Bodzaszagú ujjaskosbor és más csodák Budapest határában

A Merzse-mocsár 20 kilométeres teljesítménytúrán célba érve úgy találtam, hogy még hosszú a nap (gyorsabb is voltam a számítottnál), meg el se fáradtam, meg mintha a felhőzet is szakadozna... belefér, hogy felkutassam a bodzaszagú ujjaskosbort, aminek a képét a napokban a közösségi oldalra tette fel valaki. Már eléggé elvirágzóban volt, tehát nem halogathatom a dolgot - vagy megtalálom most, vagy várhatok a jövő tavaszi szezonra...

Tehát a 97E busszal bezötyögtem az Örsre, innen metróval a Kossuth térre, innen 2-es villamossal haza - kullancsriasztós kenekedés, bakancsváltás, mert az akciósan vett kínai túrabakancs enyhén szólva nem bizonyult vízállónak, igaz erre nem is számítottam - aztán a négyeshatossal át Budára, onnan HÉV-vel a Szentlélek térre, majd innen helyközi busszal (sofőr: "jegyet nem tudok adni, mert nincs, de bliccelhet saját felelősségre") ki a Budai-hegység térkép szélére, és már hipp-hopp, ott is voltam a kék jelzésnél, ami igen praktikusan pont a buszmegállóból indul. Mire a közösségi közlekedés eme élményein túl voltam (négyféle jármű!), szépen kisütött a Nap, és forró párafüggöny emelkedett fel a szelíd hegyhátak között. A madarak valóságos extázisban énekeltek.

A délelőtti esős teljesítménytúra után valósággal egy másik nap kezdődött - egészen más színek, hangulatok, élőlények fogadtak a hegyoldalban, majd a gerincen. Védett, ritka növényfajok sokasága, egy valóságos élő ékszerdoboz. Igen, megtaláltam a bodzaszagú ujjaskosborokat, pont amikor már kezdtem lemondani róla... 28 virágzó tövet számoltam meg úgy, hogy nem tértem le az ösvényről, elkerülendő a taposási kárt. Valóban van egy enyhe, édes illata! De akadt itt más ritkaság is: magyar zergevirág, pilisi bükköny... épp a bükkönyt fotóztam, amikor megzörrent az avar. A szokásos zöld gyík - gondoltam, de furcsán lassan haladt a zörgés, ezért kíváncsian félrehajtottam a növényzetet, és lám: egy varangykölyök pislogott rám. Fel is fújta magát, hogy félelmetesebbnek tűnjön... de valahogy nem igazán ijedtem meg a kis gombóctól.

Hazafelé a buszmegállóban azzal múlattam az időt, hogy négylevelű lóheréket kerestem - és még ötlevelűt is találtam.
Igazán szerencsés nap volt!

Hajnalpírlepke - Anthocharis cardamines

Repcelepke - Pieris napi

Szurokszegfű - Viscaria vulgaris

Valósággal piroslott az ösvény széle a szurokszegfűtől!

Egy igazi ritkaság: magyar zergevirág - Doronicum hungaricum

Magyar zergevirág - Doronicum hungaricum

Festő rekettye - Genista tinctoria

Bodzaszagú ujjaskosbor, sárga színváltozat - Dactylorhiza sambucina. Mágnesfaja a tavaszi kankalin - messziről, felületesen nézve tényleg hasonlít egy kissé.

Bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) ez is

Hívogató ösvény az Országos Kéken

Erdei nefelejcs - Myosotis sylvatica

Kónya habszegfű - Silene nutans

Szurokszegfű (Viscaria vulgaris) - szokatlan módon négyszirmú virágokkal

Pilisi bükköny - Vicia sparsiflora

Felfuvalkodott barna varangy (Bufo bufo)m szokatlan vörös színben

Barna varangy kölyök

Erdei gyömbérgyökér - Geum urbanum. Ez egy mutáns, "teltvirágú" egyed.

Nagyvirágú méhfű (Melittis carpatica) - finom teát főztem este néhány friss leveléből

Erdei gyöngyköles - Buglossoides coerulea-purpurea

Trifolium pratense (vörös here), ami ezúttal "tetrafolium" :-)

Ötlevelű lóhere