Madarak a Dunakanyarban: gyűrűzés Királyréten

A DINPI királyréti Hiúz Háza egy erdei iskolával kombinált látogatóközpont, kis kiállítása is érzékelteti, mennyiféle lénynek ad otthont a Börzsöny. Sokféle szervezett programot is kínál a természetbúvár érdeklődésű családoknak, iskolás csoportoknak a denevér-megfigyeléstől kezdve az állati lábnyomok vizsgálatáig. Madáretetőjén óriási a forgalom. Ezen a szombaton a szakemberek gyűrűzési bemutatót tartottak. Ez itt nagyon praktikus, mert a ház közelében lévő etető mellett kihúzott madárhálóval szinte "háztáji" módon, kényelmesen lehet az adatokhoz jutni.

Magyarországon 1908 óta létezik madárgyűrűzés. Az egyedi számmal ellátott pici gyűrűk segítségével értékes adatokhoz lehet jutni a madarak vándorlásával kapcsolatosan, de a befogás nemcsak a gyűrűről szól: a madár faja, kora, neme és állapota is táblázatba kerül. Kiderül, milyen a kondíciójuk, van-e valamilyen betegségük, ez mind-mind fontos információ lehet. De itt nemcsak az adatgyűjtés a lényeg: azok a gyerekek, akik csillogó szemmel, izgatottan, de óvatosan tartják a kezükben és engedik szabadon a madarat, egészen biztosan nem lesznek természetkárosító, érzéketlen felnőttek...

Berepülőpilóta. Széncinege érkezik az etetőre

Láttunk temérdek szén- és kékcinegét, ezen kívül csízt, meggyvágót (a gyűrűzés igazi sztárja volt), verebet, fenyvescinegét, őszapót, és egy, az etetőn nyüzsgő kismadarak közé bevágódó karvalyt is. A ragadozó zsákmány nélkül távozott, éktelen riasztó hangzavarban, és pár másodpercen belül ismét benépesült az etető... még a már meggyűrűzött madarak is visszatértek, ebből is látszik, hogy nem mentek világgá a traumától. Apropó, trauma: az, hogy a madarak csípnek, finom fogalmazás. A kékcinege esetében pontosabb a "dühödt vagdalkozás" fogalma. Hihetetlen pontossággal támad a körömágyra ez a pici, színes, gyöngyszemű, kedves kis tollgombóc... a mondanivalójuk pedig nyomdafestéket nem tűrő, nem mintha értenék cinegéül, de a hangsúly eltéveszthetetlen. Aztán a szabadon engedés után máris ott röpköd körülöttünk, mintha semmi sem történt volna. Nem haragtartóak...

A madárgyűrűzés gyakran jobban fáj a madarásznak, mint a madárnak. Íme, a kibogozás közben is támadó, harcias széncinege, az éles csőr célpontja az ujj...

A látszat csal. A reménytelennek látszó hálógubancból gyorsan és könnyedén szabadítják ki a madarat az értő kezek. Kékcinege - Cyanistes caeruleus

Pici, törékeny, de biztonságban van. Széncinege - Parus major

Tényleg csíp...

Nem madárnyom... szarvasok. Ők is szeretik a szotyolát

A veréb is madár!

Biztos kezekben... A szabadon eresztés a gyerekek kiváltsága volt

Vendég a talajetetőn: fenyvescinege - Parus ater. Fehér tarkócsíkja jellegzetes.

Igazi keménylegény. Meggyvágó - Coccothraustes coccothraustes. Ez a csőr nem tréfa

A madárgyűrűzés legkedvesebb pillanata: a szabadon engedés

A gyűrűzés és a nyüzsgő gyereksereg cseppet sem zavarta a széncinegéket...

Széncinege a királyréti, fából faragott mókus "ölében"

A cinegeáradat nehezen fotózható... hová is állítsam az élességet? Viszont ez a kép jól mutatja a madármennyiséget.

Kismarostól csak egy ugrás Nagymaros. A Salamon-torony és a Sibrik-domb a nagymarosi oldalról nézve. A régi mondás szerint Visegrádnak középkori királyi fellegvára van, Nagymarosnak viszont kilátása van a középkori királyi fellegvárra.

Bőven van bütykös hattyú is...Cygnus olor

A nagymarosi Duna-part, alacsony vízállásnál