Terep-járó: Ébredés a Pilisben. Túra Dobogókőtől Esztergomig

Február 25 - miről nevezetes ez a nap? Hát igen, minden vállalkozó tudja: az adóbevallás határideje! Rég leadtam már a könyvelőmnek, de ki tudja, milyen vészhelyzet adódhat, amiben intézkedni kell... úgyhogy ezt a napot "üresen" hagytam, és amikor 24-én este megkaptam az értesítést a NAV-tól, hogy "feldolgozás folyamatban", a képzeletbeli piros lámpa zöldre váltott... minden rendben, mehetek kirándulni!

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis. Védett növény

Kora tavasz, szokatlanul langyos időjárás, napsütés, hétköznap: ideális körülmények egy hosszú pilisi sétához.

Már fejből tudom a menetrendet Dobogókőre, és amikor kilépek a buszból, szinte megsimogat a levegő. Sehol senki, ritka dolog errefelé... elindítom a nyomvonal-rögzítést, vetek egy pillantást a Dunakanyarra. A szelíd lankák barnából szép világoskékre változnak, ahogy szemem befogja a távlatot. Párás az idő, de nagyon szép minden. Jó nap lesz ez! Rohannom nem kell... minden percét, minden méterét kiélvezhetem.

Kilátás a Dunakanyar felé Dobogókőről

Mennyire más, mint néhány nappal ezelőtt, amikor utoljára itt jártam! Akkor háromcentis zúzmara-zászlók lógtak minden gallyon, köd és hó fogadott. Most minden barna és kék, és meglehetős sár van. Az erdő egyáltalán nem csendes: zeng a madárdaltól. Hol itt, hol ott harsan fel a cinege-dal. Fakopáncs dobolása, hollók korrogása... valóságos koncert. Nagyon tetszik! Óvatosan lépkedek a sárban a Jász-hegy gerincén. A még lombtalan fák között kékesen dereng a távlat, közelebb pillantva örömmel látom meg az első kis hóvirágot, ahogy félretúrja a tavalyi, barna avart, utat tör a fény felé. Pirosló hunyoroknak is kell lennie... megérzésemre hagyatkozom, és hamarosan meg is pillantom őket. Számomra ez a két vadvirág nyitja meg a szezont!

Bükk - Fagus sylvatica

A Tost-szikláknál megnézem a páfrányokat alulnézetből - mint mindig - de nem időzök itt. A Szakó-nyeregnél jobbra fordulok, utam továbbra is lefelé tart, a Hoffmann-vadászház felé. Szeretem ezt a szakaszt. Szép színes. Vöröses tavalyi lomb csörög még a szürke törzsű fákon, harsány zöld mohakabátban díszelegnek a vulkanikus sziklatömbök, de felbukkant már az idei zöld első árnyalata is: sarjadnak a füvek...

Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

A vadászháznál minden csendes. csak a patak csobog vidáman. Még jégkéreg borítja, alatta szalad a víz, rálépni nem merek... inkább keresek egy keskenyebb részt, ahol átugorhatok. Táncol a napfény a parányi vízeséseken. A Nap parányi mása, sugaras szirmú sárga virág fordul a kék ég felé: martilapu, számomra idén az első. Fura, hogy ez a szép kis növényke fogja azokat a nagy lapuleveleket növeszteni!

Mint egy japán tusfestmény... kilátás a Jász-hegyről

Emelkedő jön, fiatal sarjerdő, közben egy-egy hatalmas bükk hagyásfa. Kezd melegem lenni: lekapom a Rudolfot, a piros orrú rénszarvast ábrázoló, amúgy is a telet idéző piros pulóvert, elég a póló! Végül is január-február, itt a nyár...

Az Égett hárstól meredekebb emelkedő vár rám, jó sokszor bejártam már, például a Pálos70 túrán... Most süt a Nap, pazar az egyedüllét, körülvesz a táj. Visszanézek: lent, a távolban zölden dereng a kurtára kaszált térség, közepén a középkori pálos romokkal. Lábam előtt, a szürke sziklák között apró, fehér ködvirágok rezegnek az enyhe szellőben.

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens. Védett növény

Eseménytelen az utam az Enyedi-keresztig. Érdekes nyomok vannak a sárban: egy borz láthatóan kilométereken keresztül ballagott a dózerúton, mindenütt látom jellegzetes lábnyomait. Szarvas, vaddisznó, őz is járt erre... meg egy valószínűtlen méretű kutya, remélhetően a gazdájával.

Térképemen még szaggatott vonallal, mint tervezett út szerepel a sárga kereszt jelzés Barátkút felé. Jó régi térkép, a felfestés valóságos lett a kiadás óta. Meglepően kellemes ösvény - bizony, untam már a sáros dózerutat, ez végre igazi ösvény. Bal kéz felé sziklafal, szinte minden lépésemnél zizzen valami apró élet: sütkérező gyíkocskák. Elég fürgén szaladnak, de azért egyet sikerül lencsevégre kapnom. Fürge gyík, a hosszú tél után most igyekszik kondícióba jönni.

A barátkúti erdészháznál kanyarodok rá a sárga sáv jelzésre Esztergom felé. Kellemes út, ismerem tavalyról. Déltájt járhat az idő, határozottan meleg van, főleg a szélvédettebb zugokban. Ez a lepkéket is felbátorította. Azzal bíbelődök, hogy rábeszéljem őket egy fotóra... a citromlepke nem áll kötélnek, sárga szárnyain elbilleg a fák között, de a c-betűs lepke és a nappali pávaszem már kezesebb fotóalany. Megittasulva szipókázzák a sarat.

Február végi színek a Hoffmann-vadászház közelében

A Hegymeg prérijén, mint általában, most sem találom meg a jelzést. Rendben, nincs is mire felfesteni... most már rutinosan célzom be a Kincses-hegy kúpját, hogy elkerüljem a nagy kiterjedésű lovastanyát a házőrző kutyákkal együtt - ennek az ingatlannak még nyoma sincs a térképemen - viszont a korhadozó vadlesek pont ott vannak, ahol a papíromon. Szél szaladgál a préri felett, egyetlen felhő sincs az égen. A vadlesek sehogy se akarnak közelebb kerülni, de azért lassan mégiscsak megérkezem a kaszáló túloldalára.

A fura Vörös Kereszt tényleg egy vörösre festett, sziluettszerű Korpusz. Innen még egy rövid mélyútféle, és ott vagyok Esztergom régi borpince-során. Vannak düledező, de szépen rendbehozott pincék, épületek is... hangulatos rész. Építőanyag-halmon fehér macska sütkérezik kéjes arccal. Ahogy elhaladok mellette, utánam fordítja a fejét, de a szemét nem nyitja ki...

Martilapu - Tussilago farfara

Már csak a Tesco parkolójából kell kikeverednem - próbáltam légvonalban becélozni a vasútállomást, pechemre - látom, hogy öt perc múlva indul egy vonat a Nyugatiba. Sikerül szintidőn belül teljesítenem a kihívást, még jegyet is szerzek az automatából.

Húsz kilométer, de igazán el se fáradtam. Még minden barnás, de már vannak apró, színes életdarabkák, ébredező kis lények: korai virágok, lepkék, gyíkocskák, énekesmadarak. A természet szinte elém szórta ajándékait.

Besüt a Nap a vonatablakon, a fűtés melege és a zakatolás valósággal elringat. Szép nap volt!