Terep-járó: Csúcstámadás! Kemence - Csóványos

Készülünk a Tátrába, és ehhez azért nem árt "alapozni"... vagyis, leküzdeni némi szintkülönbséget, gyakorlásképpen. Na meg jó dolog találkozni, beszélgetni, szép tájakon járni, és a végén egy jót vacsorázni egy diósjenői étteremben, ahol már tudnak rólunk - végtére is hosszú évek óta jár ide a társaság... Szóval, örömmel készültem erre a túrára, még akkor is, ha délutánra erős hidegfront-betörést jeleztek előre.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Fülledt hőség van már kora reggel is. Hosszúra nyúlnak az árnyékok az átépítés alatt álló Nyugati pályaudvaron. Szinte éget a Nap, és ólmos színe van az égnek. Árnyékba húzódok, ameddig lehet. A csapat több tagja csak Vácott fog felszállni - Kemencéig csak összegyűlünk...
Nagymaroson át kell szállni a vonatpótló buszra, a sofőr csak legyint, amikor mutogatjuk neki a vonatjegyet... elhiszi, hogy megvettük Szobig. Szobon aztán ismét átszállás, és Kemencéig békés utunk van.

A régi kemencei megyeháza

Kemencén aztán a társaság fejest ugrik a cukrászdába... valahogy elindulni mindig a legnehezebb. Mit mondjak, nekem is jól esik a presszókávé, a csészébe beleborított vanília gombóccal. De muszáj elindulni, mert a túra nem nyúlhat a végtelenbe, hiszen a végén idő kell a vacsorára és a hazavivő vonatot is érdemes elérni. Felkerekedünk hát, elballagunk a kisvasúti múzeum mellett, és a sínek mentén nekivágunk az útnak.

A kisvasúti sínek mentén

Sokszor jártam már itt. Egyik kedvenc útvonalam a zöld sáv jelzésű út fel a Csóványosra. Térképre biztosan nem lesz szükség... de azt is tudom, hogy monoton, erős kapaszkodó ez, és igencsak meleg van. Még a fák is kókasztják a leveleiket, az erdő csendes, csak a rovarok zümmögnek. Jó, hogy beszélgethetek közben, sok érdekes téma szóba kerül, így a felfelé kapaszkodás is kellemesebb. Nem vagyok izzadós, de most az orrom hegyéről is csöpög a verejték. A hátizsák ide-oda csúszkál a hátamon.

Gyepi béka - Rana temporaria

Godóvár földsáncainál állunk meg először, összevárni egymást. Egy tömpe orrú gyepi béka szorgalmasan igyekszik úgy tenni, mintha lehullott, száraz falevél lenne - ebben a melegben neki sincs kedve ugrálni. Hagyja magát fényképezni is. Még jó, hogy idejében észrevettük őt az ösvényen. Amott szép császárgalóca pompázik - most találkozom először ezzel a védett gombafajjal. Kendővel törölgetem a homlokom. Szellő se rebben.

Császárgalóca - Amanita caesarea

Dosnya-nyeregnél enyhe lejtő. pihentet, de tudom, hogy most jön az igazi emelkedő Magosfáig. Hatalmas páfrányok állnak sorfalat mozdulatlanul az út szélén. A gyertyaegyenes bükkösben félúton megint muszáj megállni, inni a kulacsokból - érezni szinte, ahogy a hidegfront nyomja maga előtt a hőség légpárnáit, még itt, a királyi bükkök árnyékában is. Körbe jár a csokis kekszes zacskó, élénk tekintetű énekes rigó figyel félrebillentett fejjel... Na még egy nekirugaszkodás!

Godóvárnál

Ezt a magosfai részt nagyon szeretem, itt már felbukkannak a magasabb hegyekre jellemző növények is. Szememmel keresem régi ismerőseimet - a madársóskát, a kárpáti aggófüvet, a kétlevelű sarkvirágot. Ó, itt van a "kőkrokodil" is, egy sziklaforma, ami éppen olyan mintha az ősi időkből maradt volna itt...
Örülök, amikor felmagasodik előttem a csóványosi kilátó sziluettje. Lerogyok egy padra, elő az innivalót a hátizsákból! Benyakalok vagy egy liter cukormentes teát, langyos, de jólesik most ez is.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

El-eltűnnek a napfényfoltok, behomályosodik az ég, panoráma nem igazán kínálkozik az ólmos, forró párában. Nem is időzünk sokat itt fent. Próbálom behozni a műholdas képet, de alig van térerő. A többiek is érzik, hogy nem lenne jó az erdőben bevárni a zivatart, most nem kell nógatni a társaságot. Vonzerő a diósjenői vendéglőben várható behűtött sör is...

Kipillantás a fák között...

Érezhetően hűvösödik, szinte végigfolyik a hűvösebb levegő, amikor lefelé trappolunk a Nyír-réti nyiladékon.
Lejjebb, egy réten kinyílik felettem az ég - tejfehéren ragyog, fátyolfelhők borítják, kicsit fellélegezhet az ember... és itt váratlan botanikai ajándékra lelek. A magas fűben egy alig észrevehető, ritka növényke szinte rám kacsint. Rögtön tudom, mit látok, bár életemben egyszer találkoztam eddig csak vele, mégpedig a Bükk-fennsíkon jó hat évvel ezelőtt... Sömörös kosbor nyári virágzású alfaja! Van ennek egyáltalán adata a Börzsönyből? - tűnődök... Túl gyakori nem lehet, az biztos.

Bükkös szélén

A ritka növényfajjal való találkozás jókedvre derít. Kicsit lejjebb, az erdő szélén piros madársisakra is figyelmes leszek. Ez is orchideaféle. Lehetetlen rózsáslilás színét nehezen adja vissza a fényképezőgép, nekem is kékesebbre sikerül, mint a valóságos árnyalat. Amott daliás sárga gyűszűvirág bólogat. Szinte felizzik a zöld fű sávja a fák között. Az el-eltűnő napfény játszik a színekkel, fényekkel.

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Jókedvűen szedem a lábam az "Ételhordó úton", nekem is a vacsora jár az eszemben... borússá válik az idő, és határozottan hűvösebb van. Kifejezetten kellemes a felfelé kapaszkodás fullasztó hőségéhez képest. Micsoda pazar zúzmarákat fényképeztem itt februárban! Mintha egy másik bolygón történt volna...

Kánya harangvirág - Campanula rapunculoides

Sehogy se tudok összebarátkozni ezzel a Salomon túracipővel. De az is lehet, hogy a zokni az oka, amibe lyukakat rágott a tápiómenti homok... mindenesetre örülök, hogy nem túl sok kilométer van hátra. A Dugóhúzó megkopott lépcsőjén most könnyű a lépés, nem úgy, mint télen, amikor hó és jég borít itt mindent... Túracsapatunk mostanra eléggé széthúzódott, a célt mindenki ismeri, nem kell bevárni egymást. Hol ezzel, hol azzal váltok pár szót. Aztán jön a végtelen hosszúságú diósjenői aszfalt... a célegyenes. Csend van most a faluban is, igazi vihar előtti falusi csend. Még az állatok is védett helyekre húzódtak. Kivéve egy gőgös pillantású fekete macskát, ami kihívóan hever a kerítéslábazaton.

Kapaszkodás a Dosnya-nyereg felett

Mi is ezt tesszük. Már vár az összetolt asztal, egymás után érkezik a társaság... megérkezik az asztalra a sör, a fröccs, a különféle ételek. Koccintás, nevetés. Megfogadom, hogy ezentúl lesz váltópóló a hátizsákban - a mostani hátára térképet rajzolt a só...

Bükkfa-pillantás

Nem Pestre megyek most haza, vár rám Vácott egy átszállás a személyvonatra, búcsú a barátaimtól, odakint a lemenő Nap homályos, opálos korong. Leballagok a Duna-partra Alsógödön, bő fél órám van a kompig... vadkacsák portyáznak, esteledik már, tintakék felhők ömlenek el a Dunakanyar felett, tompán morajlik az ég. Villámok szántják az eget, egyre közelebbről. Igazi csinnadrattás mennydörgést követően meghasad az ég, és a Duna vize porzani kezd a becsapódó esőcseppektől. Már a kishajón ülök, közel az otthon... Fürdeti a tájat az éjszakai zivatar, varázsos fényekbe borul a Duna minden egyes villámlásnál.
Otthon vagyok.