Virágvölgy a neve miatt csalogatott. Ha valamit így hívnak, hát csak van ott fényképre kívánkozó vadvirág!
 |
| Széles sétaút a Virágvölgyben |
A 22-es busz a Széll Kálmán térről indul - persze, hogy elidőzök
az új pára-szökőkút felhőjében ebben a hőségben!
Budakeszi városhatárig utazom,
aztán hangulatos utcákon visz az utam, örülök, hogy ezt nem hagyom ki,
pedig csak meg akartam spórolni a kiegészítő jegy árát. Itt van az Erkel-nyaraló, ki tudja, zeneszerzőnk mi mindent komponált
itt... Érzem, hogy valaki mereven néz... mégis nehezen találom meg az
illetőt. Egy bokor alatt szürke macska fixíroz aranyszín szemeivel.
A
piros kereszttel jelzett úton belépek az erdőbe. Máris érezni, hogy
több fokkal hűvösebb van, mint a házak között. Óriásfák, összeboruló
zöld koronával, valóságos erdőkatedrális vesz körül. Ez
Virágvölgy! Igazi esőerdőben
érezhetem magam... lágy, nedves a föld az esők után, bomló avar nehéz
illata száll, apró rovarok zümmögnek az arcom előtt. A zöld lombok
között, a barna enyészetben itt-ott lila foltok: harangvirágfélék,
szirmaikon vízcseppek rezegnek. Örömmel fedezek fel néhány daliás
széleslevelű nőszőfüvet, igaz már elvirágoztak, kövér magtokokat
érlelnek... Lehajolok, megsimítom, ez az egy magtok legalább ötezer
potenciális orchideát rejt...
A széles, sáros út után egyre
keskenyebb ösvények következnek, amiket a növényzet még szűkebbé tesz.
Kidőlt fatörzsön mászok át, aztán inkább kikapaszkodok egy rövid,
jelzetlen meredek ösvényen a murvás "síútra", és ezen ballagok egészen a
Csacsi-rétig. Furcsa, hogy ezen a nyári hétköznap délutánon egy lélek
sincs itt, pedig a tágas tisztás piknikre csábít. Engem az útszéli
vadvirágok látványa csábít, akad itt réti csormolya, bojtorján,
peszterce, katáng, vagyis minden, ami hozzátartozik az erdei utak
széléhez.
Hamarosan keresztezi utam a
Gyermekvasút sínjeit. a
Virágvölgy állomáson pad, idős pár ül rajta, karjuk egymás vállán, a
padon egy szál vörös rózsa...
A vonatocska negyven perc múlva
jönne, így leteszek a kisvasutazásról, gyalog teszem meg a
Normafa-Libegő kört. Meglepő mennyiségű farkasölő sisakvirág bólogat a
fák alatt. A Libegő felső állomásánál egy mozgóárustól veszek egy
fagyit, ami szerencsejáték, de hát az élethez kell egy kis
kockázatvállalás... a fagyi meglepően minőségi, ki is tart a visszafelé
vezető úton. Vadvirág is akad. Épp arra gondolok, milyen ritkák a
színhiányos virágok, ha az alapszín sárga (legalábbis a lilákhoz,
rózsaszínekhez képest, amikor megpillantok egy tő kisvirágú
nebáncsvirágot, sárga alapszín nélkül... Meglepően fotogén vadvirág a
borzas füzike (mit keres ez itt?), de még a jelentéktelen virágokkal
előálló vadkendernek is jól állnak a háttér fénypöttyei.
A láthatáron zivatarfelhők emelkednek, nyomasztó a hőség... mivel este még sörözgetős-rakparton üldögélős találkozóm van egy barátnőmmel, nem húzom nagyon el a bámészkodást.
Nyár van!
 |
| Leskelődő |
 |
| Papsajt mályva - Malva neglecta |
 |
| Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides |
 |
| Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides |
 |
| Réti csormolya - Melampyrum pratense |
 |
| Közönséges bojtorján - Arctium lappa |
 |
| Farkasölő sisakvirág - Aconitum vulparia |
 |
| Vadkender - Cannabis sativa |
 |
| Kisvirágú nebáncsvirág - Impatiens parviflora, fehér alapszínnel |
 |
| Ez talán valamelyik zanót. Esetleg lucernaféle. Legközelebb alaposabban körbefényképezem. |
 |
| Borzas füzike - Epilobium hirsutum |
 |
| Borzas füzike - Epilobium hirsutum |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.