Terep-járó: Nyárvégi vadvirágok Királyrét környékén

Augusztus huszadika, hosszú hétvége... ugyan még csak 19-e van, de Pesten máris megindult az "ünnepi programsorozat". Én nem nagyon szeretem a felvonulásokat, a tömeget, a légiparádékat, hamar menekülőre fogom a fesztiválokon és más rendezvényeken... viszont ilyenkor is számíthat rám a természet! Kedvenc fotós-terepeim egyike Királyrét és környéke a Börzsönyben, így egy jó korai vonat-busz kombinációval reggel nyolckor már neki is vágtam a sétának, a Canon Eos-sal a nyakamban.

Augusztus derekán is bőven akad vadvirág a Börzsönyben...

Bajdázói-tó... élvezem a csendet, a tó rezzenéstelen felszínét csak a molnárpoloskák apró lábai fodrozzák. Rajtuk, meg kb 1.475.000 darab törpeharcsán kívül más lényt nem is látok a tóban. A víz fölé a réti füzény pazar rózsáslila virágfürtjei borulnak - bármilyen parkban is beválna dísznövénynek - amott sárga párlófű és lila imolák kócos virágfejei pompáznak. Halvánrózsaszín sédkender, zöld sáslevelek hátterével... milyen szép kompozíciók, lépten-nyomon.

Körbesétálom a tavacskát, és lassan lehullik rólam a munkával töltött hét összes stressze és városi szorongása. Lassú szárnycsapásokkal, mintha csak gondolataimra válaszolna, egy szürke gém tesz a tó felett tiszteletkört. Mennyivel szívesebben nézem az efféle "légiparádét"!

Szőrös kenderkefű - Galeopsis speciosa

Nekivágok a nyakkendós (!) békákkal jelzett tanösvénynek a Hiúz Ház felé, aztán kitérőt teszek - a részben kitermelt erdőrészek helyett a fenyvesben "merülök" el. Száraz a talaj, azt gondoltam volna, több eső esett itt... de úgy látszik, ha esett is, a szomjas föld felitta. Sehol egy valamirevaló gomba, pedig itt szoktam érdekes fajokat látni! Egy tavaszról ittfelejtett bársonyos kakukkszegfű döbbenetesen rózsaszín, nagy virágja villan fel előttem, és egy hihetetlenül parányi pongyola harangvirág, először fel sem ismerem.

A patakan sincs víz a Hiúz Ház mögött, csak a legömbölyített, szürke sziklák kuporognak kígyózó sorban. A kopár, száraz erdőalja után viszont valóságos csodarétre bukkanok. Gyönyörű bárányfelhők vonulnak el felettem, és mintha az ég képét tükröznék a vadvirágok is: a vadmurok fehér, csipkés tányérjainak ezrei terülnek el előttem. Valahol fent a magasban repülőgép zúg, és így hang alapján Királyréten, a hajtánypálya táján is megélénkült a forgalom.

De nem csak vadmurok akad itt, vannak más, színes vadvirágok is itt! Kékeslila fürtösveronikák, amott az erdőszélen délceg sárga ökörfarkkórók, itt meg - nini! - rózsaszín nagyvirágú lednek kacskaringózik el a lábam előtt... És persze temérdek a zümmögő rovar, bőven akad lepke is. Zajlik az élet!

Réti füzény - Lythrum salicaria

Visszatérek az immár kirándulókkal benépesült "központba", aztán nekivágok a zöld sáv jelzésnek Király-rét felé. Ideje felderíteni a kék körtúra jelzéssel jelölt útvonalat, amin még nem jártam (jó sok új turistajelzés keletkezett, mióta megvettem a Börzsöny térképemet...)

Kapaszkodok felfelé a hajdan kikövezett úton, középkori szekereken jár az eszem, ki tudja, ki mindenki járt már itt előttem? Az erdő itt is száraz, kissé amolyan nyárvégiesen kókadtan lógnak a levelek, bezzeg a víztolvaj csormolyák élénk színekben virítanak a fák tövében.

Tavi molnárpoloska - Gerris lacustris

A kék körtúra jel először egy kis forráshoz visz - a víz itt-ott foglalatlanul is felfakad a hegyoldalban, még ebben a száraz időben is. "Suhanc" énekes rigó ugrál a sárban, táplálékot keres, egy hatalmas pondró máris ott van a csőrében. Nem repül el közeledtemre, inkább mindig csak odébb ugrik, és közben keresgél a patakocska sáros medrében. Aljövényzet itt amúgy egyáltalán nincsen, és csendes az erdő, nagyon csendes. Csak néha csippan egy-egy madár, hol van már a tavasz násztól hevült dalos kórusa?

Ragyog a nap a hűvös reggel után, igazi nyári nap lett hát ez is. Bóklászok, fotózgatom az út mellett elém kerülő témákat - hopp, egy rejtélyes kenderkefű, ezt meg kell kérdeznem a "szakiktól", mert ha vágási kenderkefüvet találtam, az érdekes adat lehet itt... De rendes részlet fotókra nem marad időm, mert s susnyásban vaddisznó mocorog, talán nem is csak egy, inkább tisztelettudóan visszavonulok.

Szürke gém - Ardea cinerea. Védett faj

Visszaérve a kisvasúti végállomáshoz még mindig van fél órám. A hajtánypálya melletti "gyomflórát" böngészem hát, szép fotótémákat kínál ez is: pelyhes és szőrös kenderkefüveket, ökörfarkkórókat, útszéli bogáncsot... és temérdek lepkét. Percig sem unatkozom!

A felújítás óta nem utaztam a kisvasúttal, itt volt hát ennek is az ideje. Betölti a vidám gyerekzsivaj és a nyüzsgés, de mennyire más nyüzsgés ez, mint egy "ünnepi megemlékezés"... Én még teszek egy kitérőt Kismarostól Nagymarosra, cukrászdázok, nézem a Fellegvár pompás körvonalát a Duna túlpartján, miközben a folyó ősi titkairól fecseg a lábam alatt... Aztán ismét jöhet a vasútállomás, és az utazás haza, Budapestre.