Terep-járó: Világ Gyaloglónapi túra - fotós séta a Gödöllői-dombságban

Világ Gyaloglónapi túra Gödöllő környékén... kedvelem ezt a túrát. Hangulatos tájak Budapest közelében, a rajtba kivisz a HÉV, nincsenek durva szintkülönbségek... amolyan kellemes őszi séta szokott ez lenni.

Két héttel korábban csúnya balesetem volt egy külföldi futóversenyen, ezt a túrát szántam az első hosszabb (húsz kilométeres) kimerészkedésnek, amolyan teszt jelleggel, hogy megy-e a dolog.

Virágokban gazdag rét Mogyoród határában

Sötét van még, amikor útnak indulok. Hátizsákomban szendvics nincsen - nem tudnám megenni, nincs mivel - de a dobozos kávé és a víz azért ott lötyög benne, no meg nem hagyom otthon másfél kilós Canon fényképezőgépemet sem. Hűvös a reggel, épp kezd oszladozni a sötétség, amikor az Örs vezér terére érek. Megveszem a jegyet az automatából, felszállok a beérkező szerelvényre - jól esik a meleg.

Felülemelkedve az autópályán... ritka, hogy ilyen kicsi rajta a forgalom!

A rajt-cél helye egy iskola, egészen közel a Szabadság téri megállóhoz. Korai rajtot tervezek, nincsenek sokan, az Ötpróbások még csak most pakolnak ki, nem kell sorban állnom a nevezéses asztalnál sem. Sok az ismerős arc, örülök a találkozásoknak.

De sokat buszoztam ezen az autópályán...

Hosszú árnyékot vetek magam elé, amikor belépek a park kapuján... vöröses színekkel hasít csíkokat az ébredő nap fénye a fák közé. Szép reggel... Száraz a föld, és eléggé zöldek még a lombok is. A parkban néhány kocogó halad el mellettem, a kutyasétáltatók később jönnek...

Aszfaltozott felüljáró... autók nemigen járnak rajta

A park után a Vadaskert kerítése mellett ballagok, többnyire egyedül, gondolataimba merülve. Kicsit figyelnem kell a mozgáskoordinációra, jobb láb-bal láb... szóvá is teszik az első ellenőrzőpont pontőrei, hogy mi ez az álmos mozgás, ráfogom a kávé hiányára, persze a hiányzó fogaim is feltűnnek... még három nap, és elkészül az ideiglenes, addig igyekszem nem sokat mosolyogni és beszélni.

Harangláb - Aquilegia sp. Lehet a védett, őshonos közönséges harangláb, de az sem zárható ki, hogy kerti szökevény

De azért egyre jobban "bejáródok", és kezdem élvezni a sétát. Az útszéli növényzetben érdekesebb fajokat kutat szemem... aztán jön a furcsa felüljáró az autópálya felett. Előtte-mögötte földút, de maga a felüljáró aszfaltos, még záróvonal is van rajta. Szürreális. Vidáman beszélgető túrázó csapat hagy le, míg én megállok bámészkodni a felüljáró tetején. Simogat a reggeli nap, már nem fázom.

Közönséges bojtorján - Arctium lappa

A sárga plusz jelzésre kell kanyarodni, emlékszem tavalyról, hogy itt keveredtem el... most már tudom, hol az elágazás, ahol balra kell letérni. Emelkedik az ösvény, és néhány ritkább növény is megbújik a susnyás sűrűben. Nicsak, dunai szegfű... igazi pannon endemizmus, vagyis nem sok helyen él, védett is. Kedvelem ezt a csinos kis rózsaszín szegfűfélét. Amott délceg bojtorjánok emelik szúrós fejüket az ég felé. Kis lila baracklevelű harangvirág bókol a sűrűben... Nem unatkozom.

Nincsenek nagy szintkülönbségek, kellemesen járhatóak az utak

Szelíden hullámzik a csertölgyekkel, zöld juharral, akáccal borított dombok sora... áthaladok a fényes síneken az áthaladást tiltó táblánál (a jelzett turistaút keresztül vezet rajta, de hát Abszurdisztánban ennél furább dolgok is megesnek).

Olimpiai Ötpróbás pontszerző esemény...

Tavaly errefelé gombásztam is... most hiába meresztem a szemem, semmi. Még egy őzláb sem. Száraz ez az ősz nagyon... Viszont szépen pirulnak a szeder levelei, ezernyi parányi, zöld Shrek-fül kémleli az eget: tölcsérzuzmók. A második és a harmadik ellenőrzőpont is hamar elmarad mögöttem. Kapok egy szép piros almát, megvakargatom egy labrador húsosan gyűrődő tarkóját, felettem hollók kiáltanak, valahol szarka csörög.

Pirosodik a szeder - Rubus sp.

A HÉV aluljárója után szőlőskertek jönnek... igazából elhagyott szőlőskertek. Némelyik tőke combvastag, ősöreg, és még most is lila, aprószemű fürtöktől roskadozik. Édes ajándékként nyújtogatja gyümölcsét a kirándulók felé... általános a "legelészés". Melegen süt már a nap, és egész jól belejöttem a tempós gyaloglásba. Megy ez, csak gyakorolni kell. Aszfalt, kétfelől piros bogyókat csillogtató csipkebokrokkal... beleszagolok egy tő kivadult nyáriorgona bódító illatú, lila fürtjébe.

Tölcsérzuzmó Cladonia sp.

A következő ellenőrzőpont a Szent László kilátó, Makovecz Imre látomása nyomán szárnyai vannak. Jó sok ember nyüzsög itt, nem csak a Városnapi túra résztvevői, hanem osztálykirándulások diákjai is. Nem is időzök sokat, megkapom a bélyegzést és a nápolyit, aztán óvatosan leereszkedek a dombról. A domb lábánál azért botanizálok kicsit, érdekes ez a kaszáló... találok is rendellenes fejlődésű útifüvet (proliferáció, amikor a virágzatban nem virágok, hanem kis növények fejlődnek),. van útszéli imola, kunkorgó árvalányhaj, zsályafélék, varjúmák, sárga selyemmályva... és persze rengeteg észak-amerikai eredetű vad őszirózsa. Szinte hópiheként kavarognak a fehér szirmok, fehér lepelként beborítják a domboldalt...

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Mogyoród épületei megsokasodnak előttem. Nekivágok jobb kéz felé az aszfaltos járdának, aztán egy balkanyar, ez a szadai út, és egy ipartelepet elhagyva ismét jön egy autópálya-felüljáró. Ez sokkal kellemetlenebb, mert van rajta forgalom, nem is kicsi. A korláthoz tapadva óvatoskodok át rajta. Eltűntek a kirándulók körülöttem... itt megint el lehet kissé keveredni, mert új jelzések vannak, de tavalyról emlékszem az esetre, így nem megyek el a málnásba. Puha homokba süpped a lábam, keskeny és kanyargós az ösvény az akácosban... tavaly itt is csodás őzlábgombák nőttek, most semmi.

Észak-amerikai őszirózsafaj - Aster sp. Talán Aster landeolata, de ezeknél nehéz biztosat tudni

Örülök, amikor kiérek a homokos dűlőútra a kaszálórét szélén. Határozottan meleg van, néhol bokáig süppedek a puha homokba. Van itt pár érdekes szántóföldi gyomnövény... mezei kandilla, legalább tíz éve nem láttam. Hohó, egy új faj a digitális herbáriumomba: labodás disznóparéj, sűrű, apró levelű, földhöz lapuló, "szétfolyva" növő növény, olyan, mintha zöld festéket borítottak volna ki. Varjúcsípte, roskadozó sütőtökök gömbölyödnek a halkan percegő nagyfeszültségű távvezeték alatt. Lábam körül kék örvénylés - egészen valószínűtlen szín, először valami boglárkalepkének vélem... leszáll, és ahogy összecsukja a szárnyait, azonnal eltűnik az aprókavicsos föld hátterében. Ilyet se láttam még: kékvirágú sáska!

"Nadrágszíj" kukoricás a nagyfeszültségű távvezeték pásztájában

A következő ellenőrzőpont Pusztaszentjakab. Valaha itt is falu volt... Most kanadai aranyvessző, akác és szíriai selyemkóró áradata. Azért találok egy-két kései ékes vasvirágot, mezei ürömöt is.

Hamarosan ismét itt a sárga sáv jelzésű út, amin reggel már jártam... ha az útvonal egy lufi, akkor ez a madzag rajta. Négy kilométer, csendesen emelkedik, és nem könnyen járható... az Ős-Duna hordalékába süppedek, homok és kerek folyami kavicsok közé süpped túracipőm. De itt is akad fotótéma az út szélén... most lepkézek kicsit, a meleg napsütés kicsalta őket.

Csíkos kecskerágó - Euonymus europaeus

Örülök a közönséges tűzlepke felbukkanásának és egy-két elkésett közönséges aszatnak... szinte észrevétlenül fogynak a méterek, marad el mögöttem a vadászház, jön a fura autópálya-felüljáró, apropó, itt is keveredtem már el, és amikor a mobilomon néztem, hogy hol vagyok, berakott Horvátországba... most már tudom, hogy itt éles jobbkanyar van, aztán jön az Erzsébet park és a cél!

Útszéli imola - Centaurea stoebe

Az iskolában nagy a nyüzsgés, megkapom a záróbélyegzést és a kitűzőt... no meg a szép oklevelet is. Sütkérezek a HÉV állomáson, amíg megjön a szerelvény, elkortyolom a dobozos kávét is... kerek a világ.