Túra reptéren innen, reptéren túl: a jubileumi Merzse 25

A Rákoskerti Lemaradás egyesületnek a neve ragadott meg, illetve a hegymászó csigát ábrázoló embléma, amiben rögtön magamra ismertem. Az egyesület 25. évfordulójára szervezett jubileumi túrával kapcsolatban is az volt az elképzelésem, hogy nem kell rohanni.
Nem a szervezőkön múlt, de tévedtem.

Éti csiga - Helix pomatia

Van az úgy, hogy az ember a nap elején elront valamit, és az eleinte pici hiba szép naggyá növekszik. A korrigálási kísérletek pedig csak rontanak a dolgon. Ilyen volt ez a nap is.
A Stefánián esik le, hogy... izé, ez a troli nem a Keleti pályaudvarhoz megy? Hát nem, mert a 76-os helyett a 75-ösre szálltam... A Keletiben még épp látom, ahogy a vonat kigurul az állomásról. A következővel mentem hát Rákoskertre, a művelődési házhoz - ezt még a BKV sztrájk idejéről tudom, hol van, akkor egy kiállításmegnyitóra kellett eljutni ide - de majdnem lekésem a rajtot. Telefon, az első ellenőrzőpont megvár, utánam indítják a seprűt...

Ez a kidőlt, de élő fa a Merzse-mocsár kapuja is lehetne

Mit mondjak, szedem a lábam, hogy ne maradjak szégyenben! A második ellenőrzőpont egy furcsa külsejű Árpád vezér szobornál van, a tarsolylemeztől eltekintve én inkább fejét subájába húzva álldogáló juhásznak néztem volna. Előzgetem a rövidebb távok indulóit, és útitársam is akad: a srác harmadik lett a Kazinczy 300-on. Tuti földönkívüli, ilyenre ember nem képes. Jót beszélgetünk, főleg vasúti témákról, de nem csodálkozom, amikor rátalálva a tempójára kényelmes sétával lehagy. Loholok a nyomában, mint egy biciklit követő tacskó. Közben szorgalmasan kerülgetem a csigákat, amik meglepő mennyiségben korzóznak a nedves homokon.
A Merzse-mocsár szélén lévő madárfigyelő toronynál megállok kicsit fotózni, felmászok a toronyba is. Csillog a víz a nádfoltok között, valami lustán csobban. Itt is van egy ellenőrzőpont, mennyei friss dinnyedarabok közt tobzódok.

A tanösvény jelzése: a békakórház

A következő érintendő pont a repülőtér sarkánál van, a mocsárvilágot elhagyva özönnövényekkel borított pampákon járok. Seprence-tenger, selyemkóró, a reptér kerítésén túl pedig folyamatosan fel és leszálló gépek. Van min bámészkodni. Egy ló alakú felhő száll el felettem, és hamarosan megpillantom a földi lovakat is egy alig térdig érő villanypásztor-drót mögött. A lovacskák érdeklődőek, odajönnek hozzám, egyikük konkrétan arcon nyal. Látómezőmet betölti a két bársonyos, szimatoló orrlyuk.

Kilátótorony, ahonnan belátni az egész Merzse mocsárvidéket

A "repülőtér széle" nevű ellenőrzőpontnál stílusosan ragadozómadaras pecsétet kapok, innen visszafelé jön az út egészen egy hatalmas pocsolyáig, ahol könnyű elvéteni az elágazást. Nekem legalábbis sikerül. A pocsolyát nemrég kék-fehér "police" szalagokkal övezték körbe, el nem tudom képzelni, miféle bűncselekmény helyszínén járok...

Egy igazi "égi ló", felhőparipa bukkant fel felettem...

Irány a "Radar" nevű ellenőrzőpont! Végig a reptér szögesdrót-kerítése mentén ballagok, eltűntek az emberek előttem is, mögöttem is. Ami a nagyobb gond, hogy a szalagoknak is nyoma veszett. A "police" pocsolya után, ahol elvétettem az elágazást és vissza kellett jönnöm, alighanem elém kerültek a "seprők". Most szedhetem a lábam, hogy ismét megelőzzem őket!
Térkép és műholdas helymeghatározás van, becélzom, hol is vagyok, a tűző nap kezd az agyamra menni. A reptér kerítése felett egy hatalmas, vörösesbarna ragadozómadár szinte áll a levegőben.

Különféle billegő-forgó radarok megtekintése után a következő pont a Vadászház, az épület mögött a szokásos magyar újrahasznosítós építőanyag-gyűjtemény halmai. De, végre ismét erdő! Árnyék! Szúnyog! Gyík sütkérezik egy szinte világító napfényfoltban, sikerül lefényképeznem, mielőtt elsurran.

Kíváncsi paci a selyemkórósban

Fáj a forgóm. Alighanem megerőltettem az elején, az "erőltetett menet" során. Sose tett jót, ha siettettek, vagy ha siettettem magamat: saját tempómban viszont akármeddig el tudok ballagni... A fény vakító, forró, a tájat mintha túlexponálták volna. Egy árnyékosabb foltnál megállok navigálni és kiiszom a kulacsomat. Ismét felbukkan a piros kereszt, zöld béka jelzéskombináció. Ha a béka lenne fent, jól kifejezné a hazai egészségügy közmondásos állapotát.

Gémeskút! Igen, ilyen is akad Budapest területén. Bár ránézésre senki ki nem találná, hogy Budapest területén van. Rákoskert is egészen falusias, kertes házas környék, élhetőnek is tűnik, ha valakit nem zavar, hogy - érzésre - a kéményén landolnak a gépek.

Illatos macskamenta - Nepeta cataria

Vágyok már a pihenőre és a beígért bográcsos vendéglátásra! Gyakorlatilag megfőttem, pedig nincs is "annyira" meleg... de már arccal a cél felé haladok, sorompó, platánsor, utolsó ellenőrzőpont. A bal forgóm már minősíthetetlenül fáj, ami nem szép tőle, ilyen pici táv után.
Besántítok a célba, a művház mögötti kertbe, ahol valóban ott a gulyásleves. És, ami most nagyon jól esik: sört is lehet venni, hűtődobozból, gyöngyözőt, hűvöset. Nem vagyok nagy sörissza, de ez most igencsak jól esik!
Beszélgetek a lassan beérkező pontőrökkel, a többi túrázóval - ismerős is akad innen-onnan - és helyrebillen bennem a világ.
Jó kis túra volt, és a végén ez a gulyás meg a sör... hm... ez igen! Még sok évet kívánok a Merzse-mocsárnak és a Lemaradás egyesületnek is :-)

Éti csiga - Helix pomatia

Az a bizonyos "police-pocsolya", ahol elvétettem egy elágazást

Zöld gyík hím - Lacerta viridis

Praktikus táblák mutatják az utat

Itt is akad kivadult sásliliom (Hemerocallis sp.)

Számos landolást láttam, miközben a kerítés mentén ballagtam

Egy radar, amiről a futball világbajnokság jutott az eszembe

A reptér széli préri

A kerítésnek már a megközelítése is riasztja a biztonságiakat

Messzire ellátni. Kevés ilyen hely van Budapesten

Itt volt a "Radar" nevű ellenőrzőpont...

Akár az Alföldön is lehetnénk

A kukoricatábla spanyolországi emlékeket idéz - ott napokig gyalogoltam ilyenek mellett

Fehérlik a táj az egynyári seprencétől (Erigeron annuus)

Nagyon hangulatos dűlőút, kár hogy semmi keresnivalóm nem volt rajta. Itt tévedtem el, nem kicsit

Ha itt bal kéz felé átvágok a prérin, rögtön a radaros ponthoz jutottam volna, és nem kellett volna visszagyalogolnom a pocsolyáig és a kerítésnél megint előre. Későn néztem meg a térképen, hogy hol is vagyok. Beletettem a távba vagy 3 kilométert

Kocogóterepnek se rossz