Kőről kőre a Kevélyeken: a Pilis októberi színei

A "Bakonyi Ottalvós" túra után ismét barátokkal, közösen jártam a színpompás őszi hegyeket. Ezúttal a pilisi Kevélyek bérceit hódítottuk meg. A fehéren csillogó homokkő és mészkő sziklák, a piruló lombok, a köd és a jó társaság gondoskodott arról, hogy ez a nap emlékezetes legyen.

Minden egyes levél "egyedileg festve"...

Reggel hat, vekker nélkül ébredek. Odakint sötétség, egy-két utcai lámpa világít csak, nyirkos éjszaka uralkodik a Szentendrei-szigeten. Aztán forró csoki, öltözködés, szürkület, irány a Pásztor-rév Szigetmonostor és Szentendre között. Sima a Duna, szürke felszínén tükrözi az ártéri lombokat, a kishajó elektromos - el se akarom hinni, milyen simán siklik át egyik partról a másikra. Én vagyok az egyetlen utas. Szentendre is szendereg még, van egy órám a HÉV indulásáig - vagyis inkább a hévpótló buszig, mint kiderült. A neontáblán és a kitűzött papírokon pont ellentétes információ van, ám a szedelőzködő helyi lakosság - mint mindig - most is segít. Busz, aztán Pomázon átszállás. Akárhogy is, kb. 25 kilométer lehet a távolság légvonalban Horány és Csillaghegy között, és ehhez két és fél óra kellett. Gyakorlatilag ilyen sebességgel szoktam futni...

Sóskaborbolya, pókhálóval. A "művész" is ott lapul egy falevél alá bújva

Gyülekezik a társaság, a vigasztalan szürkeség és az előrejelzés (özönvíz-szerű eső) ellenére több, mint húszan vagyunk. Jó a csapat. Nekivágunk a piros sáv jelzésen felfelé, felfelé. Ahogy kiérünk az elég meredek utcák közül, máris itt a Róka-hegyi kőbánya impozáns sziklafala. Néhány sziklamászó most is gyakorol rajta. Páracseppek hintáznak a pókhálókon, odalent csak sejteni lehet a várost. Jó meredek lépcsők során kapaszkodunk fel, itt lesz az Intersport Túra és Terepfutás is két hét múlva... alaposan kimelegszem, mire felérek a szirt tetejére, ahol egy hajdani, beton bunker maradványai is éktelenkednek.

Egy kis tekergés az erdőben, aztán nyílegyenesen megcélozzuk a Kevélyeket. A villanypásztort persze muszáj megfogni, és kiderül, hogy az egyik oldalon nincs is benne áram. Igaz, a lovacskákat sem látjuk most. Jókora ködpaplan ül a hegyen, aligha lesz ma napsütés... Át az aszfaltúton, aztán folytatódik a makacs felfelé a bokacsikordító, köves-vízmosásos úton. Ismét erdőbe érünk, nézegetem az útszéli virágokat, akad-e érdekesség... meglepően sok minden nyílik most is. Seprencék fehér koszorúi, egy-egy élénksárga gilisztaűző varádics, sárga ökörfarkkóró, lilás, kócos imolák és aszatok... vannak még színfoltok az ösvény mentén. És az avar! Pompás aranysárgák, barnák, néha egész finom rózsaszínek... a kecskerágó csüngő termései szinte szemérmetlenül rózsaszínűek, amott pedig fekete bogyók csokra, de rubincseppként ragyogó csipkebogyók is vannak. Színes az erdő!

Végre fent! Kis tízórai-megálló egy esőházikónál az Ezüst-Kevélyen, aztán fent, a legmagasabb ponton, a fehérlő sziklák tetején hosszabb időre is megállunk. No nem túl hosszú időre, mert nyirkos az idő, odalent masszív ködfelhők gomolyognak, el-elmossák a kontúrokat. Az egyébként lenyűgöző panorámából szinte semmit sem látni.
Egy másik kiránduló társaság vizslájával játszom, alaposan "kiporolja a nadrágomat" ostorszerű, vadul csóvált farkával. Aztán ismét nekivágunk, kőről kőre lépkedve a Kevély-gerinc ösvényén. Nagyon szépek a lombok! Le is maradok a fényképezgetés miatt... A többiek előresietnek egy geo-láda miatt. Nem akármilyen láda ez, nem holmi műanyag doboz: igazi, míves kincsesláda, fából ácsolta csoportunk egyik alapító tagja.

Úton a Kevélyek felé

A Kevély-nyeregben megállítanak: nemzeti parki turistaforgalom-felmérés, hányan vagyunk, honnan hová tartunk... elhangzik néhány tréfa ezzel kapcsolatban, hogy talán lámpás kereszteződés készül... valóban van forgalom, több társasággal is találkozunk itt. Egy tüneményes boxer a lábamra omlik és szuszmákolva vakargattatja a tokalebenyeit. Ez is tudja, hol kap potya simogatást!

Szeder - Rubus sp.

A Kevélyek ormáról lefelé tart az utunk a zöld sáv jelzés mentén. Teszünk egy kis kitérőt az Ősbudavárnak nevezett képződmények felé. Valóban elvarázsolt erdő, ahol szárnyra kap a képzelet: fenyők, tobozok, légyölő galócák mindenfelé, és persze a várfalakat idéző sziklák. Igazi "tündérlakta" hely!
Aztán vissza a zölddel jelzett útra, és irány Budakalász. Egyre borúsabb az idő, okostelefonjaink időjárási térképén jól követhető, hol jár a Nyugat felől érkező, esőt hozó front. A tervezés tökéletes, az eső Székesfehérvárnál jár, amikor a HÉV megállóba érünk, és pont hazaérek Pestre, amikor a szürke égből szemerkélni kezd az eső. Aztán éjszaka már zuhog, zuhog... kopog az ablakom alumínium párkányán, zenél a lefolyóban, milyen kedves muzsika ez így, a meleg szobából hallgatva... szinte észre sem veszem, elalszom, és álmomban Floridában járok a napfényben. De a valóság sem kevésbé álomszerű: az idei, októberi erdő...

A Pilis különlegesen értékes természeti kincse: gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata). Fokozottan védett!

Csíkos kecskerágó - Euonymus europaeus

Jókora köd a Kevély-gerincen

Egynyári seprence - Erigeron annuus

Ez - mint megtudtam - ritizmás levélfoltosság a korai juharon. A Rhytisma acerinum nevű mikroszkopikus gomba okozza. Köszönöm Szenttamási István Tamásnak az érdekes adatot!

Gyapjas aszat - Cirsium eriophorum

Kardos peremizs - Inula ensifolia

Pipacs - Papaver rhoeas. Október végén!