem rajzolódik az egyre meredekebbé váló hegyoldalban, de jelzés-cölöp bőven van, az eső néha elered, ilyenkor esőkabátom alá rejtem a fényképezőgépet. Hopp, mi ez? Szinte világít egy aprócska harangrojt. Talán albínó? Ebben a hiszemben fényképezem le, folyamatosan törölgetve a ködből kicsapódó párát a makro-objektívről, azt már itthon tudom meg, hogy nem albínó, hanem alighanem a fehéres virágú, ritka törpe harangrojt egy példányára bukkantam.

A szürke ködből esőkabátos kirándulók körvonalai bontakoznak ki - a győriek némelyike rápihen a meredekre! Biztatom őket, hogy mindjárt itt a csúcs... és ez igaz is, parabola-antennák meredeznek mindenfelé a vaskos ködben (csak tudnám, hogy akkor miért nincs itt térerő), kicsit távolabb ott a csúcs-kereszt. A sziklák közt hófoltok, majd egy vaskos hólepel olvadozó széle tűnik fel a homályban, de itt is rengeteg a virág... még albínó Clusius-kankalint is találok az ezernyi lila között. A Fischerhütte menedékházat kihagyom, inkább lefelé indulok az úton... feltételezem, hogy innen könnyű dolgom lesz... de nem számolok a "gleccserrel". Amikor októberben itt jártam, szó se volt hóátfolyásról keresztben az úton. A jelzőpóznák szinte elmerülnek a hóban, szóval arra kell menni valahogy, de hogy? Látok egy osztrák túrázót, aki felkotor a hóból egy vékonyka kötelet - a hóba belevágott csákány a "horgonya" - és kapaszkodva ereszkedni kezd lefelé. Kivárom, míg leér - ezt onnan tudom, hogy elernyed a kötél, mert a hófolyás alját nem látni. Nosza hát, menjünk! Te jó ég, de hideg, és hogy vág rajta a jég... sarkamat a hóba vájom, kabátujjamat húzom a tenyeremre, de így is zsibbadtra fagy, mire leérek. Innen még a kőzúzalékon kell óvatosan ereszkednem - hopp, tüneményes-kék apró tárnicsok egy mélyedésben! - aztán visszajutok a murvás útra, amin jobb időben járművek is elmehetnek. Az idő javulni kezd, no meg ez az oldal szélvédettebb is, még több a virág. Itt-ott szikkadó tehénlepények - hát ezeket a jószágokat meg honnan hajtják fel a függőlegesnek tűnő sziklafalakon?

Az út szélén parányi csodák. Havasi hízóka - ez rovaremésztő növény, levele pereme rágöngyölődik a ragaccsal elfogott rovarra - aztán boglárkák, mintha parányi lágytojások lennének, fehér körben sárga közép, csodás gombafüvek, és nini: pompás tárnicsok! Ezeket felfelé egyáltalán nem láttam... szinte látható sebességgel nyitják hatalmas, kék torkukat, elheverő formából az ég felé emelkedve. Néhány bágyadt lepke is felbukkan bizonytalan imbolygással. Nagyon élvezem, hogy nem kell rohannom. Találkozom egy igazán "retró" fotóstárssal -állványt és filmes gépet használ, mégpedig Practicát, hejj, a gyártó ország (NDK) sincsen meg már évtizedek óta!
Pipálnak a hegyek, szakad fel a köd, oszladoznak a felhők, lassan felnyílik a panoráma... ó, de csodálatos! Édesanyám itt sütkérezik a Sissy-kápolna szélvédett sarkán egy padon. A fogaskerekű végállomásnál lévő fogadóban pedig fele annyiba kerül egy kupica rum, mint egy csésze tea (ki érti ezeket?), a cseh csapláros igen felvidul, amikor megtudja, hogy tisztán kérjük, "dobre-dobre".
A "buktás" megállónál kiugrok megvenni a lekvárral töltött édes tésztasüteményt, és igazi fenséges "gazdag vagyok!" érzést ad a tepsiből épp kivett, még meleg édesség, két és fél euróért...

Dzsungelszerűen zöld és dús az Alpokalján az erdő... sétaösvény a Károly-kilátóhoz Sopronban

Orchidea-les Puchberg határában
Zahnradbahnwanderweg! Na ezt mondja valaki utánam! Nyilván a fennsíkon nem túráztam eleget, mert még van a lábamban némi mozgásigény... lent vagyunk már, időközben nyár lett, anyu pihen, én útra kelek, hogy sétáljak egyet a környékbeli számos turistaút egyikén. Elmerülök a tücsökciripelős, kolompolós, széna- és tehénillatú osztrák falusi valóságban. Először elindulok Schneebergdörfl felé, az út szélén - hála az osztrák gerontokráciának - pihenőpadok vannak sűrűn, ebből gondolom, hogy járhatnak erre néha gyalogosok is. Mindenesetre még csak autót se látok, igyekezetem egyetlen gyümölcse egy fehér madársisak a tehénlegelő szélén. Visszafordulok az érdekesebb látvánnyal kecsegtető irányba, és a fogaskerekű pályájával párhuzamos turistaúton (a nevét lásd fent, én le nem írom még egyszer) indulok el felfelé. No ez már a valami! Lila zsálya, rózsaszín baltacim, levendulaszín varfű, pink gólyaorr, élénksárga szarvaskerep. Csillogóan zöld, üde alpesi réteket simogat a szelíd, délutáni napsugár, kék az ég is, hihetetlen, hogy a "gleccsermászás" is ma volt. Épp azon tűnődök, hogy mit tennék, ha a legelő drótkerítésén belül lévő érdekességet pillantanék meg... és a következő pillanatban, ahogy ezt végiggondolom, tessék: egy füles kosbor! Micsoda ritkaság! Igaz, hogy egy méterre, de belül... ott illegeti magát a dús fűben... Nem agyalok sokat. Majd csak kimagyarázom a dolgot. Hasra vágom magam a fűben, benyúlva pont elérem, megközelítem nagyszerű növényemet, két-három kattintás, aztán ahogy jöttem, visszasunnyogok a drót alatt.

A nyáreleji falusi vasárnap este lassan ráteríti palástját a völgyre, odafent felragyognak a hófoltok, a sziklák árnyéka már lilás sötétbe borul. Nézem az órámat, hogy ne gyalogoljak ki a világból, ideje van a jóféle vacsorának és a csodás napot búcsúztató pohárka vörösbornak... A fenyőn fülemüle dalol, dalol.

Fekete földitök - Bryonia alba

A Sebastian-vízesés
A vízesés Sonnleiten határában van, ez a falu 4-5 kilométerre lehet Puchbergtől, hazaindulás előtti utolsó célpontunk. A parkolóhoz kissé szűk betonút vezet fel, inkább lent parkolunk, szerencsére éppen van hely, ha nem is sok, a főútvonal szélén. Micsoda kristálytiszta patak folyik át a réten... több, mint száz bővizű karsztforrás fakad errefelé. Ragyog a nyári nap, a Schneeberg gerince felett "harapnivalóan" tömör fehér felhők, odafent biztos most is köd van. A patak miatt párás, hűvös, kristálytiszta szellő lengedez a fák alatt, csodálatos hely! A turistaút szélén kicsi, napsütötte tisztások, ahogy elhagyjuk a kötelezőnek mondható osztrák tájképi elemet, a faragott erkélyes, muskátlis, mesekönyvbe illő fogadót. Nocsak, mi virít itt? Egy erdei ujjaskosbor! Ezt az orchideafajt eddig csak képről ismertem, bár mások leírásából tudtam, hogy errefelé előforduló növény. És tényleg, itt van, közvetlenül az ösvény szélén. Más érdekességek is vannak - nagy völgycsillag, ami nálunk magasabb térszíneken, például a Bükk-fennsíkon honos, és látok pár számomra ismeretlen növénykét is. De jó lenne itt túrázni egy nagyot... mondjuk fel a Mamauwiese-re... de az több órányi időbe telne, és mi már megyünk hazafelé... most tehát csak a vízesés a cél. A zúgását előbb meghallom, minthogy meglátnám magát a vízesést a fenyők között. Több emeletnyi magasságból, egy "ütközővel" záporozik a víz, harsányan énekelve a mozgó élet diadalát. Vízpermet száll a levegőben, szivárványosan törik meg rajta a fák között benyilazó aranyszín napfény. Milyen csodálatos hely...
Visszatérek még ide, ezt biztosan érzem...

A párás szurdokvölgyet igazán élvezik a csigák

A Würflach falu szélén kezdődő Johannesbachklamm - vízesések sorozata

Hosszabb expozíciós idővel fényképezve ilyen a Johannesbachklamm...

A szurdok mélyén kifejezetten sötét van, csak délután süt be kissé a Nap

Pallókon könnyen végigjárható a Johannesbachklamm szurdok

Szinte friss hó hatását keltette a milliónyi rezgő, fehér szirom...

Puchberg am Schneeberg

A "rossz" idő ellenére is szép számmal érkeznek kirándulócsoportok... aztán a fennsíkon eloszlik a nép

Boglárka (Ranunculus sp.)

Nem minden kiránduló számított hótaposásra...

Alpesi boglárka - Ranunculus alpestris

Havasi magcsákó - Dryas octopetala. A nyolc, nem kicsípett szélű szirom miatt gondolom... a leveleit nem ástam ki a hóból

Apró tárnics - Gentiana pumila

Sudár (sugár) kankalin - Primula elatior

Távolban a Damböckhaus menedékház

A hóból is kiemeli a fejét az alpesi ibolya - Viola alpina

Átsejlik a havon: párnás habszegfű - Silene acaulis

Alpesi boglárka - Ranunculus alpestris

A sűrű jelzettség teljesen indokolt, ha sűrű a köd...

Alpesi harangrojt - Soldanella alpina

Kőtörőfű-féleség (Saxifraga sp.)

Clusius-kankalin - Primula clusiana

Apró, vaskos levelek, hihetetlen színű virág: Clusius-kankalin (Primula clusiana)

Egy másfajta, kicsit kevésbé élénk, cifra tőlevélrózsájú kankalinféle: apró kankalin - Primula minima

A fél-egy centiméteres levelekhez jó három centis átmérőjű virágok tartoznak. Alpesi ibolya - Viola alpina

Alpesi ibolya - Viola alpina. A virágfej nagyobb, mint a hazai ibolyáké

Kakastaréj-féleség - Pedicularis recutita

Sudár (sugár) kankalin - Primula elatior. Nálunk is honos, ritka vadvirág

Cifra, vagy más néven medvefül kankalin - Primula auricula

Először azt hittem, albínó, de nem. Ez "gyárilag" halvány, fehéres. Törpe harangrojt - Soldanella minima

Alpesi ibolya - Viola alpina

Jelzőpóznától jelzőpóznáig kapaszkodnak a túrázók a Klosterwappen oldalában. Nem az a kimondott strandidő

Itt látszik, milyen picik a levelek. A gleccser szélén, gyakori viharos szélben, kőtörmelék között is megtalálja az élőhelyét az alpesi ibolya (Viola alpina)

Az egyik leggyakoribb növény: alpesi harangrojt - Soldanella alpina

Júniusi hó. Nem véletlenül hívják ezt a helyet Schneebergnek. A sziklák között apró, színpompás, szívós vadvirágok nyílnak, de ez már ebből a távolságból sem látszik.