Terep-járó: A Víz Világnapja: béka nász a Jági-tónál

2017. március 24., péntek

A Víz Világnapja: béka nász a Jági-tónál

Van a békákkal kapcsolatban egy sor dolog, amit mindenki tud: a béka vízben él, brekeg, szúnyogokat eszik és nagyokat ugrik - szerencsés esetben pedig, csók hatására, királyfivá vagy királylánnyá változik.
Mondanom sem kell, ezek egyike sem igaz a barna varangyra. Ők alapvetően "szárazföldi" állatok, és csak párzási időben keresik fel a vizet. Brekegés helyett... hát, valami egészen érdekes, prüllögő-cirpelő hangot hallatnak, mindent megesznek ami a szájukon befér (márpedig elég nagy szájuk van, úgyhogy akár egeret, sőt kisebb békákat is), ugrálni pedig, főleg a nagyobbacskák, egyáltalán nem szeretnek... inkább méltóságteljesen másznak, vagy kis, görcsös mozdulatokkal lökdösik nehéz testüket előre. A királyfivá változásról - tapasztalatok hiányában - nem tudok nyilatkozni. :-)

Tavasszal, ahogy a fagyos napok véget érnek, és jön egy-két langyos, ébresztgető eső, "lába kél valamennyi rögnek". Először a barna varangy hímek indulnak el az erdőből, a farakások alól, sőt a vízóra-aknák tájéka felől a párzóhelyek (tavak) felé, hogy honnan tudják, hogy hol a víz - máig rejtély. A hímek aztán ott cirkálnak a víz körül, és minden, nősténynek látszó objektumnál bepróbálkoznak. (Most, amikor a tónál fényképeztem őket, egy hím végig "üldözött" a part mentén, majd kijött a vízből és felkapaszkodott a cipőm orrára. Hiába, a szerelem vak!)
Ha az illető egy másik hím, abból bunyó lesz, felháborodott ciripelés, jókora rúgások. A verekedés persze a nőstény jelenlétében is kitör. A legügyesebb felkapaszkodik a nőstény hátára - néha akkora a méretkülönbség közöttük, hogy a hím egyfajta hátizsáknak tűnik - és ott minden erejéből kapaszkodik (ez az amplexus-reflex). A többiek persze küzdenek a pozícióért, és eleve több a hím, mint a nőstény. Egy-egy strandpapucs, sőt kisebb vekni méretű nőstényen féltucat hím is kapaszkodhat, verekedhet egyszerre. A párzás maga a vízben történik, amint ezt a fekete, gyöngyfüzér-szerű petezsinórok bizonyítják. Nyár derekán mikro-méretű, fekete varangykák ugrálnak szerteszét a tavak körül, olyanok, mintha bogarak lennének. Nagy részük áldozatul esik a ragadozóknak (mint amilyen a sikló) vagy a szárazságnak. Évekbe telik, míg elérik az ivarérett kort (és méretet), addig nagy ívben kerülik a nagyok által felkeresett párzóhelyeket.

A varangyok nem egyformák. Színük a csokoládébarnától a vörhenyesen és a párducfoltoson át a világos drappig terjed. Szemük arany-bronz színű, pupillájuk vízszintesen metszett, bőrük dudoros, testük puhány, hasuk világos. Mint minden hüllő és kétéltű Magyarországon, a barna varangy is védett!